Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-07 / 132. szám

A IféPÜJSÁG 1981. június 7. idegenforgalmunk------------­---------------------------------------------------------­V annak szerencsés országok, melyek idegenforgalmi von­zóereje óriási. Szép hazánkon belül is vannak tájegységek, melyekről ugyanezt lehet elmondani. Tolna megye nem tar­tozik közéjük. A legtisztesebb lokálpatriotizmusunk ellenére se tudjuk valakitől elvárni, hogy ha a Loire-menti várkasté­lyokat van módja megtekinteni, akkor inkább Simontornyá- ra loholjon, vagy a Csorba-tó helyett a Sötétvölgyet válasz- sza. Gyakran jobban is jár, ha nem teszi meg, hiszen nem nagyon tudjuk elhelyezni. A Központi Statisztikai Hivatal egyedül hitelt érdemlőnek mondható kimutatásai szerint ta­valy Tolna megyében 772 szobában 2280 férőhely volt az úgynevezett „kereskedelmi szálláshelyek" kategóriájában. Ezekben 286 ezer 406 vendég-éjszakát töltöttek, a vendég- éjszakák közül 31 ezer 463 külföldi volt. Ez nem nagyon sok ugyan, de nem is olyan kevés, hogy ne lenne értelme figyelmünket egy kis időre a megyebeli idegen- forgalomnak szentelnünk. Gon­dozója van éppen elég. Tolna- tourist, Ibusz, Expressz, Coop- tourist, Volántourist. Tavalyig a Mecsekvidéki Intéző bizottság­hoz tartoztunk, ami azért se volt előnyös, mert Tolna megyé­nek csak tört része Mecsekvi- dék és e szervezeten belül az idegenforgalmilag sokkal elő­nyösebb helyzetben lévő Bara­nya megyével bajosan tudtunk versenyezni. Tavaly október 22­én megalakult a Tolna megyei Idegenforgalmi Bizottság. Mű­ködéséről még korai lenne szá­mot adni. Az előbb említett szálláshe­lyek iránti érdeklődés eltérő. Ezek ugyanis vagy szállodai szobák, vagy turistaházban lé­vők, netán nyaralóházak, kem­pingek, avagy fizetővendéglá­tó szobák. A hazai vendégek túlnyomó többsége utóbbiakat vette igénybe, a külföldiek első­sorban a szállodákat. Ez még a rokonlátogatásra hazaérkező, távolra szakadt honfitársainkra is vonatkozik, akik bizonyos színvonalat megszokva, gyak­ran szívesebben laknak szállo­dában, mint a rokoni portán. Vendégeink egy része nem megyei szervezésben érkezik. Ezek a legpénzesebbek, a va­dászok. Már itt hangsúlyozzuk azonban, hogy számukra az ide­genforgalom szóban a bel­földiek „forgása" előbbiekével legalább egyenértékű, ugyan­is nagyon fontosnak tartjuk, hogy megyénket hazánkfiai is megismerjék. Egy tavalyi or­szágjáró úton szerzett tapasz­talataink szerint ez elsősorban úgy történik, hogy Tolna me- .gyének a szervezett turizmus­ban bizonyos megállító jellege van. A — mondjuk — Pécsre, vagy Harkányba tartó csoportok megállnak egy szekszárdi vá­rosnézés erejéig, netán egy éj­szakát Domboriban töltenek. Ha ez a megállás tartózkodás­ba vált át, akkor nyert .ügyünk van. Megpróbáltunk utána jár­ni annak, hogy ezt hol és meny­nyire érdemes megtenni. A főváros felől autón érkező turistákat pontosán nyolc útba­igazító tábla tereli Dunaföldvá- ron keresztül a vizparti Kék Du­na nyaralótelepre. Ez nagyon jó dolog, a Nyugat-Európát megjárt turisták az elmondha­tó'! annak, hogy odakinn gyak­ran egyáltalán nem könnyű egy kempingbe - odataíalni. A te­lep faházai a legkényesebb igé­nyeket is kielégítik. Tavaly 2161-en szálltak itt meg, az idén április derekától 49-en, májusban 152-en. A telepnek csónakjai vannak, a túlparton horgószparadicsom - ami mel­lékesen szólva véleményünk sze­rint a megye legnagyobb ide­genforgalmi vonzerejét jelent­hetné, kellő propagálás mellett. A propagálásról azonban majd később. Dunaföldvának vonzereje van, visszatérő ven­dégei szintúgy, motorcsónak­kal érkezők is. Utóbbiak vízijár­művei részére rendelkezésre áll a nagyközség sportembereinek nagy ötlete: — o csónaklak. Ha turistánk Pécs irányából érkezik, valósággal útját állja a deltában lévő szekszárdi Sió­fogadó. Fekvése pompás, a Huszti Pál tervezte sajátos for­májú, nagyon ötletes „jurták" szintúgy azok lesznek — elké­szültük után. Ezzel kapcsolat­ban az erre járók szívesen köt­nek fogadásokat, ugyanis a szólásbeli Luca-székének elő­állítási sebességével készülnek. A szekszárdi költségvetési üzem e munka elvállalásával a jelek szerint erejét meghaladó fel­adatra vállalkozott. A Siófok felől jövőt különö­sebben senki nem igyekszik a Tamásiban lévő melegvizes für­dőbe invitálni, ugyanis az már jelenleg is olyan felkapott, hogy félő, maholnap túl sok lesz a közönség. Hétköznapo­kon 1600, vasárnap 5000 ven­dég fordul meg itt. A SIÓ- TOUR már felfigyelt Tamásira, elő- és utószezonban rendsze­resen küldi ide külföldi vendé­geit, mintegy napi 150 sze­mélyt, elsősorban németeket és osztrákokat. A nagyközség fi­zetővendéglátó szobáinak egy részét a törzsfürdőzők veszik igénybe, mely törzsfürdőzők Paksról, Tatabányáról, Sárbo- gárdról és a Veszprém megyei Papkesziből (!) is jönnek. A megyének egyetlen gyógy­helye van, a minden nagyobb hírverés nélkül messze hatá­rainkon túlterjedő hírre jutott Gunaras. A Tolnatourist itteni nyaralótelepével kapcsolatban használt „kemping" kifejezés nagyon szerény. A legkénye­sebb igényeket is kielégítő, pompásan tervezett üdülőházak Európában mindenhol sikert aratnának. A környező falvak­ba hazalátogató rokonokat már szinte törvényszerűen itt helyezik el. Készül a teniszpá­lya, a szálló alagsorában az automata tekepálya. Az Egész­ségügyi Minisztérium nagyon aktív támogatásával a fürdő­ben szinte beláthatatlan távla­toknak néz elébe a megyei mozgásszervi rehabilitációs központ, dr. Keller József fő­orvos irányítása alatt. A távla­tok egy újabb kút fúrásával függnek össze, ami vagy el­készül őszre, vagy stagnál egy sokmilliós egészségügyi beru­házás. Végül Dombori, melyről már sokszor és sokat írtunk. Vonzó­ereje a viszonylagos csend, fejlődésének alapfeltétele a víz minősége. Dombori egyéb­ként maholnap már megtelik, Fadd nagyközség tanácsa jó érzékkel ismerte fel a község­re ebből származó előnyöket. A megyében itt kezdték meg először tudatosan kialakítani egy horgásztelep körvonalait. Parcellázásról van szó, nem mértani rendben sorakozó, ha­nem a terep adta lehetősége­ket kihasználó, szórt rendszerű telkekről. A megyében 8000 körüli létszámú horgász van, a megyén kívül ki tudja mennyi. A horgászok Tolna megyébe csábítása még csak kezdeti stádiumban van, (HorgászjfE- gyeket lehet kapni például Gunarason, Dunaföldváron, Domboriban.) A megyei — két­ségtelenül meglévő — idegen- forgalmi lehetőségek propagá­lása szintúgy. Hírverés nélkül pedig nincs idegenforgalom. Étkezési lehetőség nélkül sincs. Ez a legjobban megol­dott Dunaföldváron, a halász- csárdában éppúgy, migt az egyre felkapottabb és magas színvonalán szerencsére á nyitás óta se csökkentett Vár­ban. Gunarason nagyot segített a nemrég megnyílt modern áfész-étterem, Domboriban pe­dig még sokat kellene segíteni, Végül az árakról. Az újság­írónak nem feladata, hogy bármelyik idegenforgalmi egy­ségnek propagandát csináljon. A szállodák — tudjuk — drá­gák. A különböző motelek, fa­házak, olykor luxus színvonalat súroló hétvégi házak árai azonban elfogadhatók. A sze­mélyenkénti 100—140 forintos szállásdíjakat manapság nem lehet soknak mondani, bár ezt leírni csak némi vakmerőség árán lehet. Tény annyi, hogy aki üdülésre, nyaralásra, hét­végi kirándulásra szánja ma­gát, az eleve nem indul üres zsebbel és a szokásos otthoni, napi kiadásainál magasabbak­kal számol. De természetesen azzal is számol, hogy mit kap a pén­zéért. Tolna megyében a hely­zet, sok év munkája árán, biz­tató, a fejlődés kétségtelen. Fejlődés azonban más megyék­ben is van, megállni tehát nem lehet. ORDAS IVAN Fotó: Czakó Sándor Válás — magyar módra Az ügyvéd fogadószobájában ketten ülnek. Jobbra egy bordó kosztümös nő, sikkesen átvetett lábakkal. Gyöngyházlakkos kör­mei idegesen dobolnak a bőr­fotel karfáján. Időnként lopva az asztal másik oldalán feszes tartásba merevedett férfira pil­lant, aki fémkeretes szemüvege mögül kitartóan néz egy pont­ra. — Milyen mulya — állapítja meg. Bongyor haj, nyerges orr, szögletes állón gödröcske, mér­sékelt ádámcsutka... A térdnél felcsipett nadrág szára alatt ki­villan vékony, fehér bokája. — Nem szeret napozni, ülőfoglal­kozású. Unalmas fickó lehet - könyveli el magában, és türel­metlenül hangosan sóhajt. — Szintén Patváry ügyvédet várja? - szólal meg váratlanul a férfi. — Igen — válaszol meglepet­ten az asszony, s közben ezt gondolja: egész kellemes a hangja. Arcán látszik, szívesen folytatná a társalgást. Nyílik az ajtó. Kontyos lány dugja ki fejét: — Az ügyvéd úr ebédel. Csak fél óra múlva jön vissza. — A titkárnő eltűnik, csatttan a ki­lincs. Újból egyedül maradnak. — Én megvárom — mondja a férfi, s kinyitja cigarettatárcá­ját. - Bocsánat, dohányzik? - nyújtja az asszony felé. — Nem, köszönöm - hárítja el finom kézmozdulattal, majd átcseréli lábait szándékosan úgy, hogy a formás ívek előnyös helyzetet kapjanak. Nem rossz. Sőt! Bár az alak­ja kissé telt, viszont a feje ér­dekes, a hamvasszőke, haj ki­emeli ápoltságát - analizál a férfi és újból kérdez: — Ha nem sértem meg, szin­tén válik? — Igen, de én adtam be a válókeresetet — mondja enyhe fölénnyel az asszony. — Én is felperes vagyok... — Ne mondja? - csúszik ki a nő száján, s hogy jóvátegye a baklövést, gyorsan folytatja. - Ennyire harcias természetű? — Csak egyetlenegy dolog­ban. Máskülönben az ismerő­seim túlságosan is jámbornak tartanak. — Kíváncsivá tesz... Elárulná az okot? — Az ok: szenvedély. De ta­lálja ki - s félszegen mosolyog az asszonyra. — Alkoholista... Kártyás? — A világért se! — Hát akkor... csak nem a „Keresd a nőt!” elmélet?- Ugyan, örök hűséget es­küdtem!- Szabad a vásár.- Félek, hogy megbotránko­zik.- Mondja nyugodtan, sors­társak vagyunk, nem? — biztat­ja előrehajolva a nő.