Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-26 / 174. szám

1981. július 26. Képújság 3 Bálaszék és társközségei Tizenegy évvel ezelőtt, 1970. júniusában alakult meg a bá- taszéki Nagyközségi Közös Ta­nács — Bátaszék, Alsónyék, Pörböly és Várdomb egyesülé­sével. Hogyan alakult a társ­községek helyzete, milyen az ezekben folyó politikai munka, ezt vizsgálta legutóbbi ülésén a szekszárdi járási párt-végre­hajtó bizottság. Természetes, hogy a volt önálló községek tanácstagjai és a lakosság egy része is félt at­tól, hogy a társközségi viszony hátrányos lesz rájuk nézve, vol­tak olyan hangok is, hogy az összevonás ezek elsorvasztását eredményezi. Táplálták ezt az előzmények. Például, a tanácsi összevonást megelőzte a tsz- egyesülés: az alsónyéki ter­melőszövetkezet egyesült a bá- taszéiovel — korábban éveken keresztül jobb eredményeket értek el az alsónyékiek. Előző­leg ment végbe az áfész- egyesülés is. Ma már az alsó­nyéki tsz-tagok jól érzik ma­gukat az egyesült szövetkezet­ben, jövedelmük is szinte évről évre emelkedik. Nem ilyen egy­értelmű a fogyasztási szövet­kezet helyzete, az alsónyékiek még mindig fájlalják, hogv megszűnt a műszaki boltjuk. De összességében elmond­ható, hogy a tanácsi összevo­nás eredményeket hozott. A társközségek — különöse i Vár­domb és Pörböly — dinamiku­san fejlődő településekké vál­tak. E két településen új lakó­telepek épültek és épülnek, me­lyekre — telekkialakítás és köz­művesítés — több millió forin­tot fordított a nagyközségi kö­zös tanács. Várdombon új or­vosi rendelő és lakás épült 1,7 millió forintért, ha önálló ma­rad a várdombi községi tanács, huszonöt évig kellett volna „összeraknia" a fejlesztési ala­pot, hogy meg tudja építeni. Más a helyzet Alsónyéken, amely különben is már össze­épül a székhely községgel. Itt — lévén a terület egykori Du- na-mellékóg, mélyen fekszik, talajvizes — nincs mód új csa- ládiház-telkek kialakítására. A társközségek lakóinak szá­ma nem csökkent az elmúlt év­tizedben, ez is bizonyítja, hogy nincsenek „sorvadásra ítélve". De az előbbiek is arra utal­nak, hogy helyzetük erősen el­térő. Különösen, ha az itt mű­ködő termelőegységek alap­ján történik a megítélés. Alsó­nyék mezőgazdasága Bátaszék- hez tartozik. Az erdészet Bajá­hoz. A várdombi MEZÖGÉP- üzem Szekszárdhoz. Ez megha­tározója a politikai, gazdaság- politikai munkának és követ­kezik belőle, hogy e társközsé­gekkel differenciáltan kell fog­lalkozni. Az alsónyéki községi pártszervezetnek tíz — kilenc nyugdíjas és egy kisiparos — tagja van, a termelőszövetke­zet kommunistái a bátaszéki központban működő alapszer­vezethez tartoznak. A pörböiyi erdészet alapszervezete 37 tagú — községi pártszervezet nincs, az üzemi alapszervezetnek kell ellátnia a községi pártszerve­zet funkcióját is. Ám van min­denütt községi népfrontbizott­ság, van KISZ-szervezet. A társ­községekből sokan bejárnak Bátaszékre dolgozni, köztük a párttagok természetesen báta­széki üzemi alapszervezetekhez tartoznak. Közülük kilencen kaptak pártmegbízatást lakó­területükön — Alsónyéken és Pörbölyön — végzendő politi­kai munkára. A társközségek kereskedelmi ellátása jó. Mindháromban van ófész, vegyesbolt, italbolt, Alsónyéken presszó is. Az egész­ségügyi ellátás sem hagy kí­vánnivalót. Jó a kulturális ellá­tás is, művelődési házak, mo­zik, könyvtárak működnek. Al­sónyéken nehezen fogadták ef az iskolakörzetesítést, ám ma már sok szülő tudomásul vet­te, hogy Bátaszéken magasabb színvonalú oktatásban részesül­nek qyerekeik, amit helyben nem lehetett volna megoldani. A hatodik ötéves tervben át­alakítják, önkiszolgálóvá fej­lesztik az alsónyéki üzletet, Várdomb-Újtelepen — miután a tanács ingyen telket adott — új boltot épít az ófész. A ke­reskedelmi ellátás csak általá­ban kielégítő, kivétel — mar évek óta — a kenyér. Hét­végeken rendszerint ismétlőd­nek az ellátási zavarok, elő­fordul, hogy aki pénteken dél­után háromig nem megy a boltba kenyérért, már nem kap. Szombaton nincs szállítás. így aki hétfőn hajnalban megy munkába, reggelire kénytelen pénteki — gyakorta gyenge minőségű — kenyeret fogyasz­tani. A közéleti aktivitás általában a társközségekben jó, ám nem egységes a kép. Egyik helyen a KISZ-szervezet működik na­gyon jól, másutt a népfront­bizottság. Van, ahol a falugyű­lések mozgalmasabbak, van, ahol alig jönnek össze néha nyan. Ezért, a nagyközségi párt- bizottságnak differenciált má­don kell foglalkoznia az egye; társközségekben folyó politikai munkával. A kenyérellátás za­varaira nincs mentség; itt a sü­tőiparral és az áfész-szel kell szót érteni, ám azt meg kell magyarázni az embereknek, hogy semmi sem indokolja a kis — pár száz, vagy ezer la­kosú — településeken, hogy a boltokban televíziót és hűtő- szekrényt árusítsanak. A tanácstagok aktivitása nem egyforma. Vannak, akik rendszeresen kapcsolatot tarta­nak választóikkal, másokat vá­lasztóik egy része nem is isme­ri. Szükséges az előbbiek akti­vitását fokozni. A tanácstagi csoportnak is szorosabb munka- kapcsolatot kell kiépíteni a he­lyi társadalmi szervek és üze­mek vezetőségeivel, vezetőivel. Szükségesnek mutatkozik a ta­nácsi bizottságok hatékonyabb segítsége a társközségekben működő tanácstagi csoportok munkájához. J. J. ' ~ .. : '----.' . |:.;;:::; . . ' ; ■-------------------------------------------;-----------•----------------’ A kommunista műszakokról Nem vagyok számszaki szak­ember. De azt könnyen ki tud­ta,m számolni: ha Pakson az atomerőmű-építkezésen a kong­resszusi és felszabadulási mun­kaversenyben 6000-en dolgozták le a 420 percet, akkor 15 forin­tos órabérrel számolva hatszáz­harmincezer forint munkabér keletkezett. Mint tudjuk 1980. február 1-én a Vörös Csillag Gépgyár Sziklai Sándor szocia­lista brigádja felhívással for­dult a szocialista kollektívák­hoz. Ebben szerepelt, hogy 12- szer 35 perces munkával fcö- szöntsék az MSZMP kongresz- szusát és hazánk felszabadulá­sának 35. évfordulóját. A mun­kabért pedig az ország gyer­mekintézményeinek terven felüli fejlesztésére fordítsák. Az első gondolatom az volt: szerencsés város Paks, hiszen a megyében itt dolgoznak a leg­többen, sok segítséget kaphat­nak a gyermekintézmények fej­lesztésére. Természetesen a teendő ilyenkor megérdekíődni a városi tanácson, hogy mennyi pénzt kaiptak, s mire fordították. Dr. Dal’los Tibor tanácselnök kiáb­rándított: „216 eze^ forintot kaptunk vissza a befizetésekből a niegyei tanácstól." A következő lépcsőben Rib- ling Ferenctől, a megyei tanács pénzügyi osztályvezetőjétől kér­tem felvilágosítást. Paksról az építkezésekről a 840-90746- 00080/4664 számú csekkszámlá­ra 157 ezer 696 forint érkezett. Hát ez messze van a 630 ezer­től. Menjünk tovább: a megyé­ből erre a számlára,: 2 276 533 forint érkezett. Az SZMT Közgazdasági Bi­zottságának jelentéséből — melyet Sdhöffer István bocsá­tott a rendelkezésünkre — kitű­nik, hogy a megyében 32 000- en csatlakoztak a felhíváshoz (1980 május 8-i adat.) A megyei tanács számlájára 1 493 790 fo­rintot, a Vöröskereszt számlájá­ra 241 422 forintot, a Vöröske­reszt számlájára 241 422 fo­rintot, a MÁV gyermekintéz­ményeinek a számlájára pedig 156 584 forintot fizettek be. Ismét saját számításaim: 32 ezer résztvevő hét órás munka­idejével és 15 forintos órabér­rel 3 360 000 forint a munkabér. Hol vannak a milliók? Természetesen megvannak. A következő lépcső — még mindig Pakson maradjunk — az atomerőmű-építkezés szakszer­vezeti intéző bizottsága. Kide­rül, a munkabérekkel ők már nem foglalkoztak, a befizetése­ket a vállalatok önállóan intéz­ték. Egy mondat dr. Dallos Tibor­tól: „Amikor több vállalat meg­kapta a szekszárdi csekket, in­kább a vállalati központba fi­zette be.az összeget.” iHát akkor menjünk egy vál­lalatihoz. A VEGYÉPSZER munkaver- senyfélelőse, Makovnik István ki­gyűjtötte, hova és mennyit kül­dött a vállalat: a vöröskereszt számlájára 40 911, külön kész­pénzben, gyűjtésből 7 355, a paksi tanácsnak a III. számú bölcsőde telefonibevezetésére 30 646, az országos ifjúsági alapra 37 307, az „uszodát a paksi ifjúságnak” akcióra 21 538 és 12 052 forintot. Ez közel 150 ezer forint. Ezen felül egy má­sik kommunista műszak bevéte­lét, 45 ezer forintot a vállalati munkáslakás akcióra és az ár­vízkárosultak megsegítésére for­dították. Vaskos dossziét gyűjtött ösz- sze az SZMT mellett működő közgazdasági bizottság. Ebben a a vállalatok jelentik, hogy hova és mennyi pénzt küldtek. Meg­állapítható, hogy a munkahelyi kollektívák szívesebben dolgoz­tak kommunista műszakon, ak­kor, amikor konkrét cél volt ki­tűzve. Régóta folyik a vita, hogy a helyi gyermekintézményeket kell-te támogatni, vagy egyetlen számlára összegyűjteni a pénzt és a nagyobb összeggel gaz­dálkodni. Ezt szolgálta a megyei tanács számlája. A ’ Vöröske­reszt megyei szervezetének fel­hívására (ez konkrét felhívás volt) a mozgássérült gyerekek üdülőjének megépítéséhez 2 millió 244 ezer 383 forintot fi­zettek be, ez az összeg szinte azonos a megyei tanács szám­lájára átutalt mennyiséggel, hi­szen arra 2 millió 276 ezer 533 forintot utaltak. A két számlára 4 millió 520 ezer 916 forintot fizettek be. Ezenfelül a városi és községi tanácsokhoz 1980. május 8-ig 734 ezer 759 forint érkezett. Az elmúlt évben megyénkben 32 ezer ember egy szabad szom­batját áldozta arra, hogy ezzel is kifejezze egyetértését az MSZMP politikájával. Ez magá­ban is jelentős eredmény. És, ha valaki dolgozik, ha szabad idejét használja fel a közösség számá­ra, akkor joggal várja el, hogy tudassák vele: mi az eredménye munkájának. Hatalmas erő rejlik a kö­zösségben, az emberek tenni- akarásá'ban. Ezt pedig becsül­ni kell, olyannyira, hogy a ké­sőbbiek folyamán az általuk termelt értékeket fel is tudjuk mutatni. H. J. HÍRRE Az év 30. hetét főeseményként kétségkívül a magyar-szovjet ifjúsági barátságfesztivál és a VII. Duna menti folklórfesztivál uralta. Noha más-más tartalommal és módon, de mindket­tő a béke és barátság nagyszabású demonst­rációja volt és akként zárul Budapesten és De­esen ma. Miután dolgos hétköznapokba ágya­zódtak a történések, hasábjainkon bőven adtunk híreket egyéb eseményekről, érdekességekről is. Többek között arról, hogy a VI. ötéves terv­be foglalt feladataink megvalósításának mun­kájával jól startoltak Bonyhádon a BONY-sok, Dombóváron pedig a Csavaripari munkáskol­lektívája. Hogy a megyeszékhelyen nemcsak a Beloiannisz utcai fűtőmű felújítása folyik és ígéri ezzel a városgazdálkodási vállalat a za­vartalan fűtési idényt, hanem elkezdődött a park- és játszótérépítés a szekszárdi Tambov lakótelepen, ahol örvendetesen sok a gyerek. Paksnak és környékének, továbbá az atom­erőműnek a szempontjából volt fontos ese­mény, hogy elkészült 52 milliós beruházással a paksi tűzoltólaktanya, amit ezen a héten avat­tak. Ugyanitt, Pakson köszöntötték Lengyelor­szág nemzeti ünnepe alkalmából az atomerő­mű építésén dolgozó lengyel munkásokat. „Vi­zek, vízpartok" című összeállításunkban írtunk arról, hogy a júliusi november miatt árad a Duna és a folyó vízgyűjtőterületén számos he­lyen alakult ki igen komoly árvízi veszélyhely­zet határainkon túl és a Szigetközben. Beszá­moltunk arról is, hogy a megyei művelőd^- központ Musica bábegyüttese Dániában járt az Andersen-ünnepségeken és játékával kiér­demelte a rendkívül színes, erős nemzetközi mezőnyben a III. helyet. Egy szó, mint száz... az év 30. hetét sem nevezhetjük uborkasze­zonnak. Druzsba - barátság Olvasóink korra és nemre való tekintet nél­kül értenek velünk bizonyára egyet abban, hogy barátokkal találkozni, több napon át ve­lük együtt lenni nemcsak jó dolog, hanem ünnep számba menő dolog is. Akkor is az, ha közben folyik a nagyobb és a kisebb haza megszokott hétköznapi élete, amiben a hozzánk testvérmódra közelállók látogatása alatt és lá­togatása közben is a munkáé a központi sze­rep. A III. magyar-szovjet ifjúsági barátság- fesztiválnak a testvéri Szovjetunióból érkezett fiai és lányai szándékosan nem tették vendég- járásjjk idejét most sem összefüggő munka­szüneti napokra, hiszen a fesztivál célja ma is az, mint volt az első alkalommal, hat évvel ez­előtt, majd másodszor 1977-ben Leningrád- ban, egymás életének, munkájának, tapaszta­latainak jobb megismerése. A magyar és szov­jet nép barátságának mélyítése, gazdagítása. A fesztiválzászló ezen belül változatlanul a bé­ke megőrzésére lelkesít. Jelen esetben sajnos nyugtalanító nemzetközi viszonyok között... Az a 900 szovjet fiatal - komszomolisták és ifjú párttagok -, akik a béke és barátság kö­veteiként tartózkodnak körünkben, otthon vég­zett jó munkájuk jutalmaként érkeztek hoz­zánk. Vonatkozik ez a szovjet testvérmegyénk Tambov fiataljaira is, hiszen az 1977-ben Le- ningrádban megtartott II. barátságfesztivál magyar résztvevőinek is a szocialista építésben végzett munkája volt a belépőjegye. Közösen elhatározott, mivel számos nagy vállalkozásunk is közös elhatározásé és építésű. Azt gondo­lom, elég csak az uszty-ilimszki faipari kom­binát, vagy a paksi atomerőmű építésére utal­ni. Sok más mellett — amiről vendégek és vendéglátók a találkozón a legtöbb szót ejtet­ték talán —, ezek az alkotások a legkézzelfog­hatóbb megtestesítői a magyar és szovjet nép barátságának, összetartozásának.- Milyen fiatalok! - szaladt ki a száján az örömteli csodálkozás annak a nagymamakorú nőnek, aki pénteken a megyei pártbizottság székháza előtt találkozott össze a Tambov me­gyei küldöttek - már búcsúlátogatásra érke­zett — tizenkilenc fős csoportjával. Több volt ez, mint spontán érzelemnyilvánítás. Az voit a kurta mondatban, hogy a vendégek és ven­déglátók, akiké ez a mostani barátságfeszti­vál, mind, mind a béke éveiben születtek már és nem ismerik, csak történelemkönyvekből a háborút. S nem is akarják, hogy a tettekben megnyilvánuló barátság alkotásait háború ve­szélyeztesse... Tambovi és Tolna megyei fiatalok Váralján Nemzetközi jókedv Ez uralta, ugyanezekben a napokban a Du­na—Tisza közét és a Dunántúl Tolna megye­Fadd-Domboriban volt 1971-ben a fiatal nép­művészek első országos alkotótábora. Itt szüle­tett az a gondolat, amely alapján létrejött ké­sőbb a Fiatalok népművészeti stúdiója. A kez­detekre emlékező fotókat Kecskeméten láttuk. ként jelzett vidékét is, lévén, hogy a VII. Duna menti folklórfesztivál jeligéje szintén a béke és barátság. Egymás mélyebb megismerésének, becsülé­sének igénye szólította a résztvevő 11 ország több, mint 1500 dalosát, táncosát, tárgyalkotó népművészét 1981-ben is a Dunatájra. Tiszta érzések, s tón ezzel magyarázható, hogy mind többen és többen kívánnak részt venni ezen a fesztiválon a Duna menti népek kultúrájának követeiként. Megyénk második alkalommal vál­lalta Bács-Kiskun megyével a nagyszabásúse­regszemlében a házigazda tisztet. Kínálva is annyi látni- és hallanivalót, amennyit befo­gadni szinte lehetetlen, s főként azért nem, mert számos esemény zajlott azonos időben, de egymásól távollévő városokban, települé­seken. Viszont, aki eljutott a folklórfesztivál néhány rendezvényére, az saját tapsztalatból tudja, hogy a VII. Duna menti folklórfesztivál káprázatoson nagyszabású programjában az volt a legnagyszerűbb, hogy a résztvevők kul­túrát közvetítő, jókedvű hadrendjében gyere­kek, fiatalok, közép- és időskorúak majdnem azonos számban voltak. Ha úgy tetszik: taní­tók és tanulók, átadók és hagyományokat to­vább éltetők. Kecskeméten őszinte örömmel fedeztük föl a művelődési központban rende­zett fotódokumentációs kiállításon a Tolna me­gyei vonatkozású képeket. A kiállítás az „If­júság és népművészet Magyarországon" címet viseli és anyagával egy évtizedről, arról ad számot, mi történt 1970. és 1980. között e vo­natkozásban. Mi az, aminek ott van a helye a megtartó emlékezetben. Ma, egyébként - ha az időjárás is úgy akarja - Decsen színpaddá változik az egész falu, de nemcsak a Sárközi lakodalom szoro­san vett időtartamára. Ma itt a „násznép" soknyelvű lesz és nemcsak közönsége, hanem tevékeny részese is annak a fölszabadult de­rűnek, mely dalokban és táncokban hirdeti az élet tiszta szépségeit... Nem a Duna bűnös Mármint abban, hogy míg a partjain élő népek az egymást becsülő barátság jegyében ismerkednek, ünnepelnek, a vízállás növeke­dése miatt csaknem eredetétől a Fekete-ten­gerig készen áll bevetésre az árvízvédelem. Úgy mondják, emberemlékezet óta nem volt júliusban olyan időjárás, mint amilyen most rászabadította elsősoriban Nyugat-Európóra az inkább késő őszre jellemző havazásokat, égi- háborúkat és ősszel gyakoribb nagy esőzése­ket. Az árvízvédelem tehát készen áll. Budapes­ten a tetőzést 650-700 centiméteres vízállás­sal a jövő hét elejére várják. Kívánjuk ma­gunknak, hogy nagyobb gondot itt, a szű- kebb hazai tájon se okozzon a Duna mint egy- egy helyen az átkelő kompok, kishajóforgalom leállítása... Lépés előre Az anya-, csecsemő- és gyermekvédelemről tárgyalt e héten a Tolna megyei Tanács V. B. Szerényen bújt meg más tudósítások között az erről szóló híradás, pedig igen nagy annak a jelentősége, amit a testület az elé terjesz­tett beszámoló feletti vitában állapított meg. Mint arra föltehetően sokan emlékeznek, az elmúlt években Tolna megye a csecsemőhalá­lozás arányszámának megnövekedése miatt tartósan a sereghajtók közé sorakozott be. De... az egészségügynek e fontos területén végre megkezdődött az a kedvező változás, amit folytatva, kiteljesítve előrébb rukkolha­tunk a listán. Az elmúlt évben a csecsemő­halálozási arányszám az 1979. évi 31,4 ezre­lékről 24 ezrelékre csökkent. Ez a javulás ör­vendetes, bár még mindig elmaradt amögött, mint ami anya-, csecsemő- és gyermekvédel­münk jelenlegi szervezettsége alapján elvár­ható. - lászló ­Fotó: G. K. és Cz. S. b

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom