Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-28 / 150. szám
1981. június 28. Képújság 11 Lehelné Rozsos Janka kerámiái Lehelné Rozsos Janka néhány éve telepedett le a megyében, immáron gazdag keramikus- múlttO'l, melyből az elismerés sem hiányzik, s most mutatkozott be először önálló kiállítással a szek*zárdi művelődési központban. Vérbeli keramikus, aki megőrizte az erdélyi gelencsérősök nemes hagyományait, de azt is tudja, hogy az örökséggel szuverénül kell bánnia, mert a keramikus feladata alapvetően megváltozott, munkái új funkciót hordoznak, akkor is, ha esetenként vallóban használati tárgyakat készít. Rozsos Janka sokoldalú művész, s kiállítása hű tükre töbokályokat, ál-habánokat, egy meddő kísérlet gyatra eredményeként. Ezeknek másodlagos- sága, mint ügyetlen utánzat, azonnal szembetűnik, mutatva egyben azt is, hogy a mai népi jellegű kerámiának másfelé kell útját keresnie. rekvéseinek. Meglepően szép akvarelleket is láttunk munkái között, s ezek, bár előtanulmánynak tekinti őket, önálló képként is értékelhetők. Mintha GoHloa Géza távoli ösztönzését ismernénk fél néhány plasztikai kirándulásában, igazi területe azonban a hagyományos kerámia, amit új tartalommal tölt meg, nemcsak tovább fejleszti a régi motívumokat, hanem újjá is teremti az örökséget. A népművészet világszerte eleven divatja, ami félreértéseket is okozott, szükségszerűen felveti a kérdést, hogy az eredeti funkcióját elveszített népművészet milyen feladatot tud megvalósítani napjainkban. A kecsegtető üzlet is hozzájárult, hogy többen megpróbálták hűségesen utánozni a régi dara'- bokat, így láthattunk erdélyi Étkészlet Formák, ellenfényben „Egységes, tiszta világ..." Rozsos Janka hagyománytisztelő művész, de amit a múltból megtanult vagy magával hozott, új, egyedi értékké formálódik keze alatt, s a népművészet klasszikussá vált elemeit úgy tekinti, mint nemes nyersanyagot, majd szándéka szerint épít be munkáiba. így éri el, hogy amit alkot, mindig őrá jellemző, mert nem a régi mechanikus átmásolása, hanem eredeti és egyszeri, ahol a motívum magától értetődően hordozza új funkcióját. Tálak, bokolyá'k, faldíszek, egy étkészlet jelzi Rozsos Janka alkotói útját, köztük nem egy ölyan alkotás, amit valamilyen alkalomból díjjal is jutalmaztak. Egységes, tiszta világ, melyben az alkotói díjjal is jutalmaztak. Egységes, tisza világ, melyben az alkotói képzelet mindig tartogat valami meglepetést. A munkák nagyüzemi technológiával készültek a Finomkerámia Ipari Művekben, s ez tulajdonképpen örvendetes, mert arra enged következtetni, hogy e szép tárgyak iránt olyan nagy az érdeklődés, amit csak nagyüzemi módszerekkel lehet kielégíteni. Ez akkor is igaz, ha a szekszárdi kiállítás kifejezetten bemutató jellegű, s egyetlen célja, hogy 'keresztmetszetét adja Rozsos Janka gazdag művészetének. Az más kérdés, hogy a nagyüzemi megvalósítás mindenben megfelel-e a művész elképzelésének, s tükrözi-e a tárgyak egyediségét, mert egy két esetben az volt az érzésünk, hogy Rozsos Janka képzeletében áttetszőbb, költőibb színek jelentek meg. CSÁNYI LÁSZLÓ Fotó: KAPFINGER ANDRAS Paizs Goebel emlékezete Életében kellett volna már megbecsülni, és még halálában sem tudjuk. Paizs Goebel Jenőről van szó. De mit mond ez a név, ha még kortársaiét is unos-untiglan meg kell ismételjük, legyen az Nagy Istváné, Egry Józsefé, Vajda Lajosé, Barcsayé. Pedig Barcsay Jenő nyitotta meg éppen Paizs Goebel emlékkiállítását, 1966-ban. Nem véletlenül. Barcsayt is a szentendrei művésztelep jelesei között tartjuk számon, melynek nyolc alapítója között volt Paizs Goebel, s ott élt 1944-ig. negyvennyolc éves koráig. Most lenne nyolcvanöt éves. Nevével kapcsolatba hozhatnánk Párizst, ahonnan 1926- ban tért vissza Paizs Goebel Jenő, Nagybányát, ahol két évet töltött az erdélyi táj varázsában. Nagybányát „magyar Barbizonnak" nevezték. Mielőtt Paizs Goebel hazatért, a barbizoni művészek társasága tagjául választotta. De mi volt Barbizon, ahol Paál László festette csodálatos erdőit? A párizsi kőtengerből a természetbe menekülő művészek otthona. Paál Lászlónak: a hazai fák, erdők varázsa, vonzalma. Paizs Goebeinek ennél még több is. ö a fákban, a leveleken átsütő fényben, gyökerekben emberi hasonlóságot látott, rejtett szimbólumokat. Az erdők csendjének szépséges, vesztett nyugalmába fokozatosan beköltözött az emberré vált természet látomása. Vérszomjas vadak lesnek képein ártatlan áldozataikra, tépett szárnyú Önarckép (1938) madarak hullnak az erdei ösvényre. Az önarcképek, tájak békéjét felváltják a még oly idillikus témákat is (szerelem, gyümölcsösbolt, labdázók) megfogalmazó, kifejező, kuszáit, tépett festői víziók. Ha addig, mondjuk a vörös és zöld nyugalmas békében élt képén egymás mellett, (Rákos csendélet, 1930) mint ablakkeret és a fal színe, most, a negyvenes években sárga, kék, vörös egymást metsző, tépő nyugtalanságban tolmácsolja a Tágra nyílt szemű önarckép-nek (1943), vagyis Paizs Goebel Jenőnek révületbe, bizonytalanságba vesző világát. Sorolják őt ide is, oda is, mondják Szőnyi-tanitványnak, szimbolistának, szürrealistának. De hát miért kell mindenáron valahová besorolnunk, ha például Barcsay Jenő is a mesterének tudja, jóllehet Barcsay józan szemléletében hiába keresnénk akár Szőnyi István líraion lágy festőiségét, szimbólumot, vagy akár valamilyen rejtett célzást a valóság feletti valóságra, mint a szürrealistáknál? Paizs Goebel Jenő művészetét érdemes megismerni, szeretni. Művészetében találkozót ad korának minden nagy vállalkozása. Békére hajló, lírai alkat, s ezért néz szembe iszonyattal a kívülről fenyegető rémmel, s az agyában burjánzó sejtek halált hozó kegyetlenségével. Van azonban valami a mai művészethez különösen szóló üzenete a borzadályról is: a művészetnek szépen kell elmondani még a mocskot, a szörnyűséget is. így válik értelmesen emberivé számunkra a barbizoni erdők mélye, a szentendrei művésztelep halk szavú nyugalma, a tisztán felépített, szerkesztett kép, a félelemben fogantott látomás. KOCZOGH ÁKOS A konstruktív fantázia mestere: Pier Luigi Nervi Eldönthető-e, hogy egy épület az építészeti elemek vagy konstrukció eredményeképpen jó-e? Ez a kérdés merült fel a huszadik század nagy konstruktőrének - a kilencven éve. — 1891-ben született Pier Luigi Nervinek az életművével kapcsolatban, Nervi neve ugyanis egy lehetett volna azon a hosszú „stáblistán”, amelyben az építész-tervező segédcsapatakér,' felsorolásra kerül a statikus é^ gépész, a klimatikus vagy a • akusztikus. S hogy mégsem le' az, ha önálló és öntörvényű alkotóként tartják számon, az köszönhető annak a zseniális, a huszadik század építészetére meghatározóan jellemző vasbeton szerkezeti térformálásnak, amely Nervi tevékenységének sajátja. Igaz ennek kibontakozásához olyan épületekre volt szükség, amelyeknél döntő a szerkezet, s elhanyagolható az építészeti többlet. Az épület alapvetően a következőkből áll: alapból, tetőből, s valamilyen tartóelemből, amely a kettőt összekapcsolja, ez lehet oszlop, lehet fal is. (Gondoljunk csak az esernyőre, amely mindennapi használati tárgyaink közül mutatja a fedél és a tartószerkezet, azaz a nyél összefüggését. A szerkezet: fémből, a „héj” textiből van.) A konstrukció szabadon hagyásával készült egyik első jelentős műve, az 1930-31-ben épült firenzei stadion. Ugyancsak a konstrukció a meghatározója kiállítási csarnokainak. A második világháború is kizárólag a konstrukcióra épülő megbízásokat adott a tervezőnek: repülőgéphangárokat épített, amelyek hatalmas, 80- 100x40 méteres teret öleltek körül, s amelyeknél semmiféle tartópillér nem állhatott a gépek útjába. Ezek a hat ponton — négy sarkon, s a két oldalfalon — alátámasztott hangárok reprezentálták kiváló módon Nervi előregyártott hálózatának és zsaluzott betonelemeinek, héjelemeinek példáját. Ezek a háború előtt és alatt épített hangárok mind elpusztultak. A Gatti gyapjúfeldolgozó üzemcsarnoka (1953) szinte az esernyők szerkezetének látványát idézi meg! A födémszerkezet bordázatát oly nagy fantáziával alakítja, hogy esernyők erdejében vagy éppen katedrá- lisban érzi magát az ember. Ami a gótikának a kő, az Nervi számára a vasbeton. Acélhuzalt, cementhabarcsot alkalmaz a héjelemek gyártásánál, a tartópillérek pedig matematikai pontossággal tartják a vasbetonhéjakat. Szerkezetei önállóan is archi- tektonikus térélményt nyújtanak, s bizonyítják az értelem szépségének győzelmét a huszadik század építészetében. Nervi volt a konstruktőre a párizsi UNESCO-palotának és a római olimpia jó néhány létesítményének, a kis és a nagy stadionnak. Az UNESCO-palo- ta tanácstermének héjszerkezete nagyívű, monumentális alkotás. Nervi matematikai pontosságú szerkezetei, pálmafák lombját idéző sportcsarnokkupolái jelenlétükkel példázzák, milyen is a modern építészet. T. A.
