Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-22 / 170. szám

1981. július 22. InTÉPCUSÁG 3 Miért fontos a munkája? (2.) Július 22—26.: VII. Duna menti folklórfesztivál fi tanácselnök Varga Vendel tanácselnök Minden munka fontos. A maga helyén és idejében mind­nek súlya, jelentősége van. Egyik munka kiegészíti a mási­kat, amely viszont újabb tevékenységet követel, majd lezár egy folyamatot, avagy korszerűbbet kezdeményez. A munka- megosztás törvényei szerint. Életünk nagy részét munkával töltjük, tehát csöppet sem közömbös, hogy azt milyen felké­szültséggel, lelkesedéssel, szeretettel és atmoszférában végez­zük. Amennyiben örömünket leljük benne, s érezzük, hogy te­vékenységünk egyaránt fontos a magunk és mások számára, máris kiegyensúlyozott világban élünk. Szakályban, a tana őshazán a vb-ti.tkárnő társaságában vá­rakoztunk a tanácselnökre, Var­ga* Vendelre', aki Tamásiban vesz részt egy ünnepségen. Ez idő alatt, a. „sima" hétköznapi délelőttön ketten is keresik. Problémájukat „csak neki” akarják elmondani, így majd később, vagy másnap is benéz­nek. Megérkezik a tanács elnöke. Helyet foglal! munkatársnője iro­dájában, s beszélgetni kezdünk munkájáról, aminek középpont­ja természetesen az 1800 la­kosú község, ahol sok fiatal él, és még több gyermek. — Ezért is szükséges meg­építenünk a gyermekélelmezési konyhát, ahol az iskolások és az óvodásak számára főznek — mondja. — Ezzel persze az idősek szociális étkeztetése is megoldódik — teszi hozzá. Építkezésekről beszélgetve hosszas felsorolás következik: mit létesítettek az elmúlt idő­szakban a községiben. Mivel az elnök úgy véli, hogy néhány adatra feltétlenül szükség van, átmegyünk a csöppet sem hi­valkodó, Inkább szerény irodá­jába. Ott mondja el, hogy mi­lyen fejlődés következett be az elmúlt nyolc-tíz esztendő alatt a közművelődés, a közoktatás, az egészségügy területén, mi­ként bővítették a vízhálózatot, s építettek utat... — Közel 1700 méternyi út­szakaszt szinte a semmiből hoz­tunk létre. Semmiből? — kérdi önmagától, s máris válaszol: — A szilárd burkolatú út alap­ját házilagos kivitelezésben ké­szítettük, rengeteg társadalmi munkával. Nem kellett csalo­gatni az embereket, hogy jöj­jenek építkezni. Senkit nem riasztott a lapátnyél. . . Ahány­szor végigmegyek ezeken az utcákon, annyiszor kerít hatal­mába valami megfoghatatlan jó érzés. — Azt hiszem, hogy tanács­elnöknek senki nem készül gyermekkorában. S ha még ké­szülne is, neih biztos, hogy megválasztják. — így iga.z. Traktorosként kezdtem a munkát 1955-ben a gépállomáson, majd gépszerelő lettem a tsz-'ben. Munka, mel­lett végeztem el a mezőgazda- sági gépész szakközépiskolát. És mindvégig lelkes aktivistája voltam az MHSZ-nek, vagyis „jártam" a közélet iskoláját, majd valódi iskolába, a pécsi párti sikál á ra kerültem fél évre. S ekkor éreztem, hogy két út áll. előttem: a szakmám, illetve a közélet. Varga Vendelt 1973-ban vá­lasztották meg tanácselnöknek Szakályban. Vállalta, tehát- választotta. Tanulmányait pedig államigazgatási vonalion foly­tatta tovább. — Elégedett? — Hogyne lennék az?! Hi­szen naponta érzem, hogy el­nyertem az emberek bizalmát, hogy tisztelnek, mint ahogy én is tisztelem őket. Ez csodála­tos dolog. Nem kéil magyaráz­nom, hogy az én munkám a falu „kirakatában” van, s hogy mindenki látja, s mindenkinek látnia* kell, miként dolgozom, hogyan birkózom meg a fel­adatokkal. Fontosnak tartom a munkámat! Pontosan azért, mert emberekkel foglalkozom; azért, mert bármi történik a faluban, nekem mindennel tö­rődnöm kell: azért, mert intéz­kedéseim, a döntések mindig a közvélemény hordozói, me­lyekkel mindannyionk életét kívánjuk jobbítani. •— Tudom., hogy egy tanács­elnök gyakran kerül úgymond nehéz helyzetbe, megoldhatat­lannak látszó feladatok elé is. Ilyenkor mit csinál? — Az embernek határozott­nak kell lennie, s a. megoldá­sokat legtöbb esetben nem az időtől kell várnia. 'Egyébként többször volt már példa arra, hogy a kilátástalannak látszó helyzetekből az emberek bizal­ma segített ki, ami őszinte sza­vaikban, segíteni akarásukban, k i tá ru I ka zás ük baa n nyilván« It meg. Hiszen egy tanácselnök nemcsak a hivatalban és hiva­talosan foglalkozik a. közélet­tel, hanem a presszóban, ott­hon és az utcán is. Számom­ra nem az a fontos, hogy az emberek hol, hanem az, hogy mit akarnak mondani... Ilyen körülmények között csak jól érezhetem magamat. A mun­kámat ennek folytan fontosnak érzem. Ha nem így lenne, nem lennék itt. Ugyanis nem ragasz­kodom minden áron az íróasz­talhoz. Inkább a jó közérzet­hez, s ahhoz, hogy abból1, ha lehet, mindenkinek juttathas­sak. Közben meg.isszuk a kávét, s arról folyik tovább a. szó, hogy a szakályi tanácselnök miként értékeli eddigi tevé­kenységét; mit szeretne meg­valósítom a község a VI. öt­éves tervben? Majd szívesen beszél a. családról1, s a négy- esztendős unokáról... És visz- szakanyarodunk a. kiegyensú­lyozott élet egyik alapfeltételé­hez, a munkához. Varga Ven­del szinte összegzésként mond­ja: — Nem azziail méretik az em­ber, hogy milyen munkát Végez, hanem* azzal', hogy hogyan! V. HORVATH MARIA Fotó: Czakó Sándor (Folytatjuk) Címerezé s Gyors fejlődésnek indultak a kukoricák, igy a hibridvetőmagnak szántak is szinte egyszerre hányták címerüket, bár ennek széthúzása miatt különböző időben vetették a különféle fajtá­kat. A Dalmandi Állami Gazdaságban idén kétezer-háromszáz hektáron termelnek vetőmagot, és az elmúlt hetekben szinte minden mozgatható munkaerőt a cimerezéshez irányítottak, a gazdaság tábláin nyolcszáz ember járta a kukoricasorokat, köztük diákok is. Kiállítások, bemutatók, tanácskozások Házigazda Bács-Kiskun és Tolna megye Ma került sor Kalocsán a VII. Duna menti folklórfesztivál ün­nepélyes megnyitójára, s ezzel elkezdődik az az ötnapos ese­ménysorozat - Kalocsán, Baján, Kecskeméten, Szekszárdon, Pak­son, Dunaföldváron és Decsen - mely ezúttal is a népművé­szet, tánc és dal összetartó erejével hirdetni a Duna men­ti népek összetartozását. Segí­teni a Duna menti népek kö­zeledését, barátságának elmé­lyítését. Vendégeink jó szóért, barátságért jönnek, a rendkívül gazdag és színes program pe­dig biztosíték arra, hogy, az ezt követő fesztiválok alkalmával már ismerősökként térnek vissza hozzánk, folytatni azt a baráti eszmecserét, mely a dal, a tánc, a zene nemzetközi nyel­vén közös örömeinkről és gond­jainkról szól minden esetben. Tudósok, népművészek nagysza­bású randevúja ez a barátság jegyében, mely randevú kezdet­től fogva nem azt kutatja, ér­tékeli ami elválaszt, hanem azt, ami öszefűz bennünket a Du­na forrásától le a tengerig. Az öt nap alatt 21 kiállítás demonstrálja tárgyalkotó nép­művészetünket a fesztivál idő­tartama alatt a már említett hét településen. Itt, Szekszár­don is, ahol jóval a hivatalos nyitás előtt nyílt meg a sióagár. di és bogyiszlói népi textíliákat bemutató kiállítás. Holnap Ka­locsa lesz a házigazdája a népművészet mesterei találko­zójának és esti ünnepi műsorá­nak. Baján ezen a napon lesz a KÓTA népzenei bizottságának ülése. Kecskemétre csütörtökön érkeznek meg annak a nemzet­közi tudományos konferenciá­nak a képviselői, akik tanácsko­zásukon a folklorizmus" fogal­mának és jelenségeinek prob­lémáit vitatják meg. Szekszár­don este nyolckor kerül sor a népdalkörök bemutatójára. S ez csak a kezdet. A VII. Duna menti folklórfesztivál esemé­nyeiről rendszeresen beszámo. lünk majd olvasóinknak. Augusztus 12-ig lesz nyitva a szekszárdi kiállítás Nak, Kapospula Kevesebb nő dolgozik a termelőszövetkezetben A dombóvári városi pártbi­zottság végrehajtó bizottsága' nemrégiben tekintette át két község: Nak és Kapospula ter­melőszövetkezetében, a dolgo­zó nők helyzetét, illetve a nő­politikái határozat végrehajtá­sát. Ez utóbbiban semmi hibát nem találtak. A két gazdaság vezetése mindent megtett, hogy könnyebb legyen a munka és javuljanak a munkakörülmé­nyek a termelőszövetkezetekben. Igy például Kapospulán a termelőszövetkezet támogatásá­val létesült napközi az iskolá­ban és az óvodában. Mindkét gazdaságban rendszeresek a külföldi és belföldi kirándulá­sok, kedvezményes üdülési lehe­tőségek vannak. Nakon átcso­portosították a dolgozókat a növénytermesztésből, ahol szük­ségképpen a legnehezebbek a munkakörülmények. Átkerültek az asszonyok az állattenyész­tésbe, és ennek a szervezési in­tézkedésnek már értelme is volt. Nevezetesen, hogy szakmát adtak a kezükbe. A mezőgaz­daságban dolgozó nők között általában is a legalacsonyabb az iskolai végzettség, más ré­tegekhez képest, a szakmai képzettség meg különösen. Na­kon sikerült elérni, hogy két éve 10 nő szerzett sertéstenyész­tői szakmunkás-bizonyítványt. Ezzel szemben az is tény, hogy a negyvenöt éven felüli nők kö­zül 19-en nem fejezték be az általános iskolát. Annál fonto­sabb, hogy a fiatalabb kor­osztályok szakmát tanuljanak. Az irodában dolgozó — rend­szerint érettségizett — lányok- asszonyok szakirányú képzésre kötelezettek Nakon. Kapospulán nem sikerült ha­sonló eredményt felmutatni, de ez nem csak a szövetkezet el­határozásán múlott. Itt az asz- szonyokban nem volt hajlandó­ság állandó lekötöttséget je­lentő munka vállalására, fejő­nőnek tízen mehetnének pél­dául, de nem vállalják. Ez a jelenség a másik községben sem ismeretlen. A nők egy ré­sze nem is akar az iparihoz ha­sonló munkarendben dolgozni, mert a háztájiban így könnyebb a munka megszervezése. Az állandó munkát biztosító mellék­üzemág létrehozásának nem lenne akadálya, de a nők nem igénylik. A kereseti arányok csak az állattenyésztésben hasonlítha­tók össze, illetve csak azokon a területeken, ahol a teljesítmény­bérezés megoldható. Itt viszont bizonyíthatóan érvényesül az egyenlő munkáért, egyenlő bér elve. A termelőszövetkezetek vezetőségében is vannak nők, a nőbizottság vezetője minden fontosabb értekezleten részt vesz. Más közéleti szerepet vi­szont általában nem vállalnak nők. Az úttörőszövetségben, KISZ- ben tevékenykedő fiatal lányok, vagy középiskolába járnak, vagy pedig ipari szakmát ta­nulva, a dombóvári üzemek va­lamelyikében helyezkednek el. Egyre fogy a termelőszövet­kezetekben a harminc év alatti nők létszáma* Nakon például a hetvenes években még 150 nő dolgozott a szövetkezetben, jelenleg 58. Rajtuk kívül 129 nyugdíjas és járadékos tagja van a szövet­kezetnek, a harminc év alatti nők száma 12. Kapospulán a 352 termelő­szövetkezeti tag közül 164 nő, de 88-an nyugdíjasok, illetve járadékosok. Aktív dolgozó 56, gyesen vannak 2-en és nem dolgoznak 18-an. A 30 év alatti nők mindössze hatan vannak a termelőszövetkezetben. Ahol a nők a legtöbbet te­szik, az a háztáji gazdálkodás. Érdekes, hogy Nakon még a háztáji agronómus is nő, ami persze véletlen, de tény. A termelőszövetkezetek törőd­nek a tagság kulturális ellátá­sával is. Az üdülésről, kirándu­lásról már volt szó, ilyen prog­ramokhoz az általános iskolá­soknak is adnak autóbuszt. A szociális körülmények javulását jelzi, hogy a munkahelyek kö­zött is autóbusz szállítja a dol­gozókat. Nakon a gazdaság hatszáz­ezer forintos költséggel szövet­kezeti klubot létesített. A dom­bóvári és a helyi művelődési házzal együttműködve szervezik a programokat. Ezek között sze­repelnek kiállítások, előadások és szakköri foglalkozások. Le­hetőséget ad a klub a kötet­len baráti beszélgetésekre is. Nakon a kereskedelmi alap­ellátás jó, Kapospulán már ke­vésbé. Kicsi a bolt, sok a sor­ban állás és délután már nem lehet tejet, kenyeret kapni. A munka elosztása is diffe­renciáltan történik. Törődnek a nyugdíj előtt álló gyengébb egészségű asszonyokkal is mindkét termelőszövetkezetben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom