Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-20 / 116. szám
1981. május 20. NÉPÚJSÁG5 Egymás rovására nyaralunk? Jó ideje tart, időnként elcsendesül, vagy éppen ellaposodik, majd újra felélénkül a szociálpolitika körüli szakmai vita. Nem kevesebbről van szó, mint az alapelvekről. Másképpen fogalmazva: vajon szociális jellegű-e az a szociálpolitika, amit évtizedek óta annak hiszünk és vallunk? Az egyik munkahelyen teniszpályák, úszómedencék, kozmetikai szalon, mosoda vagy — a „fajsúlyosabb” szolgáltatások közül — hegyi és vízparti üdülők, halász- és vadásztanyák, egy kisváros számára is irigylésre méltó lakásépítkezések. A másikon jobb esetben is csupán néhány bérelt szoba vagy sebtében felállított faház, nyaraló gyanánt; néhány rozzant zuhany, vagy tucatnyi .bádog lavór egy félreeső sufniban, öltöző és fürdőként. Ilyen szélsőségek jellemzik a munkahelyek szociális szolgáltatásait. Valószínűleg igaz, hogy egy vállalatnak könnyebb és talán „hasznosabb" is „béren kívüli juttatásban" részesítenie a dolgozók meghatározott körét, mint bérük emelésére törekedni. Többek között ezért sem biztos, hogy általában azok a vállalatok nyújtanak átlagon felüli szociális ellátást, ahol ezt a dolgozók érdekei megkívánják, vagy ahol a vállalat eredményei ezt lehetővé is teszik. E feltételezés megalapozottságára utal, hogy — minden idevágó felmérés, vizsgálat és kutatás szerint — évek óta gyorsabb ütemben növekszik az egy főre jutó vállalati szociális ellátás értéke, mint a munkások és az alkalmazottak havi átlagkeresete, illetve -jövedelme. A munkások számára persze tökéletesen mindegy, hogy a vállalat szociális tevékenysége mögött valójában milyen szándék húzódik meg. Az elosztás aránytalanságait azonban észreveszik és szóvá teszik. Mindhiába: a munkahely nem tehet mást, mint hogy válogat, differenciál. Érdem szerint osztja el a szociális támogatást. A dolgozók egy részének ad, másoktól megtagad, attól függően, hogy kiket tart fontosabb, hasznosabb munkatársaknak. Logikus és érthető magatartás^ egyetlen szépséghibával: a differenciáltan szétosztott szociális támogatás anyagi alapjait a vállalat valamennyi munkása és alkalmazottja teremti elő, akik feltehetően jól tudják, hogy a végzett munka és a szociális szempontok szerinti elosztás között alapvető különbség van. Elméletben. A szociális ellátás, a támogatások és a kedvezmények különböző formái ugyanis ma már egyértelműen bérkiegészítő szerepet töltenek be, s ez jelentős munkahelyi konfliktusokhoz vezethet. S e feszültségek egy sokkal mélyebben gyökerező probléma megoldatlanságára utalnak. Nevezetesen arra, hogy a szociálpolitika konkrét irányát megszabó preferenciális kritériumokkal sokkal takarékosabban kellene bánni. Illetve: előre tisztában kellene lenni e preferenciák alkalmazásának származékos követelményeivel és mellékhatásaival. Például: ha egy munkaKfelyen úgy döntenek, hogy a kedvezményes üdülés a legrosszabb anyagi helyzetben lévők számára nyújtandó szociális támogatás, akkor tudnuk kell azt, hogy ezzel a döntéssel a jobb fizetésűek, a munkahely szempontjából fontos, vagy éppen kiemelkedő munkát végzők jövedelmét megrövidítik, s fel kell készülni arra is, hogy egyesek közülük netán elégedetlenkedni fognak. Vagyis: nem ártana kimondani — még mindig az előbbi példánál maradva —, hogy a kedvezményes üdültetés elsősorban anyagi támogatás azok részére, akik — például családi helyzetük miatt — másképpen nem üdülhetnek. Nem feltétlenül szükséges ugyanis, hogy a munkahelyi beosztást, az