Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-14 / 190. szám
a ^EPÜJSÄG 1981. augusztus 14. VEGETÁRIÁNUSOKNAK: KEVÉS KALÓRIA, SOK VITAMIN Gombasaláta (egy személy részére) 1/4 kg friss gomba, 1 fej vöröshagyma, 1 kávéskanál margarin, citromlé, só, bors, petrezselyem, 3 evőkanál tejföl, 3 db paradicsom. A gombát többször megmossuk, majd feldaraboljuk. Az apróra vágott hagymát margarin* ban világossárgára pároljuk. Hozzáadjuk a gombát és 20 percig főzzük. Főzés közben kevés forró vizet öntünk kis részletekben hozzá. Citromlével, sóval és borssal ízesítjük. Petrezselymet szórunk rá és hozzáöntjük a tejfölt. A paradicsomot karikákra vágjuk, fűszerezzük és apróra vágott petrezselyemmel megszórjuk. Sajtos szendvics. Hozzávalók: (egy személy részére) 1 szelet pirított kenyér, 1 kávéskanál vaj, 1 szelet eidómi sajt, porpaprika. A pirított kenyeret megvajazzuk. Rátesszük o sajtot. Előmelegített grillsütőbe tesszük, és rövid ideig átsütjük. Tetejét paprikával megszórjuk. Vegetáriánus ragu. Hozzávalók (egy személynek): 2 db piros v. fehér paprika, 1 fej hagyma, 2 db főtt dió bele, 1 pohár joghurt, citromlé, só. A paprikát és a hagymát megtisztítjuk, feldaraboljuk es forró vízzel leöntjük. Hozzákeverjük a diót, ráöntjük a joghurtot? Majd citromlével és sóval ízesítjük. Héjában főtt burgonya. Hozzávalók (egy személynek): 2 db burgonya, 10—20 dkg joghurt, kevés víz, só, bors, apróra vágott kapor. A burgonyát megpároljuk. A joghurtot vízzel felöntjük, kevés sóval, borssal és kaporraj ízesítjük. A burgonyát meghámozzuk, és ráöntjük az ízesített joghurtot. Zellersaláta. Hozzávalók (egy személy részére) : 40 dkg zeller, cukor, fél kávéskanál ecet, 2 evőkanál víz, 10 dkg póréhagyma, 1 szemesbors, 1 tojás sárgája, só, 1 kávéskanál vaj (5 g). A zellert megtisztítjuk, megmossuk és 4-6 cm hosszú csíkokra vágjuk. Sós vízben egy csipet cukorral kb. 20 percig főzzük fedő alatt. Az öntethez ecetet, vizet, póréhagymát, borsot és sót felfőzünk. Lehűtjük. A tojás sárgáját tálba tesszük, majd a kihűlt főzetet szitán áttörve hozzáadjuk. Közepes lángon vízfürdőben habverővel sűrű habbá verjük. Majd a kissé megolvasztott vajat hozzáöntjük. A főtt zellerdarabokra öntjük, és zellerlevelekkel tálra téve tálaljuk. A fagylalt i. Nemrégiben egy grafikusművész kiállításán találkoztam egy plakáttervvel, amelynek ez volt a címe: A szék. Egy egészen egyszerű, mindennapi szék állt Szilvásy Nándor plakátján, csak egyik lába volt különleges: pontosabban egyik lába helyén Michelangelo Dávid szobra állt. Nekünk, magyaroknak azonnal adott az asszociáció; Az ember tragédiájának falanszter színében panaszkodik Michelangelo, hogy „mindig széklábat csináltam". (A grafikus elégtételt adott: megengedte, hogy véssen rá „holmi díszt".) De ha nem magyar szemmel nézzük, akkor is elárul a plakát közérthetően egy alaptételt: a bútor mindig a kor művészetének eredményeire támaszkodik, a szék pedig a bútorok között is legkönnyebben tükrözi a bútorművesség változásait. Sem a művészet, sem a bútor nem szakadhat el azonban a kor gazdasági, anyagi, technikai, tudományos fejlettségének szintjéről, azaz: nem csinálhatnak esztergályozott, csapolt asztalosmunkát, amíg csak az ácsolást ismerik. Nem használják a kárpitozást, amíg megfelelő minőségi textil és tömítőanyag, és technikai tudás nem áll rendelkezésre. (A bőrrel való kárpitozást Magyarországon találták ki, Mátyás király udvarában használták először; akkor úgy is nevezték: „magyar kárpit"). A legrégibb időkben az ember maga alá húzta a lábát, lekuporodott. De az ókori Egyiptomban már nagy kultusza volt a székeknek. Kheopsz fáraó anyjának karosszéke vagy Tutanhamoné, csodálatos műremek. Lábaik oroszlánlábak, Tu- tanhamonén még az oroszlán feje is rajta van. Hitük szerint az oroszlán jelenléte megóvta a széken ülőt a rossz szellemektől. A görögök és rómaiak ülőbútoraiból kevés maradt ránk; így főleg a görög vázák, a szobrok, s néhány márványból készült (!) előkelő ülőhely ad felvilágosítást. Ismerték az X lábú ülőkét — előkelő személyek hatalmának kifejezője volt a „sella curulis", mindenhova magával vihette —•, s női székeiknél még arra is volt gondjuk, hogy a bútor formája, ne akadályozza a ruha redőinek szabad esését. A gótika egységes stílusirányzat volt: ugyanaz a csúcsiv fedezhető fel a templomok ablakain, mint a könyv fedőlapján, s a szék háttámláján. A reneszánsz újból felfedezi az antik elemek formai szépségét. Ekkor válnak a székek könnyebbé; jellegzetes a támlásszék, amely nem lábakon, hanem elöl rövidebb, hátul magasabb, díszesen faragott támlán támaszkodik. A barokk stílus lemond a négyszögletes formákról. A bútornak majd minden alkotóelemét hullámos, puha, tört vonalakkal képezi. Általánossá válik a kárpitozás. A szék most már követi a test vonalát. A díszítés is a kor művészetével párhuzamosan fejlődik. Egyiptomban például a fabútort vastag gittréteggel vonták be, lecsiszolták, s élénk színűre festették (a székeket leginkább fehérre), az ülőfelület bőrből vagy lenkötélből van, de ez még nem kárpitozás. Tutanhamon székének háttámlája aranyból domborított. Felhasználtak fajanszot és bronzszegecse- lést. A gótika és a reneszánsz a fafaragást részesíti előnyben a díszítésnél. A barokkban megnő az eszközök sora: intarzia elefántcsont, fém, lakk, gobelinszövet a kárpitozáshoz, bársony. A barokkot követő stílusirányzatoknak most már van hova nyúlniuk. A rokokó csavar egyet még a barokk amúgy hullámzó faragványain, a klasszicizmus ismét felidézi a görög—római formákat, az empire — Napóleon egyiptomi hadjáratának hatására pedig — az egyiptomiakét. A század elején él még a polgári biedermeier — a barokk, rokokó formák egyszerűsített, „családias" változata —, majd a bútorművességbe is betör a szecesszió, ahol a díszítés olykor egészen öncélúvá válik, a szék jobban hasonlít a szoborhoz, mint az ülőbútorhoz. II. A huszadik század technikájának rohamos fejlődése, a gazdasági alapok kiszélesedése, a növekvő társadalmi igény a bútorok iránt, megteremtette a sokszorosítás szükségességét. Az egyedi tervezésű művészi bútorok után a gyári előállítható- ság igénye szerint készült bútorok ideje következett el. Éppen ezért megváltoznak az anyagok. A fém, a műanyag nagy szerephez jut a fa mellett, amely világszerte értékesebbé válik. Első látásra úgy tűnik, hogy a szecesszió zűrzavaros vonalvezetése után ez a ló másik oldala. A funkcionalizmus kizárólag a használatra helyezi a fő súlyt, tárgyai, székei személytelenné válnak. A Bauhausban kísérletezi ki első csővázas ülőbútorát a magyar származású Breuer Marcel, kizárólag ez eszmék jegyében. (Érdekes, hogy ma, ha kiállításon találkozunk ezekkel a bútorokkal, mégsem hatnak riasztónak. Valahogy úgy szemléljük őket, mint a rómaiak márvány ülőbútorát, s talán egyet-egyet el is tudnánk képzelni a lakásunkban.) Korunk bútoraira az is jellemző, hogy az építészek egyre intenzívebben szólnak bele tervezésükbe. Sőt. Egyes építészek nem tudják, nem is akarják külön szemlélni, külön tervezni az épület külső képét és belsejét, a teljes egységet saját tervezésű házzal és bútorokkal akarják létrehozni. Le Corbusier híres mondása, a ház „lakógép”. Ugyanakkor messzemenően szem előtt tartja az embert, az emberi léptéket. A Modulor — híres grafikai alkotása, az emberi méreteket általánosító figura — alapján lehet tervezni várost — az emberi mérték- egységeket sokszorozva —, épületet, bútort, széket. flavor Aalto finn építész szerint az épületnek és tartozékainak szerves egységét egy emberközpontú, érzékeny, a környezet és a nemzeti kultúra erejére támaszkodó közösség teremti meg. Tételét bizonyítandó bútoraiban, terveiben a finn nemzeti hagyományból indul ki, felhasználva a fát, amely e nép nagy kincse. A funkciót, a használati célt, a kényelmi szempontokat is szem előtt tartva teremti, a szó szoros értelmében hajlítja az emberhez a fát, kötegelve, préselve. A műanyagok felhasználásának korában új, gazdag formai megoldások adódhatnak. A fát is lehet ugyan préselni, de nem hasonlítható a műanyagok hajlékonyságához. Könnyen előállítható, gyorsan sokszorosítható bútorok ezek. A kis lakások kívánalmai szerint akár egymásba rakhatók, vendégfogadás esetén előszedhetók. Könnyen tisztán tarthatók, kárpitozott elemekkel kényelmessé tehetők. A kecses, egy lábon támaszkodó, fehér műanyag szék, amely a huszadik század székeinek akár jelképe is lehetne, Eero Saarinen alkotása. A magyar bútortervezés és -gyártás az utóbbi évek rekonstrukciói eredménye alapján most zárkózik fel, tfogy eleget tegyen a vásárlói igényeknek, ülőbútorok tekintetében állunk a legjobban. A Szék- és Kárpitosipari Vállalat termékei ma már világszerte ismertek, sokat exportálnak és bútorművességben „gazdag" országba, Skandináviába is. Hajlított fából készült tonett stílusú székeink vagy Király József kárpitozott ülőbútorai nemcsak itthon aratnak sikert. TORDAY ALIZ A fagylalt korunk egyik kedvelt csemegéje, melyet már nemcsak nyáron, hanem télen, nagy hidegben is szívesen fogyasztanak. Elterjedt a zordabb vidékeken is, mert ízes, tápláló, változatossá teszi étkezésünket. Sokféle fajtáját ismerjük. A hagyományos fagylalt, amelyet a vendég előtt adagolólappal, vagy kézi adagolóval mértek ki, már lassan feledésbe merül. Inkább a tömeges fogyasztást elősegítő módszereket alkalmazzák, mint például az automata, vagy félautomata gépi adagolást, valamint az előre csomagolt kész fagylaltot. A régi receptek mellett újak kerültek előtérbe. Dúsítják több zsiradékkal, újabb ízekkel, stb. Lágyabb lett a fagylalt, a jégkrém. Divatosak a pohárban, kehelyben díszítve, gyömölccsel, tejszínhabbal, szeszes italokkal ízesített különlegességek. A fagylalt harminc év óta tömegélelmezési cikké vált. Az igények annyira megnőttek, hogy ezeket csak további modernizálással, gyakorlati megoldásokkal lehet kielégíteni. Ezért került újra előtérbe a „fagylaltpor”, melyet hazánkban már 1949-ben szabadalmaztattak. Külön szabványt készítettek a minőségi követelmények biztosítására, de akkor még nem tudott meghonosodni. Ma már természetes, hogy a könnyen tárolható, kezelhető, sokáig eltartható fagylaltport az előírt mennyiségű tiszta vízzel oldják és rövid időn belül fogyaszthatóvá és adagolhatóvá válik. A fagylaltnak nagyon régi múltja van. Talán ott kezdődött, hogy a kínaiak az ízes, mézzel édesített gyümölcsleveket hóval, jéggel lehűtötték, fagyasztották. A rómaiak is alkalmazták ezt a módszert, az Ap- penninekről 'hozatták le rabszolgáikkal a havat, ezzel hűtöt- tek. Marco Polo, a legendás hírű utazó, aki Kubláj kán vendégeként beutazta Kína déli vidékeit és egyik tartomány helytartója lett, arról írt, hogy a kínaiaknál ismert a fagyasztott étel, a fagylalt, mely a főurak asztalának büszkesége. Valószínűleg a fagylalt receptjét is magával vitte hazájába, de annak sorsa már nem követhető. Any- nyit azonban tudunk, hogy 1669-ben Párizsban Vatel fagylaltkészítő nevét jegyezték fel, később pedig Audiger szállodásét, aki szintén népszerűsítette az új édességet. Olaszországiban Cultellit tartják a fagylalt Aki ügyes kezű, maga tud varrni, szabni, nem dobja el régi, jó minőségű, ám megunt holmijait, hanem némi fantáziával, ötletességgel átalakítja, újjávarázsolja. Különleges szabású mellényt készíthetünk például régi, lezser szabású pulóverből. (Férjuram nagyméretű pulóverje még al- kamasabb ennek kiszabására.) A pulóver ujját kifejtjük, és a megmaradt részből két egyforma téglalapot szabunk ki. A széleit a rajzon látható módon, vagy elütő színű fonállal lehorgoljuk, vagy más anyagból, vékony műbőrből paszpólozzuk. Az ujjából nagyméretű, lecsukható, tasakos zsebet szabunk az elejére. A derékrészt többszörösen gumírozzuk. Fent a vállon egy-egy patentgombbal csukódik. Ezzel a megoldással blúzok, pulóverek fölé alkalmas, újszerű darabbal egészült ki ruhatárunk. Legújabb párizsi ötlet a hímzett nadrágtartó, amely - mint rajzunkon illusztráltuk — divatos és csinos kiegészítője nadrágnak, szoknyának, nadrágszoknyának egyaránt. Készülhet posztóból, vászonból, széles gumipántból, sőt műbőrből is, amire tetszés szerinti színes motívumokat lehet hímezni, vagy tátétes mintákat applikálni. De kézügyesség híján vásárolhatunk három centiméter széles hímzett szalagot a rövidáruüzletekben, amit a jobb tartás céljából rágépelünk filcpántra. Sportos jellegű (tweed, bükié) szoknyához vastagabb minfelfedezőjének. Feljegyzések szerint XIV. Lajost Condé herceg fogadta Chantilly-ben, palotájában és huszonöt vendég volt tanúja annak, hogy fagylaltot tálaltak fel. Aranyozott, ezüst kelyhekben tették a vendégek elé a tojás formájú színes fagylaltot. Később ez a tálalási mód elterjedt Franciaországban. Azután változott a divat és csak 200 év múlva jött megint divatba a toljás alakúra formált fagylalt. Párizsban 1774-ben már tejes és tejszínes fagylaltot árusítottak. 1789-ben Angliában is elterjedt az új édesség, Amerikában, Baltimore-ban 1856-ban létesült az első fagylaltgyár. Hazánkban a múlt század közepe táján kezdődött meg a fagylalt értékesítése. Pest-Budán az ismert cukrászdákban lehetett „hideg nyalatot” kapni. A tejszeparátor felfedezése, a répacukorgyártás elterjedése, a régimódi sós-jeges hűtés helyett modern gépek féltalálása hallatlanul meggyorsította a fagylolttermelést és -fogyasztást. Ez a folyamat még ma is tart és újabb változatokkal marad érdekes, népszerű a fagylalt (otthon készíthető fagylalt, elvihető, tartós csomagolású fagylalt és jégkrém stb.). Hazánkban évente kb. 3 kg az 1 főre eső fagylaltfejadag, Svédországban 10 kg, az NSZK- ban 20 kg., az USA-ban 30 kg körül mozog az 1 főre eső évi fagylaltfogyasztás. A tömegtermelés térhódítása ellenére jól megtalálják számításukat azok a cukrászok, akik régi módszerekkel, de bő választékkal, látványos kiszolgálással kínálják vendégeiknek a sokféle, főleg gyümölcsfagylaltot, melyet hűtőpultból mérnek ki és ostyába adagolnak. Az olasz „gelateria italiana" ún. spaknival (adagolólappal) magasra húzott fagylaltot ad a vásárlónak. A fagylalt több ezer éves múlttal rendelkezik, de a mai napig nem unták meg az emberek. Nem szégyeljik az utcai fogyasztást, így külföldön is mindenütt találkozhatunk utcán fagylaltozó emberekkel. Télen és nyáron egyaránt szívesen fogyasztják, és mi magyarok, akik csak nyáron eszünk fagylaltot, megborzongunk pl. az északi államokban^ vagy Moszkvában, amikor 10-20 fokos hidegben fagylaltozókkal találkotás - kockás, csíkos stb. — szövetből készítsünk nadrágtartót, amihez természetesen legelőször mindig a pontos méretet vegyük le. BK. Tonettszék a XX. századból és két magyar munka: Kovács Zsuzsa és Kozma Lajos tervei alapján. Alavar Aalto bútorai: előtérben az ülőke kötegelt, préselt fából készült lábbal. zunk. RUDNAY JANOS Divatötletek
