Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-14 / 190. szám
1981. augusztus 14. ^fepClJSÄG 3 A tomerömű-ópítkezés „Ha többet tud, akkor keressen!” Ki az „öreg szaki"? - Van-e még a kalapban? Szabó József, a Paksi Atomerőmű Vállalat igazgatóhelyettese kérdéssel kezdte egy hete Fadd-Domboriban a fórumot. Száz KISZ-vezetőségi tag töltött el négy napot továbbképzéssel. Mit csináltak? Hasznos volt-e a négy nap? A kérdések bevezetőnek, hangulatkeltőnek is alkalmasak voltak. A választ Pétersz János KlSZ-tit- kár adta meg. A már hagyományos továbbképzést az idén a KlSZ-korigresszus jegyében rendezték. Feldolgozták, megbeszélték, sokszor vitatkoztak is a kongresszusi dokumentumokon. Előadást tartott Hegedűs György, a beruházás pártbizottságának titkára az építkezés helyzetéről és az elkövetkezendő feladatokról. Később konzultációkon vitatták meg az előadás anyagát. Kéry András, az Állami Népességnyilvántartó Hivatal igazgatója gazdaságpolitikai tájékoztatót tartott. Jutott idő a szórakozásra is, voltak hajókiránduláson, vendégül látták Markali Gábort, a Madách Színház művészét. Szóval hasznosan töltötték el a táborozási időt az építkezés ifjúsági vezetői. A csütörtök esti fórumot rendhagyó módon szervezték. A nagyobb vállalatok üzemi négyszögei találkoztak a fiatalokkal. A Gyár- és Gépszerelő, az ERBE, a 22-es Állami Építőipari Vállalgt vezetői válaszoltak a kérdésekre. A rena'- hagyó ebben az volt, hogy minden csoport külön ült le, tehát kis körben tárgyalták meg a vállalat dolgait. Az Atomerőmű Vállalat fórumát hallgattuk végig. Annál is inkább, mert az építkezés menetéről rendszeresen beszámolunk lapunkban, de az üzemelőkről, akik majd átveszik és irányítják az erőművet, ritkán írunk. Pedig a PAV-nál ezeröt- százan dolgoznak, az átlagos életkor 32 év, tehát a PAV a fiatalok vállalata. A kérdésekre Szabó József inazgatóhelyet- tes, Döchert Imréné, a szak- szervezeti bizottság titkára és Medveczky Gábor, a pártvezetőség tagja válaszolt. A négyszög negyedik tagja, Pétersz János KISZ-titkár vezette a fórumot. LAKÁS, LAKÁS ÉS MÉG EGYSZER LAKÁS Elöljáróban még annyit: ne gondoljunk valamiféle kérdez*- felelekre. Ha jellemezni lehet a háromórás találkozást, akkor azt mondhatnánk: jó beszélgetés volt. A kérdésre nem is mindig a „hivatalos” válaszadók feleltek, hanem valaki más, a kérdezők közül. így volt jó, kötetlenül, baráti hangon. A lényeg az eszmecserén, a vitán, a tájékozódáson és á tájékoztatáson volt. Hogy ez mai világunkban mennyire fontos, azt hiszem, nem kell hangsúlyozni. A PAV alig ötéves vállalat, egy-ikét év alatt a pár százas létszámról jutottak el az 1500-ig. Az itt dolgozók zöme fiatal, nemcsak a beosztottak, hanem a vezetők is. A későbbi jó munka egyik legfontosabb feltétele, hogy értsék egymást, ismerjék a gondokat. Ennek szellemében kezdődött a beszélgetés. Az első lényeges kérdés: a lakás. A vállalat létszámát 1976-ban határozták meg, 1459 dolgozóra tervezték a PAV-ot. Ehhez engedélyezték az építkezés terhére 929 lakás építését. Any- nyit jelent ez a két szám, hogy a dolgozók 60 százaléka lakáshoz juthat. Kezdetben nem is volt gond, hiszen házaspárok jelentkeztek, tehát egy lakással két dolgozót „fogtak?. Közben megváltozott az arány: többnyire férfiakra — szerelőkre, műszakiakra — van szükség, a hagyományos női munkahelyek betelték. így egy lakással csak egy dolgozót tudnak „szerezni”. Természetesen az igazgatóhelyettes válaszával egyetértettek a fiatalok, azt ők is tudják, ha valaki Paksra jön dolgozni, többnyire a lakásért is jön. Mindenkinek így nem jut. Amit nem értettek meg, főleg a helybeliek, a