Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-25 / 147. szám
1981. június 25. tíÉPÜJSÁG 3 Pártszervezeteink a bürokrácia ellen evés olyan ember akad, K ; aki ne tudna valamiféle bosszúságot felidézni, ...... ami hivatalos ügyeinek in tézése közben érte. A hivatali munka bürokratikus vonásai bizony gyakorta megkeserítik egyikünk-másikunk életét. Érthető hát, hogy e jelenségek ' ostorozása szinte napi téma a hétköznapi beszélgetésekben, csakúgy, mint a nyilvánosság hivatalos fórumain. S közben egyre gyakrabban fogalmazódik meg az a kérdés is: kik és mii tehetnének ellene? A tekintet — természetesen - mindenekelőtt a hivatali munka „első vonalában" tevékenykedők, vagyis a lakosság ügyeinek közvetlen intézői felé fordul. Jó néhányon hajlamosak csakis őket hibáztatni minden 'bürokráciáért. S noha ez a legkevésbé sem jogos vagy igazságos, azért az sem vonható kétségbe, hogy az ügyintézők munkastílusán, felkészültségén, lelkiismeretességén, felelősség- vállaló hajlandóságán is múlik, hogy elégedetten vagy bosszúságtól eltelve lépünk-e ki a hivatal ajtaján. Ha pedig ez így van, akkor nyilvánvalóan a hivatalokban dolgozó kommunisták, az ott működő pártszervezetek számára sem lehet közömbös az ügyintézés színvonala. Felelős és rangos pártfórumok, így a XII. kongresszus határozatai egyenesen kötelezik is őket arra, hogy munkálkodjanak az ügyintézés gyorsabbá és egyszerűbbé tételén, lépjenek fel a bürokrácia ellen. E határozatok arra a felismerésre épülnek, hogy az ügyintézés minősége ma, nálunk politikai kérdés. Nem egyes személyek - ügyfelek és tisztviselők — viszonyára hat ki csupán, hanem befolyásolja a lakosságnak a szocialista államról, a népi hatalomról alkotott véleményét, ahhoz fűződő viszonyát. Ebből adódóan a pártszervezeteknek elsőrendű politikai kötelességük a bürokratikus jelenségek elleni céltudatos és állandó küzdelem, a gyors és pontos ügyintézés előmozdítása. Sok mindent tettek már és tehetnek még az érintett pártszervezetek ebben a tekintetben. Első helyen a hivatal légkörének, az ott dolgozók szemléletének alakítása említhető. Ha valahol, a mostanában sokat emlegetett emberi tényezőnek itt valóban kulcsszerepe van. A pártpolitikai munka sokat tehet az olyan hivatali közszellem meggyökereztetéséért és állandósításáért, amelyben a tisztviselők a szó legnemesebb értelmében vett szolgálatnak, a lakosság szolgálatának tekintik foglalatosságukat. Sokat tehet a meggyőző, nevelő munka azért, hogy az ügyintézők ne a kényelmesebb utat keressék, ne a felelősség áthárítására fordítsák energiájukat, hanem azt vizsgálják, miként lehet egy-egy ügyet az érintettek és a tágabb közösség érdekeit egyaránt szem előtt tartva, a lehető legjobban megoldani. A hivatali munkának megvan a maga rendje és szabálya. Amit a társadalmi élet némely más területén joggal kárhoztatunk, s vetünk el a „hivatalnoki munkastílus” bírálandó megnyilvánulásaként, az a hivatal tevékenységében nemegyszer az egyedüli helyénvaló eljárásmód. A pártszervezet természetesen nem léphet fel az ilyen eljárások ellen, de meg kell különböztetnie az előírások pontos betartását, azok lélektelen, gépies kezelésétől, a körülmények gondos mérlegelését az óvatoskodó tehetetlenségtől, a precizitást az üres formák előterébe állításától; röviden: a körültekintő ügyintézést a bürokratizmustól. Ezen a területen is igaz, hogy az eredményes munkának feltétele a szűkebb és “tágabb érdekek gondos egyeztetése. Aligha lehet vita tárgya, hogy a közérdek a bürokratikus jelenségek leküzdését igényli. Ám lényegében ilyen irányba mutat az ügyintézéssel foglalkozók követlen érdekeltsége is. Aki ismeri a hivatali munkát, az tudja, hogy a bürokráciától sokszor maguk a tisztviselők is szenvednek, s nemegyszer több fejfájást okoz nekik, mint az ügyfélnek. Igaz, a bürokratizmus spanyolfala némelykor segít elfedni egyes ügyintézők lustaságát, hozzá nem értését, felkészületlenségét. A nagy többségre azonban nem ezek a tulajdonságok jellemzőek, ők nem érdekeltek egy efféle spanyolfal létében. Viszont az ő nyugalmukat is gyakorta felbolygatja, ha önmaguk vagy kollégáik hosszadalmas körülményeskedésre kényszerülnek, ha emiatt hiányzik a sikerrel végzett munka öröme. Épp ez az érdekeltség ad alapot ahhoz, hogy a pártszervezetek következetesen és határozottan lépjenek fel akkor is, amikor az adott hivatal keretein túl lévő tényezők váltják ki a bürokráciát. Felelős testületek nyilvánosan is’ szóltak már arról, hogy a bürokratizmusnak ma nálunk egyik számottevő forrása a rendelkezések elburjánzása, a jogi túlszabályozottság, ami a tisztviselőket gyakran bürokratikus lépésekre kényszeríti. Az irányító politikai fórumok változásokat sürgetnek e tekintetben is. E változásoknak fontos részesei a hivatali pártszervezetek, amikor a maguk tapasztalatait elemezve feltárják a bürokratizmust „felülről” kiváltó'okokat, s jelzik a véleményüket a döntésre illetékeseknek. Hogy a bürokratizmus elleni küzdelem ne egyszeri kampány legyen, hanem a hivatal életének állandó eleme, ahhoz az szükséges, hogy e törekvés az egész ottani kollektíva ügyévé váljék. Ebben a pártszervezet eleven politikai, szervező, meggyőző munkája nagyon fontos szerepet tölt be. Az ésszerű, egyszerű, korszerű ügyintézésnek a mi viszonyaink között ez a politikai tevékenység hélkü- lözhetetlen mozgatója és ösztönzője. GYENES LÁSZLÓ A megyei népfrontbizottság m u n kakapcsolatai Tegnap délelőtt Szekszárdon ülést tartott a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottsága. A testület megvitatta a bizottság munkakapcsolatáról más megyei szervekkel — MÉSZÖV KISZÖV, TESZÖV, KIOSZ, Kl- SOSZ — készült tájékoztatót. Mind az írásos tájékoztató, mind a vita — amelyben felszólalt dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára is — azt tükrözte, hogy a népfront vezető testületéi sokoldalú és szoros együttműködést alakítottak ki a gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységben e szervekkel, amelyek képviselői, vezetői mint válásztott bizottsági tagok vesznek részt a munkában. A szövetkezetek, valamint a kisiparosok, kiskereskedők érdekképviseleti szervei részt vállalnak a népfrontkezdeményezésekben, politikai akciókban, segítik a közös feladatok sikeres megoldását a lakóterületek fejlesztésében, a lakosság színvonalas ellátásában, a meglévő termelési erőforrások felhasználásában, a szövetkezeti mozgalmi tevékenység, valamint a tömegpolitikai munka összehangolásában, a béke- és barátsági szolidaritási akciókban. Feladatként jelölték meg a tanácskozáson, hogy a helyi népfrontbizottságok legyenek kezdeményezői a kisiparosok társadalmimunka-felajánlásai- nak, biztosítsák az összehangolását. Szélesíteni kell a kiskereskedők önkéntes felajánlásait egy-egy területen a szociális okokból rászoruló gyermekek — állami gondozottak — segítésében. Kezdeményezni és segíteni szükséges a közösségért végzett társadalmi munka nagyobb erkölcsi megbecsülését. Csajbók Kálmán megyei titkár tájékoztatta ezután a résztvevőket a Hazafias Népfront Országos Tanácsa legutóbbi üléséről. Tehenek a háztájiban (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Kölesden és Kistormáson jelenleg hetvenegy háztáji tehenet tartanak nyilván. Az ösztönző állami támogatós, a jó bevételi forrás — tej, borjú — az állatok szeretete, egyre inkább arra ösztönzi az embereket, hogy az üres istállókat benépesítsék állatokkal. Igaz, sok a munka velük, de mindez együttesen arra ösztönzi az embereket, hogy vállalják ezt a többletmunkát a maguk hasznára, az állam javára. Kép és szöveg: Konrád László Szép és jól tejelő állománnyal dicsekedhet Tavaszi János kölesdi gazda. Naponta rendszeresen legeltet. Az eredmény: napi nyolcvan liter tej. Körösi Györgyné naponta négy tehenet fej a háztájiban. Munkáját fejőgép köny- nyiti és gyorsítja. iiiiiiiiiMiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiüiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniii iiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Szekszárd A városi tanács vb ülése vezető állásúak és az értelmiségiek kategóriáiban. Napjainkra ez a különbség eltűnőben van. A vezető állásúak között határozottan és gyorsan növekszik a diplomások (felsőfokú végzettségűek) aránya. Magasabb vezető beosztásban ma már inkább csak kivételként találunk olygwt, akinek nincs meg az oklevéllel is igazolt felsőfokú szaktudása. De a középvezetői beosztásokban is tipikusnak tekinthető az üzemmérnöki vagy főiskolai szintű politikai jellegű képzettség. Ugyanakkor erősödik a két típus egymás közötti mozgása Diplomás értelmiségi, esetenként kimondottan is csak meghatározott időre, vezető funkciót vállal, és' megfordítva, nem ritka már az sem, ha valaki — főleg pölitikai vezetőfunkcióból — ,^visszamegy a szakmába”. Áz átlépések egyik típusból a másikba ma már nem jelentenek társadalmi hely- létváltozást: legalábbis abban az értelemben nem, hogy az átlépés felemelkedést vagy süllyedést jelentsen. Sűrítve tehát az utóbb elmondottak lényegét, az értelmiség belső viszonyai változásának egyik legfontosabbja az, hogy eltűnőben'van a két alaptípus, a vezető állásúak és a diplomás értelmiségiek társadalmi különbsége, és így a jövőben egyre inkább csak a funkcionális különbséggel kell számolnunk. A JÖVŐ IGÉNYEI És itt jutottunk el oda, hogy általánosabban is szóljunk az értelmiség feladatainak, funkciórendszerének változásairól. Az alapvető meghatározó tényező ebben a kérdésben gazdasági és társadalmi viszonyaink jelentős, mérvű bonyolultabbá válása. Beléptünk a gazdaságfejlődés intenzív szakaszába. A termelés mindennapi folyamatában is egyre növekszik a „szellemi hányad” részaránya. Amikor minden előre tett lépés nagyrészt az új gondolaton, a szellemi energiák célszerű mozgósításán múlik. Ugyanígy: a külső gazdasági viszonyaink számunkra kedvezőtlen megváltozásának negatív hatásait csökkenteni vagy ellensúlyozni csakis nagyon átgondolt, a tudományos eredményeket messzemenően felhasználó gazdaság- politikával lehet. Ezzel egyidejűleg társadalmi viszonyaink is egyre bonyolultabbá válnak. Nem utolsósorban éppen a> gazdasági változások következményeképp. Ugyanis a gazdasági fejlődés egyik feltétele jelen pillanatban az érdek vezérelte cselekvések nagyobb mozgásterének kialakítása. Ez viszont azt jelenti, hogy fokozódóan van szükség az érdekkifejerési formák működtetésére, az érdekegyeztetési eljárásokra, és olyanfajta szaktudásra, amellyel az érdekek „szabad játékának" spontán folyamatai a gazdaságitársadalmi rendszerünk megszabta és kívánatos keretek között tarthatók. Ez pedig a társadalomirányítás, a széles értelemben vett politika „szellemi hányadának" növekedését követeli meg. Azt, hogy az e kérdésekkel találkozó értelmiségiek az eddiginél nagyobb önállósággal, a konkrét (helyi) viszonyok pontos elemzése alapján tudjanak cselekedni és dönteni. Mindez az értelmiség társadalmi feladatait, funkciórendszerét két módon, két oldalról módosítja. Egyrészt megnöveli a szaktudás jelentőségét, ugyanis a végrehajtással — a központi tervek és politikai direktívák megvalósításával — szemben egyre inkább előtétbe kerül az önálló helyzetelemzés, döntés és cselekvés. Másik oldalról erősíti az értelmiség társadalmi, mondhatjuk úgy is, a politikai felelősségét. Egyre kevésbé lehet tisztán szakemberként, egy szakma szűk keretei közé visz- szahúzódva tevékenykedni. Hiszen a tágabb társadalmi és gazdasági összefüggésék figyelembevétele nélkül az értelmiségi tevékenység nemcsak emberi értelemben válik egyoldalúvá, hanem társadalmi hatékonysága is csökken. A társadalmi-gazdasági fejlődésnek arra a fokára jutottunk, ahol a 'közéleti-politika? felelősségvállalás a szaktudás mellett az értelmiségi mivolt alapfeltételévé válik. BANLAKY PÁL A megyeszékhely óvodai igazgatóságának tevékenységéről tárgyalt tegnapi ülésén — a lejárt határidejű vb-határoza- tok végrehajtásáról szóló tájékoztató után — Szekszárd város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. A vb-tagok megvitatták író Lajosnénak. az igazgatóság vezetőjének írásos beszáUjabb sikert arattak a Szigetvári Cipőgyár készítményei a nyugat-európai és az amerikai piacokon: angol, amerikai és NSZK-beli kereskedők együttesen csaknem negyed- millió pár divatos női lábbelit rendeltek a baranyai üzemtől. A Minőségi Cipőgyártól különválva alig fél éve kezdett önálló életet a szigetvári gyár. Azóta, a külföldi kereslet felmolóját, amelyhez kiegészítést fűzött Vitéz Zsolt, a tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője. Ezt követően bejelentésekre került sor, majd a legközelebbi tanácsülés előkészítéseként javaslatot fogadtak el Szekszárd szervezett városkörnyékének kialakításáról. keltésére, összeállított egy csaknem félszáz modellből álló mintakollekciót. A divatos fazonok megnyerték a kereskedők tetszését, s így — az önállósodással járó kezdeti nehézségek ellenére — a gyár teljes kapacitását le tudta kötni. Évente .1,7 millió pár cipőt készít, s ennek ■ körülbelül a negyedét tőkés piacon értékesíti. Cipőexport Reggelente a termelőszövetkezet fogata gyűjti össze a teli kannákat. Éppen Pintér Ferencnél rakodnak.