- Hát, jó. Tízéves koromban kezdődött. Apámtól névnapom­ra kaptam egy bélyegalbumot, s attól kezdve egyre lázasab­ban hódoltam szenvedélyem­nek. Ma már több mint három- százezer forint értékű a gyűjte­ményem.- Nem mondom! Ez már egy jó nyugati kocsi ára — szalad ki a nő száján. A férfi hökkenten mered rá, szemei hidegen tapadnak az asszonyra. Melléfogtam — gon­dolja a hetedik érzékével a nő, s pillanatok alatt átvált:- Viszont őrültség lenne el­adni, legalább húszéves mun­ka az, amelyről az ezernyi kis apró rézmetszet mesél. Miket gyűjt? Ritkaságokat vagy in­kább a konstruktív filatéliának a híve?- így ért hozzá? — csodálko­zik enyhültén a férfi.- A papám szintén filatelista volt - hazudja az asszony.- Akkor bizonyosan megért. ­Azért válók a feleségemtől, mert gyűlöli a bélyegeket. Nem tűri az asztalon, ilyenkor huza­tot csinál vagy a blokkgyűjtői­met a radiátorra rakja. Ha ren­dezem őket, a hátam mögé sompolyog, és egész sorozato­kat tüsszent le. Gyakran széna­náthás. S egy napon rútul meg­csalt. — És maga rajtakapta őket? — villanyozódott fel az asszony. — Épp a legjobbkor érkeztem! A férfi akkor alkudozott; 80 ezer forintot kínált készpénz­ben! — Óriási! ' — Ez magának sok? Mond­tam, hogy ötször ennyit ér! Lett volna szíve eladni. Azonnal aj­tót nyitottam a bélyegkupecnek, nejem viszont jelenetet rende­zett, s kiprovokálta belőlem a döntést. Az albumot választot­tam. Hát ez az én történetem — s energikusan elnyomta a ciga­rettavéget. — Pedig boldog lehetett vol­na a felesége, hogy ilyen ott­honülő szenvedélye van — dőlt hátra sóhajtva az asszony. — Az én házasságomat szintén a hobby ölte meg. A férjem hor­gász. öt éve. Mérgezést kap­tam a pecazsargontól. Tavasz­tól őszig mást se hallok: gilisz­tát kell éjjel szedni, nincs ka­pás, van kapás, rabolnak a ha­lak mégse harapnak a csalira, legjobb módszer a fenekezés, bár a villantózás néha jobb, a kuttyogtatás sokat ér. Minden vasárnap hajnalban szólt a vekker, férjem kapta az üvegbotot, s homlokon csókol­va a fülembe súgta: szervusz, szivi, este jövök, hozok neked domolykót, dévérkeszeget, már­nát. Másnap hajnalban letörve ért haza, s ilyenkor mentegetőz­ve mondta: döglött volt a víz. öt éven át... A bíró előtt a bé­kítőn azzal védekezett, hogy miért nem tartottam vele. — És a bíró mit mondott, ez válóok? — érdeklődött élénken a férfi. — Természetesen. Az elhanya­golás mindig elhidegüléshez vezet, nemde? Most lesz d má­sodik tárgyalásunk. — Takács Árpád? Megjött az ügyvéd úr — szól ki a férfinak a titkárnő, és résnyire nyitva hagyja az ajtót. — Menjen csak - mondja az asszony az elsőség jogát min­denáron átadni akaró férfinak. — Rendben van, de akkor meg­várom, amíg maga is végez. Ugye meghívhatom a presszó­ba egy feketére? — Ugyan, hogy gondolja? Holnap lesz az utolsó tárgyalá­som. De ha akarja, utána ta­lálkozhatunk. .. HORVÁTH ANITA Floriana A Vértes alján elterülő Csák- vár község római kori elődje Floriana közlekedési csomó­pont volt: itt találkozott a Sa- variából Aquincumba vezető hadiul, a Gorsiumból Brigetió (Ószőny) felé vezető útvonal­lal. A közelmúltban a Fejér megyei Múzeumok Igazgató­ságának régészei az MTA ré­gészeivel közösen megtalál­ták az egykori római telepü­lés temetőjét. . Május «égi fürdőélet Gunarason Csend a jurtáknál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom