Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-23 / 171. szám
1981. július 23. IRífePUJSAG 3 Atomerömü-építkezé s Miért fontos a munkája? (3.) Tolózárak és egyebek Irányítástechnika VERTESZ-módon A blokkvezénylőbe egy fia lélek sem fér már be. Legalább húszán tárgyalnak, többen a rajzokat nézik, a szerelők pedig rendületlenül végzik a dolgukat. A bizottság elméletileg négyöt emberből áll. Mondom, elméletileg, mert többen beszállnak a vitába, majd elmennek, újabb emberek jönnek. Állandósul a nagy létszám. Észre sem veszik, hogy ott téblábolunk köröttük. A vita akörül alakult ki, hogy hány érvényes rajz van forgalomban a tolózárak szereléséről. Egy kellene, de többen ötöt emlegetnek. Legtöbbjük kezében orosz nyelvű dokumentáció van. Egy hang botrányt emleget, a másik támogatja, mindent jegyzőkönyvezni kell... Neukum Zoltán, a VERTESZ paksi kirendeltségének a vezetője kért ide bennünket. „Ott majd tudunk beszélgetni." Várakozunk. Az az érzésem, hogy a főnök a bizottság elől inkább elbújt. A feltételezésem nem válik valóra, mert megérkezik Neukum Zoltán, elnézést kér és megy a bizottsághoz, segíteni a művezetőjének, tisztázni a dolgokat. Máshol ez a vita, ezek a hangok feltűnőek lehetnének. Itt A tolózár tulajdonképpen eov csapot helyettesít. Azzal a különbséggel, hogy sok ezer van belőle, és a leglehetetlenebb helyeken. Ezek irányítását pedig a blokkvezénylőből végzik... Namármost... A tolózárak néha csak pár centiméter átmérőjű csövet zárnak el, de van, amikor derékbőségű csővezetéket. Ahhoz, hogy irányítani tudják a tolózárak villanymotorjait, komoly műszerek szükségesek. A műszerek irányításához pedig kábelek, vezetékek, irányítás- technika. Csak abba kell belegondolnunk, ha van kis jártasságunk a villamosságban, hogy otthon meg kellene oldani a fürdőszobai csap konyhából való irányítását —, ha ezt elképzeljük, megértjük a paksi vitákat. Piciny eltérések kellenek csak ahhoz, hogy a gépházban rosz- szul működjön a berendezés, azaz a turbina ne kapja meg a megfelelő mennyiségű hőenergiát az induláshoz. Akkor még olyan gondok is adódnak, hogy nem kaptak két éve megfelelő kapcitású berendezést, így helyette nagyobb teljesítményű villanymotort szereltek be. Ehhez pedig egy sor kapcsolódó berendezés terhelhetőségét is meg kellett változtatni. Szávai, van elég ok a vitára. Olyan is, ami „elfogadható”, olyan is, ami valaki gondatlanságából, figyelmetlen munkavégzéséből adódik. Mindenesetre, ezeket most kell kiszűrni. Később már nem lesz rá lehetőség, az üzemelésnél holmi tolózárakkal nem szabad az időt pocsékolni. Neukum Zoltán csöndesebb helyet keres a beszélgetéshez. A számítógépteremben kötünk ki. Neukum Zoltán gyakorlott nyilatkozó. A blokkvezénylőben minden küldöttség megfordul, az újságírók is szívesen keresik fel... — Mint látták, a blokkvezénylőben a részleges üzembe helyezés folyik. Innét biztosítjuk a teljes házi üzemű villamos rendszer működését, a villamos fogyasztók és a tolózárak egy részének a vezénylése innét történik. Ez azt is jelenti, hogy már a Paksi Atomerőmű Vállalat szakemberei kezelik a berendezéseket - mondja Neukum Zoltán. A blokkvezénylőben többször jártam. Mindig megfog valami, amit nehéz meghatározni. Félkörívben a falon kapcsolók, műszerek, sémarajzok, televízió- képernyők. Ma már helyenként figyelmeztető felirat is látszik: Vigyázat, 380 volt. A kezelőpult a jövőbe látó filmek űrhajót irányító központjára hasonlít. A falakról a szakember mindent leolvashat. Az itteni berendezések segítségével be is tud avatkozni minden műveletbe. Neukum Zoltánnal a számítógépközpontban beszélgetünk. Itt már dolgoznak a zöld ruhás PAV-osok és a szovjet szakemberek. „Élesztik” a számítógépeket. Neukum egyetlen mondattal jellemzi a helyzetet:- Az ütemtervnek megfelelő naprakészséggel. Kellemes hőmérséklet van a számítógépközpontban. Hétfőn kapcsolták be a gépházban azt a két Lehel hűtőapparátot, amely biztosítja az állandó 20-22 Cel- sius-fokot a teremben. Eltérés nem lehetséges, mert a gépek Pakson sokkal nagyobb a tét, minthogy belenyugodjanak egy- egy kérdés lezáratlanságába. Dönteni kell, ez pedig vitával, sokszor erős szavakkal jár. Arról van szó, hogy a VERTESZ (Villamoserőmű Tervező és Szerelő Vállalat) felajánlotta, illetve készre jelentette a villamos tolózárak szerelésének egy részét a szekunder körben. Ezt tőlük megrendelte az Erőmű Beruházási Vállalat és átveszi a későbbi üzemelő, a Paksi Atomerőmű Vállalat. Egy-egy ilyen átvételnél jelen van az ERBE, a tervező, az üzemeltető, a kivitelező szakembere, plusz még az illetékes szovjet szakértő, meg a munkavédelmi megbízott. Munkamegbeszélés A „kistestvér”: a közös erőművi vezénylő Jó szakembernek 10-20 munkanap... Németh Lajos tolózárat szerel már nem működnének pontosan. Elmegyünk a blokkvezénylő „kistestvéréhez", a közös erőművi vezénylőbe. Ez új hely számunkra. Innét irányítják majd a két reaktor közös rendszereit, a vízellátást, a szellőzést. Sietni kell, szeptemberig a turbina idegengőzös indításához el kell készülnie ennek a vezénylőnek is. Hogy mennyire nem egyszerű a dolog, bizonyítja, hogy egy-egy jelzőtábla elkészítése egy kiváló szakmunkásnak 10- 20 munkanap, és több száz műszert, jelzőtáblát kell üzembe helyezni. Kint a gépházban Neukum Zoltán megmutatja a tolózárakat. Kétezer van belőle csak itt a gépházban, ebből háromszázat szeptemberre át kell adni. A VERTESZ szakemberei csak az irányítástechnikát szerelik rá ezekre a berendezésekre. Neukum szerint egy-két „ketyerót”, végálláskapcsolót, nyomatékjelzőt stb. Kint a szabadtéren, az erőmű keleti oldalán már a 400/15,7 kilovoltos főtranszformátor 400 kilovoltos részének szerelését látjuk. Ide jut az az energia, amelyet a generátorok termelnek. A VERTESZ ötszáz szakembere dolgozik Pakson. A főnök, Neukum Zoltán szeretett volna mindent megmutatni. Napokig mehettünk volna utána. Egy- egy brigádban 2-3 szerelő, hegesztő van együtt, így érzékelhetjük, hogy az ötszáz szakember hány helyen dolgozik. Nem mondok nagy szavakat, amikor úgy jellemzem munkájukat, hogy ők teremtik meg az erőmű idegrendszerét, egy-egy ideggóc kiépítése pedig soksok munkát követel. A munka mellett van vita, olyan vita, amely azért erősödik néha hangzavarrá, mert dolgoznak, s mindenki a legjobb tudása szerint akarja végezni munkáját. A blokkvezénylőben HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KÁROLY A gondozónő Minden munka fontos. A maga helyén és idejében mindnek súlya, jelentősége van. Egyik munka kiegészíti a másikat, amely viszont újabb tevékenységet követel, majd lezár egy folyamatot, avagy korszerűbbet kezdeményez. A munka- megosztás törvényei szerint« Életünk nagy részét munkával töltjük, tehát csöppet sem közömbös, hogy azt milyen felkészültséggel, lelkesedéssel, szeretettel és atmoszférában végezzük. Amennyiben örömünket leljük benne, s érezzük, hogy tevékenységünk egyaránt fontos a magunk és mások számára, máris kiegyensúlyozott világban élünk. — Ledkii smereties, gondos, alapos. E három tulajdonsága vezéreli,te a pályára, s ezékikel együtt szakmai felkészültsége tartja is „rajta” — mondja a. rövid, tömör jellemzést Kovács Pálné, a főnökasszony Nagyné Teleki Éváról, aki Szekszárdon, a Mérei utcai bölcsőde csoportvezető gondozónője. — Az egészségügyi szakközépiskolát 1975-ben fejeztem be, ami akkor asszisztensi és g ye nmekg on dozói vég zettséget adott. Az utóbbi vonzott, mivel annük jelentőségét szinte pontosan éreztem már az iskolapadban. Sajnos, tanulmányaink során csak óvodai gyakorlaton vettünk részt, bölcsödéin nem. Ezt az iskola hiányosságának tartottam, akkor, s tairtom. most is — mondja. — Amikor munkába álltunk, bizony becsőppentünk a sűrűjébe. Napról napra meg kellett küzdenünk azért, hogy a ránk bízott feladatokat jóll ellássuk. Hiszen az embernek úgy kell dolgoznia, hogy munkáját — leg. bel üt, a legszigorúbb mércével mérve is — sikeresnek érezze. Nálunk, gondozónőknél — úgy érzem •— különösen fontos ez, hiszen mi gyerekekkel dolgozunk ... nem szerszámokkal vagy ceruzával. És Éva egyre kiegyensúlyo- zottalbbá vált munkahelyén, mind több sikerélmény birtokosaiként hajtotta esténként fejét a párnára. Szerették a gyerekeik, ő is szerette őket. — A gondozónői munka jó végzéséhez egyáltalán nem elegendő a gyerekszeretet. Gondosan, és rendszerezetten kell tenni mindent, sőt, mozdulatainkat is meg kell koreogra- fá Inunk. — Ezt hogy érti? — Talán úgy fogalmazhatom meg pontosan, hogy a gyerekeknek sokat kell adnunk önmagunkból, de vigyázva, hogy a sok nehogy túl sok legyen. Szóval ezt úgy értem, hogy a kicsinyekkel való kapcsolat szövésénél úgy alakítsuk a dolgokat, hogy az „anyahiány-kor- szakában” ne károsodjanak. .. Ugyanakkor arra is ügyelni kell, hogy a gondozónő és a gyerékek között ne alakuljon iá olyan mély érzelmi kapocs, ami a szülőkben féltékenységet élesztene.. . Nagyon okosan kell együtt lennünk a gyerekekkel — mondja határozottan, majd elmerengve, minden szót megfontolva teszi hozzá': * — Hiszen így is mi leszünk gazdagabbak a szép dolgokkal, édes pillanatokkal. A gyermek előttünk teszi az első lépést, előttünk sikerül először egymásra raknia három építőkockát. .. — A gyermek érzelmeire vigyáz a gondozónő. Vajon ugyanez sikerül a sajátjával is? — Nekem soha nincsenek kedvenceim. Egyformán ragaszkodóim mindhez... Egyébként a bölcsődében is felmenő rendszer van, tehát egy-egy csoporttal évekig van együtt a gondozónő. Érthető, hogy nagyon erősen kötődik a gyerekekhez. Ezért is örülök, hogy megszűnt az úgynevezett bölcsődei ballagás. Most már kis teadélutánon búcsúzunk. Ez egészen .más hangulatú ünnepség. Olyan, .mint egy bemutató foglalkozás. így az elválás bánata csaik később csapódik le az emberben. Például akkor, amikor előkészülünk az új csoport fogadására, s megtörténik a jelek váltása;.. Akkor mindig e'lszamorodom. De búsulóira' nemigten, van’ idő, hiszen jönnek az apróságok, s kezdődik minden élőről. Nagyné Teleki Éva tavaly végezte el Budapesten a böl- césődei szakgondozónői szakot. Munka mellett tanulni nem völt egyszerű, de miint mondja, megérte. Munkájához még több szakértelmet szerzett, s munkahelyén' — mely egyben módszertani bölcsőde —, to- vá'bbképzősi feladatokat is ellát. Hogy van-e gondja? Persze, hogy van. Ügy, ahogy mindenkinek. Gyakran kesereg a szülők érdektelenségén: azon, hogy nem mennék el a szülői értekezleteikre, vagy azon, hogy a szabad szombatokon is beadják a gyerékeket a bölcsődébe,' ahelyett, hogy együtt töltenék az idejüket. — A magánéletemről csak annyit, hogy már én is nagyon vágyom saját gyermekre. — Egész beszélgetésünk munkája fontossága körül folyt. Mégis felteszem a kérdést: Miért fontos a munkája? — Azért, mert az a dolgom, hogy a rám bízott gyerekek ideális környezetiben, kellemesen, jól és okosan töltsék idejüket. És boldoggá tesz az, hogy feladataim közé tartozhat a kis emberpalánták szellemi és lelki fejlődésébe „beleszólni". Hiszen mindez nagyon nagy fontossággal bír! V. HORVATH MARIA Fotó: Cz. S. (Folytatjuk) Éva „néni” a gyerekekkel
