Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-01 / 152. szám

1981. július 1. Képújság 3 Kinek veszteség ? A lakásépítés lehetőségei és feltételei I. Régi ismerősként egy pályamódosításról Hogyan juthatunk lakáshoz ? Új jogszabályok — új feltételek ELŐZMÉNY: a telefon ki­cseng, nehezen, de fölveszik. A helyszín ismeretében — a SZAG görögszói üzemegységének te­lepvezetői irodája csak akkor nem üres, ha az íróasztal gaz­dáját adminisztrációs munka tartja négy fal között - hálás vagyok a szerencsémnek. — Halló! Beszélhetnék Mó­ricz Istvánná brigádvezetővel? — Nem, nem dolgozik nálunk. — A Csabagyöngye szocialis­ta brigádot is elhelyezték on­nan? — A brigád itt van, de most Németh László kertészmérnök a vezetője. Marika majd két éve. elment a SZÁG-tól. Nem hiszek a fülemnek. Ha valakiről, akkor Móricz István- néról nehéz elképzelnem, hogy ukk-mukk-fuikk fölrúg egy több mint 15 éves munkaviszonyt, s hátat fordít annak az imádott szőlészetnek, ami miatt a pa- lánki szakközépiskola kertészeti tagozatára beiratkozott. * MIKOR IS? Éppen ma, július­i-én van két éve annak, hogy riportot írtam a húszfős Csaba­gyöngye szocialista brigád és a szekszárdi IV. sz. Általános Is­kola lll/c osztályának szerződés­be foglalt, igen eleven és hasz­nos kapcsolatáról. Akkor ismer­kedtem össze ezzel a nagyon rokonszenves kollektívával, s a vezetőjével is, aki éppen akkor fejezte be vizsgáit a harmadik évfolyamon. Miért őriztem meg emlékezetemben ezt a barna hajú, kreol bőrű, nyílt tekintetű fiatalasszonyt, két fiúgyermek édesanyját? Mert mint elmond­ta, nem képesítési követelmé­nyek kényszerítették a tanulás­ra. Ő tanulni akart, többet tud­ni, mert nyolcgyerekes család­ból származván, annakidején egyszer az embernek el kell el kellett mennie dolgozni, s kezdenie a gyerekkori ólmok megvalósítását..., Hogyan is mondta? „A fér­jem, aki telepvezető itt, szintén Palánkon végzett. Ö győzött meg arról, hogy nem lesz ne­héz. Igaza volt. . — Halló! Halló! Ott van még? — Igen. Móriczné másutt dol­gozik raktárosként 1979 óta. Különben én Móricz István va­gyok . . . / * A FOLYTATÁS: délután négy és fél öt között vár a szekszárdi Cseri János utca 112-ben Mó­riczné, aki az elmúlt évben si­keresen leérettségizett, s bár jelenlegi munkakörének kifogás­talan ellátásához egyáltalán nem magasabb fokú kertészeti képzettségre van szüksége, rá­startolt — ugyancsak Palánkon ** a technikusi képesítés meg­szerzésére is. Szóval, tanul to­vább. És teszi ezt célirányosan, mint a legtöbben azok, akik életreszólóan jegyezték el ma­gukat a kertészeten belül a szőlőtermeléssel. Dél körül esni kezdett az eső. Ebéd után jutott eszembe, hogy ki kellene azért ugrani Görög­szóba. Ott ugyan ilyenkor nem mutatja magát igazi szépségé­ben a százötven hektáros sző­lőterület, de talán ott van még a brigád. Jó lenne megkérdez­ni tőlük, hogy mi a véleményük Marika hűtlenségéről. Nincs kitől kérdezni. A tele­pen néhány, más kollektívához tartozó férfi ődöng, de ők is ha­zafelé készülőben. A telepveze­tő? Valamikor fél kettőkor be­ment a központba. Akikkel taláfkozhatom több, mint szűkszavúak. A vak is lát­hatja, hogy valami miatt nem akarnak beszélni. .. * .FÉL ÓRA MÚLTÁN: nyitott ajtó a Cseri János utca 112- ben. A háziasszony alig titkol­ható zavarral vezet bennünket az ízléses berendezésű, emele­ti nappaliba, örül is, nem is, de azért el kell hinni neki, hogy sokszor akart bennünket meg­keresni. A brigád? Nem sza­kadt el tőle végérvényesen, hi­szen ha gyakrabban nem is, havonta, kéthavonta ki szokott menni Görögszóba. Aztán nem­rég volt a társaság kirándulni, a lll/c-vel, ami azóta V/e osz­tállyá „öregedett". Meghívták őt is és a Sötétvölgyben töltöt­tek el egy nagyon szép napot. Jó volt együtt lenni. Mondom Marikának, hogy bárki másról jobban elhittem volna, mint róla, hogy ott tud­ja hogyni a gazdaságot. Elbo­rul az arca. Nagyon jól érzi magát az új munkahelyén; megbecsülik, szeretik; segítik is a tanulásban, de ... igen ... még mindig fáj a pólyamódo­sítás. Pedig nem tehetett egye­bet. Minden előzmény nélkül egyik napról a másikra irányí­tották Görögszóból a központi raktárba, úgymond azért, „mert ez a gazdaság érdeke”. Próbált tiltakozni. A brigádból három­tagú delegáció is járt a köz­pontban, hogy hagyják meg a brigádvezetőjüket. Hasztalan. Jött aztán a szeptember, gz érettségi évével. Szerda, isko­lanap. „Szerdán se lehet zár­va a raktár" — mondták neki. Kérte, hogy adjanak megfelelő létszámot a raktári munkához, hogy ne kelljen alkalmanként este hét, fél nyolcig dolgoznia, végül is családja van ... Mó­riczné hangja keserű.- Kínálkozott ez a lehetőség, eljöttem áthelyezéssel, pedig a gazdaságban ez nem gyakorlat. Aki tőlük megy, az rendszerint kilépéssel mehet. — Mire lesz jó magának le­tenni a technikusi vizsgát? — A folytatásra. Úgy beszél­tük meg a Pistával, hogy együtt iratkozunk be a kertészeti fő­iskolára. * AKIT MARIKA EMLEGET, most érkezik haza. Napbarní­tott és derűs. Meghallotta a végszót, nevetve rábólint. Tény­leg ez a tervük, * „a terveit az ember addig váltsa valóra, amíg tart a fiatalságából". Csaba, aki most lépett 15. évébe, a nemrég kapott kis Simsonon kilovagolt Tolnára, a rokonsághoz. A nagyobbik fiú ősztől autó-motorszerelést tanul majd. Attila, a kisebbik, szep­tembertől az általános iskola 6. osztályos tanulója lesz. Ö egy szót se szalasztana el a beszél­getésünkből, s látható élvezet­tel játssza a házigazda szere­pet. Ropival, üdítővel és sörrel kínál. Kertészmérnök akar len­ni, első osztályos kora óta, és rendkívül büszke arra, hogy apuék rendre megdicsérik a sa­ját szőlőjükben végzett munká­jáért. Különben, ha megkapja rövidesen a kerékpárt, ami pil­lanatnyilag még csak ígéret, azt nemcsak a jó bizonyítványnak köszönheti, hanem szorgalmas szőlészkedésének is. * TÁVOZÓBAN teszem fel a kérdést: — .Visszamenne a SZÁG-hoz, ha hívnák? Móricz Istvánná beszélgeté­sünk kezdete óta most először tűnődik hosszan és csak nagy­sokára mondja, hangjában bi­zonytalansággal, hogy „ta­lán ..." Természetesen csak akkor, ha Görögszóban dolgoz­hatna ismét, és a Csabagyön­gye brigádban, aminek a hiá­nyát még most is sokszor érzi. Erre — ezt már én gondolom -, aligha kerül sor! Pedig na­gyon egyértelmű, hogy kié a nagyobb veszteség Móricz Ist­vánná két évvel ezelőtti pólya- módosítósában ... LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Szepesi László. „Az új lakások számottevő ré­szét a lakosság anyagi eszkö­zeinek bevonásával kell meg­építeni. Hosszú lejáratú építé­si kölcsönnel, bővülő körben nyújtott szociálpolitikai támo­gatással szervezett, közművesí­tett telekellátással indokolt ösz­tönözni a személyi tulajdonú lakások építésének korszerű, többszintes és csoportos telepí­tésű családi házak formáit.” (A magyar népgazdaság VI. ötéves terve 46. paragrafus (5) bekezdés.) A lakásellátási formák jelen­leg érvényben lévő rendszere politikai és állami határozatok alapján 1971-ben lépett életbe. Főbb elveiben az ezen határo­zatok végrehajtása során kidol­gozott rendszer alapvetően ma is alkalmas a szabályozó sze­repére. Továbbfejlesztését szol­gálták az időközben megjelent kiegészítések és módosítások. Mindezt figyelembe véve a la­kásépítés és -gazdálkodás táv­lati tervében foglaltak alapján került sor a múlt évi felülvizs­gálatra és tapasztalatok alap­ján történő kiegészítésre. VÁLTOZÁSOK Ez év január 1-től a lakás- gazdálkodás rendszerének to­vábbfejlesztését, a lakásalap jobb kihasználását, az azzal való ésszerűbb gazdálkodást se­gítik azok a változások, ame­lyek a lakások elosztásáról és a lakásbérletekről szóló 1970. évi határozatokat módosítják. E módosítások a népgazdaság VI. ötéves tervében foglaltaknak megfelelően fejlesztik tovább a lakásgazdálkodást, fokozottabb anyagi érdekeltségre ösztönöz­ve a lakások építőjét, vásárló­ját, korszerűsítik a tetőtér­beépítés és emeletráépítés sza­bályait, és serkentik a lakás­cseréket is. A jelen tervidőszak az 1990- ig szóló második tizenöt éves lakásfejlesztési terv középső szakasza, amelyben töretlenül kívánják folytatni a lakásépítést, növelve e meglévő lakásállo­mány felújítását, korszerűsítését, javítva a lakásgazdálkodást és mindezzel emelni a lakásellátás színvonalát. Minden állampolgár . számá­ra, aki valamilyen formában lakáshoz akar jutni, fontos, hogy valamennyi lehetőséggel tisztában legyen. Hasonlóan fontos a társadalom részére is, hogy minden állampolgár saját anyagi tehervállalásával lakás­hoz jusson, mégpedig mind a társadalom, mind az egyén szá­mára legmegfelelőbb, legcél­szerűbb formában. ' Nyilvánvaló, hogy a VI. és VII. ötéves tervben továbbra is legfontosabb feladatunk a mennyiségi lakáshiány csökken­tése lesz. Ezért erősíteni kell — a lakásépítésre rendelkezésre álló állami erőforrások szűkös­sége miatt — a magánépítke­zést, ahogy az a népgazdasági tervben is megfogalmazásra került. Ezért indokolt, hogy áttekin­tő módon tájékoztatást adjunk mindazoknak, akik lakásproblé­májukat bármelyik formában kívánják megoldani és azoknak is, akik életkörülményeik meg­változtatása miatt jelenlegi la­kásukat kívánják másikkal el­cserélni. LAKÁSÉPÍTÉSI FORMÁK A lakásállomány közel há­romnegyed része személyi tu­lajdonban van. Hazánkban te­hát a jellemző lakástulajdon- forma a magánlakás. A lakás­hiány felszámolására irányuló középtávú és távlati tervekben is megfogalmazódik az a köve­telmény, hogy minden állam­polgár lakásigényének, anyagi teherbíróképességének megfe­lelően részt vállaljon a lakás­építés költségeiből. Az ez év­ben életbe lépett pénzügyi vál­toztatások is ezt irányozzák elő azzal, hogy az egyenlőbb és arányosabb teherviselést se­gítik. A lakásellátás főbb formái nem változtak: — Az állami lakásépítés ke­retében bérlakások és állami beruházásban megvalósuló, ér­tékesítés céljára történik lakás­építés. A magánlakás-építés cso­portosítása többrétű, mint az állami lakásépítésé. A felépülő lakástípustól függően az egyik forma a többszintes, ezen belül telepszerű, vagy egyedi lakó- házépítés. A másik nagy cso­portba pedig a családihóz- építés tartozik, amely megvaló­sulhat csoportos korszerű, vagy hagyományos családiház-építési formában. E különböző formáknál az építkezés helye, az építtető fog­lalkozása, az építkezés szerve­zeti megoldása szerint más és más, differenciált, tehát meg­különböztetett támogatások és kedvezmények érvényesülnek. BÉRLAKÁSOK Az állami bérlakásra vonat­kozó lakásigénylések társadalmi elbírálása, illetve a tanácsi la­káselosztás rendszere lényegé­ben nem változott. A helyi ta­nács állapítja meg azok körét, akik a jövedelmi, vagyoni és szociális helyzetük alapján ta­nácsi bérlakásra jogosultak. Új viszont az a rendelkezés, amely a lakás használatbavételi díjának összegét felemelte. A másik lényeges változás, hogy a lakás-használatbavételi díjak differenciáltan kerülnek megállapításra és ezzel is ösz­tönzik a lakáscseréket, továbbá a bérletről történő lemondást. A lakáscserére vonatkozó rendeletek új vonása, hogy ha a bérlő több szobás lakása he­lyett kisebbet kér, akkor részé­re a leadott tanácsi bérlakás használatbavételi díjának két­szeresét kell kifizetni, míg a bérlő a kisebb lakásért csak egyszeres díjat fizet. Ez például azt jelenti, hogy ha valaki há­romszobás városi összkomfortos lakásáról lemond egy egyszobás bérlemény ellenében, és ha a háromszobás lakás használat­bavételi díja 66 ezer forint, ak­kor 132 ezer forintot kap, míg az egyszobás lakásért — pél­dánknál maradva — 30 ezer forintot fizet. A térítés a lakásra megálla­pított használatbavételi díj há­romszorosa akkor, ha a bérlő úgy mond le lakásbérleti jog­viszonyáról, hogy nem kér má­sik állami lakást. Aki például lemond a városi kétszobás la­kásáról, amelynek használatba­vételi díja 48 ezer forint, az 144 ezer forint térítésben ré­szesül. Tehát az állami bérlakások cseréjében anyagilag is érde­keltté teszik a bérlőket. Remél­hetőleg ez kedvezően segíti a lakásgazdálkodást, hiszen aki­nek az igényét a meglévő bér­lakás nem elégíti ki, az a fi­gyelemre méltó térítéssel ki­egészítheti saját megtakarítá­sait, és OTP-hitel igénybevéte­lével építkezés, vagy vásárlás útján megoldhatja lakásprob­lémáját. De ez fordítva is igaz. Azok, akik a család létszámának vál­tozása miatt kisebb lakásba költöznek, megfelelő anyagi té­rítéshez jutnak. OTTHONHÁZAK Az állami bérlakások kereté­ben említést kell tennünk az otthonházakról. Ezek létesítését elsősorban az indokolja, hogy a- városi lakosság családösszeté­tele jelentősen átalakult. Mind több azoknak a nyugdíjasoknak a száma, akik életkoruk és egészségi állapotuk miatt meg­felelő gondozást nyújtó szol­gáltatást igényelnek. Ezt céloz­zák a nyugdíjasok házai. Az ilyen házakban a nyugdíjas bérlők rendszeres egészségügyi ellátást, és állandó gondozást is kapnak. Az otthonházak körébe tar­toznak a garzonházak. Ezekben az egyedülálló személyek, és fiatal, illetve gyermektelen há­zaspárok kaphatnak lakást. A garzonházba bérlőül csak ideig­lenes elhelyezésre, legfeljebb a jogos lakásigény kielégítéséig tartó időre is lehet bérlőt ki­jelölni. Az otthonházak további for­mája a szobabérlők háza. Ez a lakással nem rendelkező, egyedülálló személyek és fiatal házaspárok időleges elhelyezé­sére szolgáló önálló épület, vagy épületrész. Ez tehát időle­ges — albérleti jellegű — el­helyezésre szolgáló lakásokból áll. Ilyen otthonházak építésére több megyében már sor került. Sőt, az OTP is kezdeményezte már ilyen épületek, illetve épü­letrészek értékesítés céljából történő megépítését fiatalok ré­szére. Az állami bérlakások hasz­nálatbavételi díjának felemelé­se tehát azt a törekvést való­sítja meg, amelynek célja az arányosabb teherviselés kialakí­tása. Ez pedig azt igényli, hogy az állami lakásra jogosultak­nak is fel kell készülniök — szociális helyzetükkel arányos — anyagi hozzájárulásra. Aki pedig a tényleges igé­nyének megfelelő kisebb lakás­ba költözik, vagy nagyobb la­kás építésének, vásárlásának terhét vállalja, jelentős anyagi támogatást vehet igénybe. Görögszó, borús időben is gyönyörű r" r ■ in Fomcia-dii Üjüblb magyar külkereskedel­mi válfaját, ezúttal a Ferunion részesült jelentős nemzetközi elismerésben. Málta szigetén ünnepélyes keretek között ad­ták át a Fönídiö-díjat, trófeát és oklevelet csaknem 30 cég- nék, köztük a magyar Feru- nionnak. A nemzetközi zsűri döntése alapján a vállalat azért érdemelte ki az elisme­rést, mert az utóbbi években jelentősen bővítette exportfor­galmát, nagy eredményeket ért el a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztésében és a legmegbízhatóbb partnerek kö­zé sorolták. Településfejlesztési díj átadása az aparhanti tanácsülésen Az V. ötéves pénzügyi terv végrehajtásáról és a VI. ötéves terv feladatairól szóló beszá­molók megtárgyalásán, vala­miint a közoktatás helyzetének megvitatásán kívül egy örven­detes, rendkívüli eseménnyel bővült az aparhanti Községi Tanács tegnapi ülésének napi­rendje. Ugyanis a település- fejlesztési versenyben az elmúlt öt esztendőben végzett társa­dalmi munkáért ékkor adta át a megyei 3. helyezett község­nek járó díjat a megyei tanács végrehajtó bizottsága nevében Szalbó József megyei vb-tag, a tamási gimnázium igazgatója. Az aparhantiak az V. ötéves terv időszakában összesen 5 millió 354 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, s ezzél érdemelték ki az elis­merést, amely szerint 200 ezer forint fejlesztési alap támoga­tásban részesülték. Móriczék, családi körben ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom