Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-28 / 150. szám

1981. június 28.

Képújság

Milyenek

a lakóbizottságok?

A minap feltettem magamban a kérdést: milyen szerepet játszanak a lakóbizottságok a hozzájuk tartozó közösségek érdekeinek képviseletében, a lakók szocialista együttélésének elősegítésében, a helyi közös célkitűzések megvalósításának szervezésében, a társadalmi tulajdon védelmében, s miként erősítik a lakosság kapcsolatát a tanácsokkal és más szervekkel; intézményekkel? A válaszok lehangolóak voltak.

Lakóbizottsági elnök: minden jobban menne, ha hívnának bennünket, s megszélnénk a feladatokat például a tanácsi osztályokkal.

Tanácsi osztályvezető: kár,

hogy nemigen keresik fel a lakóbizottsági elnökök a szak- igazgatási szerveket, mert így kevésbé tudjuk segíteni munkájukat. Hiányzik a népfront kellő koordinálása is.

Népfronttitkár: a meglévő

formai keretek nincsenek megfelelő tartalommal megtöltve, például a tanácsi szakigazgatási szervek és a lakóbizottsági elnökök gyümölcsöző együttműködésével sem. Kismértékben vonják be a közös munkába a tanácstagokat is, akiknek pedig a városokban a lakóbizottságok a legközvetlenebb munkatársaik.

Tanácstag: a lakóbizottságok megalakulása óta nem találkoztam képviselőikkel. Nem jöttek.

Puff neki! A kör bezárult. Még szerencse, hogy a kérdést- mint jeleztem - magamban tettem fel, s így a „megkérdezettek" válaszai is nyilvánvalóan csakis tőlem származhattak. Tehát ha — netán, véletlenül, esetleg - akadt valaki, aki találva érezte magát, s már-már egy kiadós sajtóper kezdeményezése is megfordult a fejében, az letehet róla, ugyanis kijelentem: ilyen ördögi kör nincs, ennyire csupán a hibák javító célzatú felnagyításával, karikirozásával foglalkozó képzelet hozhatja össze egy csokorba azokat a nemcsak sajnálatos, hanem el is ítélendő jelenségeket, amelyek a káros egymásra várás és a passzivitás szavaival fejezhetők ki.

Ha bogáncscsokor e tekintetben nincs is, de kialakulása lehetőségeinek egyes elemei bizony itt-ott felfedezhetők. S ha közös tevékenységéről merek írni, azt csakis azért teszem, mert e városban kevésbé tapasztalhatók negatív jelenségek, sőt, több pozitív tényről tudok beszámolni.

Mert jártam például az Ady Endre utca 3 számú házban, ahol már a négyemeletes épülettömb külső képe, a környezet, a virágos erkélyek is azt sugallták: itt belül sem lehet rendetlenség, s a lakó.k egymás közti kapcsolatát nem csupán a köszönések, és semmiképpen sem a veszekedések merítik ki.

Elindulva Szigeti Katalin lakóbizottsági elnök lakása felé, szemembe ötlik a tábla: „Tiszta, rendes lépcsőház". A kék betűs feliratú tábla bal felső sarkában nemzeti színeink a Hazafias Népfrontot jelzik, s a másik oldalon a Vöröskereszt emblémája látható.

Kurucz Józseftől, a Hazafias Népfront városi, titkárától megtudom: tavaly 149 dombóvári lépcsőhöz értékelése nyomán 18 kapta meg e minősítő táblát. Ahol az értékelhető aktivisták hiányosságokat tapasztaltak, ott megbeszélték a tennivalókat a lakóbizottsággal, és írásban is közölték észrevételeiket, amelyeket a hirdetőtáblákra függesztettek ki. A sok szép, virágos és tiszta lépcsőház mellett kirívóan piszkos, barátságtalan lépcsőházakat, közösségi helyiségeket is találtak. Ez utóbbi helyeken elbeszélgettek a lakókkal, s felhívták a figyelmüket a káros közömbösség következményeire.- Az egyik 3. emeleti lakóé- hangzott a válasz, s elgondolkodtam azon: az illető egy nem messzire lévő másik épületben vajon ugyanígy vállalta volna-e a virág épségben maradásának kockázatát, mint itt. Az a másik épület — amelyet többen figyelmembe ajánlottak- ugyanis nagyvonalakban így fest a Népköztársaság útján:

Az „A" lépcsőházban különféle, esztétika híján lévő feliratok, amelyek kérik a lakókat, hogy ne szemeteljenek, az ablakókból ne dobjanak ki semmit (?!), s „Az előtérben motort, kerékpárt, babakocsit tárolni nem lehet”. Itt nem is láttam egyikből sem, de a „B” lépcsőházban mindegyikből akadt éppen egy-egy darab. A „C” lépcsőházban törött üveg mögött olvasható a házirend, s cigarettavégek, kartondobozdarabok hevertek a kövezeten. A „D" jelű lépcsőházban pedig a tárolóhelyiség utcai ablaka törött.

Az egyáltalán nem épületes kitérő után újra Szigeti Kataliné a szó:- Az ügyeleti (takarítási) rendet általában mindenki pontosan betartja, de ez még kevés lenne a tisztasághoz, ha e beosztástól függetlenül is nem ügyelnénk rá.- Milyen viszonyban vannak a lakók egymással? .- Jóban. Nálunk nincs veszekedés.- ön tartja a kapcsofatot a tanáccsal?- Igen, meghívnak minden tanácsülésre.- És a népfronttal?- A nőbizottság vezetőségi tagja vagyok.

Szigeti Katalin megemlítette még: a lakóbizottsági körzetébe 160-170 lakás tartozik. Az épületek előtti füves részen a beköltözéskor rengeteg kő volt, csákányozás után lehetett elhordani, s utána parkosíthattak. A társadalmi munkákból jól kivették részüket az itt lakók.

Kurucz József információja szerint Dombóváron 15 lakóbizottság iműködik 66 taggal.- Betöltik-e hivatásukat ezek, s megtesznek - e mindent a „másik oldalon” az irányító és a kapcsolattartó szervek?- Jelentős javulás történt az utóbbi pár évben mindkét részről, ám van még tennivaló a kapcsolatok javítása terén, mert nem mindig a legmegfelelőbb a kezdeményezőkészség. De például a költségvetési üzem is igyekszik egyre jobb kapcsolatot kialakítani a lakókörzetekkel, s megfelelő növényekkel ellátni a lakótelepek környezetét. Ennek eredménye, hogy az Allende és az Ady Endre utca képe megváltozott, egyre szebb formát ölt a külső környezet.- Mi a véleménye a lakóközösségek kapcsolatairól?- Az Allende lakótelepen jártunk egy olyan lépcsőházban, ahol igen jó, sőt baráti kapcsolatban oldják meg az ügyes-bajos feladatokat, s megértést tanúsítanak egymás iránt. Jól ismerik, segítik egymást. De ugyanezen a lakótelepen egy másik épülettömbben azt tapasztaltuk, hogy igen nagy a bezárkózottság, nehezen oldódnak az emberek, s úgy tűnt: kevés tapasztalatuk van a közösségi szellem kialakításában.- Elidegenedésről van szó?- Ennek jelei — ha nem is nagymértékben - tapasztalhatók. Lakóbizottságainknak a népfront segítségével e tekintetben is nagyobb szerepet kell vállalniuk az elkövetkező időszakban, mert ők tehetnek a legtöbbet a jobb,, tartalmasabb kapcsolatok kialakítása érdekében.

Persze, nem könnyű dolog sem lakóbizottsági elnöknek, sem tagnak, sem póttagnak lenni. És nem mindig hálás feladat ez, mert a segíteniakarás kezdeményezése vezetett már enyhénszólva is kultúrálatlan válaszokhoz.

De ne rossz példákat keressünk e cikk végén, hanem inkább arra igyekezzünk ösztönözni: fordítsuk meg az írás elején megfogalmazott képzeletbeli válaszok tartalmát, s valóságos cselekedettel bizonyítsuk: még részleteikben sem lehetnek igazak sem Dombóváron, sem máshol. S ha a kellő szigorral végrehajtott önértékelések után is ellenkező értelmet kaphatnak mindenütt e válaszok, tegyünk mindegyik után felkiáltójelet. Akár többet is.

