Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-22 / 170. szám
A MÉPÜJSÁG 1981. július 22. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Emberi hangon... Egy bonyhádi olvasónktól érkezett a panaszoslevél: „Május 23-án egy mázsa cementet vettem a bonyhádi TÜ- ZÉP-telepen. A rakodóhelynél az egyik dolgozó rámutatott egy kettő és fél, háromméteres rakásra, és azt mondta: ,na kapja el és vigye.' Mivel szóvá tettem ezt a kijelentését, ő azt mondta, hogy ,nem azért vagyok itt, hogy magának a cementet berakjam a kocsijába', s ezzel elment. Amikor mindezt elmondtam a telepvezetőnek, az nyomdafestéket nem tűrően utasított .rendre', inzultálásnak nevezve azt, hogy mindezek miatt mertem szólni. De hiszen nem kellene többet tenni, mint emberi hangon beszélni a vásárlókkal!” A választ a Dél-dunántúli Tüzelőszer és Építőanyagkereskedelmi Vállalat igazgatója, Kabács Béla adta: „A panaszos bejelentését kivizsgáltattam, melynek eredményéről az alábbi tájékoztatást adom: Az áru vásárlásakor, 1981. május 23-án, kb. 2—2,5 méter magas rakatból kellett a cementet a gépkocsiba rakni. A cementrakat tetején vállalatunk egyik dolgozója tartózkodott, okai a cementes zsákokat adogatta le. A hatályos rendelkezések az építőanyag árakat telepen lévő földön tárolt árukra állapítják meg, tehát az árukiadónak nem kötelessége az árut a vásárló járművére felrakni. Mégis vállalatunk vezetőségének álláspontja és üzletpolitikájának egyik alapelve, hogy a vásárlók kiszolgálása udvariasan, előzékeny formáiban, ai lehető leg- színvonalasabban történjen, és ha a körülmények lehetővé teszik, teljesítsék a vevők kívánságait. Sajnos az ön esetében nem így történt. A hangnemmel mi sem értünk egyet, s mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a jövőben hasonló jellegű vásárlói kifogás ne forduljon elő. Az előfordult kellemetlenségért szíves elnézését, továbbá megértését kérjük, hogy különösen a szezonális időszakban, amikor dolgozóink munkával nagyon le vannak terhelve, nem mindig a jogos elvárások alapján viselkednek.” Kinek jár a családi pótlék? B. Gy.-nétől kaptuk a levelet: „Két gyermekem van, elváltam, majd újból férjhez mentem. Ennek ellenére a családi pótlékot ezek után már nem nekem, hanem második férjemnek adják. Tudtunk szerint a családi pótlék a szülőnek, és oem a nevelőszülőnek jár. A férjem vállalatánál is azt a választ adták, hogy az a szülőt illeti meg. Kérdésem még, hogy a családi pótlékot kötelesek-e visszamenőleg kifizetni?" A levelet dr. Deák Konrád- nak továbbítottuk, aki az alábbi választ adta: ,,A társadalombiztosításról szóló, több vonatkozásban módosított 1975. évi II. törvény, ennek végrehajtására kiadott és ugyancsak több vonatkozásban módosított 17/1975. (VI. 14.) Mt. számú rendelet a családi pótlékra való jogosultság tekintetében minden esetben a biztosított háztartásában levő gyermekről szól, s az említett rendelet 48. §-a szerint a családi pótlékra jogosító gyermekek számának a megállapításánál figyelembe kell venni — többek között - a biztosított háztartásában levő gyerfheket, .mostohagyermekét, testvérét és unokáját, ha háztartásából helyezték el szakmunkás tanulóotthonba...' stb. Az ugyanezen tárgykörben megjelent, ugyancsak több vonatkozásban módosított 3/1975. (VI. 14.) SZOT számú szabályzat 38. §-a pedig ekként rendelkezik: ,Ha a gyermek az együtt élő házastársak háztartásában van és a családi pótlékra mindketten jogosultak, a családi pótlék a férj (és nem az apa!) jogán jár. A feleség jogán jár a családi pótlék, ha arra a férj nem jogosult, vagy gyermekéről már legalább két hónapja nem gondoskodik, illetőleg, ha a feleség magasabb összegű családi pótlékra jogosult.' Álláspontunk szerint tehát az ön jelenlegi férje munkáltatójának álláspontja téves — ha az egyáltalán sztk-kifizetőhely —, amikor úgy véli, hogy a családi pótlékra való jogosultságot kizárólag a vér szerinti szülői kapcsolat alapozza meg. Egyébként családi pótlék, az egyéb feltételek mellett, arra a naptári hónapra jár, amelyben a dolgozó legalább 21 napot biztosításban töltött. Idevonatkozó adatot tanácskérő levele nem tartalmaz, így természetesen nem tudunk nyilatkozni abban a tekintetben, hogy akár önt, akár jelenlegi férjét egyáltalán megilleti-e egy adott időszakra vonatkozóan a családi pótlék, nem tudunk nyilatkozni a visszamenőleg követelt családi pótlék tekintetében sem. A jogosultat megillető családi pótlékot az azt folyósító szerv természetesen az elévülési időn belül visszamenőleg is kifizeti. Célszerűnek látszik, hogy problémájával közvetlenül a Társadalombiztosítási Igazgatósághoz (Szekszárd, Mártírok tere 19.) forduljon, természetesen megjelölve a saját munkáltatóját, a jelenlegi férje munkáltatóját, a biztosításban töltött időt stb. Megfelelően részletes felvilágosítás csak ezen körülmények ismeretében lesz adható.'' Mennyi a fizetés szabadság alatt? Termelőszövetkezeti dolgozók kérdezték: „Csökkenhet-e a dolgozó besorolás szerinti havi bére, ha egy hónapon belül kettő-három nap fizetett szabadságot vesz igénybe? Tsz-tagok va- gyünk, szellemi dolgozók. Szabadságon töltött időnket a múlt évi keresetünk alapján számított napi átlaggal számfejtik, mely összeg alacsonyabb a jelenlegi besorolás szerinti napi átlagunknál, mivel időközben béremelést kaptunk.” A kérdésre dr. Deák Konrád válaszol: ,,A több vonatkozásban módosított, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény és ennek végrehajtása tárgyában megjelent 7/1977. (III. 12.) Mt. számú, valamint a 12 1977. (III. 12.) MÉM számú rendelet önök által bizonyára ismert, de legalábbis az önök rendelkezésére, áll. A rendelkezések szerint ugyanis: ,A jogszabályok keretei között a termelőszövetkezet állapítja meg, hogy a munkát teljesítmény-előírással (normával), a munkában töltött idővel, vagy pedig a termés (hozam) meghatározott részével vagy annak mértékével méri és díjazza. A munkadíjazási rendszer alapve. több, általános jellegű szabályait az alapszabályban, részletes szabályait a munkaügyi szabályzatban kell meghatározni. Annak a termelőszövetkezetnek, amelynek önök tagjai és — tanácskérő levelük szerint — szellemi dolgozói, munkaügyi szabályzatát mi nem ismerjük, önök azonban minden bizonynyal, javasoljuk tehát, hogy a termelőszövetkezetnek az önök díjazásával kapcsolatos intézkedéseit a munkaügyi szabályzatban írtakkal vessék össze. A fentieken túlmenően pedig idézzük a már hivatkozott 12 1977. (III. 12.) MÉM számú rendelet 71. §-ában írtakat, amelyek szerint: „A tag részesedésének egy napra eső átlagát (átlagrészesedés) az előző évben a közösből származó teljes munka szerinti részesedés összegének a tag által ténylegesen teljesített munkanapok számával történő osztása útján kell megállapítani." T elefonszámunk: 12-284 Ml VÁLASZOLUNK Iv.v.fe.y. A pénzügyminiszter és Vvv'yp.’v: a munkaügyi minisz- ter 17/1981- <VI- 27.) PM—MüM. számú együttes rendelete V-'-fry-y*.'! módosítja a költség- vetési szervezeteknél és egyéb más intézményeknél folyó étkeztetésről és az étkeztetésért fizetendő térítési dijakról szóló korábbi jogszabályt. Az új jogszabály szerint a költségvetési szerv vezetőjének törekednie kell a konyha főzési kapacitásának — a lehetőség határain belül való — bővítésére, és megengedheti azt, hogy a konyhát, étkezdét más költség- vetési szerv dolgozói csoportos étkeztetése céljára igénybe vegyék. A rendeletben meghatározott esetekben fel kell emelni a hozzájárulás összegét, amely nem lehet ebédadagonként 1,50 forintnál kevesebb, megjelöli a jogszabály az étkezést igénybe vevő nyugdíjas, a kintlakó dolgozók térítési díját, mellékletében pedig feltünteti a napi élelmezési nyersanyagnormákat. A rendelet, amely 1981. évi június hó 29. napján hatályba lépett, a Magyar Közlöny idei 36. számában jelent meg. Az illetékekről szóló jogszabályok módosítását mondja ki a pénzügyminiszternek — ugyancsak a Magyar Közlöny idei 36. számában megjelent — 15/1981. (VI. 27.) PM számú rendelete, amelyből itt csupán arra utalunk, hogy a magánútlevél 1981. évi július hó 1. napjától a következő illeték alá esik: Azokba az európai szocialista országokba, amelyekkel a Magyar Népköztársaság vizum- mentességre államközi egyezményt kötött — Jugoszlávia kivételével — 1. határozatlan számú szolgálati és magánutazásra jogosító útlevél 250 forint, az útlevél érvényének meghosszab’ bítása és egyben határozatlan számú szolgálati és magánutazás ismételt engedélyezése 200 forint: 2. egy szolgálati vagy magánutazásra jogositó útlevél 100 forint, az útlevél érvényének meghosszabbítása, valamint a további minden egyes szolgálati vagy magánutazás engedélyezése 50 forint. Az Ipari Közlöny f. évi 13. számában jelent meg a rendezvények és kiadványok területén szükséges takarékosságról szóló 106/1981. IpM. számú utasítás, amely szerint a rendezvények szervezésénél a takarékosság érvényesítése és a költségek mérséklése érdekében csökkenteni kell az e célra fordított kiadásokat, a személyi jellegű kiadásokat csak a központi előírások szerinti mértékben szabad kifizetni, a kiadványok és rendezvények költségeivel kapcsolatos adatszolgáltatást az éves vállalati mérlegbeszámoló- bá fel kell venni. Az ötnapos munkahét bevezetéséről adott ki irányelvet IX/1981 /19. szám alatt a Belkereskedelmi Minisztérium. Az irányelv — amely a SZÖ- VOSZ Tájékoztató idei 26. számában jelent meg — külön meghatározza a nyitva tartási és üzemelési rendet az élelmiszer-kiskereskedelemben, a ruházati és egyéb iparcikk-kiskereskedelemben, a kereskedelmi vendéglátás területén, a nagykereskedelmi vállalatoknál^ a felvásárló kereskedelemben, stb. Megjelöli az irányelv a munkaügyi feladatokat is és kimondja, hogy: „Az új munkarendet az ellátás és a kereskedelmi dolgozók érdekeinek messzemenő egyeztetésével kell kialakítani." Az átállást úgy célszerű ütemezni, hogy az új munkarend 1982. év elején, de legkésőbb az idegenforgalmi főidény megkezdése előtt lehetőleg mindenütt bevezetésre kerüljön. Ugyanitt tájékoztató jelent meg az ivóvízdíj megállapításáról. Csupán emlékeztetőül jegyezzük meg, hogy a tájékoztatóban megjelölt jogszabály hatálya alá tartozó fogyasztók esetében nem lehet vizsgálni a vízfogyasztás mérésénél, illetőleg a díj megállapításánál, hogy a fogyasztott ivóvizet milyen célra veszik igénybe. DR. DEÁK KONRÁD. a TIT városi-járási szervezetének elnöke Boldog vendógsógbon (1.) Oszétia: Horzs! „Aki a mi vendégünk, az boldog legyen, és ha elmegy, szerencse kísérje az útján!” így mondta Szörnyű Szél (azaz őszéiül: Táj mura z), aki af féle asztalifőnökiként (ászéiul: tamaEgy don a sok közül: a kanyargó Fiagdon da) megvonta tőlem a szót, mert nem állva beszéltem, amikor megfogtam a poharat, s ez az őszét asztalnál tilos. Megbüntetett tehát, a taimadá- naik erre joga van, de engesz- telésül ismét féiköszöntött, ami az őszét asztalnál kitüntetés, mint ahogy szörnyű sértés, ha legelőször nem a vendég tiszteletére koccintónak. „Tölts újra hát, s légy igaz bölcs velem-: az Élet elröpül könyörtelen.. idézett vendéglátóm Ornor Khajjám egyik négysorosából, amit Szabó Lőrinc fordításában ismének, s nem any- nyira az ital, mint inkább a sok szép szó hatott rám má- .marítón, egyébként is vigyázva kellett innám, mert a jó vendégnek támaszkodás nélkül kell az őszét asztaltól feláll! - n.ia. Azt hiszem, hogy Tajmuraz G. Dza/sakhavndk, Észák-Oszé- tic I nturist-vezérigazgatójá nak az asztalánál elhangzott po- hárköszöntők éreztettek meg velem először az őszét nép tehetségéből és nagyságából valamit, s noha az Inturist vendégeként a Szovjetunió más tájain is hasonló vendégszeretettel fogadtak, vendéglátóim bizonyára, megbocsátják majd nekem, hogy élményeim leírása során a. legtöbb nevet Oszétiá- nak szentélem. Oszétia: horzs! A „horzs” azt jelenti: „jó", de a feltartott hüvelykujj a szónak különös nyomatéket ad, s én most, hogy leírtam ezt a szót, gondolatban feltartottam ai hüvelykül jam at. Az őszét csak egy a Szovjetunióban élő több mint száz nép között, ám a hazánkénak alig egytizednyi területén fekvő Észak-OsZét Autonóm Szovjetköztársaság lakóiról alig.-al’ig tudhat a: magyar olvasó. Annyit talán igen, hogy őseik alánok voltak, de azt már kevésbé, hogy az alánok a népvándorlás során Pannóniába is eljutottak, s hogy a Duna, a Dnyeszfer, a Dnyeper, a Don elnevezés az alánoktól ered. Bizonyság erre, hogy az oszétek ma is „dón"-inak, azaz „víz”-nek nevezik jó néhány fo- lyójuka.t; itt, a Kaukázus északi lejtőiről róhan a Tyerekbe a Genáldon, a Gizeldon, a Fiagdon., ez utóbbi mentén, bent a hegyek között, egy ma őstiszafáikban. gazdag szorosban állt az első században Dedyakav, az alánok fővárosa. Némi könyvtári búvárkodás révén sikerült fellelnem néhány, minden bizonnyal vitatható, de kétségkívül érdekes feljegyzést, amelyek egyebek között őseinknek a szarmata eredetű, iráni nyelvű alán törzsékkel való etnikai kaipcsalátáira, is utalnak. Kínai írók „a-lanra-sze” törzsékként említik az alánokat, az arabok ,,ász”-ak>na:k nevezték őkét (amiből egyes kutatók szerint az Asia = Ázsió szó is származik), az „ász" az oroszban „ijászi”-t jelént, s féltehető, hgy a mi Jászságunk népe az oszétóklkaJ közös ősöktől kapta a nevét. Mindenesetre 11!!.!.... Ili mm o mt* ill! : : \^Mozdók u W i ::s J Alagirf Ordzsonik idze:::::> • mm. ÉSZAK-OSZÉT a sz sz k Ilii ■ Ilii iilíD É L-OSZ ÉT AY$m llliíi) Chinvali \i:l «LÄ. M * ...*..mmim 40 km. (Terra) äaz Oszétia térképe megható, hogy az „ósz”-ok (ahogyan az alánokat a1 grúzok és más kaukázusi népek élnevezték), jóval többet tudnak rólunk, magyarokról, mint amennyit mi róluk tudunk. Példának okáért! az oszétek ismerik és szeretik Petőfi Sándor verseit, mégipedig Koszté He- tagurov fordításában, aki az őszét irodalmi nyélv megteremtője voft, akit Fagya.jev az aszótok Leonard ójának nevezett, aki nélkül ma — mert újságíró is volt — tán ném is jelenhetne meg a Razsdzinad (Igazság) című naipildip, aki nélkül ma Thápcajev nem játszhatna Shakespeare-t az Őszét Drámai Színházban, ahol egyébként egy angol színházi delegáció tagjai — salját megítélésük szerint — a legjobb Hamlet -lalakilósnak voltak tanúi, s ahol — többek körött — Katona József Bánk bániját is nagy sikerrel adták elő. És az őszét irodalmi nyelv megteremtése nélkül az alán okikai való etnikai kapcsolatunkról' nem tanúskodhatna néhány közös őszét—magyar szavunk: a „gazdag”, a „kard”, a ,;híd", az „asszony”. Hogy aztán az „asszony" megnevezés eredetileg a magyarban is kizárólag a fejedelem féleségét illette meg, azért különösen érdekes, mert alán eredetiben a szó uralkodó lényt jelent. És csak most, ennék az ismeretnek a. birtokában tudom értékelni igazán Szörnyű Szélnek egy másik, az asztalnál ülő három nőre utaló pohárköszöntőjét, amelyet a tolmács a következőképpen fordított: „Három uralkodó ül itt, mindegyik a vendég tiszteletére jött ide, tehát a vendégnek joga sincs arra, hogy Oszé- tiában rosszkedvű legyen..." ACZÉL GABOR (Következik: 2. Költők és hősök.)