környéken lakó fiatalok: rájuk nem számítottak, „pedig nekünk is kellene lakás"... A válasz kényelmetlen, de így igaz. — Tudtuk, hogy az egész vállalatot nem lehet idegenből toborozni. Számoltunk az itteni belépőkkel, éppen azért, hogy tudjunk lakást adni azoknak, akik az ország másik feléből jönnek. Nem herdálták a kiutalásokat. Az új emberekkel, mielőtt szerződést kötöttek, .megtárgyalták, hogy ki, milyen lakásra jogosult, a régi lakóhelyén volt-e lakása, azt leadta-e. Egyszóval, körültekintően jártak el. — Az ország másik feléből lakás nélkül nem jön el senki — mondja az igazgatóhelyettes. Lakásügyben patthelyzet alakult ki. Megértik a vállalat vezetőinek a gondját, de átérzik az albérletben lakó paksi fiatalok kesergését is. HOGY IS VAN EZ AZ „IDŐS SZAKI” ÚGY? A másik nagy kérdéscsoport a fizetések köré fonódott. Kellenek a nagy gyakorlattal rendelkező erőműves szakemberek. Az idős szakikat, mestereket meg kell fizetni. A vita akörül alakult ki, hogy kinek van idevágó gyakorlatai annak-e, aki már négy-öt éve Pakson dolgozik, vagy annak, aki valamelyik erőműben 10—15 évet lehúzott? A fiatalok szerint nekik nagyobb a gyakorlatuk, mert ők mór atomerőművesek. Tehát az új ember, bármennyire erőműves, az itteni dolgokhoz nem ért. Ha pedig ez igaz, akkor nekik jár a több fizetés. A mostani gyakorlat szerint az új qmber helyenként 1000—1500 forinttal is többet kap. Eltart jó néhány percig, míg Szabó József és segítőtársai szót kapnak. Az ifjúsági vezetők mondják a magukét. Abban egyetértenek, hogy aki itt van, az már kiképzett szakember, atomerőműves szakember. Tehát az új belépőknek tanulni kell. Ezt az időt, ezt a pillanatot használja ki az igazgatóhelyettes: — Az igaz, hogy több fizetéssel vesszük fel a 30—40 éveseket, tehát azokat, akik máshol már dolgoztak. De azon is érdemes elgondolkodni, hogy mindenkit, tehát az ittenieket is magasabb bérrel honoráltuk. Pakson harminc százalékkal magasabbak a bérek, mint a villamosiparban. Pedig atomos gyakorlata senkinek sem volt. Sőt... Azóta1 sok fiatalra százezreket költött a vállalat, a népgazdaság. Ezt az előnyt pedig az újaknak is meg kell adni. A szakszervezeti titkár veszi át a szót: — Gondoljunk bele abba, hogy 10—15 év múlva elmegy közülünk valaki máshova dolgoz™, és természetesen a munkában eltöltött idő alapján — ez egyben gyakorlatot és tudást is jelent — kapja meg a besorolását. Ha akkor a fia'- talok sokallják ezt a pénzt, mit mondunk? A válasz egyértelmű: — Ha töobet tud, akkor keressen többet — ha fiatal, ha öreg. A KÖZÖSSÉGRŐL... Ennél a pontnál váltottak témát. Mert azzal, hogy kimondatott: „Egyenlő munkáért egyenlő bért”, egyben a közösség szerepe is előtérbe került. A fizetést tulajdonképpen mindenkinek megelőlegezik, bárhova megy dolgozni. De az már a közösség dolga, hogy később a munkája' arányában részesedjen. Van-e, vagy lesz-e olyan közösség, amelyik ezt a feladatot megoldja? A szak- szervezeti bizalmiak szerepe egyből elsőrendű szereppé válik. Szabó József mondja: — Aki nem felel meg, attól rövid úton meg kell szabadulni! Sűrű bólogatás jelzi igazát. Még egy utolsó kérdés ez ügyben, nem is kérdés — sóhaj: — Csakhogy idáig a nagykalapból osztották a pénzt. Később is lesz a kalapban? (Derültség.) — Erre nehéz válaszolni — vakarja a fejét az igazgató- helyettes. — De remélem, hogy megtermeljük azt a pénzt. Sok szó esett még a munkáról, az üzembe helyezésről, az ötnapos munkahétről, a műszakpótlékokról. .. Diplomatikus foglamazással a következőképpen lehet ösz- szefoglalni a fórumot: a felek kölcsönösen tájékoztatták egymást, szívélyes baráti hangulatban fejeződött