Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-14 / 138. szám

1981. június 14. NÉPÚJSÁG 3 Párt- és tömegszervezeti oktatás Eredményes évzárás Több mint negyvenezren------------------------ ismerkedtek a m ost lezárult oktatási évben a párt- és tömegszervezeti okta­tás keretében a marxizmus— leninizmussal, a párt politiká­jával, a tömegszervezetek te­vékenységével. Közülük tizen- hóromezren a pártoktatás kü­lönböző tanfolyamain tanultak. Mint a megyei párt-végrehajtó bizottság ülésén megállapítot­ták: eredményesen. Az 1980— 81-es párt- és tömegszervezeti oktatási év a korábbinál szer­vezettebb körülmények között, a párt- és tömegszervezeti veze­tés fokozottabb irányításával fejeződött be. Javult a munka tartalmi színvonala és az ok­tató-nevelő munka eredményes­sége. A most befejeződött oktatási évben nagy figyelmet fordítot­tak mindenütt a párt XII. kong­resszusa határozatának meg­ismertetésére és a határozatból következő helyi feladatokra. Mind a tematika szerinti tan­anyag, mind a kongresszusi ha­tározatok feldolgozásánál a hallgatók körében a korábbinál nagyobb érdeklődés nyilvánult meg a külgazdasági és a bel­politikai kérdések iránt. A kong­resszusi határozat megvitatása során a legnagyobb érdeklő­dést a munkásosztály, a párt vezető szerepének érvényesülé­se, a párt tömegkapcsolatai, a szövetségi politika, a szocialis­ta demokrácia és az életszín­vonal-politika kérdései váltot­ták ki. Helyeselték a hallgatók az egyéni felelősség növelését, a differenciáltabb, munka sze­rinti elosztás érvényesítését, a jobban dolgozók fokozottabb megbecsülését. Ám több he­lyütt felvetődtek olyan vélemé­nyek is, amelyek a meglevő hi­bák, nehézségek és az ellátás­ban jelentkező gondok felna­gyítására irányultak. A propa­gandamunkának alaposabb ér­veléssel, az összefüggések jobb megvilágításával kell fellépni e különféle helytelen nézetekkel szemben. Többet kell foglalkozni a jö­vőben a szövetségi politika, a párt vezető szerepe és annak érvényesülése, a párt és a tö­megek kapcsolata, a párt réteg­politikája kérdéseivel, az élet­színvonal-politikát alakító té­nyezők bemutatásával. Erősíte­ni a párttagok, a hallgatók po­litizáló, érvelő, meggyőző ké­pességét, tevékenységét. Szük­séges az eddiginél nagyobb fi­gyelhet fordítani az egyes rész­kérdések megmagyarázására, megértetésére, az események hátterének és kiváltó okainak bemutatására. A most lezárult oktatási év­ben az alapszervezetek és párt­szervek a korábbinál nagyobb figyelmet fordítottak a külön­böző tanfolyamok tartalmi mun­kájának segítésére, egyre több az olyan pártszervezet — mint a mezőgazdaságban a bony­hádi Pannónia pártvezetősége, az iparban a Simontornyai Bőr­gyáré, a hivatalok közül a me­gyei tanács pártbizottsága és alapszervezetei — amely rend­szeresen, helyi, konkrét adatok­kal, témákkal látja el propa­gandistáit. Erre egyébként az 1981—82­--------- es oktatási évben az e ddiginél nagyobb szükség lesz. Jelentős változás követke­zik be a pártoktatásban: az eddigi tízféle tanfolyam helyett hat lesz, és ezek is kevésbé kö­töttek. A tankönyvben már „beépítve” jelentkezik az egyes témáknál a XII. kongresszus határozata. Ugyanakkor a tan­könyv egyes fejezeteiből csak azt dolgozzák fel, amelyet a pártvezetőség a propagandistá­val egyetértésben kijelöl, a tananyag hatvan százaléka lesz csak kötelező, negyven száza­lékot — az adott terület hely­zetének, problémáinak ismere­tében, valamint a hallgatók fel- készültségének, igényeinek meg­felelően — helyileg határoznak meg. Megjelölve a témát, eset­leg „külső” előadót felkérve és kijelölve a téma feldolgozásá­hoz szükséges irodalmat. A megyei párt-végrehajtó bi­zottság meghatározta az ősz­szel kezdődő új oktatási év fel­adatait. Kiemelten kell foglal­koznia a propagandamunká­nak többek közt a munkásosz­tály vezető szerepével, a párt szövetségi politikájával, elő kell segítenie a helyenként jelent­kező téves nézetek, káros jelen­ségek — a közömbösség, az egoizmus, a nacionalizmus, stb. — leküzdését, erősítenie a párt­tagság, a lakosság körében a párt politikája iránti elkötele­zettséget, a szocialista gondol­kodás, erkölcs és életmód kö­vetelményeit. Nagy figyelmet fordítson a szocialista hazafi- ság és internacionalizmus erő­sítésére, a szocialista közösség iránti elkötelezettségre, a test­vérmegyei kapcsolatokra. Azt a szemléletet kell tovább erősíte­ni, hogy társadalmunkban az érvényesülés alapja a munka és csak a jobb, a hatékonyabb munkával alapozhatjuk meg életszínvonal-politikánkat. Ebből következik, hogy tudatosítani kell a munka szerinti elosztás elvének erősítését, ösztönözni a végzett munka alapján való dif­ferenciáltabb bérezésre. A beiskolázás alapvető köve­telményét a megye szükségletei képezik, figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat, a hall­gatók képzettségét, érdeklődé­sét, eszmei-politikai felkészült­ségük szintjét. Tervszerűen kell biztosítani a párt tisztségvise­lőinek, a vezetőknek és után­pótlásuknak, a propagandisták­nak, valamint a tömegszerveze­tek tisztségviselőinek képzését, továbbképzését. A pártoktatás küjönbö­------------------------------ zo for­mái, szintjei jól funkcionálnak a megyében. Egyetlen kivétel: a magasan képzett párt- és gaz­dasági vezetők, valamint pro­pagandisták önálló tanulás út­ján való továbbképzése. Itt jó­formán semmi sem történt, bár szükséges lenne. A járási-városi pártbizottságok fel fogják mér­ni az önálló tanulásra beisko­lázhatok számat és javaslatot tesznek folyamatos beiskolázá­sukra. J . J. Munkás, mint a többiek Egy ember rokonszenves tu­lajdonságai közül melyiket le­het legjobban becsülni? Me­lyik a legtöbbet érő? A sze­rénység? A munkaszeretet, ami a legprózaibb dolognál is meg­nyilvánul? Vagy talán az, ho~y ha elhalmozzák kisebb-nagyobb funkciókkal, nem igyekszik mi­nél többet vasalt ingben-ruhá- ban járni a munkaideje alatt, hanem ugyanolyan munkás, mint a többiek? Ne állítsunk sorrendet. Holmik Lajos hegesztő és ka­zánfűtő szakmunkásnak vannak funkciói: csoportvezető, a tmk- munkák gyakorlati kivitelezésé­nek irányítója a dunaföldvári „Földvár" Gumiipari Szövetke­zetben, tagja a szövetkezet gaz­dasági vezetőségének és mun­kásőr szakaszparancsnok. Az utóbbi beosztás elég sok időt igényel, mert a képzésen túl gondoskodni kell például a tár­sadalmi ünnepségek szervezésé­ről, illetve munkásőri ellátásá­ról, és az Ifjú Gárda-szakasz képzéséről is. — Nem hiányzik gyakran a munkahelyéről? — Ok nélkül nem. Inkább benne vagyok a legnehezebb munkákban is. Sok mindent sa­ját magunk készítünk a tmk- ban, most például egy prés­gépet csinálok másodmagam- mal. Sok pénzt megtakarítunk, ha nem készen kell megvásá­rolni. Vagy említhetném az új üzemház építését: a technoló­giai szerelést magunk végeztük el, mi telepítettük át a gépeket az új épületbe. Harminchat mé­ter magas kéményt kellett csi­Holmik Lajos nálni fémből, összehegesztet­tük a darabjait, aztán egyenes­be állítottuk. Korán kezdtem dolgozni, lassan már harminc éve. — Hány éves? Soknak tűnik, amit mondott a munkaviszo­nyáról. — Sok is. Még nem voltam tizennégy esztendős, amikor el­mentem jelentkezni, 1952. jú­nius 18-án, hogy dolgozhassak a dunaújvárosi építkezésen, va­lahol. Fölvettek. Kellett minden ember. Szóval nem ipari tanuló­ként kezdtem az életet, hanem munkával. Közben tanultam ki a hegesztőszakmát. Aztán ké­sőbb visszajöttem Dunaföldvár- ra, az ősszel múlt húsz éve. Azóta itt vagyok a szövetke­zetben. — A gazdasági vezetőségben véleményt kell mondani külön­böző kérdésekről, nyilván ezt várják a munkatársai. Elmond­ja a véleményét? — Semmi akadálya ennek, sőt, a vezetők is ezt várják tő­lem. Elmondom. Én képviselem a tmk-t. — Mondana valamit a mun­kájával kapcsolatosan, amire büszke lehet? — A törzsgárdánk. Kinevelő­dött a tmk-ban olyan törzsgár­da, amelynek legfiatalabb tag­ja is tíz év óta itt dolgozik. Eb­ben nekem is részem van. Rég­óta szervezünk hegesztőtanfo- lyamot házon belül és mindig részt veszek magam is az okta­tásban, mások tanításában... De büszke lehetek arra is, hogy a dunaföldvári munkásőrszakasz bázisa itt van a szövetkezetünk­ben. Háromszoros kiváló sza­kasz a miénk. — Otthon szabad idejében mivel foglalkozik legszíveseb­ben? — Hadihajó-modelleket ké­szítek. Katonakoromban folyam­őr" voltam, megismerkedtem a hajókkal. Nekem a modellezés nagy örömet jelent, teljes ki- kapcsolódást. Holmik Lajos a Munka Ér­demrend bronz fokozatának tu­lajdonosa. Beszélgetésünk a munka mellől vonta el egy kis időre, majd sietett vissza. G. J. HÉTRE hírről HÍRRE HÉTRŐL A vásár tov nem valamiféle kozák atamán, hanem egy nagyon okos sínfektető gép, mely a régi kram- pácsolók és pályamunkások sok-sok nehéz órájának kéziszerszámait parancsolta a sutba. E sorok írója már jó ideje szélsőségesen el­fogult a vasutasok javára, ami természetesen nem akkor uralkodik el rajta, amikor késik a vonat. Hanem amikor valamilyen úton-módon részesévé válik annak a pompásan összehan­golt szervezetnek, mely lehetővé teszi, hogy vi­szonylag olcsón, elfogadható idő alatt eljus­sunk valahonnan valahová. A vasúti kocsikban ülve még sosem jutottak eszembe a sínek, me­lyeken rohantunk. Ez épp úgy természetes ve­lejárója életünknek, mint sok egyéb (vízveze­ték, áramszolgáltatás, tej- és kenyérelllátás...), ami akkor jó, ha nem vesszük észre. Egyéb­ként, ha több irányból elindul féltucat szerel­vény munkásokkal és Döbröközön „Az állo­máson nem látszik a nagy munkával járó sür­gés-forgás”, mert „A munka tempós, sietség nélküli, de mindenki tudja a dolgát", az en­gem egyszerre tölt el a szervezők és munkát végzők iránt nagy-nagy tisztelettel, de a ma­gam személyét illetően legalább ugyanilyen megnyugvással is. Gépek és emberek Szekerek, lovak, malacok, tehenek, borjak, nyüzsgés, sokadalom és nagyon sok üveg sör, meg nem számolható mennyiségű féldeci. To- vábhá sült hurka, kolbász. Újabban vattacu­kor, netán lángos, a járművek között pedig nagyon -sok személyautó. Ezek a gondolattár­sításaim, ha azt hallom, hogy valahol jó ered­ménnyel zárult a vásár. Medárd napján, a kö­zelmúltban Szekszárdon csak közepessel, de a lófelhozatal jó volt és választási malacokat is vi­szonylag elfogadható áron lehetett kapni. Vá­lasztási malacokra mostanában nem pályázom, de a lóhelyzet merő elfogultságból erősen érde­kel. Jóval több, mint tucatnyi évvel ezelőtt — „új fiúként” a megyében — más téma híján alkud­ni kezdtem egy kiérdemesült remondára a du­naföldvári vásáron és a végén alig tudtam megszökni az elől, hogy kezembe ne nyomják a kötőféket. Van azonban ennek a merőben hagyomá­nyos kereskedelmi formának egy sokkal ko­molyabb összefüggése is. A háztáji gazdasá­gokba ugyan többnyire valamilyen szervezett akció formájában jut el az állattenyésztés alapanyaga, de a kisegítő gazdaságok igen jelentős részébe így, vásárokról. A héten a szakcsi mikrokörzet állattenyésztési eredmé­nyeiről is olvashattunk egy hírt, de egyébként se ritkák a rádió-, tévé- és sajtóbeszámolók erről a témakörről. Arról se, hogy a népgazdaság egészének tehermentesítésén azzal is segít valaki, ha egyáltalán nem viszi később piacra, nem bo- csójtja állami értékesítésre a Medárd napján vásárolt malacokat, hanem azokat meghizlalva, saját háztartásában fogyasztja el. Véletlenül se jutna eszembe irigyelni tőle az áldomásul megivott sört. Amíg a korábbi héten lehetetlen volt emlí­tés nélkül hagyni a hőséget, a most elmúlott olyasmiben bővelkedett, aminek kereken egy álló hónapig híjával voltunk. Az országos be­szédtéma természetesen Budapesten is ugyan­az, ahol pedig bármikor be lehet állni egy al­kalmas kapualjba. Az eső „Beltenger” Szekszárdon Májusban ismeretes módon minden cseppje aranyat ér. Ami júniust illeti, jöhetett volna egy kissé más elosztásban is. Lehetőleg villámcsapá­sok nélkül, melyekből csupán Paks környékére egyetlen alkalommal tucatnyi jutott. Olvasóink lapunkban láthattak fényképet a sikos úton árokba csúszott kamionról. Foglalkoztunk ki­sebb települések gondjaival is. Mindezek azon­ban csak a tények regisztrálásának, puszta számbavételének kategóriájába tartoznak, ami (lévén az „újság” szóban az „újdonság” fo­galma is elrejtve) az újságírónak puszta mun­kaköri kötelessége. Kedden ezt is írtuk: „A szekszárdi szőlőhegyen, a történelmi borvidé­ken mindenütt nagy károkat okozott a vihar, főleg ott, ahol az árkok nem tudták a vizet be­fogadni". Az útmenti árkok tisztításáról szólt a KPM megyei igazgatóságának vezetője is. Minden útonjáró jól tudja, hogy a KPM vi­szonylag jól gépesített üzem. A főbb utakat olykor olyan padkanyeső, kerékvető-festő ma­sinák is járják, melyeket a műszakilag mű­veletlen szemlélő néven se tud nevezni. A KPM azonban nem lehet ott mindenhol, sőt nagyon sok helyen egyáltalán nem kötelessége ott lenni. Ennek ellenére vannak a megyében útszakaszok, melyeken az iszapelöntés úgy je­lentkezik, törvényszerűen, akár őszre a tél. Az útmenti árkok tisztítása, tulajdonképpen ez mondanivalónk lényege, nagyjából mindenki­nek kötelessége, akinek a telke mellett árok húzódik. Nehéz lenne pénzben kifejezni, ne­tán lesodort termőtalaj-tonnákban megadni azt a kárt, ami e kötelesség (valljuk be, hogy nem ritka) elmulasztásából egyesekre és kö­zösségre egyaránt háramlik. Még az esőnél maradva egy pillanatra, em­lítsünk meg még valamit. A „ha" szócska használata ugyan történelmietlen, de a régi szekszárdiak jól tudják, hogy mi lett volna csak a megyeszékhelyen, HA hosszú évek óta nem folyik az övárkok, teraszok, bukók, tiltok készítése. Annak pedig, aki netán nem vette észre, vagy korábban tamáskodott volna, hadd hívjuk fel a figyelmét, hogy a sok vitát kivál­tott szekszárdi (volt) hármashíd környéke egész jól bírta a nem is egy felhőszakadást. . . A vasút Expedíció Szerdai számunkból kiderült, hogy Kisköré­tűi Tiszaugig különleges expedíció kelt útra ladikokon a Tiszán. A mindössze 200 kilomé­teres útjuk nem fogható ugyan a tv-ben hétről- hétre látható másfél millió lépéshez, de min­denhogyan figyelemre érdemes. Eszembe jut egy számunkra felejthetetlen túra, melyet ti­zenegy éve szerkesztőségünk megbízásából motorcsónakkal tettünk a Szekszárd-Siófok- Szekszárd vonalon a Sión. Eszembe jut továb­bá, hogy Magyarországon napjainkban két­féle, nagyon jól elkülöníthető turizmus létezik. Az egyik gépkocsikkal zajlik, célállomástól cél­állomásig. A másik vizen, mint az „Hat sátor a fák alatt" című, ugyancsak szerdai írásunk­ból kiderül, versenyszerűen, vagy passzióból. Netán Bátaszéktől Paksig kerékpárral (csütör­töki újságunk), vagy úgy, hogy arról az újság­író egyáltalán nem szerez tudomást, hisz kinek- kinek a maga örömére végzett természetjárása (elméletben) nem közügy. Ugye nem kíván részletezést, hogy melyik fajta a rokonszenvesebb? Mellékesen szólva, bő 15 éve e sorok írója is résztvevője és társ­szerzője volt egy megyénkben gyalogszerrel tett riportútnak. Tizenöt évvel fiatalabban ... O. I. Bizonyára más is megtette már, de hazai irodalmunkban alighanem néhai Veres Péter adott a leghűségesebben számot a vasútépítő munkások életéről a Pályamunkások-ban. Is­mét játszva egy kicsikét az előbb említett „ha" szóval, közeli ismerői — akik szerencsére töb­ben vannak a megyében — őszintén szeretnék tudni, uogy Péter bácsi mit szólt volna hozzá, ha találkozik a Platovval. Egy lapunkban meg­jelent többrészes sorozatból tudjuk, hogy Pia­Részlet a járműparkból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom