Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-22 / 170. szám

2 NÉPÚJSÁG 1981. július 22. Izrael háborúja a palesztinok ellen TüzezCtneti felhívás a BT előtt A sorozatos izraeli támadások miatt kialakult igen feszült li­banoni helyzetről tárgyalt Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője a Libanonban tartózkodó ENSZ-erők parancsnokával. (Képtávirónkon érkezett.) — izraeli—'poleszti.fi háború folyik Libanonban — je­lentette ki hétfőn Bejrutban Jasszer Arafat, a PFSZ VB el­nöke. Sajtóértekezletét Arafat a múlt heti izraeli bombázó s óta még mindig füstölgő ro­mok közelében 'berendezett ideiglenes irodában tartotta'. Rámutatott: az izraeli támadá­soknak gyermekek, asszonyok, békés polgárok esnek áldoza­tul ,jEltökÓlltük, hogy ellenál­lunk és visszaverjük ezeket a támadósákat. Nemzeti kötele­zettségünk megvédeni népün­ket" — mondotta o palesztin vezető. A Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet Damaszkuszbao tárgyaló küldöttsége felkérte Szíriát: telepítsen légvédelmi rakétákat' az izraeli légi táma­dásaiktól fenyegetett libanoni főváros védelmére — közölte keddi bejrúti sajíájélentéseket idézve a Reuter hírügynökség. A Tisirin című Szíriái kormány- laip ugyanaznap megerősítette: Dalmaszkusz fontolgatja a pa­lesztin kérés teljesítését. 'Kedden a libanoni—izraeli határ mentén folytatódott az izraeli—palesztin tűzpárbaj. Az izraeli tüzérség a palesztin ál­lásokat lőtte, a palesztin erők rakétái észak-izraeli települése­ken csapódtak be. 'Ellentmondásos jelentések érkeztek azoknak a tűzszüneti indítványoknak a fogadtatásá­ról', amelyeket Waldheim ENSZ- főtiUkár a PPSZ-bez, illetve Rea- gen amerikai elnök Tel-Avivhoz intézett. Waldheim javaslatát Will iáim Cal laghan vezérőrnag y, a dél-'libanoni ENSZ-erők pa­rancsnoka hétfőn továbbította Jasszer Araiadhoz. Egyes jelen­tések szerint Arafat ahhoz a föltételhez kötötte a java silót elfogadását, hogy Izrael föf- hagy mindenféle libanoni har­ci tevékenységgel1 és meszön- tebi libanoni felderítő repülé­seit. Más éntesü lések szerint a palesztin vezető az. indítványt a PFSZ vezetősége elé terjesz­tette.. A Biztonsági Tanács ülésé* kedden estére újból1 összehívták a Libanon elleni izraéli agresz- szió ügyében. Ghasszan Tueni libanoni ENSZ-nagykövet még az ülés előtt közölte, hogy ha­tározattervezetet terjeszt a BT elé. Ez azonnali tűzszünetre szólít feí és rendelkezéseket tartalmaz a1 tűzszünet betartá­sának ellenőrzésére, elítéli az izraeli agressziót és a megelő­ző csapások politikáját, figyel­mezteti Izraelit, hogy szankciók­kal kell szem'benéznie, ha nem tartjó be a tűzszünetet és fel- szólítijai az ENSZ főtitkárát, hogy gondoskodjék a tűzszü­net betartásáról. * Az iszlám világkongresszus hétfőn, követelte Izrael kizárá­sát az BNSZ-iből, mivel az barbár támadásokat intéz a libanoni polgári lakosság el­len, megsértve ezzel a világ- szervezet alapokmányát. A kongresszus azt is ajánlotta-, hogy a kőala'jtermelő moha­medán álfamok használják fegyverként gazdasági befolyá­sukat). Irán Újabb merényletek Meghalt Ludmila Zsivkova A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, a bolgár nemzetgyűlés, a minisztertanács és a Hazafias Front Országos Ttarfácso1 kedden mély meg­rendüléssel közölte, hogy rö­vid 'betegség utón elhunyt Ludmila Zsivkava, a BKP KB Politikai Bizottságának tagja, a kulturális bizottság elnöke. Ludmila Zsivkova halála — ál­lapította meg a rövid jelentés — a párt, a nép és a. bolgár kultúro súlyos vesztesége. A hétfőn merényiét következ­tében. megsébesüít Habibotlah Aszgaral ladi -iMaszaSmon, az Iszlám. Köztársasági Párt egyik elnökjelöltje visszalépett, és fel­szólította az irániakat), hogy a pénteki elnökválasztáson Rad- zsai miniszterelnökre szavazza­nak. A politikus, nyilatkozatát kórházi ágyán vette fef a te- heráni televízió. öngyilkos lett az Aszgorolla- di-íMaszalman elleni merénylet egyik elkövetője — jelentette a PARS iráni hírügynökség. A merényletet tetten hajtották végre.. Az egyik támadót a testőrök a helyszínen megölték, a másikat letartóztatták, de ő iS megsebeslüt az akcióban. Hétfőn., miközben a kórházból a börtönbe szállították át, ciántablettával végzett magá­val. A PARS szerint'a ' betiltott Kurd Demokrata Párt és a Ku- meleh elnevezésű szervezet tagjai Mahcibad'ban, Kurdisz- tán egyik politikai központjá­ban megtámadták az iszlám forradalmi gárdisták egyik jár- őralakuilatát, hét tagját meg­ölték, nyolcat meg sebes ítélték. PANORÁMA BUDAPEST Az Országos Béketanács táviratot intézett a Békemenet ’81 résztvevőihez, amelyben tá­mogatásáról és együttérzéséről biztosítja akciójukat. A távirat hangsúlyozza., hogy a magyar békemozgalom, a békeszerető magyar nép nagyra becsül minden olyan kezdeményezést, amelynek célja a közvélemény mozgósítása a fegyverkezési hdjsza fokozódása el'len. LONDON Dr. Bányász Rezső, a Ma­gyar Népköztársaság új londo­ni nagykövete kedden átadta megbízólevelét II. Erzsébet an­gol királynőnek. A királynő ez­után kihallgatáson fogadta) a magyar nagykövetet, aki be­mutatta néki a nagykövetség munkatársait. VARSÓ A LÖT lengyel légitársaság tájékoztatása szerint július 21- én délután eltérítették a len­gyel légitársaság egyik AN—24 típusú gépét, amely Katowice és Gdansk között közlekedett. A repülés alatt egy terrorista', aki fegyverrel zsarolta az utas­kísérőt, azt követelte, hogy a gépet irányítsák Nyugat-Ber­linibe. A repülőgép leszállt az amerikai szektorban lévő Tem- pelthof repülőtéren. OTTAWA A NATO-iból és az észak­amerikai légvédelmi parancs­nokságból (NÓRÁD) való kilé­pésre szólította fel a kanadai kormányt William Kashtan, a Kanadai Kommunista Párt fő­titkára. A főtitkár Pierre-iEMiott Trudeau kormányfőhöz címzett leveliében az ország atomfegy­vermentes övezetté nyilvánító? sót követelve rámutatott, hogy ez jelentős mértékben hozzá­járulhatna a béke ügyéhez. ROMA Az olasz köztársasági fő- ügyésZhelyettes életfogytiglani börtönbüntetést kért Mehmed Ali Agca ellen. Fanatikus őrült­nek nevezte a merénylőt, és a civilizáció szégyenfoltjának a merényletet, de beszédében- óvakodott mindennemű politi­kai következtetéstől'. A köztár­sasági főügyé szhelyettes Agca további bűntetteire (a két ame­rikai turi'stanő megsebzéséért, tiltott fegyverviselésért és ha­mis okmányok használatáért) az életfogytiglani börtönbünte­tésen kívül további 12 évi el­zárást javasolt. Maga Mehmed Ali Agca kedden délelőtt nem jelent meg a tárgyaláson. Emiatt a per kedden délelőtt közéi egy órás késéssel foly­tatód ott: Eltérő nézetek Ottawában a „hetek” csúcstalálkozóján Politikai nyilatkozatot adtak ki hétfőn a vezető tőkés orszá­gok ottawai csúcstalálkozójá­nak résztvevői. Eszerint a ta­nácskozáson — a nyilatkozat szerint — „az együttműködés, a szolidaritás és a felelősségtudat szelleme uralkodik”. Az állam- és kormányfők általánosságban sürgették „az arab—izraeli vita megoldását”. A legújabb liba­noni fejleményekkel kapcsolat­ban azonban csak a libanoni nép sorsa feletti szánakozásukat fejezték ki. A nyilatkozat nem tesz különbséget a feszültség okozói és az ellenük védekezők között. A kelet—nyugati kapcsolatok­ban keletkezett problémákért viszont a „hetek” egyértelműen „a szovjet katonai erő növelé­sét” teszik felelőssé, illetve „a nemzetközi ügyekben tanúsítan­dó önmérséklettel és felelősség- tudattal” szerintük össze nem egyeztethető szovjet akciókat. Ezzel indokolja a nyilatkozat, hogy a Nyugatnak szüksége van „védelmi erejének növelé­sére”. A dokumentum sürgeti a madridi értekezleten benyújtott nyugati javaslatok elfogadását, kiemelve az emberi jogok téma­körét, és a javaslatok elfogadá­sától teszi függővé az értekez­let sikerét. Az afganisztáni hely­zetről szólva megerősíti a tava­lyi velencei állásfoglalást, és egyetértését fejezi ki a „nem­zetközi Kambodzsa-értekezlet” nyilatkozatával. Külön dokumentumot szen­teltek a csúcsértekezlet részt­vevői a nemzetközi terrorizmus kérdéseinek. Ebben azonban sa­játos módon ismét csak az af­gán kormányt marasztalják el — egy márciusban Kabulba té­rített pakisztáni repülőgép ürü­gyén. Az incidens során az af­gán kormány a nyilatkozat sze­rint megsértette a hágai egyez­ményt, ezért az aláírók minden kormányt felszólítottak afga­nisztáni légijáratainak leállítá­sára. Trudeau, valamint Kurt Becker nyugatnémet szóvivő sajtótájékoztatóján az is kitűnt, hogy hét állam- és kormányfő közül legkevesebb négy — Ka­nada, az NSZK, Nagy-Britannia és Franciaország — támogatta azt az amerikai indítványt, amelynek értelmében az ősszel NATO-tanácskozásan vitatnák meg a szocialista országokkal folytatott kereskedelem korláto­zását szolgáló embargólista kibővítését. Mint a kanadai kor­mányfő közölte, erről a kérdés­ről „titkos tárgyalások” folynak Ottawában is. Washingtonnak gyakorlatilag sikerült leszerelnie partnerei egységes fellépését a magas amerikai kamatlábak politikájá­val szemben. A „vitában” egye­dül Mitterrand követelte Wa­shingtontól, hogy az év végéig mutasson fel valamiféle ered­ményt. Az értekezlettel párhuzamo­san folytatódtak a kétoldalú megbeszélések is. Az első nyugatnémet értéke­lések szerint a tőkés országok közötti súlyos ellentétek nyom­ják rá bélyegüket az ottawai csúcstalálkozóra. A ZDF nyugatnémet televí­zió szerint a gazdasági ellen­tétek aligha hozhatók közös ne­vezőre. A Frankfurter Allgemei­ne Zeitung is vastagbetűs fő­címben emelte ki: „Nézetelté­rések árnyékolják be az otta­wai konferenciát”, kommentár­jában pedig ezt írta: „A Nyu­gat szinte egyetlen válságjelen­ség megítélésében sem egysé­ges, sem a magas kamatok, sem az infláció, sem az embar­gó, sem az Észak—Dél-politika, sem a gázüzlet megítélésében." Az NSZK-t egyébként — a magas amerikai kamatok mel­lett — éppen a szovjet—nyugat­német gázcsőüzlettel és általá­ban a kelet—nyugati kereske­delemmel szembeni amerikai fellépés aggasztja a legjobban. Három nyugatnémet lap — a Frankfurter Rundschau, a Süd­deutsche Zeitung és a bonni General-Anzeiger — is a ter­vezett gázüzlettel szembeni amerikai nyomást -emelte ki fő­címben az egész csúcstalálko­zóval kapcsolatban. A nyugat­német sajtó részletesen beszá­molt arról is, hogy Helmut Schmidt kancellár milyen hűvö­sen utasította vissza Reagan amerikai elnök „aggályait" és azokat a célzásait, amelyek a Szovjetuniótól való „függés" hangsúlyozásával akarnak félel­met kelteni a nyugatnémet köz­véleményben. Magyar vezetők távirata Lengyelország ünnepe alkalmából Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke és Lázár György, a Magyar Népköztársa­ság Minisztertanácsának elnöke az alábbi táviratot küldte Stanislaw Kaniának, a LEMP Központi Bizottsága első titká­rának, Henryk Jablonskinak, a Lengyel Népköztársaság Ál­lamtanácsa elnökének és Wojciech Jaruzelskinek, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének: Kedves elvtársak! A Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepén, Lengyel- ország újjászületésének 37. évfordulóján a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, dolgozó népünk és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánsá­gainkat küldjük önöknek, a lengyel kommunistáknak és a testvéri lengyel népnek. A Lengyel Népköztársaság az elmúlt 37 évben a szocia­lista közösség országaival szoros szövetségben történelmi sikereket ért el a népgazdaság, a tudomány, a művelődés, a kultúra feljesztésében. Jelentősen hozzájárult az európai béke és biztonság megszilárdításáért, a társadalmi hala­dásért, a szocializmus térhódításáért vívott közös har­cunkhoz. A magyar nép, a magyar kommunisták, akik mindenkor örömmel üdvözölték a lengyel nép sikereit, mély aggodalom­mal vették hírét annak a válságnak, amely az elmúlt évben Lengyelországban kialakult és a lengyel nép szocialista vívmányait fenyegeti. Pártunk és népünk kezdettől fogva támogatta és támogatja ma is a lengyel kommunisták, ha­zafiak harcát, hogy felszámolják a válság okait és követ­kezményeit, megvédjék és gyarapítsák a népi hatalom vív­mányait, határozottan visszaverjék az ellenforradalmi erők támadásait. A Lengyel Egyesült Munkáspárt IX. kongresszusán el­hangzott alapvető állásfoglalásokkal összhangban azt kí­vánjuk, hogy a Lengyel Népköztársaság a szocialista kö­zösség tagjaként valamennyi igaz lengyel hazafi össze­fogásával leküzdje a jelenlegi nehézségeket és tovább ha­ladjon a szocialista építés útján. Lengyelország újjászületésének 37. évfordulóján ismét hangsúlyozzuk azt az elhatározottságunkat, hogy a marxiz- » mus—leninizmus eszméi, a proletár internacionalizmus szel­lemében tovább erősítjük pártjaink, országaink és népeink együttműködését és barátságát. « Apró Antal, az országgyűlés elnöke az évforduló alkalmá­ból táviratban üdvözölte Stanislaw Gucwát, a Lengyel Nép- köztársaság szejmjének elnökét. A Hazafias Népfront, a SZOT, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa ugyancsak táviratban üdvözölte lengyel partner- szervezetét. (MTI) Lengyelország ünnepére 1944. július 22-én a Lengyel Nemzeti Felszabaditási Bizottság meghatározó jelentőségű kiáltványt tett közzé. Ebben megfogal­mazták az új, demokratikus alapon, mélyreható változások nyomán felépülő Lengyelország társadalmi fejlődésének irányait. Az ok­mányban — tükrözve a szovjet hadsereggel vállvetve küzdő négy- százezer fegyveres lengyel hazafi meggyőződését is — kifejezésre juttatták, hogy a Szovjetunióval való szövetséget és együttműkö­dést a fasiszta hódítók leverése után, az új társadalmi viszonyok megteremtésében is fenn akarják tartani, A hitleri agresszorokkal vívott harcnak még nem volt vége. Noha a náci hadigépezet gerincét a szovjet oflenzivasorozat meg- roppantotta, és a megnyitott nyugati front is hozzájárult a Wehr­macht maradék erejének felmorzsolásához, még hosszú hónapok­ba tellett, amíg Európában elhallgathattak a fegyverek, s meg­kezdődhetett a károk felmérése, a helyreállítás. Lengyelország rendkívül súlyos helyzetben volt: hatmillió ember esett áldozatul a háborúnak, a hitleristák kegyetlenségének, romokban hevertek a városok, a gyárak. Most, több mint három és fél évtized távlatából visszatekintve elmondhatjuk: Lengyelország olyan hatalmas utat tett meg, ame­lyet csak történelmi léptékkel lehet mérni, s ezen nem változtat a mostani súlyos válság sem. Semmi sem feledtetheti el, hogy a Szovjetunió és a lengyel hazafias erők győzelmes antifasiszta har­cának eredményeként a lengyel nép ma független hazában, biz­tonságos és garantált határok között él. Az elmúlt 36 év alatt a lengyelek újjáépítették országukat, hatalmas lehetőségekkel ren­delkező népgazdaságot hoztak létre, új munkahelyek millióit te­remtették meg, fejlesztették a tudományt, a művelődést, a kultú­rát. Ezek olyan történelmi vívmányok, amelyek ma is szilárd bázisai Lengyelországban a szocializmus építésének és a hibák, torzulá­sok leküzdésének. Ami a torzulásokat illeti, saját történelmi tapasztalatainkból is tudjuk, hogy a szocializmus építésének menetében súlyos konflik­tusokhoz vezet a marxizmus—leninizmustól való eltérés, a szocia­lista forradalom közös törvényszerűségei és a nemzeti sajátossá­gok összhangjának megsértése, a szubjektivizmus és a voluntariz- mus felerősödése, a szocialista demokrácia elhanyagolása, a tö­megekkel való kapcsolat meggyengülése. Ezért jól értjük és érté­keljük azokat az őszinte törekvéseket, amelyek a rendkívüli párt- kongresszuson is kifejeződtek, amelyek a hibák kijavítására, a megismétlődésüket kizáró biztosítékok kimunkálására, a szocialista építéshez elengedhetetlenül szükséges gazdasági-társadalmi re­formok kidolgozására irányulnak. Ugyanakkor, a szocializmus minden igaz barátjával együtt, nyugtalansággal látjuk azt is, hogy a szocialistaellenes erők a maguk céljaira igyekeznek kihasználni a hibák okozta lengyel- országi válságot. Nem csupán a kibontakozást akadályozzák az­zal, hogy a megújulás ürügyén újabb és újabb társadalmi feszült­ségeket teremtenek, hanem egyre nyíltabban támadják a Lengyel Egyesült Munkáspárt eszmei és szervezeti alapjait, a szocialista állam intézményeit, Lengyelország szövetségesi kapcsolatait, s szovjetellenességet szitának. Támogatást kapnak ehhez azoktól a szélsőséges imperialista köröktől, amelyek a nemzetközi erőegyen­súly megbontását, a fegyverkezési verseny fokozását célzó politi­kájuk megvalósítására a lengyelországi éseményeket is megpró­bálják felhasználni. Mindez a szocializmus vívmányait, a nép­hatalmat fenyegeti Lengyelországban. Népünket a lengyel néppel sok évszázados barátság szálai fűzik össze, s e barátság új tartalmát az adja, hogy immár har­minc esztendeje mindkét nemzet a szocializmus építésének útját járja. Ugyanazon az oldalon állunk, egy szövetségi rendszerhez tartozunk. A lengyel nép barátaiként reméljük, hogy a lengyel kommunisták soraikat szorosra zárva, a szocializmus valamennyi hívével összefogva határozott intézkedésekkel végül is gátat vet­nek az ellenforradalmi törekvéseknek, s kivezetik az országot a jelenlegi nehéz válságból — egy olyan útra, amely megfelel a lengyel nép és a szocialista közösség érdekeinek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom