Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

s Képújság 1981. május 31. A társadalmi haladás élcsapatában A szocialista közösség or­szágai számára az elmúlt év újabb fontos mérföldkő volt a szocialista gazdasági in­tegráció komplex programjá­nak valóra váltása útján. A szocializmus és a kölcsönös együttműködés előnyeit ki­aknázva országaink 1980-ban megközelítőleg kétharmadá­val gyarapították 1970-hez képest a megtermelt nemzeti jövedelmet, ugyanakkor, amikor a Közös Piac orszá­gaiban ez a mutató nem egé­szen egyharmadával nőtt. A dolgozók reáljövedelme egy lakosra számítva több mint 50 százalékkal emelkedett. Az elmúlt öt év alatt a KGST-tagállamokban csak­nem 15 millió lakás épült, s ezekbe körülbelül 70 millió ember költözött; gyakorlati­lag országaink állampolgá­rainak több mint 16 százalé­ka javította jelentősen lakás- körülményeit. EGYEZTETETT STRATÉGIA Az 1978-ban, illetve 1979- ben elfogadott hosszú távú célprogramok a komplex programot konkretizálva és továbbfejlesztve megszabták a KGST-tagállamok egyez­tetett együttműködési straté­giáját az anyagi termelés leg­fontosabb területein. Külön figyelmet fordíta­nak olyan új, korszerű gépek és berendezések gyártásának szakosításáig és kooperációs termelésére, amelyek bizto­sítják a munka hatékonysá­gának és minőségének javí­tását, az energia-, a nyers­anyag- és az alapanyag- felhasználás mérséklését. A korábban aláírt egyezménye­ket 1980-ban kiegészítette az érdekelt KGST-tagállamok- nak a számítástechnikai gyártási és fejlesztési szako­sításról és kooperációról kö­tött új nemzetközi egyezmé­nye. A szerződő felek kife­jezték szándékukat, hogy 1981 és 1985 között az el­múlt ötéves időszakhoz ké­pest körülbelül kétszeresére •bővítik kölcsönös szállítá­saik volumenét korszerű szá­mítástechnikai eszközökből, és szállításaik el fogják érni a 15 milliárd rubelt. Nagy figyelmet fordítanak Vietnam, Kuba és Mongólia támogatására gazdasági fej­lesztésük meggyorsításában. SOKOLDALÚ EGYÜTTMŰKÖDÉS Az elmúlt évet emlékeze­tessé tette, hogy a KGST- tagállamok sokoldalú együtt­működésében több új, nagy eredményt sikerült elérni. 1980-ban kezdte meg műkö­dését az uszty—ilimszki cel­lulózüzem első szakasza; el­érte teljes kapacitását a Szö­vetség földgázvezeték és ma képes évente 15,5 milliárd köbméter orenburgi földgázt eljuttatni a KGST-tagálla­mokba. Elkészült a Vinnyica és Albertirsa között húzódó nagyfeszültségű villamos táv­vezeték, amely 6,3 milliárd kilowattórára bővítette a vil­lamos energia szállításának lehetőségét a Szovjetunióból a szocialista országokba; be­fejeződött a kijembajevi az­besztbányászati és -dúsító kombinát — amely az Oren- burgazbeszt nevet kapta — második szakaszának az épí­tése. Minden ilyen létesítmény szemmel láthatóan bizonyít­ja, hogy mennyire hatékony, ha a testvéri országok anya­gi és pénzügyi erőforrásai­kat, munkaerejüket a gazda­sági építés fontos szakaszai­ra összpontosítják. A sok­oldalú együttműködés gyü­mölcseinek garantált felhasz­nálása egyre inkább átkerül a távlati tervekből és prog­ramokból a valóságos szocia­lizmus mindennapi életébe, megfelel mind a részt vevő országok legalapvetőbb nem­zeti gazdasági érdekeinek, mind az egész szocialista kö­zösség érdekeinek. Az inter­nacionalista együttműködés eredményeképpen már a hat­vanas években megteremtett, egyedi