Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

1981. május 31. ^NÉPÚJSÁG 7 Üzlet vagy érzelem ? A képen látható apróhirdetést magam adtam fel egy is­merős, fiatal házaspár kérésére a Népújságba, mert ők valamiféle érthetetlen, túlzott szeméremből inkognitóban akartak maradni még a hirdetésfelvevő adminisztrátor előtt is. A kérés adta az ötletet, hogy megpróbáljak utá­najárni: Valóban szégyellni keli-e az ilyen szándékot, s kik, hányán és miért kötnek eltartási szerződéseket? Tehát ezért vállaltam el a „kivétel erősíti a szabályt” elv alap­ján a hirdetés feladását, s azt, hogy az esetleges válaszo­kat továbbítom megbízóimnak. Az ezután történteket fo­gom most elmesélni. S/ek,szúrd. 12. (»74) Deák F. u. •'posdh. 9-i's osszkomfor­> *'s alattn ] adó. (2i( 1 S/oks, zobás dó kp -f arázs van. r. Allendc . Dravecz. (517) muii!. Mmar, i'aks. Arany J. ti. m. Min­dennap 15 óra után. (to 19) ZJ-_a i pof eladó. K/r Tanácsköztársaság 457. Kelemen. (13 3) Kitartást szerző­dést kötne kertes Ita/ert szekszárdi í-r- telmisógi házaspár. ‘ „Bóki*ssóí4" jeligére a T. m.-i Lapkiadó­ba. (.Ki4) Hírlapkéihesitó munkára felvételt hirdetünk. me Ili f og,talk ozás is. Sz.ek- szárd, postahi vaud­ban. (363) Kisipart tevéken y­szombat. kivételével Ax Alai Tangazdaai kerületébe piikola, a lkain üzem­sí mu ma alábl mai z.etes sok (lése Fné jeluArezn al^^rAllor lg szó ben (Vál Istvan-maJ vagy a igazgatást ja ban (212 szí. Verse 10.) levéli személyese A félreérthető apróhirdetés AZ ELSŐ VÄI.ASZOLÖ Egy telefonszámot és a ne­vét adta meg, bővebbet nem közölt. Ismerősöm felhívta, s a beszélgetés — tőle tudom — valahogy így zajlott le: — ön válaszolt a „Békes­ség" jeligéjű hirdetésre? — Igen. Fiatal, elvált asz- szony vagyok, meglehetősen drága albérletben élek, s még egy garzonért is szívesen kötnék eltartási szerződést Szekszárdon, nemhogy egy kertes házért... — Pardon, akkor itt vala­mi félreértés van — tért ma­gához meglepődéséből isme­rősöm —, mert mi egyforma cipőben járunk: mindketten el akarunk tartani valakit... — Tehát nincs kertes há­za? — Nincs. Talán pontatla­nul fogalmaztam meg a hir­detés szövegét... Ezután kölcsönös sajnálko­zások következték, de isme­rősöm közben még megtudta a húszéves hölgytől: harag­ban van a .szüleivel, ezért nem él velük együtt. Az már nem derült ki, hogy vajon a szülök kertes házban lak­nak-e. A szekszárdi Városi Tanács igazgatási osztályán megtud­tam: mindössze 47 eltartási szerződés szerepel nyilván­tartásukban. A „mindössze” szó csupán nekem csúszott ki a számon, mert többre szá­mítottam. 1980-ban két szer­ződés kölcsönös megegyezés­sel, egy pedig peres eljárás­sal szűnt meg, viszont H újat kötöttek. — Kik? — kérdeztem a gyámügyi főelőadótól. — Az eltartók többsége há­zaspár, s leginkább harminc éven felüliek, habár egy­két fiatalabb is akad. Az el­tartottakról pedig annyit, hogy nemcsak egyedülállók, hanem házaspárok is. Gyako­ri a rokoni kapcsolat az el­tartók és az eltartottak kö­zött. Egyébként háromféle szerződéstípus van: az élet- járadéki (ez viszonylag rit­ka), a tartási (ez a leggya­koribb, itt a szerződés meg­kötésekor azonnal örököl az eltartó), és az öröklési (eb­ben az esetben az ingatlan csak az eltartott halála után lesz az eltartóé). — Van lehetőség a tör­vénykijátszások, az úgyneve­zett „.ügyeskedések” meg­előzésére? — Minden ilyen szerződés megkötéséhez tanácsi enge­dély szükséges, s ennek meg­adása előtt helyszíni vizsgá­latot tartunk, majd a nép­front családvédelmi bizottsá­ga rendszeres ellenőrzéseket végez. — Nem válhat üzlet tár­gyává maga az eltartott em­ber is? — Ahol fennáll ennek a konkrét lehetősége, ott még az „üzlet” bekövetkezése előtt, felbomlik a szerződés, vagy már eleve létre sem jö­het, Inkább az a jellemző, hogy érzelmileg közelebb ke­rülnek egymáshoz az eltar­tók és az eltartottak. A 47 szerződésről hallva ismerősöm csodálkozott: csu­pán ennyi egyedül élő idős személy, illetve gondozásiba szoruló házaspár akad Szek­szárdon?! Aztán hozzátette: talán az is előfordul, hogy az idős emberek kiadják jó pén­zért házuk egy részét addig, amíg bírják erővel, utána pedig esetleg kijár hozzájuk egy gondozónő. A MÁSODIK VÁLASZOLÓ Öcsényi férfi. Makkegész­séges, 66 évesen szépen rend­ben tartja a házát, amelyhez nemcsak szerényebb értelem­ben vett kert, hanem való­ságos gazdaság tartozik. — A bácsi állatokat is ne­vel — mondta ismerősöm a látogatása után. — Megözve­gyült ember, gyerekeivel ösz- szeveszett, s most szeretetre vágyik. Legalábbis úgy érez­tem, nemcsak társaságra, ha­nem szeretetre. Nagyon egye­dül maradt, és ez fáj neki. El is sírta magát előttünk. Ha egy jóravaló és gazdálkodni is akaró házaspár odaköltöz­ne hozzá, talán nagyszerűen kijönnének egymással, s az öreg élete szebbé, könnyebbé válna, ugyanakkor eggyel ke­vesebb lakásigénylő lenne. Kívánom, így történjen! A HARMADIK VÁLASZOLÓ Faddra magam mentem, mert a harmadik válaszoló, egy fiatalasszony be is mu­tatkozott levelében, s ebből kitűnt, hogy ő is félreértette a hirdetést: „Négyéves háza­sok vagyunk, egy gyerekkel. Munkahelyi problémák miatt szeretnénk lakást változtat­ni.” — Régebben foglalkoznak ezzel a gondolattal? — kér­deztem, miután biztosított ró­la: újságíró előtt sincs titka e témával kapcsolatban. — Nem — válaszolta. — Csak a hirdetést olvasva ju­tott eszünkbe, hogy jó lenne eltartani valakit kertes há­zért Szekszárdon, mert a fér­jemnek ott van a munka­helye. — Bírná a kettősséget? Azt, hogy esetleg az egyik énje a vállalt kötelezettségek minél előbbi megszűnését kívánná, a másik pedig nyilvánvalóan hosszú életet az eltartottnak? —• Amit vállalnék, teljesí­teném is, otthon tartózkodva, mert most is gyesen vagyok, és szeretnénk még gyereket. A faddi tanácsnál megle­petéssel hallottam, hogy e kisebb településen 37 tartási szerződés szerepel a nyilván­tartásban, tehát arányában több mint a lényegesen na­gyobb megyeszékhelyen. — Tavaly egy borplott fel, de hét újat hagytunk jóvá — mondták ottjártamkor. — Legtöbbje szülő és gyerek között jött létre, habár idegenek is nagyon jól meg­vannak egymással. Szinte elvárják, hogy évente kétszer megjelenjünk náluk és kon­statáljuk: minden a legna­gyobb rendben van. A szer­ződés egyébként biztonságot jelent az öregeknek, akik így akár hét gyerekük közül ar­ra az egyre hagyják vagyo­nukat, aki a végsőkig kitart mellettük. Ez persze nem azt jelenti, hogy a másik hat testvér hálátlan, de a családi és a munkakörülmények sok- féleképpen alakulhatnak, s tegyük fel. a Nyírségben él- ve-dolgozva miként is gon­dozhatná valaki Faddon la­kó szüleit?! — Szekszáiaon akad egy notórius szerződéskötő és fellxmtó, síknek nem felei“ meg eddig két eltartó, s már harmadikkal is tárgyal. Itt nincs ilyen? — Nem nagy település, Fadd, ezért jól ismerünk mindenkit, no, meg az öre­gek a fiatalokat és viszont, s így — úgymond — nem vesz­nek zsákbamacskát. A NEGYEDIK VÁLASZOLÓ — Vagy sokáig gondolko­dott, töprengett a dolgon a bácsi, vagy későn került a kezébe a hirdetés, mert csak három hét után válaszolt — tájékoztatott újabb szekszár­di látogatása után ismerő­söm. — Az előbbit gyanítom, mert két hét gondolkodási időt kért tőlem, mielőtt job­ban megismerkednénk és részletekbe bocsátkoznánk, ugyanis éppen ennyi végső határidőt szabott aznap a volt feleségének, hogy vissza­költözzön hozzá. Azt ígérte, ha nem jön haza az asszony, akkor értesít. Nyugdíjas ke­reskedelmi dolgozó az öreg, akit megint csak sajnálni tudok, mert ő ís sírt... Azt mondta, hogy nagyon rende­sek a lányai és a fia is, gyak­ran eljönnek hozzá, de ők szintén saját házukban él­nek, függetlenül. A bácsinak baráti köre is van, ám nem tudja elviselni a magányos estéket az üres házban. Ke­sergett: „Kellenének valakik, akik várnának, ha hazajö­vök, s akiket én várnék ha­za, mert különben semmit sem ér nekem ez a kertes ház!” AZ ÖTÖDIK VÁLASZOLÓ — Hát a hirdetést tényleg nagyon féltéérthetően fogal­maztam meg — mutatta is­merősöm az utolsó levelet, amelyben egy bonyhádi hát zaspár ajánlja fel: ők is el­tartanának valakit kertes házért. — Megnézed őket? Elmentem Bonyhádra is. Az asszonyt találtam otthon: — Nagyon anyás voltam mindig — mondta a bemu­tatkozás, majd a félreértés tisztázása után. — Szüleim korán meghaltak, és jó len­ne legalább másokról gondos­kodni helyettük. Egy idős né­nit is évekig ápoltam, szerző­dés nélkül. A bonyhádi Városi Tanács igazgatási osztályán az ille­tékes főelőadó közölte: ta­valy egyetlen tartási szerző­dést sem kellett felbontaniuk, és az idén már a negyedik újjal foglalkoznak. Az ellen­őrzéseken általában rendben találnak mindent, csak néha van szükség békítésre, olyan apróbb nézeteltérések miatt, amilyenek bármelyik család­ban előfordulhatnak. A nyil­vántartott szerződések szá­ma jelenleg 24 Bonyhádon. VITASZEK ZOLTÁN Hát ennyi a történet. Ismerősöm a két hét eltelte után sem kapott értesítést a negyedik levélírótól, de nem is bánja: csak a fél ház a bácsié, és valamiféle kötelesrész is létezik, ami a gyerekeket illeti. A képen látható apróhirdetésből nem lett sem üzlet, sem érzelem. Patex, Tolna Aki akar, tanulhat Amerikai traktorok Rába motorral A Magyar Vagon- és Gép­gyár Vörös Csillag Gépgyá­rában 180 lóerős Rába mo­torokat szerelnek amerikai gyártmányú univerzális erőgépekbe. Az első ilyen erőgépeket a nádudvari ku­koricatermesztési rendszer gazdaságai használják majd. S főmérnök irodájában beszélgetünk, a tanu­lásról, ami a gyárban a legmindennaposabb do­log. Halász Benjáminná, a személyzeti osztály vezetője egy speciális helyi kezdemé­nyezésről beszél. Egy bizo­nyos szakmunkás-továbbkép- zésről. amit ők szaknyelven optimalizáló tanfolyamnak hívnak. — Három hétre kivettünk a termelésből nyolcvan em­bert, akik nap mint nap gya­koroltak. Egy intenzív tan­folyam volt ez, ahol a kéz­ügyességüket fejlesztették. A csomók gyorsabb, pontosabb kötését tanulták, gyakorolták elsősorban. — Csomót kötni három hé­tig? — vetem közbe. — Ez ilyen fontos? — De még mennyire! Nem beszélve arról, hogy fokoz­za a dolgozók biztonságérze­tét, a megszokott mozdulatok, amit mondhatni tudományos alapossággal sajátították el, megszüntetik a kapkodást. — Meglátszik ez a munká­ban? — Nagyon is. Átlagban húsz százalékkal rövidebb idő alatt végzik el fonalsza­kadáskor a javítást, ami ösz- szességében 5—8 százalékban rövidíti az állásidőt. Ez pe­Nyereség a vállalatnak, s mivel a gépeken teljesít­ménybérben dolgoznak, több fizetés a szövőknek. — Ez volt a kezdet, veszi át a szót Grósz István szer­vező. A PATEX a győri Rá- batex-szel szerződést kötött, aminek alapján a jövőben együttműködünk a dolgozók kézügyességének fejleszté­sében. Meghonosítjuk itt is a legkorszerűbb fogásokat. A győriek kiképeznek három gépmesterünket, s három szövő- i nstruktort. ök lesznek azok, akik az új ismereteket folyamatosan továbbadják. Juhász Istvánná oktatási előadó. Törékeny asszonyka, tele dinamizmussal. Szélesen gesztikulálva, hévvel, lelke­sedéssel beszél, mikor a dol­gozók általános iskolája ke­rül szóba. — Égető gondunk sz, s a megoldás nagyon nehéz. Tu­dom. nem csak mi vagyunk így ezzel, országos probléma, de nekünk ilt kell megolda­nunk. Minden esztendőben de a nyolc általánost be nem fe­jezettek a felvettekből újra pótlódnak. — Nem ösztönzik a dol­gozókat az iskola elvégzésé­re? — Dehogynem. Agitálunk, buzdítja őket a személyzeti osztály, a szakszervezet, s a szocialista brigádok vezetői, tagjai. De kevés eredmény­nyel. Pedig, akik tanulásra adják a fejüket, sok segítsé­get kapnak a vállalattól. A gyár megveszi nekik a tan­könyveket, fizetik azt az időt is, amit a tolnai művelődési házban töltenék a tanórákon, emellett tanulmányi szabad­ság is jár. Sőt, szerveztünk számukra konzulenseket, akik segítenék őket a tanu­lásban. Ez utóbbit nem is veszik igénybe. — Mi léhet ennék az oka? — Nézze, ha veszünk, mondjuk, egy segédmun­kást... Annak alapbére 2—3 olyan, pótlék, a vállalaton belül másodállás. És így hat általánossal megkeres ha­vonta öt-hatezret Azt mond­ja, akkor minek tanuljon, hagyjuk őt békén. Van aztán aki a sok rábeszélésre bele­megy, elkezdi az iskolát... el is megy, egyszer. Aztán töb­bet nem. A skála még nem teljes. A szakmunkásképzésről nem beszéltünk. — A gyárban ilyen 59 óta van. Kétféle. Nappali tago­zaton, és a felnőtteknek a munka mellett. Az utóbbit általában, kétévenként szer­vezzük meg. Ennyi idő alatt jön össze annyi jelentkező, hogy meg lehet kezdeni. A nappali képzés pedig a szek­szárdi 505-ös szakmunkás- képzőben történik. Régebben itt volt a gyárban az elmé­leti es gyakorlati oktatás is. Egy éve az elméleti ismere­teket Szekszárdon sajátítják er a tanulóink. De ez nem jó megoldás. Nem vált be. Az utazás sok gondot okoz. Re­méljük, szeptembertől visz- sz;jáC a régi módszer. Öszesedő hajú asszony Guld Józsefné. Ő nemrég fe­jezte be a szakmunkásisko­lát. Majd negyedszázadnyi szünet után kezdett ismét ta­nulni. — Nehéz volt? — Hát persze. Régen jár­tam már iskolába. — S mi volt a legnehe­zebb? — A matek, meg a fizika. A történelmet meg lehet ta­nulni. A szakmai gyakorla­tot pedig itt már megszerez­tem. De ezt a két tárgyat ér­teni kellett. — És sikerült? — Igen, ötösre vizsgáztam végül. Pedig először ott akartam hagyni az egészet. — Gondolom, megérte. — Persze. Többet tudok, más így dolgozni is, ha nem­csak ahhoz értek, amit ép­pen csinálok, hanem átlátom az egész munkát. Meg a pénz is több. S az sem mindegy. Ismét Juhász Istvánná: — Nekünk az a célunk, hogy felébresszük a dolgo­zókban a tanulási vágyat. Erre nincs kész recept, min­denkinél másként lehet csi­nálni, és kell. A dolgozók ér­deke is, meg, ha többet tud­nak, az a vállalatnak is nye­reség. Ezért nálunk, aki akar, az tanulhat. — szépem — dig rnár hatalmas eredmény. ( végez néhány dolgozónk,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom