Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-01 / 101. szám

1981. május 1. Képújság 7 „Kiváló nyomdaipari termék” Elismerő oklevél a Pártmunkás-zsebkönyvért Reaktorszerelők - csőben Ha jogelődnek tekintjük az egykor volt Üjfalussy- féle nyomdát, a maga másfél száz éves múltjával, a Szekszárdi Nyomda a me­gyeszékhely legrégibb ipari üzeme. Sok szép termék hagyta el az évtizedek során iaz azóta naptárgyárrá avan­zsált üzemet, s az idén újabb siker öregbítette a szekszár­di szedők, gépmesterek, könyvkötők hírnevét. Az egyéb gyártmányok mellett — hadd emeljünk ki csupán egyetlent, lapun­kat, a Tolna megyei Népúj­ságot, a sorból — mintegy százféle naptár, határidő- napló, szóval naptár jellegű termék viseli minden évben magán a szekszárdiak keze nyomát. A legutóbbi legnagyobb si­ker, amit a politikai kiadvá­nyok színvonalának emelésé­ben elértek. Különösen a Pártmunkás-zsebkönyv em­lítendő, amelyet háromszáz- ezer példányban készítettek és most megkapta a Kossuth Könyvkiadó kitüntető okle­velét. A Pártmunkás-zseb­könyv, kiváló minősége, szépsége miatt immár foga­lommá vált. Nem ritka, ha ezzel az igénnyel érkezik a megrendelés: „Pártmunkás- zsebkönyv színvonalat ké­rünk!” Egyéb politikai jellegű ter­mékeik, ha nem is kaptak most oklevelet, szép színvo­nalukra mii sem jellemzőbb, mint az, hogy a megrende­lők továbbra is megmarad­tak partnernek és minden gyártmányról elismeréssel nyilatkoztak. A Nyomda, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szak- szervezete minden évben versenyt hirdet a nyomda­ipari termékek minőségének megítélésére. A szekszárdiak tizenegy termékükkel neveztek és itt is siker kísérte munkáju­kat. Valamennyi olyan ter­mék, amelynek teljes tech­nológiája hazai, vagyis a ter­vezéstől a kész termékig a Szekszárdi Nyomdában ké­szült. Egy gyártmány, a színes képpel illusztrált D-agenda „Kiváló nyomdaipari ter­mék” díjat kapott, a Hunga- rocamion számára készült agenda és a METRIMPEX- nek gyártott asztali naptár pedig a „Jó minőségű nyom­daipari termék” oklevelet' kapta meg. Az elismerés rangját mu­tatja az is, hogy á vidéki nyomdák közül ilyen kitün­tetést csak a Kner, az Alföl­di és a Szegedi Nyomda ka­pott — természetesen á Szekszárdin kívül. A Szekszárdi Nyomda már régebben megkezdődött és most is szép ütemben fo­lyó fejlesztése, a technikai színvonal várható további emelése, de legelső sorban a nyomdászok szakmai tudása és lelkiismeretessége a ga­rancia arra, hogy a követ­kező években ugyanilyen si­kerekről adhatunk majd Számot. LETENYEI GYÖRGY Szűcs István a csőben a hűvös acélnak feszíti a há­tát. Pontosan a félkörívbe, érzékelni, hogy feszül a ruha alatt az izom. 'Lentről sivító surrogás. A köszörű belekap a hegesztési varratba. Pilla­natig tart csak, Szűcs István akkor lejjebb megy egy lép­csőfokot, a hátát ismét a csőfalnak veti. Egy órája áll és dolgozik így. 'Felnéz. A társa, Horváth József tartja-a lámpát. Szűcs István lassú, megfontolt lé­pésekkel mászik ki a csőből. Felül a cső peremére. Moso­lyog. Szűcs István és Horváth József „kölesönemiberek”. Az Augusztus 20. négyszeres aranykoszorús szocialista bri­gád tagjai, turbinaszerelők, a Gyár- és Gépszerelő Vál­lalat munkásai. A brigád fe­le kölcsönbe jött át a reak- torszerelőkhöz. Itt most sür­gősebb a munka, szorítóbbak a határidők. Csendesebb szelek fújdo- gálnak manapság a reaktor- szerlők körül. Először is: ha­táridőre és jó minőségben el­készült az a 66 hegesztési varrat, amely a továbblépés legfontosabb feltétele volt. A minősített hegesztők szusz- szah'hatnak most egy ideig, aztán jönnek az újabb fel­adatok. Apró, araszoló léptekkel halaidnak előre. A főkering­tető — az ötszázas átmérőjű csőrendszerek — hegesztési varratainak tisztítása, a cső­falak alkoholos lemosása, ez­után a főkeringtető szivaty- tyúalapok lezárása követke­zik. Nyomáspróba előtt Szől- lősy Kálmán, az Energiafel­ügyelet kazánbiztosa minden négyzetcentiméter .felületet ellenőriz és átvesz. Ezután következik a nyomáspróba, 35, 120, 140 és 195 atmoszféra nyomáson, fokozatosan. Az utolsó próbánál 10 percig hagyják a rendszeren a 195 atmoszféra nyomást. Ha nincs szivárgás — és nem lehet! —, akkor fellélegez­hetnek. Ez a fellélegzés annyi ideig tart, míg áttelepülnek az újabb csőhurokra, az újabb aprólékos és csak araszolva végezhető munkára. Jellem­zőül: az első nyomáspróba március 27-én volt, a har­madik pedig április 14-én dél­ben. És • összesen hat ilyen csőhurok van. Szűcs István és Horváth József (Pufajj az egyes szá­mú ág tisztításán dolgozik. A Pufaj szót kénytelen va­gyok leírni, mert Horvát'hot többnyire így ismerik Tolnán — ez a szó megtiszteltetés. De így szólítják az erőműnél is. Az Augusztus 20. brigád vezetője népszerű ember, sokszor hallani brigádjáról, s róla is. Pufaj gondban van. Szélesebb a válla, mint a cső átmérője. Ez pedig nagy baj. Mert a mostani cső, a gőzfejlesztő hidegága függő­legesen van — játszva lehet benne dolgozni. De amikor olyan helyre kell bújni, ahol vízszintesen van a főkering­tető vezeték és még hajlatok, hullámok is vannak, amikor a csőnyílástól 5—6 méterre be kell mászni, ott Pufaj va­karja a fejét... De bemászik! Csak kicsit szűk a tér, a lábára kötött kötél biztonsá­got ad, de — ezt egyikőjük sem vtallja be —, itt nagyon egyedül van az ember... „Vannak, akik be sem mer­nek menni!” Egy történet. Kísérőnk, Pelcz József meséli: — Az N'DK-iban (véletlenül sem Pakson...) kiképeztek egy fiút a csőfalak alkoholos mosására. Egyszer csak ke­gyetlenül elkezdett fütyülni meg énekelni a kolléga. Rán­gatták a kötelet a lábán, de nem jelzett vissza. Kihúzták. Nagyon jó kedve volt... Be­rúgott. Másnap: szereltek egy nagy teljesítményű ventillá­tort a cső szájához. A fiú akkor meg táppénzre került, megfázott. Az a gyanúm, hogy nem­csak az NDK-ban történt ha­sonló eset... Szűcs- István: — Vigyázni kell, hogy ne ömöljön ki az alkohol, mert hamar fejbe vágja az em­bert. Különben én mindig fütyülök vagy énekelek, hogy tudják, rendben mennek bent a csőben a dolgok. Bóklászunk a reaktort kör- beölelő barlangban. Barlang, az ember, azt sem tudja, hol van a nyílása. Valamikor még lent a földszinten be­bújtunk egy kis zsilipajtón, felmásztunk a „csigalépcsőn”, s utána' elvesztettük „lábunk alól a talajt”, a tájékozódási pontokat. iPetovári Zoltán szerelésve­zető és a nyomáspróbákért felelős szakember a négyes csőhurok egyik főkeringtető szivattyú alapjának a mun­káit mutatja. A szemnek is gyönyörű. Két ember: Váczd Antal és Hegedűs János reaktorszerelő lakatosok dolgoznak itt. A nyomáspróbára készítik elő a csőrendszert. Az egyik utol­só művelet a 350 milliméter vastag acéllemez felcsavaro- zása. Harminc darab nyolc­vanas átmérőjű csavart kell pontosan 350 méterkilopond erővel leszorítani. De hol van már a villáskulcs? Okos mű­szer segítségével végzik a munkát. Hajszálpontosan... Amikor., végeztek, Szőllősy Kálmán kazánbiztos végig­járja, tapogatja, simogatja a csőhurkot. Először kívülről, majd belülről kúszva., ara­szolva, mindenre figyelve... A harmadik, a negyedik,.. végül a hatodikkal fejezik be, majd felhelyezik a főke- ringtétő szivattyúkat... az­tán már egy nagyobb részt fognak, végül, majd talán az év vége felé, már az egész blokkot . nyomáspróbázhat- ják. Addig azonban Pufaj, Szűcs Pista meg a többiek rengeteg csövet .tisztítanak meg, rengeteg magányosan, a lábon kötéllel eltöltött órát írnak a naplókba. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly A két turbinaszerelő „kölcsönember”: Szűcs István és Horváth József A csőben

Next

/
Oldalképek
Tartalom