Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-25 / 147. szám
A NÉPÚJSÁG 1981. június 25. Pesten, Becsben és Szabadkán Rendez: Seregi László A Víg özvegy előadása a Margitszigeti Színpadon Azt hiszem, súlyos „elvonási" tünetek jelentkeznének Seregi Lászlónál, a Fővárosi Operettszínház rendezőjénél, ha egyszer valaki arra kényszerítené, hogy kevesebbet dolgozzon. A szerencsések közül való, akik a kötelező tennivalót sem érzik munkának, akik számára a fizetésért elvégzendő feladat éppoly szórakoztató, mint másoknak a bélyeggyűjtés vagy a kertészkedés. Öt a sokféleség tartja „edzésben", amire bizony szüksége van, hiszen a műfaj, amelyben tevékenykedik, sok jó ötletet, állandó frisseséget kíván. Kísérletező kedvű művész, de ezen nem azt kell érteni, hogy a közönség sokkolásával keresi a feltűnést, hanem azt, hogy új játékhelyek, ismeretlen művek bemutatására szívesen vállalkozik. Ö volt például a Hilton szálló Dominikánus udvarában az egyfel- vonásos Pergolesi-vígoperák rendezésével az egyik úttörő. — Tavaly három munkámat láthatta a nyári színházak közönsége. Az említett kisoperákat, a Hurrá, fiúk! című musicalt a Városmajorban, a Margitszigeten a Víg özvegy új rendezésnek számított. Lehár nagyoperettje végig telt házakkal ment, szerintem több előadást is tarthattunk volna. Kemenes Fanny színes jelmezei, Csányi Árpád elegáns díszletei és a szép szigeti fák pompás teret adtak az előadásnak. A szakmai fogadtatás általában jó volt, magam is elégedett lehettem, ezért az idén sem változtatok a beállításon. A néhány próba arra szolgál, hogy felelevenítsük a játékot.- Az Operettszínházban a szezon első felében mutatták be az ön rendezésében a Kabaré szerzőjének, Kandernek új musicaljét, a Chicagót... — Bécsben az előző években többen láttuk a darabot, s valamennyien úgy éreztük, a zenés műfaj egyik jellegzetes alkotása, célszerű, hogy a magyar közönség is megismerkedjék vele. Az ötlet tehát itt, a Nagymező utcában született, örvendetes azonban, hogy csaknem egy időben két másik színház (a kaposvári és a péfsi) is bemutatta a musicalt.- A televízió karácsonykor Kálmán-estet sugárzott, a rendezője ugyancsak Seregi László volt. — Januárban elkészítettem a második rész felvételét is, hasonló stílusban és terjedelemben. Az év első hetei televíziózással teltek, felkértek egy Ja- cobi-operett tévéváltozatának rendezésére. A Leányvásárt tervezték, én azonban azt javasoltam, csináljuk meg helyette a Sybillt. A Leányvásár ugyanis vadnyugati történet, ahogyan azt egy közép-európai, monarchiabeli szerző a század első éveiben elképzelte. Már most a képernyőn sok eredeti western látható, a Leányvásárhoz pedig mi nem tudtunk volna versenyképes, hiteles környezetet teremteni. — Az operett, a zenés játék internacionális műfaj. ön többször vendégeskedett Bécsben, ahol nagyon tisztelik, becsülik a magyar művészeket... — Ismét hívtak az egyik legjobb zenés színházhoz, a Ray- mund Theaterhez. Nemrég fejeztem be Szabadkán a Lola Blau című egyszemélyes musical rendezését. Ezt a darabot is Bécsben fedeztük fel, itthon a Zsebszínházunkban Galambos Erzsi aratott benne hatalmas sikert. Szabadkán is nagyon tehetséges fiatal színésznő alakítja Lola Blau szerepét, Páka Éva. — A Zsebszínház az ön találmánya volt, vannak-e friss tervei? — Igen, de csak a következő évadra! Szép Ernő Az aranyóra című művéhez szeretnénk Darvas Ferenctől zenét kapni. — A nyáron a Városmajorban lesz új bemutatója... — Monnot Irma, te édes! című musicaljét egyszer már játszották Budapesten. Most újra fordítottuk a darabot, mert úgy érezzük, az angol változat és a francia eredeti, valamint a film néhány ötlete együtt nagyobb teljességet ad. A két főszerepben Galambos Erzsi és Tordy Géza mutatkozik be. ALBERT MARIA Annyi konferencia van, hogy e szó már régóta a magyar nyelvkincs része; az újságolvasó hirtelenében talán nem is tudja, pontosan mit jelent. „Értekezés, vita, megbeszélés”. A IV. országos könyvtárügyi konferencia jól választotta meg a nevét. Értekeztek, vitatkoztak, de főképpen megbeszéltek. Gondosan ügyeltek egy másik szóra is: azt mondták, nem könyvtárosi, hanem könyvtárügyi a konferencia. A különbség óriási. Arató Attila, a debreceni megyei könyvtár igazgatója így fogalmazott: „A .könyvtár ügye nemcsak a könyvtárosoké, az egész társadalomé”. Pozsgay Imre művelődési miniszter a konferencia első napján — a könyvtárosok nem kis örömére — rögtön leszögezte: „Nem könyvtárosok szűk szakmai tanácskozása folyik, fontos kultúrtörténeti esemény”. Tájékoztatási szakemberek, fenntartók, irányítók, társadalmi, állami szervek képviselői, könyvtárhasználók, s természetesen könyvtárosok tartották meg a kertészeti egyetem dísztermében a IV. országos könyvtárügyi konferenciát. Az előző tíz esztendeje, 1971-ben volt. Nem túl régen? Nem gyűlt ösz- sze annyi tapasztalat, tanulság, teendő, hogy ne lett volna érdemes a nyilvánosság bevonásával megtárgyalniuk? E sorok írója tizenöt esztenKÖnyvtárügy Hogyan tovább? deig volt egyszerű gyakorló könyvtáros, aki az olvasókat szolgálta ki foglalkozásra, műveltségre, nemre, kérésre való tekintet nélkül. Könyvet, információt adott, tájékoztatott. A hatvanas évek közepén egyre könnyebbé vált a könyvtáros dolga, s vele az olvasóé is. Néhány új, nagy feladatú, központi szerepkörű könyvtár épült: a szekszárdi, a kaposvári, a salgótarjáni, a szombat- helyi, s jó néhány kisvárosi — most csak a vidékieket véve számba. Gyűltek az olvasók. Valami egészen új kezdődött, messze túl az analfabétizmuson. Már el is felejtettük, hogy valamikor írástudatlanság is volt ebben az országban. A hetvenes években még nagyobb hitben éltünk. Igaz, olvasóink már ezt-azt hiányolni kezdtek, el-elmaradoztak a roskatag falusi polcok közül; mi, könyvtárosok is türelmetlenkedtünk, ám arra gondoltunk, bennünk van a hiba, túlságosan meglódult a képzeletünk: több könyvtár, több könyv, több folyóirat, hanglemez, mikrofon, gyorsmásoló, telex, számítás- technika, sőt — horribile dictu! — nagyobb megbecsülés, erényesebb bér. Mindent összegezve: annyi jó és rossz új esett, hogy érdemes lett volna már előbb tanácskozni, éppen a mostani konferencia mottója miatt: a könyvtárügy közügy, az egész társadalom ügye. Azt szokták mondani, ha valami üggyé válik, akkor már baj van. Ennek ellenére a hozzászólók irigylendő önmérsékletet, józanságot tanúsítottak. Bár egy ifjú számítástechnikai szakember számítástechnikát kívánt szinte minden könyvtárféleségbe, bár az egyik megyei könyvtár igazgatója igen keserűen beszélt a könyvtárosoknak a társadalom hétköznapi tudatában élő szomorú helyzetéről. (Egy felmérés megkérdezett munkásai 18 szakma közül a könyvtárosit a 17. helyre tették; egy másik felmérés tanulói 90 foglalkozásból a 70. helyre rangsorolták.) Mi lesz — kérdezték — a következő ötéves tervben, ha az előzőben egyetlen -új nagy könyvtár sem épült? A Nép- szabadság nemrég zajlott ke- rekasztal-beszélgetésében arról is szót ejtettek, hogy az új lakótelepek helyzete katasztrofális. Sajnos, nemcsak könyvtári, egyéb kulturális szempontból is. A konferencián mégis józan ész diktált, sőt a bizakodás. GYŐRI LÁSZLÓ SOMOGYI A napraforgó termelésében átlag egy hektáron érhető el annyi nyereség, mint kukoricával három, búzával pedig két hektáron. A közepesnek számító, 1,8 tonrrai hozamú napraforgó hektáronkénti exportbevétele * ugyanúgy 720 dollár, mint a nyoíctonnás rekordtermést adó kukoricáé. Csakhogy amíg 1,8 tonna napraforgó gyengébb természeti adottságok közt is különösebb gond nélkül megtermelhető, addig nyolc tonna kukorica előállítása hektáronként még a legjobb adottságú gazdaságoktól is rendkívüli erőfeszítéseket kíván. Mindez jól mutatja a napraforgó-termesztés jelentőségét. Az elmúlt négy évben ötszörösére nőtt a napraforgó somogyi vetésterülete. Ma csupán a tsz-ek több mint 13 ezer hektáron termelik ezt az ipari növényt. Mindezek után érthető, hogy rendkívüli érdeklődés kísér minden, a lehetséges veszteségeket mérséklő új módszert, tapasztalatot. így volt ez a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás, a nádudvari iparszerű termelési rendszer, valamint a Béke Tsz által Tabon rendezett napraforgó-gyomirtási bemutatón is. Sikerül-e a gyomoktól megóvni a táblákat? Hektáronként 4—5 mázsányi termés a tét! Sajnos, a tapasztalatok és a látottak alapján megállapítható: hiányzik a minden körülmények között alkalmazható és feltétlenül hatásos gyomirtó szer. A tanácskozáson hangzott el: az előírt szer adagjainak pontos betartása, a jó szóráskép, az időben való beavatkozás is növeli a növényvédelem hatékonyságát. Ez aligha vitatható, föltéve, hogy a gondosságot nem egyéb híján ajánljuk. PETŐFI NÉPE A szegediek által nemesített, már állami elismerésben részesült búzafaijta, a GK Csongor, alkalmas arra, hogy a Róna fajtákat felváltsa. A középkorai, kemény kenyérbúza nagy sikerre számíthat a termesztők körében. Magyarországon programba vették a durum búza termesztését. A szegediék által nemesített GK Minaret és GK Basa jó tulajdonságokkal bír, bel- tartalmi értékben és termőképességben felveszi a versenyt a legjobb külföldi fajtákkal. Baranyában és Csongrádban már nagyobb területen termesztik ezt a tésztagyártásra alkalmas bú- zafajtát. A déli megyék közül Bács-Kiskunban eddig nem sikerült termőterületet találni erre. Pedig a szakemberek véleménye szerint a Békéscsaba, Pécs vonaltól délre kockázat- mentesen termeszthető. Előnye még a búzának, hogy „megelégszik” a gyengébb minőségű talajjal is, jóllehet, a betakarított szemek átvételi ára magasabb — 4500 forint tonnánként. A gabonatermesztésnél rendkívül lényeges a fajta megválasztása, a megfelelő agrotechnika, a műtrágyázás. El kell dönteni a gazdaságnak, hogy intenzív, vagy extenzív körülmények között kívánja termeszteni a búzát. S mindenkor az arra megfelelő fajtát kívánatos választani, és csak akkor érdemes vetni nagy termőképességű gabonafajtát, ha a különleges „bánásmód", a mindenre kiterjedő agroteohnika adott. Kísérleték bizonyítják ugyanis, hogy jó talajelőkészítés, elegendő műtrágya esetén 30 százalékos termésnövekedés érhető el. Abban az esetben természetesen, ha a növényvédelem sem hagy kívánnivalót maga után. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Meggyorsult és folyamatossá vált a fajtaváltás a búzatermesztésben: évente több új —■ hazai és külföldi nemesítésű — intenzíven termeszthető, géppel aratható, kedvező gazdasági és biológiai tulajdonságokkal rendelkező fajtát vethetnek a mezőgazdasági nagyüzemek. Az eredmények már a termésmeny- nyiség növekedésében mérhetők: öt év alatt országosan hat- ' százhuszonnyolc kilogrammal emelkedett az őszi búzák hek-' táronkénti hozama hazai mezőgazdasági nagyüzemeinkben. A hatodik ötéves terv végére a termésátlagok további növelését tűzték ki célul a gazdaságok. Mindezt csak biztonsággal termő, bőhozamú, géppel veszteség nélkül learatható, a betegségdkkel szemben ellenálló, jó minőségű búzafajtók termesztésével lehet megvalósítani. Ilyen fajtáink már vannak — erről meggyőződhettek a szakemberek Martonvásáron, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének erdőháti kísérleti gazdaságában megrendezett országos fajtabemutatón, a hazánk minden tájáról érkezett szakemberek. A kísérleti parcellákon több martonvásári nemesítésű fajta- jelöllt vizsgázik. Közülük kettőt valószínűleg már az idén minősítenek, s még ebben az ötéves terVben köztermesztésbe kerülhet. Mindkettőre jellemző, hogy komplex rezisztenciával rendelkezik, télálló és szárazságtűrő. Bőhozamúak, gépi arathatósá- guk jó, a megdőléssel szemben ellenáilóak. Újdonság lesz a már ismert MV 5 fajta féltörpe változata is, e búzából előreláthatóan két éven belül már elegendő vetőmag áll majd a termesztők rendelkezésére. Dunántúlt napló Az AGROKER pécsi központjában kapott tájékoztatás szerint az év első öt hónapjában 148 millió forint értékű új gépet és 169 milliós nagyságrendű gépalkatrészt vásároltak az állami gazdaságok és termelő- szövetkezetek. Egy legutóbbi felmérés szerint a megyei kombájnpark 35—40 százaléka elöregedett. Ez is oka annak) hogy a termelőüzemek érdeklődése megnőtt a nagyobb teljesítményű kombájnok, bálázók és egyéb betakarítógépek iránt. Kombájn-típusváltás zajlik most a megyében. A kisebb teljesítményű SZK-kombájnok forgalma a minimálisra csökkent. Ezeket jórészt a 10 kilogrammos áteresztőképességű E—516-os kombájnokkal váltják le. A „kifutó” SZK 5-ösökből az idén már csak négyet hoznak forgalomba. Ugyanakkor — egyelőre kísért étképpen — megjelenik óz aratásban a szovjet kombájn, javított változata, az SK—5/A, amely 50 százalékkal nagyobb teljesítményű az eddigi típusnál. A váltás domináló gépe az NDK E—516-os, amiből az AG- ROKER maradéktalanul kielégítette az igényeket. A beérkezett 22 gépből már csak hat az eladatlan. A vágóasztal szélessége ezeknél 670 centiméter, ami tűi széles ahhoz, hogy a rekord búzatermést a gép tisztítóművé fel is tudja dolgozni. A keskenyebb vágóasztal jogos igény a jó búzatermelő gazdaságoknál Az AGROKER-nél kapott tájékoztatás szerint az ezután beérkező E—516-os kombájnokat már 570-es vágószélességgel hozzák forgalomba. Az E—512-esek is keskenyebb, 410 centis vágóasztallal érkeznek be. A lengyel Bizon Gigan- tokkal együtt összesen 32 új kombájn vesz részt az idei aratásban. Ebben nincs benne az a mennyiség, amit a három nagy termelési rendszer — KSZE, IKR és KITE — hoz be a Qaos cégtől. Jubilál a szanyi Bokréta Ötvenéves jubileumát ünnepelte hazánk egyik patinás amatőr népi táncegyüttese, a szanyi Bokréta együttes. A táncegyüttesben a legkülönbözőbb korosztályú táncosok vannak: a legfiatalabb hatéves, a legidősebb pedig hetvennégy. A hetvenes évek közepétől kezdve a szanyi Bokréta évente közel hetven fellépésen - köztük számos külföldi fesztiválon — vett részt. A képen: a szanyi Bokréta együttes jubileumi műsora a falu szabadtéri színpadán.