átlagosnál magasabb szakértelmet minden lehetséges formában és minden lehetséges kedvezménynyel díjazzák, honorálják. A beosztás, a szakértelem ekvivalense — lenne! — a magasabb bér. S ebből az is következnék, hogy a szociálpolitikának egészen más kritériumokat kell — kellene! — alkalmaznia. VÉRTES CSABA ' *3HIM Sjr m ■0árVlC& WLtt m VJBH ^^lll|gl|l|j|j|P6®l ■ U ■mfMHT^LPsSi.. ::l|l|p|ISH iZaiLatoaros, a néhány évtizede még ismeretlen kisközség, ma a reumásotk Mekkája. Nyáron hosszú kocsisor, a parkoló autók százai vezetik az utast, akii elősziör jár e helyen, a strandihoz. Am télen se néptelan a termálfürdő és környéke. Hazaiak és külföldiek keresik fel — úgy 7—800 ezren évente. Gyógyulást keresnek az „áldott víziben”, amely sok organikus anyagot és sót tartalmazó, al- káíikloridos és hidrogénkarbonátos. jódos. kénhidrogénes hévíz, jelentős fluorid-, me- talborsav- és metakorasav- tartalommal. Kiválóan alkalmas mozgásszervi és reumatikus fájdalmak, ideges panaszok és nőgyógyászati bajok kezelésére. De jó tapasztalatokat szerezitek a fogínygyulladás orvolsíliáisában is. A 96 fokos hévizet a véletlen hozta félszínre, amikor 1960-lban olaj után kutattak Zalakaros határában. S az olaj helyett gyógyhatású meleg víz tört fél kétezer méter mélyből, a fúrások nyoimán. A D—6-os termálkút vizét 1971-lben nyilvánította gyógyvízzé az egészségügyi miniszter. E vízzel előbb szabad strandfürdőt építettek, majd ahogy nőtt az érdeklődés, fedett medencét is létesítettek. 1975-hen készült el a harmonikatetős csarnok, amely két medencét fed be — így télen is használhatóvá vált a zalakarosi termálfürdő. A nyitott medencékben 36 fokos, a nyitott uszoda medencéjében, 26 fokos víz várja a strandolókat. A fedett részhez kád- és súlyfürdő, fiziko- és hidroterápiái kezelés, masszázs, állandó orvosi rendelés, szaktanácsadás szolgálja a betegek gyógyulását. Az egészségesek kedvelt szórakozása a szaunia, amelyhez úszásra alkalmas hideg vizes medence csatlakozik. Strandszezonban bevezették az éjszakai fürdést is. Zala megye egyik legszebb táján, a 7. számú fő közlekedési út közelében, Nagykanizsától 18 kilométerre, az országhatártól (Detenyétől) 38 kilométerre, Zalaegerszegtől és Keszthelytől 40 kilométer távolságra épült ki a nyaralófalu. A Balaton közelsége (30 kilométer) miatt a tó üdülővendégei is könnyen és gyakran keresik fél Zalaka- rost, a gyümölcs- és szőlőkultúrájáról ismert települést. A megszállni vágyókat 80 személyes, B kategóriájú szállóban tud'ják fogadni. Első osztályú nyaralófalait alakították ki 30 alpesi nyaralóházból, amelyben 120 vendég lakhat Autóskempingjében is több száz turista találhat szálláshelyet. De majd minden za- lakarosíi házon is ott a felirat: „szoba kiadó!” A közeljövőben elkészül a 450 személyes SZOT-szálló. S bővítik a fürdőt, új fedett részt terveznek gyógymedencékkel, olyan gépekkel, felszerelésekkel, hogy a súlyos mozgásszervi betegségiben szenvedők is igénybe véhessék a fürdőt. A nagyhírű hévízi, harkányi, hajdúszolboszlói gyógyvizek mellé egyre több, új fúrású, hazai termálfürdő zárkózik fel. Űj létesítményeivel, kellemes klímájával a szelíd hajlatú domboldalon fekvő Zalakaros is egyre népszerűbb. Visszatérő vendégel — Ausztriából, Jugoszláviáiból, s az ország minden részéből jó hírét viszik szét. K. M. gatrti a testvérem élietútját, mert — sajnos —, nagyon felelőtlen. 1976-lban végre ők is beköltözhettek a faluba. Sikerült számúikra egy kisebb házat vásárolnunk, ahol most laknak, így hozzám is közelebb kerültek, még több segítséget adhatok nekik. Tagságom kezdete óta, de mondhatnám még az előtt is, úgy éreztem, hogy csak itt találhatom meg a számításaimat. Nagyon idenőttem ehhez a termelőszövetkezethez, a faluhoz, az emberekhez. Mindenkit ismerek és engem is ismernek. Elképzeléseim, terveim soha nem voltak magasak, megvalósíthatatlanok. Csak reális igényeket próbáltam magam elé tűzni és sikerült is véghezvinnem. Most is — amikor visszagondolok a régmúlt időkre — úgy érzem, hogy ez a termelőszövetkezet volt az, amely segítséget nyújtott a családi életünk kialakításához és a személyes céljaim eléréséhez egyaránt. Ha most végiggondolom, hogy milyen hatalmas fejlődés történt a termelőszövetkezetben azóta, amióta én ismerem, értékelni tudom, hogy mit jelentett a szocialista átszervezés, mekkora fejlődés történt a mi gazdaságunkban azóta. Nagyot fejlődött a nők élet- és munkakörülményeinek alakulása is. 1971-ben a termelőszövetkezet nőbizottságának az elnökévé választottak, amelyet még most is ellátok mint társadalmi tisztséget. 1975-től a termelőszövetkezet vezetőségének is tagja vagyok. Örömmel 111011 ú hatom, hogy munkámat elisme- ___________rik, úgy a termelőszövetkezeten belül, mint a községben. 1973-tól tanácstag vagyok. Tehát személyemre vonatkozóan az a kérdés, hogy hogyan lettem tsz- tag, azt hiszem elmondhatom, hogy én annak születtem. Ha termelőszövetkezetünk gazdálkodását, belső életét összehasonlítjuk valamely nagyvállalat életével, úgy érzem, nincs különbség, nem vagyunk egy kicsit sem hátrányosabb helyzetben hazánkban az ipari dolgozóknál. Aki akar, szeret dolgozni, tenni a közösségért, az emberekért, az tsz-tagként is olyan rangú és értékű, mint a vállalati dolgozók. A termelőszövetkezeti törvény, az alapszabály és a belső szabályzatok biztosítják a lehetőségét annak, hogy a termelőszövetkezeti tagok élet- és munkakörülményei olyanná váljanak, mint az ipari dolgozóké. Megoldott a dolgozók munkába szállítása, az üzemi étkeztetés, a fehér-fekete öltöző, a dolgozók szakmai-politikai továbbképzése, a kulturális lehetőségek mind szélesebb mértékben történő biztosítása. Az életszínvonal ma már a parasztoknál, a mezőgazdaságban dolgozóknál éppen olyan szinten van, mint az egyéb rétegeknél. Ebben úgy érzem, egy kicsit nekünk, nőknek, asszonyoknak is benne van a munkánk. Termelőszövetkezetünkben nem tesznek különbséget férfi és női dolgozó között, és ugyancsak nem tesznek különbséget fiatal és idős között. Mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy munkájával bizonyítsa be, hogyan hasznos tagja kis közösségünknek, és a társadalomnak. Anyagi lehetőségeinkhez mérten segítséget nyújtunk az idős, rászorulóknak is. Termelőszövetkezetünkben öt bizottság működik. Bizottságokat tevékenységük során kimondatlanul is az a közös cél vezérli, hogy a törvényes rendelkezések keretein belül figyelmességükkel, tenni akarásukkal minden alkalmat megragadjanak azért, hogy a tagság és a családtagok munkahelyüket második otthonuknak érezzék, összetartó, egyet akaró erővé váljanak. A mi termelőszövetkezetünkről csak nagyon szépet és jót tudok írni, mert személyes tapasztalataim, meggyőződésem csak ezeket bizonyítják. De nem hiszem, hogy tagjaink akármelyikének más lenne a véleménye. Munkám során mindenkor megkaptam a termelőszövetkezet vezetőségétől a segítséget, a jó tanácsot, és ugyanezt tapasztalhatjuk a tagság olyan tagjaira vonatkozóan is, akik tenni akarnak a közös ügyért. Termelőszövetkezetünk tagjai sorából sok vezetőt nevelt ki türelmes, megértő és segítőszándékú munkával. Megvan a lehetősége minden tsz-tagnak, bárhol is kezdte a munkát, hogy tudását hasznosítva, továbbképzéssel, jó gyakorlati munkával hasznosítsa is azt. Ezt természetesen a szocialista demokrácia biztosítja minden dolgozó részére, ami jellemző a mi termelőszövetkezetünkre is. Azt, hogy jól dolgozik a termelőszövetkezetünk, bátran mondhatom és büszkén állíthatom, mivel mindent bizonyítanak azok az elismerő oklevelek, amelyekkel tele van a tanácskozótermünk fala. Az idei évben már negyedik alkalommal nyerte el termelőszövetkezetünk a „Kiváló Termelő- szövetkezet” címet, mely mögött természetesen a vezetőink és $ dolgozóink jó munkája áll. Én is úgy éreztem, hogy segítettem ebben a munkában, tettem érte. Egy pillanatig sem vetődött fel bennem az a gondolat, hogy miért is lettem tagja ennek a termelőszövetkezetnek, talán máshol is végezhetném a munkámat. Remélem, hogy a távolabbi időszakban is biztosítva lesz az eddig is nyújtott segítség, úgy az én személyemre vonatkozóan, mint minden dolgozó részére. Ügy érzem, hogy egy -pici keserűséget mégis meg kell említenem a jelenlegi beosztásommal kapcsolatban. Hozzá kell viszont tennem, hogy nemcsak a mi termelőszövetkezetünkre vonatkozik csupán. 1974-ben és 1975-ben még két kislányom született. Szülési szabadságon töltött idő alatt kineveztek a termelőszövetkezet belső ellenőrének. Ez egy olyan státus, melyet csak 1979. decemberében tettek kötelezővé minden termelőszövetkezetben. Mivel tapasztalat ezen a téren nem volt, én különösen nehéz helyzetben voltam. A szülési szabadság ideje alatt a két kicsi és egy nagyobb kislány nevelésén, gondozásán túl képesített könyvelői tanfolyamot végeztem. Igyekeztem, hogy ne maradjak le a fejlődésben, de már a második kiesésem — ami a gyes miatt egyfolytában 3 év volt — soknak bizonyult, mert nem tudtam foglalkozni a közügyekkel sem, és nem tudtam bekapcsolódni a termelőszövetkezeti életbe sem. Azóta már elvégeztem a középfokú belső ellenőri tanfolyamot is, hogy könnyítse a munkámat, de úgy érzem, hogy sokkal több segítségre lenne szükségem, hogy kellőképpen tudjak dolgozni. Sajnos, a termelőszövetkezetek nagy részében nem értékelik még ennek a munkának a jelentőségét, ezért ezt a munkát végzők nem kapják meg a kellő segítséget sem üzemen belül, de a felsőbb szervektől sem. Gondolok a többszöri tapasztalatcseréket biztosító megyei, de bővebb körű értekezletekre. Tehát az egyetlen nehézségem a fentiekből adódik a munkám végzése során. Ügy gondolom, hogy talán az ígért segítséget megkapom és akkor kedvezőtlen tényező sem akadályozza a munkámat. összeszedem minden erőmet, tudásomat, hogy munkavégzésem során továbbra is hasznos tagja legyek annak a termelőszövetkezetnek, ahol kezdtem a munkámat. “Nemcsak a tagságom kezdetére kell gondolnom, ha visz- szagondolok a régmúlt időkre. Tulajdonképpen az a tudat, hogy hol kezdtem^ mint családtag — a határban a nehéz fizikai munka, marokszedés, kapálás, ma a termelőszövetkezet vezetői között felelősségtudattal tevékenykedem napról napra — olyan haladás az életemben, mely nagy megelégedéssel tölt el. RilCTka vaovnlr arra’ hog^ a szövetkezetünk fejlődé- pu»zhc sével talán sikerült nekem is lépést tartanom, ami bizonyítja, hogy tsz-taggá váltam. Munkám során pedig igyekszem segítséget nyújtani dolgozó tagjainknak abban, hogy szorgalmas, becsületes taggá váljanak, a szó legigazibb és legmélyebb értelmében. VARGA MIHALYNÉ zombai Egyesült Erővel Termelőszövetkezet A nyolcvan személyes Hotel Termál
