Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-26 / 121. szám

1981. május 26. /'"’tolm*''' _ 2 NÉPÚJSÁG Szadat Karthoumban Szíria es Libia elítélte Szudánt Gaafar Nimeri szudáni el­nök vasárnap olyan arab csúcsértekezlet összehívását indítványozta, amelyen Egyiptom is részt venne és amelynek célja éppen Egyip­tom és az arab országok „kö­zös platformjának” kidolgo­zása lenne. A szudáni állam­fő nem fejtette ki ugyan, hogy mi lehet a platform alapja, idézett beszédében mindenesetre azt a vélemé­nyét hangoztatta, hogy „Egyiptom nem adta fel arab elkötelezettségét”. Nimeri javaslata, amelyet vendége, a Khartoumba láto­gatott Szadat egyiptomi el­nök jelenlétében tett, egy napon hangzott el a Camp Dávidét elutasító „Szilárdság Frontja” több tagjának azzal a követelésével, hogy az Egyiptommal szemben foga­natosított arabközi büntető intézkedéseket terjesszék ki a Kairóval megbékélt Khar- toumra is. Moamer Kadhafi líbiai ve­zető és Jasszer Arafat, a Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezet V. B. elnöke a Szudán­nal fenntartott diplomáciai kapcsolatok megszakítására szólította fel a többi arab ál­lamot és Szíria — szintén a „Szilárdság Frontjának” tag­ja — ugyanilyen szankciók meghozatalát szorgalmazva bejelentette, hogy Khartöum- ból másfél éve távollevő nagykövete helyett nem küld diplomatát a szudáni fővá­rosba. A konzervatív arab álla­mok ez idáig hivatalosan nem reagáltak Szudán és . Egyip­tom „egymásra találására”, az Arab Liga csúcsszintű ha­tározatainak Khartoum ré­széről történt felrúgására. * Vasárnap a Nabatijétől északkeletre fekvő, a szíriai csapatok által ellenőrzött te­rületekkel határos dél- libanoni körzeteket ágyúzta az izraeli tüzérség. A helyszíni tudósítások ar­ról számoltak be, hogy pán­célosokkal megerősített iz­raeli műszaki alakulatok utat építenek a dél-libanoni ha­tárövezetben, amely a Her- mon hegységet megkerülve a Bekaa-völgy irányába vezet. Az út azt a kilenc kilométer széles kaput veszi célba, amely Nabatijével szemben, a Litani folyóval párhuzamo­san megszakítja az 1978-ban létesített ENSZ-zóna folyto­nosságát. A libanoni jobboldal zahlei offenzívája, majd a szíriai— izraeli rakétaválságba tor­kolló katonai beavatkozás után már nemcsak az a ve­szély áll fenn, hogy Izrael támadást indít a dél-libanoni palesztin bázisok ellen, ha­nem az is, hogy a nyitott dél­libanoni kapun át szárazföl­di támadást hajt végre a Bekaa-völgyben állomásozó szíriai csapatok ellen, így kí­sérelve meg a Libanonba te­lepített szíriai légvédelmi ra­kéták megsemmisítését. A szíriai békefenntartó erők, a palesztin ellenállási mozgalom és a libanoni nem­zeti hazafias erők a délről várható izraeli támadásra fel­készülve megerősítették állá­saikat és riadókészültségbe helyezték egységeiket. Az izraeli kormány egyéb­ként vasárnap elismerte: 1978. augusztusában a libano­ni keresztény jobboldal ve­zetőivel folytatott tárgyalá­sokon szóbeli kötelezettséget vállalt arra, hogy adott eset­ben az izraeli légierő támo­gatást nyújt a jobboldali mi­líciáknak a szíriai csapatok­kal szemben. Befejeződött a Finn KP XIX. kongresszusa Vasárnap a késő esti órák­ban véget ért a Finn Kom­munista Párt XIX. kongresz- szusa. A küldöttek Aame Saarinen pártelnöknek a vi­tát összefoglaló felszólalása után szavaztak a határoza­tokról és megválasztották a központi bizottság tagjait. A párt elnöke továbbra is Aar- ne Saarinen. Alelnök maradt Taisto Sinisalo, a párt másik alelnökévé pedig Maija-Liisa Halonent választották meg. A párt főtitkára változatlanul Arvo Aalto. * Hétfőn visszaérkezett Bu­dapestre a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt küldöttsége, amely Havasi Ferencnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizott­ság titkárának vezetésével részt vett a Finn Kommu­nista Párt XIX. kongresszu­sán. Ártalmatlanná tették a török gépeltérítőket Négy török fegyveres va­sárnap eltérítette a Turkish Airlines török légitársaság DC—9 típusú repülőgépét. A repülőgép Isztambulból An­karába tartott, fedélzetén löl utassal és az 5 főnyi személy­zettel. A repülőgép a fékete-ten- geri bolgár kikötőváros, Bur- gasz repülőterén szállt le, hogy ott üzemanyagot vegyen fel. Mint a BTA hírügynök­ség jelentette, a Bolgár Nép- köztársaság illetékes szervei minden erőfeszítést megtettek az incidens megoldására. A hírügynökség beszámolt arról is, hogy Burgaszba érkezett a török főkonzul, s Ankarából magas rangú külügyminiszté- riumi képviselők is, akik tár­gyalni kezdtek a géprablók­kal. A géprablók 47 bebörtön­zött társuk szabadon bocsá­tását és 500 ezer dollár vált­ságdíj kifizetését követelték a török hatóságoktól. Azzal fe­nyegetőzték, hogy megölik a gépen tartózkodó öt amerikai állampolgárt, ha nem telje­sítik követeléseiket. A BTA bolgár hírügynökség jelenté­se szerint a géprablók a „Dev Sol” nevű szélsőséges nacio­nalista szervezethez tartoz­nak. Két török géprabló a bur- gaszi repülőtéren, amikor még reménykedtek a gép- eltérítés sikerében. (Kép­távírónkon érkezett) A török hatóságok határo­zottan elutasították a köve­telések teljesítését. Az ügyben döntési joggal felruházott tö­rök küldöttség figyelmeztette a géprablókat: ha a túszok bármelyikét megölik, ki fog­ják végezni a török börtönök­ben fogva tartott 47 foglyot. ♦ A török légitársaság DC— 69-es gépét elrabló fegyvere­seket, akik a gépet vasárnap a burgaszi repülőtéren való leszállásra kényszerítették, hétfőn elfogták és ártalmat­lanná tették — jelentette gyorshírben a BTA bolgár hírügynökség. Mongólia A XVIII. kongresszus Az ulánbátori kormánypa­lota nagy tanácstermében ma megkezdi munkáját a Mongol Népi Forradalmi Párt XVIII. kongresszusa. A létező szocia­lizmus olyan országban ad számot eredményeiről, amely­ben korunk e legfejlettebb politikai-gazdasági rendszerét megelőzően — mindössze hat évtizeddel ezelőtt! — a no­mád feudalizmus viszonyai uralkodtak. Fokozza a kong­resszus jelentőségét, hogy ju­bileumi esztendőben tartják: március 1-én emlékezett az ország a Mongol Népi Forra­dalmi Párt megalakulásának 60. évfordulójára és július 11- én ünnepli a népi forradalom győzelmének ugyancsak 60 éves jubileumát. A mongol társadalom tör­ténelmi ugrását a feudaliz­musból a szocializmusba olyan párt irányította, amely­nek születésénél1 — eszmeileg Mongol pásztor — maga Lenin bábáskodott. Ö hangsúlyozta 1920-ban, a Nagy Októ.ber hatására fel­lángolt mongóliái forradalmi harc hozzá utazott küldöttei­nek, hogy a mongol pásztorok által vívott harc sikerének legfontosabb előfeltétele a párt létrehozása. A pártnak még fél évvel a forradalom győzelme után is csak 225 tagja volt. Hogy tö- megpárttá váljék, az első időkben lehetővé tették a po­litikájával rokonszenvező ré­gi hivatalnokok, lámák, sőt feudális urak belépését is. Ezzel együtt már 1924. évi III. kongresszusán hitet tett a Le­nin által javasolt nem kapi­talista út mellett. Mongólia lakosságának több mint 41 százalékát ma már a munkásosztály teszi ki; a nemzeti jövedelemben tavaly csaknem 30 százalékkal ré­szesedett az ipar. Bár a me­zőgazdaság még vezető nép- gazdasági ág és azon belül az állattenyésztés dominál, ki­alakulóban van a gépesített földművelés is. Kenyérgabo­nával Mongólia máris ellátja magát; az állami gazdaságok —1500 méteres tengerszint feletti átlagmagasságban — sikerrel munkálkodnak a zöldségfélék, a burgonya, stb. meghonosításán. A fejlődés ütemére jellemző, hogy ma két nap alatt ruházzák be azt az összeget, amit 1940-ben egész évben fordíthattak be­ruházásokra, hogy tudomá­nyos lehetőségei Mongóliát az Interkozmosz-program részt­vevőjévé tették, s a 101. űr­hajóst adhatta a világnak. S ami talán nem ilyen látvá­nyos, de még meggyőzőbb: a mongol lakosság a forradalom óta eltelt 60 év alatt megkét­szereződött és most megha­ladja a másfélmilliót. Az át­lagéletkor ugyancsak meg­duplázódott és jelenleg 65 év. 10 ezer lakosra 22 orvos és 107 kórházi ágy jut, az egye­temi és főiskolai hallgatók lakossághoz viszonyított ará­nyát tekintve Mongólia szá­mos fejlett tőkésországot megelőz. A mongol tapasztalat nem­zetközi jelentősége rendkívül nagy, minthogy a Mongólia által megjárt történelmi utat előtte még nem járta végig senki. Példája a fejlődés nem ka­pitalista útját választó fiatal ázsiai és afrikai országok szá­mára bizonyossá teszi, hogy a kapitalizmus kihagyásával is vállalható a szocialista épí­tés. Természetesen csak a szocialista világrendszer léte mellett: a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsában megvolósuló szocialista in­tegráció, a Szovjetunió és a többi KGST-ország segítsége teszi lehetővé, hogy történel­mi okokból kialakult elmara­dottságát felszámolva Mon­gólia fokozatosan megközelít­se a többi szocialista ország szintjét: 1962, a KGST-be való belépése óta az ország ipari termelése meghatszoro­zódott. A Szovjetunió sokoldalú se­gítségét a népi Mongólia lé­tezésének első napjától kezd­ve élvezi. Csupán a tavaly véget ért hatodik mongol öt­éves terv - időszakában 240 ipari és egyéb létesítményt építettek-bővítettek szovjet közreműködéssel. Szovjet se­gítséggel épült üzemek adják ma az ország teljes ipari ter­melésének több mint felét, ezen belül az energia 95, a szén 81, a liszt 85 százalékát. Ami pedig a magyar—mongol együttműködést illeti, annak eredményességét Harhorin- ban malom, Szonginóban biokombinát, Ulánbátorban ruhagyár, Darhanban hús­kombinát, és a mongol pusz­ták sok száz tisztavízű kútja jelzi. NAGY KAROLY Afrika napja Immár tizennyolc esztendeje minden évben egy nap jelképesen a szabad Afrikáé. A világ haladó és béke­szerető erői ekkor tisztelegnek e kontinens négyszáz- millió lakójának szabadságküzdelme előtt. Afrika napja az Afrikai Egységszervezet megalaku­lásához kötődik: az alapítóokmányt 1963. május 25-én harminc ország képviselője írta alá Addisz-Abebában, ma öüven állam delegátusa vesz részt a szervezet ta­nácskozásain. A tagok számának 67’százalékos növeke­dése meggyőző bizonyítéka azoknak a változásoknak, amelyek ezen a földrészen az elmúlt két évtizedben végbementek. Az ENSZ a Szovjetunió javaslatára a hatvanas évek elején határozatban szállt síkra a gyarmati rendszer felszámolásáért. Ez a döntés óriási ösztönzést adott az afrikai népfelszabadító küzdelmeknek. Azóta összeom­lott a portugál gyarmatbirodalom, s az egyik legszilár­dabbnak hitt kolonialiista-neokolonialiiSta rendszer, a rhodesiai fajüldöző rezsim. Az Afrikai Egység szervezet tagjai az egység és a szolidaritás szellemében azonban még ma is harcolni kénytelenek az újgyarmatosító tö­rekvések ellen, saját politikai és gazdasági felemelkedé­sükért. Afrika napja még ma sem igazi ünnep a konti­nensen. A földrész északnyugati sivatagjaiban napja­inkban is szabadságáért harcol a nyugat-szaharai nép, változatlanul a dél-afrikai fajüldözők tartják megszáll­va Namíbiát, s a Dél-afrikai Köztársaságban ma is a legsötétebb gyarmati időkre emlékeztető módszerekkel nyomják el a fehér telepesek az afrikai többséget. Prob­léma továbbá, hogy a függetlenség sok országban je­lenleg is névleges, az idegen elnyomás változatos for­mákban fennmaradt. A Föld területének