Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-18 / 141. szám
1981. június 18. Képújság 3 Egységünk új elemei Már epv í° esztendeje-------------2Z_ annak, hogy a k ülönféle társadalmi-politikai szervek tanácskozásai, kongresszusai egymást követik. A sor a párt XII. kongresszusával vette kezdetét, követték ezt az országgyűlési és tanácsi választások, a tömegszérvezetek és -mozgalmak kongresszusai. Társadalmunk politikai intézményei részenként elemezték és vizsgálták a képviselt rétegeknek általános és sajátos érdekeiből fakadó viszonyát a párt kongresszusán megjelölt politikai célokhoz. Most kezdődnek majd a szövetkezeti mozgalom tanácskozásai és ezzel tulajdonképpen a társadalom egészét átfogó intézményrendszer tapasztalatai a rendelkezésünkre állnak. Milyen főbb tanulságokkal szolgált és szolgál e nagy társadalmi-politikai seregszemle? Az első és talán a legfontosabb, hogy mintegy újból demonstrálta társadalmunk politikai egységét, a szocialista népi-nemzeti egységben kifejeződő összeforrottságát. Politikai viszonyainknak nem új jellegzetessége ez, csaknem két évtizede számolhatunk vele és élvezhetjük is áldásos hatását. Azóta, hogy befejeztük a mező- gazdaság szocialista átszervezését, ez a politikai egység az egyik legjelentősebb erőforrása munkánknak, egész előrehaladásunknak. Gyökerei még távolabbra nyúlnak vissza, történelmünk során a népi-nemzeti összefogás jó néhány fordulón segítette a politikai haladás ügyét előbbre jutni, a hatvanas évek elejétől azonban egységünk új tartalmat, szocialista jelleget kapott. Talán úgy tűnhet, hogy ez az egység mostani demonstrációja semmi újat nem mutat a korábbi évekhez képest. Pedig nem így van. A politikai egység nem valami általános, elvont történelmi célok azonos megítélésében és vállalásában nyilvánul meg, hanem a mai életünk konkrét körülményeiből fakadó politika megértését, meggyőződéses képviseletét tükrözi. Az országgyűlési és tanácstagi választások, a szakszervezeti választások és kongresszusok, a népfront küldöttértekezletei és kongresszusa, a KISZ- értekezletek és a kongresszus a szocialista demokrácia olyan politikai fórumai voltak, amelyek középpontjába a párt XII. kongresszusának irányvonala állt. Mindegyik a maga sajátos megközelítési módjában tárgyalta, ám a lényeget illetően vele azonosulva vitatta meg a rá vonatkozó következtetéseket. Ez egyben a párt vezető szerepének elismerése és alapvető megnyilvánulási formája. azt az értékelést, amelyet a párt adott a mai helyzetről, hogy sok szempontból megnehezült a szocialista építés belső és külső feltétele és az élet minden vonatkozásában magasabb követelményeket állít elénk. Erre mind az elért eredményeink megtartása, mind pedig a további előrehaladás megalapozása miatt egyaránt szükség van. A mi mai valóságunk megítélésében megnyilvánuló egyértelműség és azonosság a társadalom politikai egységének nagyon lényeges alkotóeleme, összetevője. A társadalom nagy többsége együtt vallja a párttal, hogy megvalósítandó és megvalósítható reális társadalmi programunk a mai körülmények között önmagában is politikai vívmánynak tekinthető. Jelenlegi viszonyaink a széles közvéleményben tudatosultak, a politikai közgondolkodásban megfelelően tükröződnek és alapvetően a politikai magatartást is meghatározzák. Ebben az értelemben is beszélhetünk a szocialista népi-nemzeti egység új eleméről, sajátos jellegzetességéről. Az elmúlt időszakot jellemző nagy politikai akciók mindemellett a tettrekészségben is demonstrálták társadalmunk politikai egységét. Tízezrek mondták el, hogy hol, mit lehetne és kellene tenni munkánk jobbítása, előrehaladásunk meggyorsítása érdekében. Elmondták azt is, hogy ők mire vállalkoznak, mivel szándékoznak hozzájárulni közös gondjaink megoldásához. Az egyéni szándékok természetesen nem válnak automatikusan a társadalmat előrevivő hajtóerővé. Azzá kell tenni őket! A XII. pártkongresszus időbeni közelsége nem mentesíti a pártot az alól a kötelezettsége alól, hogy saját politikáját minduntalan újragondolja, továbbfejlessze és gazdagítsa. A pártnak hangsúlyozott törekvése, hogy kellő nyitottsággal érzékelje a társadalmi mozgások fő tendenciáit, ellentmondásait, a tömegek észrevételeit, jelzéseit, javaslatait. Csak így érvényesítheti gyors politikai reagálóképességét és karolhat fel minden pozitív törekvést, kezdeményezést. A pártnak és minden szervezetének kötelessége, hogy megvizsgálja ezeknek megvalósítási lehetőségeit, hogy velük közelebbi vagy távolabbi politikai programját szükség szerint gazdagítsa. A szocialista néP':----------------------------- nemzeti egység azzal teljesedik ki a mai politikai feladatok követelményeinek megfelelően, ha utat engedünk és megvalósulási feltételeket teremtünk a társadalom minden rétegében jelen lévő tettrekészségnek, ügybuzgalomnak, jobbító szándéknak. RÁKOS IMRE Elfogadták Szövetkezeti delegáció az NDK-ból (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Három napot tölt Tolna megyében a Karl-Marx-Stadt megyei fogyasztási szövetkezetek delegációja a MÉSZÖV vendégeként. A delegáció vezetője Johanes Künzel, a megyei szövetség elnöke, tagja Helfried Pfeffekorn, a rochlitzi szövetkezet elnöke. A delegáció Tolna megye fogyasztási szövetkezeteinek munkájával ismerkedik. Az NDK-beli delegáció találkozott a megye párt- és tanácsi vezetőivel: K. Papp Józseffel, a megyei pártbizottság első titkárával, dr. Szabópál Antallal, a megyei tanács elnökével. K. Papp József méltatta a két megye között kialakult testvéri kapcsolatokat, majd dr. Kálmán Gyula, a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének elnöke a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa megbízásából a két megye fogyasztási szövetkezetei kapcsolatainak, a szövetkezetek dolgozói barátságának elmélyítésében végzett kiemelkedő munkája elismeréséül átnyújtotta a „Kiváló Szövetkezeti Munkáért” kitüntetést Johanes Künzelnek. A delegáció kedden a szekszárdi Skála Áruház, a decsi háziipari szövetkezet, a szekszárdi Aranyfürt Mezőgazdasági Termelőszövetkezet munkájával ismerkedett. Tegnap a küldöttség Dombóvárra látogatott, ahol két napon keresztül az áfész tevékenységét tanulmányozza. SZOBOSZLAI A lipcsei AGRA Lipcsében június 20. és július 12. között rendezik meg az AGRA nemzetközi mezőgazda- sági szakkiállítást, amelyen ezúttal is részt vesznek a magyar állami gazdaságok, szövetkezetek, iparvállalatok. A „piros vonal” alatt... A FAO meghatározása szerint korszerű, hatékony állategészségüggyel rendelkezik minden olyan ország, amelynek állattenyésztési vesztesége nem haladja meg az ágazat bruttó termelési értékének 15 százalékát. A legutóbbi statisztikai adatok szerint hazánk állat- tenyésztésének évi bruttó termelési értéke 65 milliárd forint. Az állatbetegségek okozta évi kár körülbelül 6 milliárd forint. Ez az összeg jóval a „piros vonal" alatt van. Európában a tbc- és brucellózismentes állatállomány arányát tekintve a skandináv államok, az NSZK és Svájc után következünk. Bár a 6 milliárd forintos veszteség az állatbetegségek számláján szerepel, nemcsak az orvosilag pontosan meghatározható fertőző betegségek kórokozói a „bűnösök”. A veszteség sokféle. A beteg állatok kevesebb húst, tejet, tojást, stb. adnak, amiből 2—3 milliárd forint veszteség származik, az elhullásból pedig csaknem egymilliárd forint. Az állategészségügyi okokból származó veszteség másik felét a helytelen takarmányozási és tartási körülmények okozzák. Az állattenyésztésben egyre jobban tért hódító ipari szemlélet fokozatosan szembekerül az állatok biológiai igényeivel. Az Állategészségügyi Kutató Intézet véleménye szerint például az optimális nagyüzemi libaállomány — a jelenleg elterjedt tartási módszerek mellett — nem lehet több 5 ezer darabnál. Ezzel szemben az országban több helyen tízezres telepét tartanak, sőt van már 50 ezres is. Az egyoldalú gazdasági szemlélet természetesen megbosszulja magát. A nagyüzemi állattartás technikai fejlődését, a tagadhatatlan előnyei és eredményei mellett, árnyékként követik a hibás tartásból adódó üzemi betegségek. Csak egyetlen példa: a kocák és a hízók helytelen tartásából eredő corynebacillosis (gennyes fekélyekkel járó betegség) miatt az évi kár körülbelül 50 millió forint. A II. világháborút megelőző évtizedekben az állatok egyedenkénti gyógyítása, tehát a szorosan vett orvosi tevékenység volt az állatorvos fő feladata. Az akkori körülmények között a legveszélyesebb, úgynevezett bejelentési kötelezettség alá eső fertőző betegségek elleni küzdelmen kívül szervezett betegségmegelőző munkára nem lehetett gondolni. Mégis, az állatorvosok közreműködésével számos európai országot megelőzve elsőnek nálunk számoltak fel vagy szorítottak vissza néhány veszedelmes állat- betegséget, mint például a veszettséget, a takonykórt, a tenyész- bénaságot és a sertéspestist. Ezekkel a betegségekkel újra meg újra meg kellett küzdeni. A nagyüzemi állattenyésztés kialakulásával párhuzamosan lépésről lépésre „át kellett programozni" az állatorvosokat is. A nagy tömegben együtt tartott állatoknál a járványtan, de még inkább a gazdasági megfontolás azt diktálja, hogy egyedi betegkezelés helyett az állatorvosoknak a céltudatos takarmányozás kialakításával, egészséges tartási, ápolási technológiák megteremtésével a betegségek megelőzését kell elérni. Sajnos, ezek a feltételek csak laboratóriumi körülmények között hoznának tökéletes eredményt. A gyakorlatban a gazdasági és az egészségügyi szempont szembekerült egymással, többnyire az utóbbi rovására. Az állatorvos feladatköre a mezőgazdasági termelésben rendkívül sokrétűvé vált, és adott helyzetekben hol az orvosi, hol a termelésirányítói szerep kerül előtérbe. BONYHÁDI PÉTER A tomerömü-épitkezés Emberek a „rengetegben” Acél orgonasípoknak látszanak. Vasbeton szerkezetek. Az emberek pedig szembenéznek a Napnak. Vajon ráérnek-e gyönyörködni a látványban? Dolgoznak. Nézik a rajzot, egyengetik az acélt, hegesztenek, zsaluznak s aztán kitöltik betonnal az egészet, hogy örökre eltűnjön szemünk elől a fém és csak a szürke, rideg beton látszódjék. Ember ballag a „falon”. Lehet, hogy szédü- lős, azért hajtja le a fejét. Ballag a keskeny deszkaállványon, alatta a mélység, mellette pedig végtelen hosszan acélfal. Vajon hova ballag? Régóta tartja a magasba a kezét, fején sisakkal a katona. Irányít. Őrá figyel a daru kezelője, kezének apró mozdulataira lassan ereszkedik lefelé a teher. A legújabb és divatos szakmák között is előkelő helyen van a vasbetonszerelőké. Az acél lágy ívben követi az ember akaratát, a hegesztőpálca villódzása a végső forma elkészültét jelzi. A hegesztő apró kis kalapácsával ellenőrzi a varrat minőségét. Elvész a hatalmas oszlop mellett. Egymagában ül, áll, vagy térdel lehetetlen helyeken, zugokban és hegeszt, „varr- ja” a vasat... Emberek a „rengetegben”. Mindannyian apró mozdulatokat végeznek, a sok-sok apró mozdulatból pedig összeáll az egész — épül a paksi atomerőmű. H. J. Fotó: Gottvald Károly. Acél orgonasípok?
