Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-23 / 171. szám

AtfHPÜJSÄG­1981. július 23. Boldog vendégségben (2.) Költők ei hősök Musica bábegyüttes Mesés vendégszereplés Dániában Ha egy külföldi utazásról ha­zaérkezőtől megkérdezzük, hogy „milyen volt?", akkor az illető azt is válaszolhatja: mesés. És ha a kérdezett a szekszárdi Mu­sica bábegyüttes vezetője, aki tíz társával a közelmúltban tért vissza a dániai Andersen-fesz- tiválról, akkor mást nem is fe­lelhet, mint hogy „mesés”. Schmidtné Wanits Hilda, aki nemcsak vezetője, hanem ren­dezője, tervezője, bábkészítője, díszletese, sőt, darabírója is a Musica bábegyüttesnek, így emlékszik vissza a dániai turné­ra : — Az Állami Ifjúsági Bizott­ság és a Népművelési Intézet tette lehetővé számunkra az utat. A fesztivált a meseköltő szülővárosában, Odensében rendezték meg, s 13 nemzet 19 produkcióval vett részt rajta azzal a feltétellel, hogy min­denki egy-egy Andersen-mesék mutasson be. — Csak bábosfesztivál volt ez? — Nem, sőt mi voltunk az „egyetlenek" e műfajban. ugyanis más országok inkább balett-, illetve színházi csopor­tokkal, valamint kórusokkal képviseltették magukat. Meg is voltunk kissé szeppenve, hiszen a „színház" kategóriában kel­lett versenyeznünk, ráadásul úgy, hogy nem határolták el a hivatásosakat az amatőröktől.- ^lit mutattak be és milyen volt a fogadtatás?- A császár új ruháját vit­tük színre, szinte teljesen szö­veg nélkül, csupán egyetlen mondat hangzott el benne. Ma­gát a mesét kizárólag a báb­művészet és Bartók Mikrokoz­mosza V. füzetének zenéivel igyekeztünk megértetni. A kö­zönség először csak nézett, né­zett, majd amikor a favilláböl készült király pipereckedett, ak­kor „ugrott be”, miről is van szó. De akkor aztán fokozato­san egyre többen kezdtek fény­képezni is, filmezni is, a tévé pedig az Intervízió számára rögzítette műsorunkat. Az ar­gentinok szintén végigfilmezték az egész programot. — Máshol is jártak Odensén kívül? — A koppenhágai hajógyár vendégei voltunk, s még öt he­lyen vendégszerepeltünk, szó szerint mesés környezetben. Mindenütt hihetetlenül nagy az Andersen-kultusz. — Kikkel találkoztak még? — A versenyrpogram bemuta­tása után egy belga csoporttól hanglemezt, rézkarcokat kap­tunk, a japán karmesternek pe­dig — mikor kottázni igyekezett egyik virágénekünket — mond­tam: ne fáradjon, mert küldünk neki egy ilyen kottagyűjteményt. De gratuláltak a venezuelaiak és mások is. Nagyon jó volt a szakmai fogadtatás, bár a kö­zönséget ott kevésbé érdekli a bábművészet, mint nálunk. — És a „szakma”? — Érzékeltük az elismerést, de mégsem számítottunk rá, hogy a „színház” kategóriában ver­senyző nyolc társulat közül mi kapjuk meg az előkelő III. dí­jat... (Vitaszek)-----------------------------------------------—--—----------------------■-----------------------------------------------------------------------------------------------­A siker részesei és a bábok: favillakirály, szűrőkanál-tábornok és társai len az ízig-vérig orosz Jesze­nyin keleties Perzsa motívumai­ból idézett valamit. Az idézett sorokat már itthon, Rab Zsuzsa fordításában találtam meg: „Élj, ha élsz! Csókolj nagyon, ha csókolsz! / Arany hold alatt gyönyört szakíts, / Ha