egynegyedén, az emberiség tíz százalékát jelentő népességgel Afrika ma is csupán egy százalékkal részesedik a világ ipari termeléséből, miközben hihetetlenül gazdag nyersanyag- forrásokkal rendelkezik. Az Afrikai Egységszervezet tizennyolc éve elhatáro­zott célkitűzései tehát napjainkban is időszerűek. Az af­rikai nemzetek küzdelme függetlenségük megvédéséért, megszilárdításáért, kiterjesztéséért változatlanul folyik. Ebben a harcban, országépítő munkájukban számíthat­nak a szocialista államok, köztük hazánk, a haladó vi­lág rokonszenvére és támogatására. 1981. májusában őszintén kívánjuk a kontinens négyszázmillió lakójá­nak, hogy Afrika napja mihamarabb teljes ünnep, a si­kerek, és me a fájdalmas emlékezés, a gyötrelmes jelen napja legyen. Mitterrand és Schmidt találkozója (Folytatás a 1. oldalról.) A két ország közötti jó kapcsolat állandóságát han­goztató nyilatkozatokkal ért véget vasárnap a francia— NSZK csúcstalálkozó. Hel­mut Schmidt és Francois Mit­terrand az. Elysée-palota lép­csőjén tett nyilatkozataiban egyaránt ezt emelték ki. Schmidt kancellár külön megjegyezte, hogy a fran­cia—JNSZK barátság nem függ a személyektől és vitat­hatatlan ténnyé vált. Mitterrand jelezte, hogy a megbeszélések a „bizako­dóan szemlélt” kétoldalú kapcsolatokon túl kiterjedtek az Egyesült Államokkal való kapcsolatokra, az atlanti szö­vetségre, szó volt a világgaz­dasági helyzetről, a fegyver­kezési és leszerelési problé­mákról, a fegyverzetellenőr­zésről, valamint az úgyneve­zett eurorakéták problémájá­ról. Schmidt kancellár közölté,' átadta a francia elnöknek Ronald Reagan üdvözletét, aki szoros együttműködést kíván Franciaországgal és az NSZK-val. Helmut Schmidt vasárnap délután Párizs Orly repülő­teréről hazautazott Bonnba. Az FKP főtitkára a köztársasági elnöknél Francois Mitterrand hétfőn megkezdte a választások előtt kilátásba helyezett „párbeszédet” a politikai és érdekképviseleti szervekkel a programjában megígért in­tézkedésekről. Hétfőn a poli­tikai pártok vezetőivel való találkozás szerepelt program­ján, kedden a szakszerveze­tek irányítói látogatnak az Elysée-palotába. Az államfő első vendége hétfőn délelőtt Georges Mar­chais, a Francia Kommunis­ta Párt főtitkára volt, akivel 1978 tavaszán, a parlamenti választások két fordulója kö­zött találkozott utoljára. Az Elysée-palotából távozóban a kommunista vezető közölte, hogy az elnökkel együtt át­tekintette a francia és a nemzetközi helyzetet. Marchais után a köztársa­sági elnök Jacques Chiracot, az RPR elnökét fogadta — Chirac távozóban nem nyi­latkozott. PANORÁMA BUDAPEST A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának meghívására hétfőn hazánkba érkezett a Chilei Szocialista Párt küldöttsége, amelyet Clodomiro Almeyda, a párt főtitkára vezet. A de­legációt a Ferihegyi repülő­téren Nagy Gábor, az MSZMP KB külügyi osztályának he­lyettes vezetője fogadta. MOSZKVA A szovjet kormány meghí­vására vasárnap este hivata­los látogatásra Moszkvába érkezett Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese. A vnukovói repülőtéren a magyar miniszterelnök­helyettest Nyikolaj Talizin, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökhelyettese fogad­ta. Jelen volt dr. Szűrös Má­tyás, a Magyar Népköztársa­ság moszkvai nagykövete. A tárgyalások a két or­szág közötti gazdasági együtt­működés kérdéseiről, vala­mint a KGST tevékenységé­ről hétfőn megkezdődtek. BERLIN Erich Honeckernek, az ál­lamtanács elnökének május 26—31.-i, első hivatalos láto­gatása Japánban a két or­szág közötti kölcsönösen elő­nyös jó kapcsolatok további szélesítése mellett elősegíti az általános nemzetközi együttműködést is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom