Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-20 / 116. szám

A InTÉPÜJSÁG

1981. május 20.

• •

ON KERDEZ

Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71

Mennyi

a súlylevonás?

Bonyhádról Végvári István küldte a levelet:

„A bonyhádi vasútállomáson levő mérlegen mérik az elszállított disznók súlyát. Sajnos, a mérleg rossz. Nem lehetne azt megjavítani? Másik kérdésem, hogy ha több sertést adunk le, miért kell azokat külön megmérni? Ügy tudom, hogy csak három kilogrammot vonnak le a súlyából, függetlenül attól, hogy egy-egy állat milyen nehéz. Ha én bejelentek 5—6 állatot leadásra, csak a felét viszik el, a többit a következő héten. Miért van ez?

A Tolna megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályáról Kohaj- da Ferenc csoportvezető válaszolt:

„A levélben foglaltakat kivizsgáltattam és a Bonyhád városi Tanács V. B. termelés- ellátásfelügyeletii osztálya 1981. április 22-én kelt 1276/1981./II. sz. tájékoztatása alapján az alábbiakat állapítottam meg: Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat bonyhádi kirendeltsége tulajdonát képező hidasi vasútállomási állatátvevő mérleg műszaki hibáját 1980- ban kijavíttatták, a mérleget hitelesítették. Minden szállítás előtt próbamérésekkel ellenőrzik működésének pontosságát. A kirendeltség dolgozói minden tavasszal kitisztítják a mérlegaknát és a szükséges karbantartást is elvégzik. Az esetleg szükséges utáná.llítások eredményeként az kellő pontossággal működik.

A súllylevonással kapcsolatos értesülése téves, mert az érvényes rendelkezések alapján minden 91—130 kiló közötti élősúlyú sertés mérlegelt súlyából egységesen 5 kg-ot kell levonni. A 3 kg-os levonást csak a 36—60 kilogramm élősúlyú süldők átTelefonszámunk:

12-284

vételénél lehet alkalmazni, míg a 131 kilogrammos és e feletti élősúlyú sertések súlyából 6 kilogrammot kell levonni. Az egyenkénti mérlegelés szintén előírás, hiszen az átvételi ár súlyhatárhoz van kötve. A bonyhádi Pannónia Mezőgazdasági Termelőszövetkezet megbízottja jogosan tagadta meg a 2 bejelentetlen hízósertés átvételét, mert az átvehető és elszállítható hízók mennyisége előre meghatározott, annál többet nem lehet átvenni. Ha a panaszostól a 3 bejelentett állattal szemben 5 darabot vett volna át a megbízott, ákkor egy másik tsz- tag előre bejelentett hízósertéséit kellett volna helyettük elutasítani. Végvári Istvántól a 2 hízósertést egy héttel később átvették, így ebből semmi hátránya nem származhatott. Javasolom, hogy a jövőben igyekezzen 7 nappal előbb bejelenteni a tsz megbízottjának a ténylegesen átvételre alkalmas hízósertés mennyiségét, mert csak így kerülheti el a levélben leírt kellemetlenségeket.”

Válás után

Fekete József Faddról kért tanácsot:

„1975. január 11-én kötöttem házasságot, s ebben az időszakban kaptunk az anyósomtól egy szobabútort, s egyéb használati tárgyakat. Házvásárlásra a feleségem pénzt is kapott. 1981. márciusában elváltunk, a bútor nálam maradt. A házban most én lakom, s a kapott összeget követeli rajtam volt feleségem. Ügy tudom, öt év után a váláskor fele-fele arányban osztják meg a tulajdont.”

Panaszosunk tanácskérő levelére az alábbi választ tudjuk adni:

„Családjogi törvényünk (az 1974. évi I. törvénnyel módosított 1952. IV. törvény) kimondja, hogy:

A házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közö6 tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség fennállása alatt akár együttesen, akár külön-külön szerezték, kivéve azokat a vagyontárgyakat, amelyék valamelyik háziastárs különvagyonához tartoznak.”

„A házastársak különvagyonához tartozik:

a) a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy,

b) a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott vagyontárgy,

c) a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű vagyontárgy,

d) a különvagyon értékén

szerzett vagyontárgy. Az a 'különvagyonhoz tartozó

tárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, valamint a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, tizenötévi házassági együttélés után közös vagyonná válik.”

Téves tehát az az álláspont, hogy az öt évvel ezelőtt kötött házasságkor a felesége által a házasságba „bevitt” bútor most felerészben az ön tulajdonát képezné, de a házvásárlásra kapott összeget is a felesége kapta ajándékba, tehát annak a féle sem illeti meg önt.

Annak a fele illeti meg, amit a házasság fennállása alatt szereztek, kivéve a fentebb felsoroltakat.

Rendetlenség a labdarúgópályán

Csíki Albert Kisvejkéről az alábbi panasszal fordult szerkesztőségünkhöz:

„A kisvejkei labdarúgó- pálya szélén lakom, a bejárat a pályán keresztül van, de lakásunkat megközelíteni szinte lehetetlen. A pálya szélén lévő egész sor nyárfát a tanács hasznosításra átadta a kisvejkei termelőszövetkezetnek. Ennek ellenértékeként a tsz vállalta a pálya rendbe hozását. Azóta két év telt el, de ott továbbra is óriási a rendetlenség: nagy gödrök, hepehupás terület. Háromtagú családommal lakom itt, mindhárman rokkantak vagyunk. Ha mentőre vagy orvosra van szükségünk, nehezen tudnak megközelíteni bennünket járművel, esőben, hóban egyáltalán nem. ígéretet tettek már egy évvel ezelőtt, hogy rendet raknak itt, de intézkedés azóta sem történt.”

A levélre a kisvejkei Községi Közös Tanács V. B. szakigazgatási szervétől Keller József adott választ:

„Olvasójuk panaszát a helyszínen kivizsgáltam és megállapítottam, hogy a szerkesztőségéhez írt levélben foglaltak megfelelnek a valóságnak.

Távlati elképzelés volt, hogy a négy község labdarúgód részére Kisvejkén egy labdarúgópályát építenek a jelenlegi helyén, de mivel a terület mély fekvésű, így nagyobb mennyiségű föld lett odaszállítva a feltöltés miatt. Az odaszállított földet azonban nem egyengették el, részben az anyagi fedezet hiánya miatt, másrészt azért, mert a helyi tsz erőgépeit más területre irányították.

Mivel a panaszos háromtagú családjával lakik a pálya közelében, így azonnal intézkedést tettünk a termelőszövetkezetnél, hogy megfelelő bejárást biztosítsanak az ingatlan felé, hogy járművel a lakóépület is megközelíthető legyen, amit 1981. május hó 6-án megcsináltak.”

Ml VÁLASZOLUNK

:ví:V’-V;Uu; A Munka Törvény*

£• könyvét módosítja a Magyar Népköztár- sasóg Elnöki Tanári: csának 1981. évi 4. számú törvényerejű rendelete, a Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló jogszabályt pedig a Minisztertanács 12/1981. (IV. 27.) sz. rendelete. Az előbbi kimondja, hogy a munkaidő heti negyvenkét óra, a Minisztertanács azonban rövidebb, illetőleg kivételesen heti negyvenkét óránál hosszabb munkaidőt is engedélyezhet. A már hivatkozott végrehajtási rendelet szerint pedig a folyamatos munkarendben, illetőleg két vagy több műszakban foglalkoztatott dolgozók munkaideje heti inegyven-negyvenkét óra. Még egy lényeges változás: a módosított végrehajtási rendelet szerint a munkaközi szünet (ebédszü net) tartama — ha a munkaviszonyra vonatkozó szabály hosszabb időtartamot nem állapít meg — napi húsz perc. A munkaközi szünetre vonatkozó részletes szabályokat a kollektív szerződésben kell rögzíteni és itt r e-n delkezni kell arról ás, hogy a dolgozó a munkaközi szünetet hol töltheti.

A hivatkozott jogszabályok — amelyek a Magyar Közlöny f. évi 25. számában jelentek meg — 1981. évii július hó 1. napján lépnek hatályba, és rendelkezéseiket az ötnapos munkahét bevezetésének időpontjától kell alkalmazni.

Az ötnapos munkahét bevezetéséről és az ezzel kapcsolatos munkaidő-módosításról a Minisztertanácsnak ugyancsak a Magyar Közlöny idei, 25. számában megjelent — 1013/1981. (IV. 27.) számú határozata rendelkezik, éspedig akként, hogy a háromvagy több műszakban termelő üzemeknél, valamint azoknál a munkáltatóknál, ahol a három vagy több műszakban és folyamatos munkarendben foglalkoztatottak száma meghaladja a fizikai dolgozók létszámának felét, 1981. július 1-től, egyéb munkáltatóknál 1982. január 1-től lehet bevezetni az ötnapos

munkahetet, az áttérést — a jogszabályiban megjelöltek kivételével — 1982. június

30-iig be kell fejezni. Kihangsúlyozandó, hogy az ötnapos munkahét bevezetésével egyidejűleg a munkaközi szünetnek a törvényes mun- kiadő terhére történő kiadását meg keill szüntetni. Megszabja a határozat az ötnapos munkahét bevezetésének feltételeit is, így többek között azt, hogy a gazdálkodó szervek jövedelme nem csökkenhet, pénzügyi helyzete az ötnapos munkahét bevezetése miatt nem romolhat, a dolgozók munkabére a munkaidő mérséklése miatt nem csökkenhet, biztosítani kell a lakosság ügyei intézésének folyamatosságát stb. A felügyeleti szervek folyamatosan vizsgálják, hogy az ötnapos munkahét bevezetése az előírásoknak megfelelően történt-e.

Az Építésügyi Értesítő f. évi 10. számában megjelent közlemény az állami lakások bérlői által elvégeztetett egyes munkák lakbérbe beszámítható költségeinek visszatérítéséről szól, részletesen megjelöli, hogy miként járjon el a bérbeadó, s máként a bérlő. Itt csupán arra utalunk, hogy a bérbeadó a bérlőnek a lakbérbe beszámítható teljes költségét egy összegben kiegyenlítheti, ha pl. a beszámítható összeg 5000 Ft-nál nem nagyobb, vagy a bérlő életkora eléri vagy meghaladja a 70 évet.

A vállalatok nem fizikai foglalkozású dolgozóinak anyagi érdekeltségéről szóló — a korábbi idevonatkozó utasítást módosító — 3/1981. MÉM számú mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszteri utasításból ennyit idézünk: „Csökkenteni kell a vállalat igazgatójának és az energiagazdálkodásért felelős helyettesének prémiumát, ha az energiafelhasználás az előző időszakhoz viszonyítva indokolatlanupl növekszik és ennek elkerülésére a vállalat a szükséges intézkedéseket nem tette meg.” (Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Értesítő 1981. évi 8. száma.)

DR. DEÁK KONRÁD, a TIT városi-járási

szervezetének elnöke.

ooooooooooooooooooooooocxxxxxx30ooocxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx3dooov XIOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO

1947. március 13-án szület- --------- tem, ebben a majorban, ahol most a termelő- szövetkezet központi irodaháza is van. Abban az időben nagyon sokan laktunk itt, azóta a lakosok nagy része beköltözött a faluiba. Csupán két család Iákik itt, ők is átmenetileg, mert hamarosan lebontásba kerülnek a cselédházak mind, a lakók pedig a faluba költöznék. A termelő- szövetkezet nem tartja szükségesnek a felújításukat, anyagi lehetősége sincs rá. A termelőszövetkezet munkahelyei, munkalehetőséget nyújtó telepei közel vannak a faluhoz, ahol a falu lakosságának körülbelül egyhanmad része dolgozik mint tsz-tag.

S

züléimét még az én születésem előtt, 1945-ben telepítették ide a majorba. Romániából származnak, Nagytarnáról. Mindketten analfabéták. Apám tagja lett 1946-ban a megalakult Vörös Csillag Tszcs-nek. Akkor már hat testvérem élt, később még ketten születtünk. A nagy család mellett édesanyám nem tudott munkát vállalni, a háztartást vezette, és ő gondozta a háztáji állatokat is. Tehenet tartottunk, sertést és baromfit is, mert volt lehetőség a majorban állattartásra, és a nagy családnak szüksége is volt rá.

Én hetedik gyermek voltam a családban. Mindnyájan élünk. Hárman ennek a termelőszövetkezetnek vagyunk tagjai. Családunkból kezdettől fogva mindig volt a termelőszövetkezetnek tagja, korábban 4 fő, most már csak hárman, a többi testvérem városba költözött.

Testvéreim közül, akik Romániában születtek, csak egy végezte el a 8. osztályt rendes időben, a többi testvérem a dolgozók esti iskolájában fejezte be tanulmányait. Továbbtanulási lehetőségünk a nyolc osztály befejezése után szinte egyikünknek sem volt, mert a megélhetésünk biztosítása szükségessé tette, hogy minél előbb munkába álljunk, hogy legyen kereset.

Amikor én az általános iskolát befejeztem, édesapám már rokkantnyugdíjasa volt a termelőszövetkezetnek, 1961- ben. így dolgoznom kellett ott, ahol a legnagyobb szükség volt a munkaerőre. Mondhatom, hogy mindenféle munkát véA TOT pályázatán díjat nyert írás.

Hogyan lettem tsz-tag?

geztem, ahol nem kellett különösebb szakértelem. Már 10 éves koromtól a nyári szünidőt végigdolgoztam, mint családtag és segítettem a család anyagi gondjain enyhíteni. 1962- ben a termelőszövetkezeten keresztül lehetőség nyílt a tanulásra és el is mentem kertészeti szakiskolába. Mint már előbb is említettem, apám sokat beteg volt, a nyugdíja is igen alacsony, ezért abba kellett hagynom a tanulást, mert szükség volt a keresetemre. Ugyanis a háromhónapos kertészeti szakmunkásképzés Szombathelyen, majd Villányban volt — bentlakásos. Szombathelyen végigjártam három hónapot, Villányból viszont már a második hónapban hazavdttek a szüleim, mert édesapám betegen feküdt itthon, a halálát vártuk, ami hamarosan be is következett. 1963. májusában eltemettük. Rám, mint a család akkori legalkalmasabb tagjára maradt a kereseti és megélhetési lehetőség biztosítása. Ekkor még mindig csak családtagként dolgozhattam, mivel fiatal korom miatt nem lehettem tsz-tag. Előnyt jelentett számomra, hogy a major területén laktunk és állandóan munkát tudtam vállalni, nemcsak a nyári időszakban, hanem télen is volt kereseti lehetőségem. Akkor még a magtárakban is sok volt a munka, mindent kézi erővel kellett megoldani, terményforgatástól a felmérésig.

öt évig dolgoztam ilyen minőségben a termelőszövetkezetben. 1967. március 11-én kértem felvételemet a tsz-tagok sarába és fel is vettek, ami nagyon emlékezetes számomra. Akkor már termelőszövetkezetünk nagy tsz-szé fejlődött, három kis termelőszövetkezet egyesült. Külön öröm volt számomra, hegy akkor már tanulhattam is. Az élteit öt év alatt mint családtag megfordultam a termelőszövetkezet minden ágazatában. Nyáron az aratási munkákban, cséplésben rendszeresen részt vettem. De a kukorica, napraforgó, cukorrépa, takarmányrépa, kender, búza, árpa, zalb, stb. ápolási és betakarítási munkáiban is, mert a növénytermesztésiben akkor még sokkal több fajta növény volt. Ezek a növényféleségek — a gabonaféléket kivéve — annak idején részesművelésként minden váltónak ki voltak osztva, egy meghatározott területet az ápolástól a betakarításig mdndenlkinek el kellett látni. Először természetesen mindent kézzel, aztán a termelőszövetkezet anyagi erősödése folytán lassan gépesítette a munkákat és csak részben kellett kézi munkaerővel dolgozni. Ma már a nehéz kézi munkát csaknem minden területen felváltotta a gépi művelés.

Miivel a megkezdett kertészeti szakiskolát nem tudtam befejezni, így nem is dolgozhattam ott. Igaz, hogy a kezdeti 6 főből 2 fő fejezte csak be, és később ők is otthagyták a munkaterületet, megszűnt a kertészet is.

Ebben az időszakban nem tudtam belenyugodni, hogy nem tanulhatok, és fiatal lány létemre ilyen nehezen kéll megkeresnem a kenyeremet. Lehetőség nyílott aTra, hogy jelentkezzék a Palánki Mezőgazdasági Technikumba, a levelező tagozatra. Mivel általános iskolai eredményeim nem voltak rosszak, nem féltem a tanulástól, szívesen vállaltam, csak az időt sajnáltam, ami miatt kiestem a munkából.

Az volt a vágyam, hogy ne maradjak a kapa mellett, --------------- hanem könnyebb muníkát vállalhassak, és képezhessem magamat. Meg is történt a felvételem, megkezdtem a tanulmányaimat 1964-ben a technikumban. Hetenként egy napot jártunk egyik munkatársammal együtt. Már két éve tanultam, amikor az irodában helyettesíteni kellett egyik fiatalasszonyt a bérelszámoláson, aki szülési szabadságra ment. Többek között rám is esett a választás, megpróbálták, hogy alkalmas vagyok-e a munka elvégzésére. Természetesen először nagyon izgultam, de el tudtam látni a rám bízott feladatot.

1

967. januárjában egyesült a falu három termelőszövetkezete. A központi iroda itt kapott helyet, ahol én is dolgoztam. Úgy alakult a dolog, hogy kellett a munkaerő az irodán és én is véglegesen maradhattam. Nagyon örültem, mert akkor már a munkámat biztonsággal végeztem, ismertem a számfejtéssel kapcsolatos tudnivalókat.

1967. március 11-én felvettek a tagok sorába, aminek igen örültem. Ekkor már 20 éves voltam és két éve asszony is. Már biztosan tudtam, hogy itt fogunk maradni a faluban. A férjem is a termelőszövetkezetnék tagja, itt tanult szakmát és itt élünk az ő szüleivel.

1968-ban sikeresen leérettségiztem. 1969-ben megszületett az első kislányom, a család nagy-nagy örömére.

Személyes nagy gondom volt a beteges édesanyám és a ’48-as születésű fiútestvérem sorsának alakulása is. Ök ketten még mindig a majorban maradtak, a cselédházban, mert amikor házasságot kötöttünk, férjem szüleihez költöztünk. A kapcsolat szinte mindennapos volt édesanyámmal, mivel a munkahelyem is itt a majorban van. Ez a gondoskodás a mai napig is fennáll, hozzám áll a legközelebb. Problémáinak nagy részét én oldom meg, segítem igaz-