VITASZEK ZOLTÁN

M fk iniifliiLrovnc

jp M ■ ■ vJI ^ • I» VkJI-—-j ár-már „szállóige”, hogy 81 a sikeres érettségi bi- §*1 zoriyitványért legalább >-—TJ egy Lada gépkocsi dukáL A mondás nem nélkülözi a valóságalapot, sokan tudunk példákat sorolni... A tizennyolc esztendős ifjú a falun élő nagyszülőktől autót, a leáhy arany ezt meg azt kapott; avagy teli bukszát, hogy válasszanak, vásároljanak kedvük szerint. Tekintet nélkül arra, hogy az ilyen búsás ajándékozás nem vezet jóra, torz értékítéletet alakit ki a fiatalokban, s az ajándékokkal elhalmozottak munkáskorba lépve is gyakran arra a bizonyos sült galambra várnak... S ha a piros-ropogós madárka netán nem érkezik, hatalmas a csalódás.

Joggal háborgunk az aján- dékdömpingeken, amelyekkel elkényeztetjük, pöffeszkedőkké tesszük gyerekeinket, unokáinkat. Mégis megkockáztatom a megjegyzést: örüljünk is annak, hogy van módunk ajándékozni, van lehetőségünk az ifjú generációt anyagi gondok nélkül szárnyra bocsátani. Persze, a megjegyzés csak akkor áll, ha az ajándékozásnál — jó magyar szokás szerint — nem esünk át a ló másik oldalára, hanem azt mértéktartással, okosan tesszük.

S még annyit, hoay az ajándékozásra is — mint annyi másra — áll, hogy „addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér”. Viszont öröm, hogy a legtöbben úgy élünk* úgy élhetünk, hogy viszonylag köny- nyedén nyújtózkodhatunk, nem kerül nagyobb megerőltetésbe egy névadó, egy ballagás, avagy eg/ esküvő sem.

Pontosan anyagi jólétünk az egyik oka annak, hogy ajándékozási szokásaink megváltoztak, sőt, hasonlóvá váltak egymáshoz.

Tevelen, az őslakos németaj- kúakon kívül élnek székelyek és felvidékiek. A fiatalabbak nem tulajdonítanak jelentőséget annak, hogy szüleik, nagy- szüleik honnan származtak a községbe, de az idősebb korosztálynál sem jelent már gondot, ha gyermekeik más nemzetiségből választanak maguknak párt. Húsz-harminc évvel ezelőtt Tevelen és másutt megrökönyödött az egész falu, ha mondjuk sváb fiú székely lányt vett feleségül. Ilyenkor ment a torzsalkodás, aminek a nászajándékok is „kárát látták”.

— Kárát bizony — mondja Garai Antalné. — Még az a parányi is, amit annak idején kaptunk. Mi 1951-ben esküdtünk. Férjemmel mindketten svábok vagyunk. A nagy eseményre egyetlen blúzt kaptam. Semmi mást. A fiam egy évvel ezelőtt nősült. Nyolcvanezer forintot és ki tudja, hogy mennyi ajándékot kaptak. Készleteket, ágyneműt, háztartási gépeket.- Persze, a németeknél nem volt szokás a nagy ajándékozás'- szól közbe a férj. - Karácsonyra szaloncukrot, otthon sütött kekszet kaptak a gyerekek. A jómódúak esetleg bőrpapuccsal lepték meg egymást.- Aztán húsvétkor - veszi át a szót ismét az asszony - a keresztanyjuk ajándékozta meg a gyerekeket. A leányoknok babát, a fiúknak nyulat sütött kelttésztából. Hogy örültünk ennek! A figuráknak pici, erős cukorkából volt a szemük, orruk - nyel egyet az asszony, mintha a régi ízt érezné szájában.- Mikor látott utoljára kelt és sült babát?- Hajaj! Meg sem tudom mondani — nevet. — Manapság ezreket költenek játékra a rokonok . .. Nem siránkozásból mondom, de mi annak idején nagylányokként még két-há- rom tányért sem kaptunk egy- egy ünnepre. Most meg már kisdobos-avatásra is gyönyörű készleteket vesznek a gyerekeknek.- Az utóbbi időben milyen ajándékoknak örült a legjobban?- Hát nem is tudom... Elég sok szép dolgot kaptam. Talán ... jöjjön csak a konyhába ... Ennek az ügyes kis mérlegnek örülök. Karácsonyi ajándék a fiamtól.

erekes Mártonék csinos (# portájára vezet utunk. J\ Köszönésünket asszony....... 1 hang fogadja, majd elő

i

s kerül a hang tulajdonosa — Kerekes Mártonné — a ribizlis ládák mellől. Szívélyesen invitál a szobába, noha szabadkozunk.

— A világért sem akarunk zavarni a nagy munkában.

— Dehogy zavarnak. Én már csak válogatom a gyümölcsöt és közben néha odanézek az ebédre. A fiatalok szedik a ri- bizlit.

Amíg a szobába érünk, megtudjuk, hogy a fiatalok, Kerekes László és Pál Éva mindössze két hete házasok. A nászújukat a ribizliérés késlelteti.

Az esküvő kapcsán azonnal témánál vagyunk, megkérdezve, milyen ajándékokat kapott az új pár.

— Hívom őket — fordul ki a szobából Kerekesné, majd visszatérve, saját esküvői ajándékait „sorolja”. — Egy-két törülközőt és néhány szalvétát kaptam. De hát abban az időben nemcsak mi, székelyek, voltunk szegények ajándék dolgában. hanem mindenki. Akkoriban még a régi szokás élt nálunk. Szentképet kaptunk és adtunk emlékbe egymásnak, vagy valami más apróságot. Főként olyant, amit magunk készítettünk. Kis térítőt, szőttest.- És most?- A gyerek születésekor arany fülbevalót és arany nyakláncot vesznek. Ha manapság egy gyerek hasznos ajándékait gondosan megtakarítják, hát húszéves korára már egy kisebb háztartást indíthat velük. És így a szülőnek is könnyebb, nem kell egyszerre nagyobb kiadásba verniük magukat.

A kert felől vidám nevetés hallatszik, s máris a szobában teremnek a fiatalok: Éva és Laci. Bizony, alaposan össze kellene szedniük magukat, ha pontosan akarnák elsorolni a nászajándékaikat.- A nagymamám vette a menyasszonyi ruhát — kezdi az új asszony. — Adott még két paplant, meg ezer forintot. Másoktól készleteket, gépeket, ágyruha-garnitúrákat, állólámpát, két faliórát és tizenötezer forintot kaptam.- Nekem a vendégeim elsősorban pénzt adtak. Huszonöt- ezer forintot. A lakodalmat egyébként a kisvendéglőben tartottuk. Száznegyvenen voltunk.- A székelyeknél az volt a szokás, hogy a lakodalomba „hivatásos" lakodalmas gazdát hívtak, aki hoppmesteri posztot betöltve mondta a rigmusokat és tányérozott. Az összegyűlt pénz a lakodalmat rendező szülőké lett. Él még ez a hagyomány?- Igen is, meg nem is. Kinél, hogy... - szól Éva édesapja, Pál Sámuel, aki néhány perccel ezelőtt érkezett. Mi közösen rendeztük a nászékkal a lagzit, a pénz is közös. Még nem osztoztunk.- A gyerekek ebből nem kapnak?- Dehogynem — mondják nevetve és szinte egyszerre a szülők.- Egyébként én muzsikás vagyok - folytatja Pál Sámuel. Szaxofonozok a négytagú zenekarban. így elég sokszor látom, hogy mennyire megváltoztak a népszokások ... Egyik szemem sír, a másik nevet. Ugyanis kár, hogy a szép hagyományaink elszürkülnek. Az viszont boldogság, hogy az ajándékozási szokásoknak - már ami a minőséget és a mennyiséget illeti — nem kéllett megrekedniük.

A fiatal párral elmegyünk Éva szüleinek a lakására, ahol büszkén mutatják szobájukat. A hatalmas üveges vitrin zsúfolásig tele a szebbnél szebb porcelán teás-, kávés- és étkészletekkel. Sőt, a szekrény melletti dobozokba is jutott belőlük. Szemem az ötször hat kristálypoháron akad meg.- A keresztszüleimtől kaptam — Büszkélkedik Éva.

V. HORVATH MARIA Fotó: GOTTVALD KÁROLY

Gorái Antalné a konyhamérlegel mutatja