Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
1981. május 1. Képújság 7 „Kiváló nyomdaipari termék” Elismerő oklevél a Pártmunkás-zsebkönyvért Reaktorszerelők - csőben Ha jogelődnek tekintjük az egykor volt Üjfalussy- féle nyomdát, a maga másfél száz éves múltjával, a Szekszárdi Nyomda a megyeszékhely legrégibb ipari üzeme. Sok szép termék hagyta el az évtizedek során iaz azóta naptárgyárrá avanzsált üzemet, s az idén újabb siker öregbítette a szekszárdi szedők, gépmesterek, könyvkötők hírnevét. Az egyéb gyártmányok mellett — hadd emeljünk ki csupán egyetlent, lapunkat, a Tolna megyei Népújságot, a sorból — mintegy százféle naptár, határidő- napló, szóval naptár jellegű termék viseli minden évben magán a szekszárdiak keze nyomát. A legutóbbi legnagyobb siker, amit a politikai kiadványok színvonalának emelésében elértek. Különösen a Pártmunkás-zsebkönyv említendő, amelyet háromszáz- ezer példányban készítettek és most megkapta a Kossuth Könyvkiadó kitüntető oklevelét. A Pártmunkás-zsebkönyv, kiváló minősége, szépsége miatt immár fogalommá vált. Nem ritka, ha ezzel az igénnyel érkezik a megrendelés: „Pártmunkás- zsebkönyv színvonalat kérünk!” Egyéb politikai jellegű termékeik, ha nem is kaptak most oklevelet, szép színvonalukra mii sem jellemzőbb, mint az, hogy a megrendelők továbbra is megmaradtak partnernek és minden gyártmányról elismeréssel nyilatkoztak. A Nyomda, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szak- szervezete minden évben versenyt hirdet a nyomdaipari termékek minőségének megítélésére. A szekszárdiak tizenegy termékükkel neveztek és itt is siker kísérte munkájukat. Valamennyi olyan termék, amelynek teljes technológiája hazai, vagyis a tervezéstől a kész termékig a Szekszárdi Nyomdában készült. Egy gyártmány, a színes képpel illusztrált D-agenda „Kiváló nyomdaipari termék” díjat kapott, a Hunga- rocamion számára készült agenda és a METRIMPEX- nek gyártott asztali naptár pedig a „Jó minőségű nyomdaipari termék” oklevelet' kapta meg. Az elismerés rangját mutatja az is, hogy á vidéki nyomdák közül ilyen kitüntetést csak a Kner, az Alföldi és a Szegedi Nyomda kapott — természetesen á Szekszárdin kívül. A Szekszárdi Nyomda már régebben megkezdődött és most is szép ütemben folyó fejlesztése, a technikai színvonal várható további emelése, de legelső sorban a nyomdászok szakmai tudása és lelkiismeretessége a garancia arra, hogy a következő években ugyanilyen sikerekről adhatunk majd Számot. LETENYEI GYÖRGY Szűcs István a csőben a hűvös acélnak feszíti a hátát. Pontosan a félkörívbe, érzékelni, hogy feszül a ruha alatt az izom. 'Lentről sivító surrogás. A köszörű belekap a hegesztési varratba. Pillanatig tart csak, Szűcs István akkor lejjebb megy egy lépcsőfokot, a hátát ismét a csőfalnak veti. Egy órája áll és dolgozik így. 'Felnéz. A társa, Horváth József tartja-a lámpát. Szűcs István lassú, megfontolt lépésekkel mászik ki a csőből. Felül a cső peremére. Mosolyog. Szűcs István és Horváth József „kölesönemiberek”. Az Augusztus 20. négyszeres aranykoszorús szocialista brigád tagjai, turbinaszerelők, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat munkásai. A brigád fele kölcsönbe jött át a reak- torszerelőkhöz. Itt most sürgősebb a munka, szorítóbbak a határidők. Csendesebb szelek fújdo- gálnak manapság a reaktor- szerlők körül. Először is: határidőre és jó minőségben elkészült az a 66 hegesztési varrat, amely a továbblépés legfontosabb feltétele volt. A minősített hegesztők szusz- szah'hatnak most egy ideig, aztán jönnek az újabb feladatok. Apró, araszoló léptekkel halaidnak előre. A főkeringtető — az ötszázas átmérőjű csőrendszerek — hegesztési varratainak tisztítása, a csőfalak alkoholos lemosása, ezután a főkeringtető szivaty- tyúalapok lezárása következik. Nyomáspróba előtt Szől- lősy Kálmán, az Energiafelügyelet kazánbiztosa minden négyzetcentiméter .felületet ellenőriz és átvesz. Ezután következik a nyomáspróba, 35, 120, 140 és 195 atmoszféra nyomáson, fokozatosan. Az utolsó próbánál 10 percig hagyják a rendszeren a 195 atmoszféra nyomást. Ha nincs szivárgás — és nem lehet! —, akkor fellélegezhetnek. Ez a fellélegzés annyi ideig tart, míg áttelepülnek az újabb csőhurokra, az újabb aprólékos és csak araszolva végezhető munkára. Jellemzőül: az első nyomáspróba március 27-én volt, a harmadik pedig április 14-én délben. És • összesen hat ilyen csőhurok van. Szűcs István és Horváth József (Pufajj az egyes számú ág tisztításán dolgozik. A Pufaj szót kénytelen vagyok leírni, mert Horvát'hot többnyire így ismerik Tolnán — ez a szó megtiszteltetés. De így szólítják az erőműnél is. Az Augusztus 20. brigád vezetője népszerű ember, sokszor hallani brigádjáról, s róla is. Pufaj gondban van. Szélesebb a válla, mint a cső átmérője. Ez pedig nagy baj. Mert a mostani cső, a gőzfejlesztő hidegága függőlegesen van — játszva lehet benne dolgozni. De amikor olyan helyre kell bújni, ahol vízszintesen van a főkeringtető vezeték és még hajlatok, hullámok is vannak, amikor a csőnyílástól 5—6 méterre be kell mászni, ott Pufaj vakarja a fejét... De bemászik! Csak kicsit szűk a tér, a lábára kötött kötél biztonságot ad, de — ezt egyikőjük sem vtallja be —, itt nagyon egyedül van az ember... „Vannak, akik be sem mernek menni!” Egy történet. Kísérőnk, Pelcz József meséli: — Az N'DK-iban (véletlenül sem Pakson...) kiképeztek egy fiút a csőfalak alkoholos mosására. Egyszer csak kegyetlenül elkezdett fütyülni meg énekelni a kolléga. Rángatták a kötelet a lábán, de nem jelzett vissza. Kihúzták. Nagyon jó kedve volt... Berúgott. Másnap: szereltek egy nagy teljesítményű ventillátort a cső szájához. A fiú akkor meg táppénzre került, megfázott. Az a gyanúm, hogy nemcsak az NDK-ban történt hasonló eset... Szűcs- István: — Vigyázni kell, hogy ne ömöljön ki az alkohol, mert hamar fejbe vágja az embert. Különben én mindig fütyülök vagy énekelek, hogy tudják, rendben mennek bent a csőben a dolgok. Bóklászunk a reaktort kör- beölelő barlangban. Barlang, az ember, azt sem tudja, hol van a nyílása. Valamikor még lent a földszinten bebújtunk egy kis zsilipajtón, felmásztunk a „csigalépcsőn”, s utána' elvesztettük „lábunk alól a talajt”, a tájékozódási pontokat. iPetovári Zoltán szerelésvezető és a nyomáspróbákért felelős szakember a négyes csőhurok egyik főkeringtető szivattyú alapjának a munkáit mutatja. A szemnek is gyönyörű. Két ember: Váczd Antal és Hegedűs János reaktorszerelő lakatosok dolgoznak itt. A nyomáspróbára készítik elő a csőrendszert. Az egyik utolsó művelet a 350 milliméter vastag acéllemez felcsavaro- zása. Harminc darab nyolcvanas átmérőjű csavart kell pontosan 350 méterkilopond erővel leszorítani. De hol van már a villáskulcs? Okos műszer segítségével végzik a munkát. Hajszálpontosan... Amikor., végeztek, Szőllősy Kálmán kazánbiztos végigjárja, tapogatja, simogatja a csőhurkot. Először kívülről, majd belülről kúszva., araszolva, mindenre figyelve... A harmadik, a negyedik,.. végül a hatodikkal fejezik be, majd felhelyezik a főke- ringtétő szivattyúkat... aztán már egy nagyobb részt fognak, végül, majd talán az év vége felé, már az egész blokkot . nyomáspróbázhat- ják. Addig azonban Pufaj, Szűcs Pista meg a többiek rengeteg csövet .tisztítanak meg, rengeteg magányosan, a lábon kötéllel eltöltött órát írnak a naplókba. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly A két turbinaszerelő „kölcsönember”: Szűcs István és Horváth József A csőben
