Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-19 / 194. szám
1981. augusztus 19. KÉPÚJSÁG 3 Tanévkezdés előtt Lesz-e elég pedagógus az iskolákban? Szommer János tőelőadó irataiból kitűnik: hol, hány és milyen szakos pedagógusra van szükség a megyében. Gazdaságtechnika és társadalompolitika Közeleg a vakáció vége, s alig két hét múlva benépesülnek az iskolák, a most több helyen szűkösnek is bizonyuló tantermek. Az új tanévben ugyanis 'mintegy ezerrel nő az általános iskolai tanulók száma megyénkben a tavalyihoz képest. — Mekkora gondot jelent ez? - kérdeztük Szommer Jánostól, a megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadójától. — Magam is hallottam az elmúlt héten a rádióban azt a riportot, amelyből megtudtuk: Budapesten 2 ezer elhelyezkedni akaró pedagógus van, de 500 állás mégis betöltetlen. Nos, Tolnára ez nem jellemző. Nálunk- összességében a tavalyihoz hasonló személyi feltételekkel kezdődhet az új tanév, sőt bizonyos javulásról is beszámolhatok, mert az általános iskolákban sok olyan helyettesítő állásban, amelyeket korábban szakképzetlenekkel töltöttek be, most szakképzett pedagógusok lesznek. — Kérem, tegyünk rövid visz- sza.pillantást: mikor tervezték meg az iskolaigazgatók a tantestületekben történő várható változásokat?- Még 1980. decemberében, s ennek alapján jelent meg a februári Művelődési Közlönyben az ország valamennyi oktatási intézményének álláslehetősége. A pályakezdők elhelyezkedésének előkészítése érdekében még januárban kérni kellett a megyéknek a tanítók, gyógypedagógusok, óvónők, s általános iskolai tanárok úgynevezett keretszámait, hogy ezeket a Művelődési Minisztérium összehangolja az egyetemet, főiskolát végzők létszámával.- Mi történt ezután?- A minisztérium Tolna megyének 15 óvónői, 48 tanítói, 25 általános iskolai tanári, valamint 3 gyógypedagógusi keretszámot adott, tehát ennyi friss diplomás számára tehettek közzé az iskolák pályázati felhívást. A középiskolák esetében keretszám-meghatározásra azért nem került sor, mert több a pályakezdő tanár, mint az oktatásügy szükséglete. Egyébként annak ellenére, hogy évek óta több az egyetemen végzők száma, mint a tanári állásoké, a meghirdetett helyeknek csupán mintegy 30 százalékát sikerül velük betölteni. — Mi volt a tapasztalata a meglehetősen korai tervezésnek? — Az általános iskolák többsége alábecsülte a szükséges pedagógus-létszámot, de hozzá kell tennem, hogy az új elsőosztályosok beíratása csak márciusban történt... Ennek ellenére az előzetes tájékozódás lehetett volna jobb is, s akkor nem fordult volna elő, hogy négy elsőosztályt kell indítani például ott is, ahol csupán kettőt terveztek. — Az „alábecsülés” nem függ össze a várható, s külön honorálandó túlórák számával? — Nem, vagy csak alig. A középiskolákban heti 2-3 volt a legutóbbi tanévben az egy pedagógusra jutó átlagos túlóra, lényegesen kevesebb az öt évvel ezelőtti 10 fölöttinél. — Pedagógus-ellátottság tekintetében bizonyára jobb helyzetben vannak a városi iskolák. — Igen, ugyanis például Szek- szárdon még a helyettesítő állásokat is szakképzettek töltik be. Ilyen helyettesítés például a gyesen lévők pótlása. — És a községekben? — Néhol még a lakás sem elég csábító a pályakezdő szakképzetteknek. — A pályázati szakasz már júniusban lezárult. Budapesten ennek ellenére nemrégiben információs, közvetítő irodát is létrehoztak a pedagógusok elhelyezkedésének megkönnyítésére. És Tolnában? — Nincs szükség erre, mert a megyébe jövő pedagógusok döntő többsége a pályázatok lezárásáig, június 8-ig állásba került. Az ezután elhelyezkedni kívánók, vagy a járási hivatalok, vagy a megyei tanács művelődésügyi osztályán tájékozódhatnak a lehetőségekről. Jelenleg mintegy 70 pedagógusra lenne még szükség, de jelentős részben helyettesítőre. — Folynak még tárgyalások? — Igen, és sok mindent tisztáz majd az augusztus 25-i megyei igazgatói tanévnyitó értekezlet. * A megyei helyzet áttekintésekor kiderül: a bonyhádi, a dombóvári és a paksi járási pedagógus-ellátottság a pályázati rendszer minden bonyolultsága, olykor ellentmondásossága ellenére is viszonylag megnyugtató. Némileg kedvezőtlenebb a helyzet a szekszárdi járás községeiben, ahol 31 pedagógusra van még szükség, s közülük 21 helyettesítőre. Részletesebben: 15 tanítót alkalmaznának még — tízet helyettesítőként -, tanárt pedig itt is csupán hármat. A várt 12 óvónő közül 9-et helyettesítőként foglalkoztatnának. Ezenkívül 1 gyógypedagógusi állás betöltetlen. * Ügy tudtuk, Zombán 8 helyettesítőre van még szükség, ám oftjártunkkor Árahám Béla, az általános iskola igazgatója arról tájékoztatott, hogy nincs gondjuk, ami az iskolát illeti, mert nem tanárok, hanem óvónők hiányoznak. Az általános iskolában ez lesz az első olyan tanév, amikor a tantestület teljesen szakképesített. Pedig hét helyen tanítják majd a 457 gyereket, akik közül sokan bejárók. — Miként sikerült kialakítani ezt a tantestületet? — Korábban 8—10 képesítés nélküli kolléga is volt a törzs- állományban, de évente 2-3- 4-en diplomát szereztek, legutóbb például hárman. — Honnan járnak be a zom- bai hét tanítási helyre a gyerekek? — Felsőnánáról 45 felső tagozatú, Kétyről mintegy 100 alsós és felsős jött tavaly. Ezenkívül a külterületekről, így Szentgál- ról, Paradicsompusztáról, Nagytormáspusztáról és Tabód egy részéről 76-an jöttek ide iskolába, s hasonló létszám várható a következő tanévben is. * A helyzet részletesebb ismertetésére - például a nyelvtanár-hiányra -, valamint az elemzésre, értékelésre most nem vállalkozunk. Csupán a lehetőségekről, az igényekről és az érdekekről szándékoztunk írni amelynek egyeztetése, jobb ösz- széhangolása végső soron a diákok — közöttük 30 ezer 400 Tolna megyei általános iskolás - számára föltétlenül szükséges. V. 2.-K. A. m vek óta az az ember érE zése, hogy a világ nem áll másból, mint olajból és cserearányból, termelésből és ráfordításból, egyensúlyból és spórolásból, exportnövelésből és importkorlátozásból. Mintha mindent rideg gazdaságtechnikai szempontok uralnának, mindent a gazdasági számítások szabályoznának. Amikor a gazdaság nehéz helyzetben van, természetes dolog, hogy a gazdasági adottságokból, a lehetőségekből indulunk ki. Sokszor úgy tűnik, hogy a gazdasági értékrendszer minden közfigyelmet magára von. Most azonban újra erőre kapnak a társadalmi, politikai elvek, az általánosabb értékek — anélkül, hogy a gazdaságiakat elnyomnák. A politika számára persze eddig is a teljes foglalkoztatás, a munka szerinti elosztás, a szükségletek mind teljesebb kielégítése, az egyensúlyi helyzet javítása, a vállalati önállóság növelése csak első közelítésben volt gazdasági követelmény. A politikai eszme- rendszer és a közvélemény nem hagyja magát kiszorítani, sőt mind jobban áthatják a rideg gazdasági megfontolásokat is. Az, hogy hazánk külgazdasági egyensúlyát rendbe kell hozni, rideg gazdaságtechnikai gond. De az a tény, hogy nemcsak külső egyensúly van, hanem belső is, nemcsak állam- háztartási egyensúly van, hanem magánháztartási is, nemcsak gazdasági egyensúly van, hanem politikai-hangulati egyensúly is, már a gazdasági értékrendszert a társadalmipolitikai értékrendszernek rendeli alá. Amikor a VI. ötéves terv készült, alapjául rideg számítások szolgáltak. A számok szinte csak azt mondták, hogy mire lehet számítani a következő öt évben, ha a helyzet tovább nem romlik. De mire elkészült, már határozott célokat tartalmazott a hozzá rendelt eszközökkel. Akarattal, politikával telített társadalomfejlesztési terv lőtt, amelynek számai nem egyszerűen a jövő statisztikái, hanem számszerűsített célok. Amikor napirendre került ,ja* gazdaságtalan termelés szűkítése, az teljes mértékben struktúrapolitikai megfontolásokon, számításokon alapult. De rövid időn belül már magában foglalt olyan követelményt, hogy a szerkezetváltoztatás ne rontsa se a lakossági ellátást, se a termelőeszköz-ellátást. Ma már állítjuk, hogy a „gazdaságos- ságinak két kritériuma van: a jövedelmezőség és a szükségesség. Az, hogy valamire szükség van, az bizonyos tevékenységeknek pozitív gazdaságossági megítélést kölcsönöz. És az a legdrágább, ami nincs. Ez már társadalompolitika, akárcsak az, hogy megfontoljuk, mi a nagyobb kár: megtartani falun egy nem túl jövedelmező üzemet, vagy újra ingázásra szorítani száz embert, elvinni a faluból az ipari munkahelyet. A fogyasztói árak rendezése formailag gazdaságtechnikai kérdés. A legutóbbi „benzinár- emelés” óta jelentősen emelkedtek az energiahordozó-árak, vagyis előbb-utóbb a villamos energia fogyasztói árát is emelni kell. Amikor kiderült, hogy már nem kifizetődő a háztájiban a saját fogyasztásra szánt termelés bővítése baromfiból, sertésből, akkor bárhogyan osztottunk, szoroztunk, fel kellett emelni a hús és a hentesáruk fogyasztói árát. De közben azt is meg kell határozni — és ez már társadalompolitika —, hogy ennek mi a hatása az életszínvonalra, hogyan járnak a fix fizetésűek, a nyugdíjasok, a sokgyermekesek. Pontosan kiszámítható, hogy a megnövekedett terheket meddig képes viselni az állami költ ségvetés, mikor kell a terhek egy részét áthárítani a vázlatokra, s végül hogyan és milyen mértékben lehet teherviselésre bírni a lakosságot. Ezek könyörtelen dolgok. De azt fontolóra venni, hogy könnyebb a lakosság számára a terheket termelőként, dolgozóként, mintsem fogyasztóként viselni — már társadalompolitika. Megdönthetetlen igazság, hogy könnyebb az eddiginél többet, jobban dolgozni, mint az eddiginél kevesebbet fogyasztani. Az embereknek általában semmi kedvük nincs lassítani. Inkább többet akarnak nyújtani és többet akarnak keresni. tömegek értékelései, A ideológiánk tételei ép- w\ pen olyan erős meghatározói a gazdaságpolitikának, mint az, hogy mennyi anyagunk, emberünk, pénzünk, versenyképes termékünk van. A politikának is megvannak az egyensúlyi feltételei. Bővítésük, erősítésük éppen olyan fontos, mint a gazdasági egyensúlyé. DR. PIRITYI OTTÓ Alkotó légkörben A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság ez év elején Győrben megtartott konferenciáján 600 szakember vett részt, akik az innováció aktuális problémáival, az újdonság létrehozása kezdeményezésének és folyamata gyakorlati megszervezésének kérdéseivel foglalkoztak. E témát tovább vitatta az SZVT rendezésében Budapesten tartott ankét, melyen az alkotó légkör fontosságát és módját elemezték. Mindkét tanácskozás felszólalói egyetértettek abban, hogy az eredményes innováció és a megfelelő alkotó légkör, egymást feltételező, egymással összefüggő tényezők. Ugyanígy alapvető az érdekeltség és a lehetőség kapcsolatának megteremtése, mert érdekeltség hiányában kényelmesebb a meglévő gyakorlatot folytatni, mint újat kezdeményezni, léhetőség hiányában viszont az újítószándék, a kezdeményezés nem valósulhat meg. A megújulás a termelési eljárásokban, a termékszerkezetben, de nem különben a szemléletben egyaránt szükséges. Ez a folyamat magábafoglalja a szervezési, vezetési, a műszaki és a gazdasági tervezési, ellenőrzési és koncepció kialakítási módszereket, és a megújulást az emberi kapcsolatok alakításában. Feltétele további előrelépésünknek, hogy minden területen összehangoltan tudjunk előrejutni. A vállalatoknak, gazdálkodó egységeknek az újdonság létrehozásának kezdeményezését úgy kell megoldania, hogy közben az ellátás színvonala nem csökkenhet, folyamatossága nem törhet meg. Az alkotó légkör funkciója, hogy felszabadítsa az alkotó energiákat, és megteremtse a feltételeket érvényesülésükhöz. A kollektíva egyesített ereje kedvez az alkotó amun'kának. Ott azonban, ahol a vállalati légkört az osztályok, csoportok, alkalmi együttesek leszűkített, egymástól is elzárt érdekeinek összessége pótolja, nem sok esély van eredményes alkotó munkára, a vállalati erők alkotó egyesítésére, összefogására, a megújulással járó kockázatok, többlet erőfeszítések vállalására. E mellett figyelembe kell venni, hogy az alkotó légkör dinamikus, időben változó jelenség, mélynek nemcsak létrehozása, de fenntartása is állandó erőfeszítést igényel a gazdasági és politikai vezetőktől. Fentiekből nyilvánvaló, hogy a megújulásnak nemcsak a technikára, a termékszerkezetre kell fokozottan kiterjednie, hanem — éppen ezek érdekében - az alkotó légkör általánossá tételére, az ember-ember kapcsolatok javítására. Többet és jobbat akkor tudunk adni a társadalomnak, ha biztosítjuk a munka alkotó jellegének feltételeit, az újdonság létrehozásához szükséges légkör kibontakozását. SOMODI JÓZSEF Lucerna után búza Száraz, kemény a talaj, így aztán a nagy gépek és eketestek csak mintegy tiz centiméteres mélységben szántják a földet a kaposszekcsöi termelőszövetkezet jágónaki üzemegységében. A négy gép — egy John Deer és három T—150-es traktor — a hároméves lucernatelepítést töri fel. Ezután vetőszántásra, tárcsázásra és simítózásra kerül sor, majd erre a területre vetik az őszi búzát. A lucernát egyébként idén háromszor kaszálták, és pelletet készítettek belőle. A kétszáz hektáros tábla szántását még ezen a héten befejezik a szövetkezet traktorosai. Fotó: bj.
