Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-18 / 193. szám
1981. augusztus 18. PANORÁMA Lengyelországi jelentések Elhalasztották a tiltakozó menetet Végső búcsú Pothornik Józseftől A Szovjetunió által nyújtott segítség olyan alkalom, amelyet jól kell hasznosítanunk — állapíjta meg a Trybuna Ludu hétfői száma a szovjet és a lengyel vezetők találkozójáról írt cikkében. A I.EMP KB lapja a közös közleményt értékelve hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió nagy figyelemmel követi a lengyelországi események alakulását. „Legfőbb szövetségesünktől a megértést és a LEMP IX. kongresszusának támogatását kaptuk". A Trybuna Ludu emlékeztet rá, hogy a szovjet vezetők a Krím-félszigeten lezajlott találkozón közölték a lengyel féllel: a Szovjetunióval szembeni tartozások visszafizetését a következő ötéves tervidőszakra halasztják, s egyúttal bejelentették további nyersanyag- és fogyasztásicikk-szállítmányok útnak indítását Lengyelországba. A lengyel és a szovjet vezetők a lengyel—szovjet barátságot az európai erőegyensúly alappillérének tekintik, ami a kontinens békéjének és a szocialista országok béketörekvéseinek szerves alkotóeleme - mutat rá a lap. * Nem tűrhetők tovább a pártellenes, az államellenes, a szovjetellenes nyílt támadások — ez az egyik fő megállapítása a LEMP katowicei vajdasági bizottsága lapjában hétfőn megjelent írásnak. A Trybuna Robotnicza, a sziléziái bányavidék kommunistáinak napilapja hangsúlyozza: ma Lengyelországban a társadalmi és politikai megosztottság választóvonala aszerint húzódik, hogy ki áll a szocializmus mellett, ki van ellenes és ki az, aki nem foglal állást. A tartózkodók figyelmét felhívja árra, hogy a kivárás! taktika opportunista, és a jelenlegi helyzetben egyre veszélyesebb. Az országban tevékenykedő szocialistaellenes erőkről a lap kifejti, hogy ezek a „Szolidaritás" szakszervezet egyes vezetőinek árnyékában aktivizálódnak. Nem kell nagy éleslátás annak felismeréséhez — mutat rá a Trybuna Robotnicza -, hogy a „KOR" és különösen a „Független Lengyelország Konföderációja" nevű szervezet szocialistaellenes és ellenforradalmi tevékenységet folytat. Leszek Moczulski és hívei a rendszer megváltoztatására, a hatalom megdöntésére törekszenek. A LEMP katowicei vajdasági lapja leszögezi: Lengyeloszág számára nincs más alternatíva, mint a szocialista fejlődés foly- — tatása, a szocializmus gazdasági tövényszerűségeinek alkotó megvalósításával. A varsói rádió hétfő délelőtti jelentése szerint elhalasztották a tervezett — több városból kiinduló és Varsóba tartó - ötnapos „tüntető” menetet. A rádióközleményből kitűnik, hogy a menetet szervező bizottság a „Szolidaritás” szakszervezet által az elmúlt héten közzétett felszólítás nyomán állt el a politikai elítéltek szabadon bocsátását követelő akcióitól. Ezt megelőzően a lengyel kormány erélyes hangú nyilatkozatban követelte, hogy a „Szolidaritás" hagyjon fel a kifejezetten politikai tartalmú, az alapszabályával ellentétes megmozdulások szervezésével. A varsói vajdasági bíróságon hétfőn - két hét szünet után — folytatódott Leszek Moczulski- nak és társainak pere. íMoczulskinak, a „Független Lengyelország Konföderációja" (KPN) nevű szervezet vezetőjének a bíróság előtt kifejtett véleménye szerint a KPN tevékenysége nem ellentétes a lengyel alkotmánnyal. A vádlott a PAP jelentése szerint hozzákezdett a szervezet programjának taglalásához, jelezve, hogy ez négy-öt napig is eltarthat. A KPN vezetőit az ügyészség államellenes tevékenység miatt állította bíróság elé. Egyházi tiltakozás A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa a hívőkhöz és az egyházakhoz intézett felhívásban fejezte ki tiltakozását a közép-hatósugarú nukleáris rakétarendszer terve, ki- fejlesztése és telepítése ellen Nyugat-iEurápában, mert ez megbontja a már kialakult katonai egyensúlyt és veszélyezteti Európa és az egész világ jövőjét. Elítéli és rendkívül veszélyesnek tartja a neutronfegyver gyártására vonatkozó legújabb amerikai terveket is a felhívás. Hangoztatja: minden felelősen élő és gondolkodó hívő ember feladata a fe- szükségek csökkentése, a közös és a kölcsönös érdekeket tiszteletben tartó, igazságos megoldások keresése. BUDAPEST Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Aczél György, a Minisztertanács' elnökhelyettese és Apró Antal, az országgyűlés elnöke fogadta Szabó Mártont, hazánknak a Tanzániai Egyesült Köztársaságba akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyére. * Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Indonézia nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Suharto elnököt. * Századik születésnapját ünnepelte hétfőn a főváros XIX. kerületében özvegy Rábel Já- nosné, aki 1945 óta tagja a pártnak, s 1923 óta vesz részt a munkásmozgalomban. Az ünnepi eseményen részt vett, és a nehéz évek harcaiért, bátor helytállásáért köszönetét mondott a kommunisták nevében Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára. Tolmácsolta Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának üdvözletét és jókívánságait, majd átadta az ünnepeltnek a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa által adományozott Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést. WASHINGTON A Los Angeles-i Century Plaza Hotelben hétfőn tanácskozásra ült össze az amerikai nemzetbiztonsági tanács, hogy Reagan elnökletével döntéseket hozzon a nukleáris fegyver- rendszerek ügyében. A megbeszélés fő témája az MX- rendszer sorsa volt, de tárgyaltak a Trident—2 tengeralattjáró-flotta építéséről, valamint a B—1 bombázó továbbfejlesztett változatának gyártásáról is. Weinberger hadügyminiszter a következő négy évben összesen mintegy 200 milliárd dollárt kíván fordítani a hadászati nukleáris fegyverrendszerek fejlesztésére. ADEN Ali Nasszer Mohammed Hasszani dél-jemeni és Men- gisztu Hailé Mariam etiópiai államfő, valamint Moamer el- Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője vasárnap este Aden- ben megkezdte tanácskozásait — jelentették be hétfőn a déljemeni fővárosban. A több naposra tervezett csúcstalálkozó hétfőn folytatódott. Hétfőn mély részvéttel kísérték utolsó útjára a Mező Imre úti temetőben a 78 éves korában elhunyt Pothornik Józsefet, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségét, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezetének alelnökét. A Munkásmozgalmi Panteon díszravatalozójában koporsójánál a párt-, állami és társadalmi életünk vezető személyiségei, volt munkatársai, az elhunyt barátai, családtagok rótták le kegyeletüket. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára búcsúzott Pothornik Józseftől: — Olyan embertől, fáklyavivőtől búcsúzunk, aki életének 78 évéből 63-at dolgozott, és e 78 évből 59-et a párt tagjaként, mint meggyőződéses forradalmár élt le. Felbecsülhetetlen értékű volt mindaz, amit Pothornik József és az ő forradalmár nemzedéke tett egy új világ megteremtéséért itt a Kárpát-lmedencében, a Duna és a Tisza tájékán. A magyar szakszervezeti moz- .galom, a bányásztársadalom, a családtagok, a hozzátartozók, az egykori és mai harcostársak, barátok, ismerősök nevében Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese idézte Pothornik József alakját. Bahonar kormánya Bahonar iráni miniszterelnök a medzsliszben (parlamentben) bemutatta 22 tagú új kormányát. A szónoki emelvényen az új kormányfő. (Képtávirónkon érkezett.) A párbeszéd ABC-je Hétfő esti kommentárunk. Georgij Arbatov akadémikus, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a világhírű Amerika-kutató intézet igazgatója interjút adott az ABC-nek, az Egyesült Államok — és a földkerekség — egyik legnagyobb televíziós állomásának. Maga a tény éppúgy nemzetközi figyelmet érdemel, mint az interjú nem akármilyen előzménye. A szovjet akadémikus ugyanis ezt az interjút már régebben megígérte aj amerikai televíziós konszernnek és nem rajta múlt, hogy arra nem korábban került sor: az Egyesült Államok hatóságai ugyanis példátlanul ellenséges gesztusként egyszerűen megtagadták vízuma meghosszabbítását. Arbatov akkor természetesen hazautazott, az amerikai kormányzat pedig ott folytatta barátságtalan, sőt kihívó lépéseinek riasztó sorozatát a Szovjetunió irányába — ahol abba sem hagyta. Amióta a professzor hazautazott, Reagan — egyebek között — meghozta hírhedt neutrondöntését, és van valami jelképesen szomorú abban is, amit az Egyesült Államok elnöke éppen az Arbatov-interjú napján tett. Miközben Nyugat-Európától Japánig a világ hangos a keserű tiltakozásoktól, miközben az éteren és az óceánon át szálltak a túlpart felé Arbatov józanságra intő szavai, az amerikai elnök meglehetősen szokatlan módon, de annál látványosabban, megszakította kaliforniai szabadságát, hogy „sürgős fegyverkezési kérdésekről" tárgyaljon Haig tábornok-külügyminiszterrel és más tanácsadóival. Mindez újabb adalék ahhoz a régi igazsághoz, hogy a dolgokat sokféleképpen lehet megközelíteni, például konstruktív, vagy éppen a szakadékot szélesítő szándékkal. Arbatov vizum-meghosz- szabbításának megtagadása ez utóbbi jegyében született: minden vonatkozásban sértő volt. Az akadémikus, hazája alapállár sának megfelelően, mégis úgy döntött, hogy igent mond az ABC megismételt kérésére, mert hisz abban, hogy ma minden józan szóra szükség van. Az interjú fő témája az volt, milyen kilátásai vannak a történtek után a szovjet—amerikai párbeszédnek. A neutronfegyver- döntés, a .katonai költségvetés ugrásszerű növelése és az új fegyverkezési programok támogatása negatív hatással volt a két or- , szag viszonyára. Rendkívül negatív jelenség, hogy az amerikai kormány az erőszak csaknem feltétel nélküli alkalmazásának híveként mutatkozott be. Arbatov tehát okkal bizonyult borúlátónak, de hangsúlyozta: ,a dialógusra szükség van, létrejöttéhez viszont kölcsönösség kell; az, hogy az asztal túlfelén is üljön valaki, aki tárgyalni, sőt, megegyezni kíván. Az ABC televíziónak adott interjú mondandójában, szellemében — és ez nem játék a szavakkal — valóban a párbeszéd ABC-je volt. HARMAT ENDRE OPEC Marakodás a sarokban Jamani aláírja a genfi megállapodást Május vége, az OPEC leg-' utóbbi miniszteri értekezlete óta komoly változások mennek végbe a nemzetközi olajpiacon. A Kőolajexportáló Országok Szervezetének döntése a fekete arany árának befagyasztásáról 1981. végéig pillanatnyilag egyértelműen a fogyasztók pozícióit javítja: hét esztendő óta először ingott meg az olajtermelők önbizalma. Mi is történt a genfi értekezleten? A tőkés világ olaj- szükségletének 80 százalékát fedező termelői kartell az 1973 —74-es árrobbanás óta először kényszerült árbefagyasztásra. A döntés értelmében az OPEC átlagára az esztendő végéig 36 dollár lesz, a legolcsóbb szaúdi könnyűolaj 32, a legdrágább líbiai, algériai és nigériai pedig 41 dollárba kerül hordónként. A szervezet 13 tagja közül 10 úgy határozott, hogy június 1-től legalább tíz százalékkal csökkenti termelését. SZAÚDI FÖLÉNY A tényéknél sokkal érdekesebbek azok a tendenciák, amelyek évek óta egyre erőteljesebben hatnak a két évtizedes múltra visszatekintő tömörülésre. Nyilvánvaló, hogy az árbefagyqsztást május végén Genfben Jamani szaúdi olajügyi miniszter kényszerítette a többiekre, akik a termeléscsökkentéssel csupán szépíteni tudták ezt. Az is nyilvánvaló ma már, hogy Szaúd-Arábia súlya meghatározó a szervezetben — nemcsak gazdasági, hanem politikai értelemben is. A szaú- diak az OPEC napi termeléséből 40 százalékkal részesednek, tehát ha kívánják, bármikor letörhetik az olajárat. A tőkés olajpiacon jelenleg napi kétmillió hordó fölösleggel számolnak a szakemberek, s mindjárt utalnak arra is, hogy ez nagyrészt Szaúd-Ará- biából származik. Ríjad 1980- tól napi 8,5 millióról 10,5 millió hordóra növelte termelését. Eközben az OPEC össztermelése folyamatosan csökkent: 1980-ban átlagosan napi 27 millió hordó volt, ami a legalacsonyabb 1970 óta; 1981 első negyedévében tovább esett — napi 25 millió hordóra, s a most elhatározott termelés- csökkentéssel az esztendő végére körülbelül 23 millió hordó lesz. Túl a pillanatnyi sikeren, a szaúdiak a jövőben is fölényük biztosítására törekszenek. A Genfben kiharcolt megállapodást egy, a saját szájuk íze szerinti, hosszú távú OPEC- stratégia kezdetének tekintik. Régi szaúdi törekvés, hogy egységesítsék az olajárakat, hogy a fejlett tőkés országok gazdasági növekedésével, illetve a tőkés valuták árfolyam-változásaival kapcsolják össze azokat, s hogy szorosabb viszonyt alakítsanak ki a Nyugattal és részben az olajban szegény fejlődő országokkal. Ríjad részéről e tekintetben már nyilvánvalóak a politikai célok: Szaúd-Arábia uralkodó konzervatív elitje megrettent az iráni változásoktól, mindinkább az Egyesült Államokhoz sodródik. Saját belső politikai ellenzéke leverésében számít az USÁ-ra és Nyugat-Európára is — azért a szerepért, amit az OPEC-bén vállal —, s egyáltalán olajáért — cserében. SZÁRNYASZEGETT „HÉJÁK” Szaúd-Arábiát azonban az különbözteti meg az OPEC más tagállamaitól, hogy óriási, hosszú időre elegendő tartalékokkal rendelkezik. A többiek a konjunktúrát szeretnék kihasználni, a magas árakat. A világgazdaság ma még kétségtelen olajra utaltságát szeretnék a maguk javára kamatoztatni, tudván azt, hogy a forrásaik szerényebbek. Ezért kardoskodott az áremelés mellett Genfben Líbia, Algéria és Nigéria, a „héják" csoportja. A kedvezőtlen piaci helyzet miatt ezért határozott el termeléscsökkentést tíz tagország, így tartalékolva olajukat a jobb időkre. A megállapodás betartása alól „felmentést" kapott Irak és Irán, amelyeknek egymással vívott háborújuk miatt szükségük van a kitermelés fokozására. Úgy tűnik azonban, hogy a többiek sem tarthatják magukat teljes mértékben a megállapodáshoz. A nem OPEC- tagállam Mexikó négy dolláros árcsökkentése június elején valóságos lavinát indított el a tőkés olajpiacon. Az áremelés hívei, az olajukat magas áron kínáló országok visz- szakozni kényszerülnek. A fogyasztók a most kötendő új szállítási szerződésekben alacsonyabb árat követelnek, s azzal fenyegetőznek, hogy különben elállnak a megrendeléstől. A jelenlegi piaci túlkínálat mellett az ilyesfajta követeléseket támasztja alá az is, hogy tavaly a legnagyobb tőkés fogyasztók (az USA, a Közös Piac és Japán) nyolc százalékkal csökkentették a fekete arany felhasználását, s a tőkés országok tartósnak ígérkező recessziója miatt a fogyasztásban az idén további visszaesés várható. MEGTÉVESZTŐ KOMPROMISSZUM Világgazdasági szempontból az a tény, hogy az OPEC az árak befagyasztására, illetve ténylegesen azok csökkentésére kényszerült, stabilizáló tényezőnek tűnhet. Azonban csak az első pillantásra. Szaúd-Arábia megerősödött pozíciója a szervezetben, s ezzel párhuzamosan fokozott összefonódása a világ dolgait felelőtlenül kezelő új amerikai vezetéssel arra figyelmeztet, hogy a tőkés olajpiacon most zajló, gyökereikben még nem teljesen tisztázott folyamatok az OPEC átformálását, jobbratolódását szolgálják. S ha így vizsgáljuk az eseményeket, egyáltalán nem beszélhetünk kedvező, sta-i bilizáló változásról. Az OPEC tagállamai — Szaúd-Anábiát kivéve — sarokba szorultak, az 1973—74-es árrobbanás óta először keli szembenézniük egy újfajta, számukra is hátrányos olajsokk következményeivel. Genfben egyéves civódásukat folytatták, s az eredményt azután kompromisszumnak állították be. Nemzeti kincsük védelméről szaúdi — amerikai — nyomásra megfeledkeztek. KOCSI MARGIT