meg hol­tak árnyékainak hódolsz, / Élőt azzal meg ne háboríts." ACZÉL GABOR [ lOMlSIEDOU^ FEJ ER MEGYEI HÍRLAP Az idén április 12-én, a KISZ Székesfehérvár városi küldött­gyűlésén Seres József, a váro­si tanács elnöke átadott egy tervezetet a KISZ-bizottságnak, melyben összefoglalták egy if­júsági lakótelep felépítésének lehetőségeit, annak feltételeit. A tanács elnöke kérte az ifjú­sági szövetség városi vezetőit, tanulmányozzák a tervezetet, mondjanak véleményt, és ha jó­nak látják, közös erővel lássa­nak a szervezéshez. Az ifjúsági lakásépítő szövet­kezetbe jelentkezhetnek a 35 éven aluli, érvényes lakósigény- nyel rendelkező fiatalok. A je­lölés a munkahelyi vagy váro­si KISZ-bizottságon keresztül történik. A fiatalnak rendelkez­nie kell az építkezéshez 80-100 ezer forint közötti összeggel, indulótőkével. A kijelölésnél előnyben ré­szesítik a gyermekes családo­kat, a fizikai dolgozókat, a szé­kesfehérvári állandó lakosokat. PETŐFI NÉPE A kecskeméti erdőfelügyelő­ség Bács-Kiskun megyei körze­tében 846 ezer forintnál maga­sabb összegű cserjét, husángot, facsemetét osztottak ki 90 ta­nács, szövetkezet, állami gaz­daság, vállalat, óvoda, iskola és más intézmény között. Azért, hogy a növényállomány minél gazdagabb legyen, a korábbi öt-hat helyett a megye két er­dőgazdasága 35-40 fa- és cserjefajról gondoskodott. A ta­vasszal elültetett fák között - a hagyományos erdei fafajokon kívül — található már ezüsthárs, platán, tiszaháti nyár, madár­berkenye, júdásfa, nyír, ostorfa is. A cserjék között az arany­eső, a hóbogyó, a cserszömör- ce, az aranyfa, a gyöngyvirág­cserje és a tujafélék számos változata gazdagította a telepí­tési anyagot. Bács-Kiskun megyében a ta­vasszal elültetett, és az őszi idényben még földbe kerülő fák, cserjék értéke minden ed­diginél magasabb, meghaladja az egymillió forintot. Mindezzel az állam az erdőfelügyelőség, valamint az erdőgazdaságok közreműködésével közvetlenül is támogatta a környezetszépítő társadalmi akció sikerét. Dunántúlt napló ....kölcsönös kapcsolataink ily en erősítése hozzájárul egy­más kultúrájának gazdagításá­hoz, mindegyik eredetiségének tiszteletben tartása mellett, va­lamint a közös értékek tudatá­nak erősítéséhez, miköben to­vábbfejlesztik kulturális együtt­működésüket a világ többi or­szágával." Az idézet az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányából szár­mazik, s egyben ez az idézet a mottója a XXIII. népek barát­sága nyári egyetemnek is, mely­nek harkányi szekciója tegnap délelőtt nyílt meg. A hat országból érkezett ven­dégeket e gondolatok jegyében köszöntötte dr. Grastyán Endre egyetemi tanár, a TIT Baranya megyei elnöke, s máris sor ke­rült az első, átfqgó tájékozta­tásra, ami megkönnyíti a hall­gatók számára az elkövetkező napokban elhangzó előadások megértését, a megye jobb meg­ismerését. A nyári kurzusoknak 1958 óta ad otthont Harkány, s azóta 5500-an látogatták az előadá­sokat. Az idei két részből áll: az első ez a mostani, ami jú­lius 30-ig tart, s augusztus 2- án kezdődik Pécsett a követke­ző kurzus. Harkányba hatvanon jelentkeztek hat országból: Finnországból, Jugoszláviból, az NDK-ból, Svédországból, a Szovjetunióból, az USA-ból, s hetedikként megemlíthetjük Ma­gyarországot is, igaz, Harkány­ban egy magyar hallgatója van az egyetemnek. SOMOGYI NÉPLAP Szeszélyes, viharos hétvége követte a derűs fürdőidőt. Ha­talmas tömeg nyaral a déli parton, s a nyüzsgés az 1078. évi főszezonra emlékeztet. A parkolók, utak „dugign vannak gépkocsival, a strandok „a le­vegőben lógó eső" ellenére is zsúfoltak. Vízi rendőrök cirkál­nak a tavon, s figyelmeztetik a túl merész fürdőzőket, csóna­kosokat, széllovasokat. A sárga jelzés szinte állandóan érvény­ben van... Szombaton es vasár­nap húsz embert mentettek ki a vízi rendőrök. Szinte állan­dóan 18-20 járőr, huszonöt ön­kéntes rendőr cirkál a vizen mo­torcsónakkal. Még vasárnap ké­ső este is kihúztak egy törött árbócú vitorlást... Mert nagyon sok a felelőtlen ember, sok nem hallgat a figyelmeztetésre. És megdöbbentő a sok tragédia... Az úttesten is életveszélyes a felelőtlenség. Lámpák, rend­őrök irányítják a forgalmat a fontos kereszteződésekben - ám hiába az igyekezet, ha a közlekedők nem veszik figye­lembe a sajátos körülményeket. Az úttestet elözönlő gyalogosok sokszor teremtenek veszélyhely­zetet; a volánnál ülők ébersége ■r egy pillanatra sem lankadhat... Pályázat új tankönyv írására Az utóbbi évek gyakorlatá­hoz híven az általános iskolai VII. osztályos új ének-zene tan­könyv írására is pályázatot hir­detett a Tankönyvkiadó Válja- lat. A pályázóknak el kell _ké­sz íteniük a korszerű, aktivitásra serkentő, munkáltató tankönyv koncepcióját és pedagógiai ter­vét, valamint a tankönyvnek a tanév első negyedében okta­tandó részletes fejezetét. A pá­lyamunkákat — amelyeket a tanterv, az útmutató és a VII. osztály hanglemez zenehallga­tási tematikája szerint kell meg­írni — 1982. április 20-ig lehet benyújtani a kiadóhoz. A legjobb pályaművek szer­zőit díjazzák és a Művelődési Minisztérium külön jutalmában is részesülhetnek. Eredményhir­detés egy év múlva lesz. Az eredménytől függ, hogy a Tan- könyvkiadó kivel köt szerződést az új ének-zene tankönyv meg­írására. A 104 oldalas tan­könyvet az 1984—85-ös tanévtől használhatják majd a diákok. Koszta Hetagurov szobra az Őszét Drámai Színház előtt, Ord- zsonikidzében Messze bent a hegyek között egy bővizű forrás betonágyá­nak oldalán Koszta Hetagurov festett-vésett portréjával talál­koztam. Talán van valami jel­képes is abban, hogy Oszétia nemzeti költőjének arcmása fö­lött a „fiatalság vize” zubog,-----------------------------------( A „darvakká változott” hét Gazdanov fivér emlékműve Gizel falu szomszédságában amelyben, ha fürdők, ifjabb le­szek, s amelyből, ha iszom, so­káig fogok élni. Az oszétek — mint általában a kaukázusi né­pek — híresek arról is, hogy sokáig élnek, de ez nem a múltra, még kevésbé a költők­re, a legkevésbé pedig a hősök­re vonatkozik. A költő is, hős is Koszta Hetagurov sem élte meg az ötven évet, Iron fandür (Őszét líra) című kötetét elko- boztatta a cár, őt magát száműzték, elméje elborult, hat­évi betegség után halt meg, 1906-ban. Zsana Plijevától, az Őszét Drámai Színház művész­nőjétől tudom, hogy Koszta He­tagurov verseit eddig harminc nyelvre lefordították, s nekem utóbb szégyenkezve kellett fel­fedeznem, hogy Hetagurovnak mindössze három verse jelent meg magyarul, azok is az 1939-ben, Moszkvában kiadott Új Hang című folyóiratban, amelyben egyébként Lukács György, Gábor Andor és Balázs Béla is publikált. Hadd idéz­zem itt e folyóiratból Hetagu­rov híres „Altatójá”-nak né­hány sorát: „Anyád karja rin­gat lágyan, / Holdvilágos éj­szakában / Édesen pihenj te, / Tente, baba, tente. — Éle­tünk pokolnál szörnyebb / Sze­gény apád mennyit gör­nyedt, / Belehalt sorsunkba, / Megölte a munka. — Neked is, mint az apádnak / Rongyos bocskor töri lábad, / Más lesz gazdag, nem te, / Tente, baba, tente.” Persze nem Zsana Plijeva volt az egyetlen, aki Hetagurovról beszélt nekem, és nemcsak He­tagurovról, hanem sok más hí­res emberről: tudósról, balett- táncosról, sarkkutatóról, sebész­ről ejtettek szót büszkén mind­azok, akikkel oszétföldön össze­hozott a sors. Veronika Dudaro- váról, a nagy szimfonikus zene­kart vezénylő karmesternőről például különösen sokat hallot­tam, aki méltán világhírű ugyan, csak éppen azt nem tudja róla a világ, hogy őszét. Tisztára vé­letlen, de Zsana Plijeva is na­gyon híres ember rokona: Pli- jev tábornok, a Szovjetunió két­szeres hőse és Lengyelország hőse az unokabátyja volt. Az viszont valószínűleg nem vélet­len, hogy a második világhábo­rúban harcoló tábornokok közül nem kevesebbet, mint hetvenet a parányi oszétföld adott a szovjet hazának. És talán az sem véletlen, hogy éppen itt, Oszétiában, nevezetesen a ta- tárdúlás óta a „véres víz” ne­vet viselő folyócska, a Gizeldon határában állították meg a Mozdok felől előretörő, a ba- kui olajra szomjas, és a Kauká­zuson át Indiába igyekvő fa­siszta hadakat. Gizel falu mel­lett Szanakojev szobrász műve, egy 1975-ben avatott, vers ih­lette emlékmű őrzi a „darvak­ká változott" őszét Gazdanov fivérek emlékét, akik közül az első itt, Oszétiában, a hetedik Berlinben esett el. A verset Ra- szul Gamzatov, avar nyelven , író, dagesztáni költő alkotta, akinek, ha ez a verse nem is, de néhány szép nyolcsorosa, Weöres Sándor fordításában 1963-ban magyarul is megje­lent, mégpedig abból az alka­lomból, hogy Gamzatov — Sza- muil Marsakkal és Dzsingisz Ajtmatovval együtt — Lenin- díjat kapott. Az egyik nyolc­soros így hangzik: „Az én időm a hőst harctérre vitte, / nem firtatván igazságot, jogot, / az én időm a hősöket temette, / katonatisztességet sem adott. — Az én időm csapkodott, mint fivére / a rét fölött kó- válygó dögmadár, / ki bátor s gyáva közti különbségre / nem hederít: minden szemet kiváj." S ha már a hősöknél tartok, egy adósságomat kell még tör- lesztenem. Vendégül látott Be­la Jekati, az Őszét Állami Egye­tem tanszékvezető docense, a történelemtudományok kandidá­tusa, aki a telkemre kötötte, hogy el ne felejtsem megemlí­teni egy másik hős nevét. Meg­ígértem, annál is inkább, mert Hadzsi Umar Mamszurov neve ismert: róla, Hemingway barát­járól Ehrenburg is írt, csak ép­pen törökként említette, holott Mamszurov oszétföld szülötte­ként áldozta a Szovjetunióért az életét. Az igazat megvall­va, nem sokat beszéltünk róla Béla Jekati asztalánál, s talán mert már a pezsgőnél tartot­tunk, talán mert Oszétiában így szokás, vendéglátóm színésznő barátnője, Zsana Plijeva hirte­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom