Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-02 / 180. szám

1981. augusztus 2. NÉPÚJSÁG 5 Példák és példaképek Már jóval Freud Zsigmond születése előtt ismeretes volt, --------------------- hogy az ifjúkorban szerzett élmények, tapasztala­tok elkísérik az embert egész életén keresztül. Sőt, befolyással van­nak annak alakulásána, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy ko­rábban szerzett benyomásai alapján ki „milyen szemmel néz a világra", eleve jót vagy rosszat vár azoktól, akikkel összehozza o sors. Akár ezt, netán akár azt, feltehetőleg ennek megfelelően vi­selkedik. Emlékezetünk könyvében lapozva mindannyian könnyen említhetünk példákat és ezt sűrűn meg is tesszük. Példáink felszí­nesek, vagy az évek számának szaporodtával mélyebb gyökerűek, ez ebben a pillanatban egyre megy. Ugyanígy vannak példaké­peink is, bár mintha ez utóbbiak száma napjainkra megritkult volna. A példakép mindig jó, lett légyen Winnetou, vagy Balczó András. AI Caponéra, mint követendő példaképre senki se szokott hivatkozni, aki pedig önmagában megteszi, arról több-kevesebb biztonsággal feltehetjük, hogy lelkibeteg és előbb-utóbb kezelésre szorul. Ne m kell azonban ilyen messzire menni, se példaképek, se példák dolgában. Az egyértelműen jókról — meggyőződésünk, hogy ezek vannak többségben — majd később szó esik. Most az amolyanokról lesz szó, melyek sajnos semmivel se kevésbé haté­konyak és egyáltalán nem ritkák. Ilyenek idézésekor igazán sen­kinek nem kell különösebben megerőltetnie magát. Nem a kere­sés, hanem a válogatás okoz gondot. Azt talán mondani se kell, hogy az alább következők egyike se kitalált, légből kapott, hanem az életből merített, konkrét és remélhetőleg éppen ezért életsza- gú. A szagok skálája az illattól a bűzig meglehetősen széles. Az ifjú gimnazista a maga takarékoskodása és a szülei jó­voltából szert tesz egy 50 köbcentiméteres kismotorra. Ez a „jár­mű” kerek 6000 forintba kerül, tehát jócskán többe, mint a gyerek bármelyik szülőjének havi keresete. A motort bezárják a nagyvá­rosi bérház csak kulcsforgatás árán megközelíthető tárolójába, ahol majdnem két tucat motor álmodik éjjelente. Valószínűleg lázálmokat, mert a mondott kismotorról a kulcsra zárható tároló­ból egy hónap leforgása alatt eltűnik 600 forint értékű alkatrész. Elemi matematikai ismeretekkel is kiszámítható, hogy tíz hónap múltán a motornak csak a helye lesz meg. Az kiszámíthatatlan és talán ne is kísérletezzünk ezzel, hogy az említett lakóházban élő tizenéves mindebből milyen következ­tetéseket von le — nem a társadalmi együttéléssel, hanem — a mindennapi tisztességgel kapcsolatban.-v Maradjunk egy másik iskolásnál, bár e példa már unalomig ismert. Elmegy élete első nyári munkájára. Kedvesen fogadják, tisztességesen fizetik, hiszen az ő korában a 11 forintos órabér igazán ennek mondható. Az otthoni (azaz szülői) instrukciókat nincs módja betartani. Nem dolgozhat tisztességesen, mert kör­nyezetében senki se teszi ezt. Legkevésbé azok, akik a munka alapfokú rejtelmeibe lennének hivatottak bevezetni. Egy ideig küzd magával, aztán lóg, kifekszik a napra, éppúgy, mint a töb­biek. Hiszen „egy a fizetés” és miért őt emlegessék a stréberség klasszikus példájaként? . Neiji is emlegetik. Később majd meglehet, azt emlegetik egy­szer (máshol), hogy ezt az izmos, pompás felépítésű legénykét nem lehet a munkaversenyben való részvételre rábírni. És akkor majd mindenki csodálkozik..'. A következő példa I — Nyár, szabadság, üdülés, na­--------------------------------------------- gyón szép üdülő. Úgynevezett „ családias" kivitelben, alig másfél tucat szobával és ugyanennyi családdal. A családokhoz gyermekek tartoznak. Az, ha a gyerek játszani kiván, örvendetes és természetes. Ha randalírozni — már kevésbé. A gyerekek legmagvasabb szórakozása a virágok kelyhé- nek lekaszabolása, kerti székek felborítása. Jobb pillanataiban az üdülői tulajdont képező virágokból készítenek csokrot anyukáik­nak. Senki nem szól rájuk, se az anyukák, se a gondnok. Amiből a serdülő értelem kifogástalan logikával levonhatja azt a követ­keztetést, hogy ami otthon tiltott, az máshol megengedett. Hiszen ez a máshol „közterület”, mely szó alatt persze a közösség tulajdo­nát kellene érteni, de a gyakorlatban a „mindenkié" értendő. A közpréda, a Csáky szalmája. A Csáky nemzetség kilencágú grófi koronát hordott. A mai gyerekek — ünnepélyes alkalmakkor — kisdobos- vagy úttörőnyak­kendőt. Más. „A sétahajó lágyan ring a Dunán...” Könnyen ring, mert heringes doboz formán zsúfolt és az utas-heringek (konzerv­dobozban szokatlan módon) mozognak, ficánkolnak is. Ez utóbbit enyhe és közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában te­szik. A már régóta nem kék Duna szürke habjai tucatjával fogad­ják be a sörösüvegeket, papírzsebkendőket, csikkek légióját. Ha- jigálni jó. Az apók valamikor az MHK-n tanulták meg a kézigrá­nátdobás alapelemeit, a gyerekek most minden szervezeti forma nélkül átveszik az így már kevéssé haladó hagyományokat. Aztán majd csendes derűvel hallgatják az iskolában a kör­nyezet- és természet védelmével kapcsolatos tanári okfejtéseket, melyekkel kapcsolatban legenyhébb, ha a „szájtépés" kifejezést fogják használni. És ki csodálkozik majd? A felnőtt, a szülő, aki kemény gondolkodás árán se jön rá, hogy „kire ütött ez a gye­rek" ... Ezek után közeledjünk egy kevéssé, ha nem is a jó, de a leg­alább viszonylag derűsebb példák felé. Szekszárdon jár a távoli, nyugat-dunántúli városba való kőműves. Helyi atyafisága a tisz­teletére többet sétál lakóhelyén, mint máskor egy negyedév alatt. Büszkélkedik az új lakótelepekkel, a Tambowal, a Baktával, a kórház környéki új és még újabb házakkal. Kőművesünk el van bűvölve. Náluk a város tervezése gyatra, a házak egyhangúak, unalmasak. A kőművesmunka pedig nehéz, mert a fiatalok szinte semmi mást nem vállalnak, csak azt, ami azonnal nagy pénzt hoz. Pénzimádatuk fölözi a Rothschildokét, de ezenközben feledik, hogy még a híres kapitalista família első tagja is elkezdte vala­hol. Mindig, mindenki csak folytatni akarja, feledvén, hogy a praxist meg kell szerezni valamikor és a magasabb alapórabér a megszerzett tapasztalat, olykor szerény, honorálása csupán. Honnan ez a szemlélet? Természetesen nem az iskolából. Inkább otthonról vagy számos percemberkétől, akiknek ugyebár tudjuk jól, hogy olykor „dáridója tart”. Szerencsére csak ideig-óráig. A rossz példákért természetesen az felel, aki nyújtja--------------­------------------------ azokat. Említettük, hogy jó példa ( példakép) sokkal több van. Ezekkel kapcsolatban persze felesle­ges lenne felelősségre vonást emlegetni. Dicsérő szót használni azonban talán sűrűbben lehetne... O. /. Emberek, vasak, milliók A göndör hajú Hú , gyö­nyörködik a vaslemez hang­jában. A súly, a lél négyzet- méternyi lelület miatt amúgy is beterítené a nagycsarnokot a zaj. A Hú megemeli s még taszít is rajta, a környék ve­rebei összerezzennek, a mű­helybeliek már oda sem fi­gyelnek. A másik munkaterületen a főművezető vitatkozik a laka­tos-hegesztő szakival. Valaki eltörte a sablont. Helyette új készült, de ha már javítanak valamit, az legyen jobb. A harmadik helyen az esz­tergályos hívja a darukezelőt. Elkészült egy munkadarab. Pár pillanat múlva a drótkö­télen himbálódzik a mázsás súly. összeszokott mozdula­tok. A hegesztők keze nyomán szikraeső teríti be a munka­darabot. A két vasdarabból egy-két mozdulat után érté­kes alkatrész, félkész- vagy késztermék lesz. Tamásiban a Közúti Gép­ellátó Vállalat üzemében 98- an dolgoznak. Teltomat asz­faltkeverő gépekhez készí­tenek keverődobokat az NDK részére. A másik megrende­lőjük a nyugatnémet Losen Hausen cég, 11 millió forint értékben rendelt döngölőla­pokat vibrációs földmunkaqé- pekhez. H. J. Fotó: GOTTVALD KÁROLY A darukezelő Hegesztők »így jó lesz" Kész a döngölőlap A keverődobok

Next

/
Oldalképek
Tartalom