be a találkozó. Egyben százszázalékosan egyetértettek: a legfontosabb, hogy az első reaktort minél előbb üzembe kell helyezni. H. J. — G. K. T eljesítményelv és szociális elv A modern társadalom fejlődésének egyik motorja a teljesítményelv érvényesülése. Más embereket elsősorban teljesítményei alapján ítélünk meg, s mi magunk is tevékenységünk során újabb meg újabb eredmények elérésére törekszünk — esetenként kényszerülünk. A teljesítményelv lényegéhez tartozik a már elért szinten való túllépés. Ami tegnap elég volt, az ma már kevés, a mai eredményeket pedig már holnap túl kell haladni. A fejlődésnek ez az állandó kényszere a polgári társadalom kialakulásának eredménye, a tőkés árutermelés általánossá válásának következménye. De tudjuk, hogy a tőkés árutermelés számos társadalmi konfliktus forrása: a teljesítményelv érvényesülése igy történelmileg társadalmi ellentmondások kiéleződésével kapcsolódott össze. A kialakuló polgári társadalom ideológusai tagadták ezt az összefüggést Álláspontjuk szerint a polgári társadalom társadalmi egyenlőtlenségei, az egyének eltérő életesélyei ugyan valóban visz- szavezethetők a teljesítményelv működésére, ez a kapcsolat azonban kifejezetten pozitív jellegű. Azok az egyének, akik többet teljesítenek, a társadalmi hierarchiában is magasabb helyre kerülnek. A társadalmi pozíció és a teljesítmény közötti megfelelés a biztosítéka annak — mondták —, hogy a teljesítmény növelésével az egyén társadalmi helzetét is képes változtatni, képes előbbre lépni. Ezért az a gazdasági rendszer, amely társadalmi egyenlőtlenségeket hoz létre, a társadalom egészének érdekét szolgálja. E felfogás gyengéire már a klasszikus angol politikai gazdaságtan rámutatott. A tőkés árutermelés gadzasági törvény- szerűségeinek elemzése során világossá vált, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek rendszere nem az egyéni teljesítménykülönbségek alapján épül fel. A közgazdászok gazdasági törvényszerűségként mondták ki azt, hogy a munkások bére csupán a létminimum körül mozoghat. Ugyanakkor látták azt. hogy az árutermelésből keletkező gazdasági-társadalmi egyenlőtlenségek veszélyeztetik a társadalom integrációját. Ezért a gazdasági egyenlőtlenségek káros társadalmi következményeit az állam segítségével javasolták felszámolni. E felfogás tehát a tőkés árutermelésből származó gazdasági egyenlőtlenségeket szükségszerűnek tekintette, a gazdaságba való állami beavatkozást károsnak mondta, mivel az a teljesítményelv alapján működő automatizmusokat sértette meg. Ugyanakkor szükségesnek tartotta a gazdasági egyenlőtlenségek társadalmi következményeinek állami eszközökkel való kiegyenlítését. A modern kapitalizmus ezen az állásponton is túlhaladt. A gazdasági és társadalmi válságok ugyanis világosan mutatták, hogy az állam nem képes szembenézni a gazdaság mozgásának társadalmi következményeivel akkor, ha nem nyúl bele magának a gazdaságnak a működésébe. A szocialista fejlődés a teljesítményelv és a szociális elv újfajta szintézisére tesz kísérletet. A szocialista gondolat a társadalmi egyenlőtlenség forrásának a magántulajdont tekintette. Ezért úgy vélte, hogy a magántulajdon megszüntetésével létrejönnek a társadalmi egyenlőtlenség feltételei, a teljesítményelv gazdasági, működése most már nem vezet az egyéni teljesítményektől független társadalmi egyenlőtlenségi rendszerek kialakulásához. A szocialista fejlődés gyakorlata azonban azt mutatta, hogy a teljesítményelv és a szociális elv összhangja nem jön létre automatikusan a tőkés magán- tulajdon felszámolása után. A szocialista társadalom ugyanis maga is tagolt, társadalmi egyenlőtlenségeket felmutató társadalom, amelyben az egyenlőtlenségek rendszere nem esik egybe az egyéni teljesítmények különbségeivel. Azzal is számolnunk kell, hogy a szocialista gazdaságban a teljesítményelv érvényesítése az áru- és pénzviszonyok szaba- dobb működésével kapcsolódik össze. Ez pedig részben a munkateljesítményektől elváló egyenlőtlenségeket eredményez, részben korábban burkoltan létező egyenlőtlenségeket hoz a felszínre, tesz mindenki számára érzékelhetővé. Ugyanakkor azonban a terv és a piac összekapcsolása, a gazdaságnak a2 árszabályozó piac működésére támaszkodó közvetett irányítása teremt olyan gazdasági feltételeket, amelyek az egyéni, vállalati teljesítményeket gazdasági kényszer alá helyezik, illetve gazdaságilag, a hatékonyság szempontjából szelektálják: a jót jutalmazzák, a gyengét büntetik. Más szóval: csak a szocialista árutermelés viszonyai hozzák létre azokat a feltételeket, amelyek mozgásteret biztosítanak a teljesítményelv működésének, s a teljesítménykülönbségekhez igazodó egyenlőtlenségek kialakulásának. A teljesítményelv érvényesülése a szocializmusban tehát egyszerre jelenti a kívánatos és a nem kívánatos társadalmi egyenlőtlenségek megjelenését. Ez rendkívül megnehezíti az egyenlőség (esélyegyenlőség) elveit érvényesítő gazdaságpolitika feladatát. Ennek ugyanis úgy kellene küzdenie a munkateljesítményektől elszakadó egyenlőtlenségek ellen, hogy ugyanakkor segítse a munkateljesítményekhez kapcsolódó egyenlőtlenségek érvényre jutását. Ez nem mindig sikerül. A teljesítményelv és a szociális elv összhangja olyan gazdaságpolitikát igényel, amely egy elvont egyenlőség nevében nem szünteti meg az áru- és pénzviszonyok mozgását, s ezen keresztül a teljesítményelv érvényesülési lehetőségét, hanem a gazdaság működtetéséhez igénybe veszi * az árszabályozó piac mechanizmusát, s ugyanakkor e gazdaságpolitika nem kívánatosnak ítélt hatásait összehangolt szociálpolitikával kísérli meg közömbösíteni. A gazdaságpolitika és a szociálpolitika együttesen törekedhet arra, hogy a társadalom számára elfogadható szinten tartsa a társadalmi egyenlőtlenségeket, s jobban közelítse ezeket a teljesítményekben mutatkozó különbségekhez. GEDEON PÉTER Bonyhád Határszemle a Pannónia földjén Solymosi József elnök a szépen fejlett kukoricát mutatja a szövetkezet vendégeinek. A bonyhádi Pannónia Mgtsz vezetősége határszemlére hívta a párt- és tanácsi vezetőket. János Jeromos, a bonyhádi pártbizottság első titkára, Bácsi Mihály, a megyei tanács osztályvezetője, dr. Hegedűs János városi tanácselnök kedden tett eleget a szíves meghívásnak, s a szövetkezet vezetőivel bejárták a - hatezerötszáz hektáros — szövetkezet kukorica- és napraforgótábláit. A kukorica jó termést ígér, ám ha ezekben a napokban még 25—30 milliméter csapadék jönne, akkor rekordtermést érnének el. Különösen a Pioner fajták bírták a szeszélyes időjárást. A napraforgótáblák gyommentesek, szép fejek vannak a szárakon* Egy-egy hektáron 40 ezer tövet is meghagytak* mégis szép termést várnak. A szövetkezetben az aratás utáni munkákkal is jól állnak. Különösen a másodvetésként földbe került Tyfon mutatkozik jónak, bár ez a takarmánynövény is akkor hozna bő termést, ha most esőt kapna. A szövetkezet vendégei elismerően nyilatkoztak a nyári munkákról, a szövetkezet növénykultúráiról. A látogatás befejezéséül Solymosi József, a szövetkezet elnöke a gazdaság pénzügyi helyzetéről is számot adott. Elmondta, hogy a mintegy ötszáz tag lelkiismeretesen dolgozik, terveiket teljesítik. Az időjárás okozta kiesést másodvetésű növényekkel, a gondosabb betakarítással pótolják.