kőolajvezetékhez, a Barátsághoz, és a Béke egye­sített energiarendszerhez most két olyan integrációs létesítmény társult, amelyek azonnal több mint 20 mil- lió/év egyezményes tüzelő­anyaggal növelik az energia- hordozók szállítását a Szov­jetunióból a testvéri szocia­lista országokba. A tüzelőanyag- és energia- gondok sokoldalú megoldásá­ban új horizontokat tárt fel a KGST-ben elfogadott gran­diózus atomerőmű-építési program, amely a szocialista nemzetközi munkamegosztás előnyeinek hasznosítására törekszik a bonyolult atom- erőművi berendezések gyár­tásában. — Az 1990-ig tartó időszakra szóló program to­vábbfejlesztéseként aláírtak egy egyezményt, amely nyolc ország körülbelüli öt ven egyesülése és vállalata szá­mára tűzi ki célul világszín­vonalú berendezések elmé­lyült termelési szakosítását. Egy sor üzem kifejleszti a meghatározott termékfajták gyártásához szükséges rész­egységek és alkatrészek sza­kosítását. Az atomerőművi berendezések gyártásában fontos szerepet játszik majd a szovjet ATOMMAS gyár, a csehszlovák Skoda egyesülés, az NDK-beli magdeburgi ne­hézgépipari kombinát, a ma­gyar CHEMIMAS, stb. E nagyszabású program végrehajtása a kelet-európai KGST-tagállamok és Kuba számára annyi új energia- termelő kapacitást biztosít majd, amennyi évente körül­belül 70—75 millió egyezmé­nyes tonna tüzelőanyag he­lyettesítésére lesz képes, s ez kb. azonos egy újabb Barát­ság típusú kőolajvezeték, vagy négy Szövetség típusú földgázvezeték üzembe he­lyezésével. Nagy eredmények születtek abból is, hogy a testvéri országok erőfeszíté­seiket tudományos és műsza­ki problémák realizálására fordították. Ennek egyik leg­ragyogóbb bizonyítéka: a Ma­gyarország, Vietnam, Kuba és a Szovjetunió állampolgá­raiból álló nemzetközi űr­hajós legénység hozzájárulá­sa 1980-ban az Interkoz- mosz-program végrehajtásá­hoz. KÉTOLDALÚ PROGRAMOK A szocialista közösség or­szágai hozzákezdtek egy új együttműködési forma, hosz- szú távú, kétoldalú gyártás­szakosítási és kooperációs program teljesítéséhez. A Szovjetunió és egy sor más KGST-tagállam e program­jának aláírásáról Leonyid Brezsnyev és a testvérpártok vezetői egyeztek meg a krí­mi találkozón. A sokoldalú programok mellett ezek fon­tos tényezők lesznek a gyár- tásszakositás és kooperáció területén rejlő, még mindig nem kis tartalékok hasznosí­tásában, többek között elő fogják segíteni optimális szintű termelőkapacitások lé­tesítését. az azonos típusú termékek sorozatszámának növelését, műszaki színvona­Üzemi főiskolák A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság korszerű nagyüzemei közül a legjob­bak maguk gondoskodnak dolgozóik felsőfokú képzésé­ről. A tapasztalatok szerint a munkahelyi képzésnek szá­mos előnye van, s talán en­nek tudható be az üzemi fő­iskolák számának és népsze­rűségének gyors növekedése. Az első üzemi főiskolát — a Kundzsa Ipari Főiskolát — 1951-ben alapították. Ma 85 üzemi főiskola képezi saját technikai személyzetét a gyá­ri profilnak megfelelő maga­sabb szintű ismeretekre. A főiskolák mellett az üzemek százai tartanak fenn techni­kumokat is. A gyári felső­fokú tanintézetekben eddig 22 ezer műszaki szakember végzett. Közülük húszán meg­kapták a „Munka hőse”, har­mincán a feltalálói kitünte­tést és öten doktorátust sze­reztek. Az üzemi főiskolák vezetői a gyárigazgatók, előadói pe­dig a műszaki személyzet legjobbjai. Emellett vannak meghívott oktatók is. A mun­kás-diákok különböző ked­vezményekben részesülnek: a tanórák idejére is teljes munkabért kapnak, az okta­tás ingyenes, nem kell fizet­ni a tankönyvekért sem, szükség esetén mód van a korrepetálásokra is. Folyamatosan megújuló energiaforrás A tizedik ötéves tervben épü lt Zeja vízerőmű hat egysége összesen 1,29 millió kilowatt teljesítményű Az vízenergiának a világ teljes energiaifogyasztásában meglehetősen szerény szerep jut. A vízerőkészlet a hagyo­mányos energiaihordozó (szén- olaj-, földgáz-) készle­teknek csak tört része, nem is szólva a nukleáris energi­áról. Mégis néhány évtized­del ezelőtt a villamos energia nagyobb hányadát vízi erő­művek termelték, s a világ villamosenergia-szükségle- letének 24 százaléka még ma is vízenergiából származik. Különös jelentőséget az ad ennek az energiaforrásnak, hogy sohasem merül ki: a vízerő a természetben végbe­menő hidrológiai körfolyamat révén folytonosan megújul. A vízenergia forrása a Nap: a Nap hője által elpárolog­tatott víznek, amikor csapa­dék alakjában lehull a föld­re, meghatározott helyzeti energiája van. Ezt a vízfo­lyásokban a földi gravitáció hatására lefolyó víz a meder ellenállásain fokozatosan elveszti. Ám ha csökkentjük a mederellenállást (vízlép­csőt építünk), a vízben rejlő helyzeti energiának bizonyos hányadához hozzájuthatunk, s a felszabaduló energiát vízturbinák és hidrogene- rátorok segítségével villamos energiává alakíthatjuk át. Valamennyi vízfolyás energiája a lefolyó víz meny- nyiségétől és esésétől függ. Egy adott vízfolyás esése állandó, ám a vízhozam ko­rántsem az, hiszen szárazabb és csapadékosabb évek vál­togatják egymást, s termé­szetesen évszakonként is változik a vízjárás. Ezért a vízfolyásokban rejlő energia mennyiségét, a vízerőkészle- tet nem lehet olyan egysze­rűen meghatározni, mint például egy szénelőfordulás képviselte energiakészletet. Emellett a vízerőkészlet hasznosítását műszaki és gaz­dasági tényezők korlátozzák. A világon .még hatalmas kihasználatlan vízerőkészle- tek vannak, Földünk gazda­ságosan hasznosítható víz- erőkészletének mindössze 9 százalékát hasznosítják. E hasznosítás mértéke földré­szenként és országonként más és más, Európában példá­ul 50 százalékos, a KGST- országoktoan pedig 30 száza­lékos. A Szovjetunióban, különösen a szibériai terü­leteken előre kidolgozott program szerint folyik a víz­erőművek építése, köztük vannak a világ óriásai is. Szovjet kutató-tengeralattjáró Az OSA—3—600 halászati kutató-tengeralattjáró navi­gációs fülkéjét látjuk képün­kön. 1976 óta végzi merülé­seit ez a törpe tengeralattjá­ró egy vezetővel és két bio­lógus megfigyelővel, elsősor­ban a Szovjetunió északi vizein. Kísérőhajó fedélzeté­ről emelik rá a tengerre. Elektromotorjai és akkumu. torai 8 óra autonómiát biz­tosítanak az OSA—3—600 számára víz alatti útjai so­rán. Ezt a munka-tengeralatt­járót halrajok víz alatti fel­derítésére, halászati rendsze­rek működés közbeni megfi­gyelésére építették. A bioló­gusok négy kémlelőablakon keresztül figyelik az adott tengerszakaszt, és végzik te­levíziós felderítésüket, fil­meznek, fényképeket készí­tenek. A kis tengeralattjáró navigációját kompasz és szonar készülék, valamint ultrahangos tergerfenék- mélységmérő könnyíti meg. Egy automata biztonsági be­rendezés veszély esetén ön­működően megkezdi a fel­szállási manővert. Ilyen vészhelyzet lehet egy vízbe­törés, a személyzet rosszul- léte, vagy figyelmetlenül túl­lépik az előírt 600 méteres merülési mélységhatárt. Az OSA—3—600 személy­zete a tengeralattjáró elekt­rohidraulikus manipulátor­karjával kisebb tárgyat fel tud emelni a tengerfenékről. Ilymódon a törpe tengeralatt­járót szükség szerint tenger­fenék-kutatásra is fel lehet használni a kontinentális padozat néhány száz méteres vízmélysége mellett. Iának emelését, a párhuza­mosság felszámolását néhány termék gyártásában, s egy sor, nagy teljesítményű gép- és berendezéstípus hiányának a megszüntetését. Miután 1979-ben aláírták a Szovjetunió és Bulgária, illetve az NDK hosszú távú kétoldalú egyezményét, az 1980-as évet további négy ilyen egyezmény aláírása — Magyarországgal, Lengyelor­szággal, Romániával és Cseh­szlovákiával — tette neveze­tessé. Kiterjedt, hosszú távú együttműködés valósul meg Vietnammal, Kubával és Mongóliával, valamint Jugo­szláviával. 1980-ban alapvetően befe­jeződött a Szovjetunió és a KGST-tagállamok új ötéves terveinek koordinálása. A koordinációs munkát a hosz- szú távú együttműködési cél­programokhoz és a kétoldalú programokhoz szorosan kap­csolódva folytatták. A Szovjetunió jegyzőköny­vet írt alá az NDK-val a kétoldalú tervegyeztetés eredményeiről. Ennek értel­mében a Szovjetunió és az NDK között az árucsere­forgalom kb. 30 százalékkal növekszik, és 1981—1985 kö­zött 48 milliárd rubelre emel­kedik. A Magyarországgal aláírt jegyzőkönyv előirá­nyozta, hogy a szovjet—ma­gyar árucsere-forgalom az el­múlt ötéves tervidőszakhoz viszonyítva kb. 50 százalék­kal bővül, és öt év alatt el fogja érni a 34 milliárd ru­belt. A Csehszlovákiával alá­írt jegyzőkönyv az árucsere­forgalom megközelítő növe­kedését öt évre 36 százalék­ban, s 40 milliárd rubelt meghaladó összegben irá­nyozza elő. A Szovjetunió népgazdasági tervét 1980-ban koordinálták Bulgária, Kuba, Mongólia és Románia ötéves tervével. (APN—MTI) Épül a bukaresti metró A Román Kommunista Párt megalakulásának 60. évfordulójára kibontakozott szocialista munkaversenyben jelentős munkasikereket arattak Románia dolgozói. Számottevő mennyiségű ipari terméket szállították terven felül, egyebek közt 21 ezer tonna acélt, 24 ezer tonna hengerelt árut, 120 ezer ton­na cementet, másfél millió négyzetméter gyapjúkelmét. Üjabb lakásokat és szociális­kulturális létesítményeket adtak át rendeltetésüknek. A nagyarányú országos fej­lesztés keretében különösen kiemelkedik Bukarest épít­kezése. Az elmúlt két évti­zedben a statisztikai adatok szerint mintegy 400 ezer la­kást adtak át a főváros épí­tői. Egész városnegyedek öl­töztek új köntösbe, új lakó­negyedek emelkedtek, be­épültek a város foghíjai. Bu­karest lakosságának mintegy kétharmada él ma új otthon­ban. Nem kevesebb, mint 600 gyárat helyeztek üzembe az 1960-as, 70-es évek folyamán a fővárosban. Köztük a leg­nagyobb a Berceni nehézgép­gyár és a Pipera iparövezet­ben működő automata­termékgyártó üzem. Űj áru­házak, szállodák, kórházak, intézmények épületei emel­kednek. A párt XII. kong­resszusa tiszteletére nyitot­ták meg a metró első vona­lát. A tervek szerint az év végéig átadják e korszerű szállítási eszköz második — 9,3 kilométeres szakaszát is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom