Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-20 / 116. szám
1981. május 20. NÉPÚJSÁG 3 Fogyasztóként a KEGE gesztoránál Hogy mi a szerepe a mö- zsá Űj Élet Mgtsz-,nek abban a kertészeti gazdasági egyesülésiben, amit fél tucatnál 'alig több termelőszövetkezet hozott létre, megírták már előttem. Engem most a zöldség-, gyümölcs-, buTgonyafo- gyasztót, aki piacon, boltban vásárolván — jaj, de nagy szégyen — nemcsak morgolódni, még káromkodni is szoktam, az érdekel, hogy ami jót alkalmanként — piacon, bóltban — vásárlóként élvezünk, az miit visz a gesz- torkodó Mözsön kívül a bogyiszlóiak, tengeliieiek, mado- osaiak, tolnaiak, szedresiefc és sióagárdiak közös gazdaságának a konyhájára. Nos, annak ellenére, hogy — megannyi máshoz hasonlóan — növekednek a Zöldség- és gyümölcstermelés költségei, amitől riadozván, a vállalko- zókedvben, kockázatvállalásban mérsékeltek máris hozzáláttak csökkenteni a kertészetre fogott földterületek nagyságát, a haszon tisztes. Mint azt hallani volt alkalmam: tavaly a burgonya és paprika több hasznot hozott, mint a búza összesen. Az egyesülés koordinációs munkája révén szakosod talk a taggazdaságok, s burgonyából, zöldségfélékből termelnék annyit, amennyi megfelel a megyei igényeknek. Van, amiből jut nemcsak dollárbevételt jelentő exportra, hanem más megyékbe való értékesítésre is, vagy a konzerviparnak pl. zöldbabból. — Miért éppen a mözsi té- esz lett a KEGE gesztora? — tettem föl a kérdést Arany Istvánnak, a tsz és a KEGE intéző bizottsága elnökének. Mint válaszában elmondotta, azért, mert a kertészetnek Mözsön erős hagyományai voltak. Burgonyát, zöldséget termeltek az itt élő emberek, majd a felvidékről idetelepült és a kertkultúrához vonzódok bővítették ki káposztával a termelésre érdemesnek ítélt árúkollekciót. Hát persze, nem olyan intenzív körülmények között folyt a termelés, mint napjainkban. iDe a nagyban váló kertészet magvát mindenképpen azok alkották meg, akik kezdetben a közeli megyeszékhely piacára alapozták zöldségtermelő tevékenységüket. Ami kicsiben bevált, nagyban is valóra váltotta a hozzáfűzött reményéket. A mözsi téeszt — mely 1967 óta tízszer nyerte el a „Kiváló” címet és a Minisztertanács vándorzászlaját —, néhány évvel ezelőtt már a MÉM modellüzemmé léptette elő. Az ebben megnyilvánuló erkölcsi megbecsülésen túl 1978—79-ben négymillió forint támogatást is adott a szakminisztérium. Miire fordították? Túl a burgonyatermesztés gépesítésének feladatán, fóliasátor alatt is használható kertészeti kisgépek beszerzésére. Az ügyes — és olcsónak egyáltalán nem mondható — jószágok a négy évvel ezelőtt társult gazdaságok összes fólia alatti munkálatait elvégzik. Ma már közderű tárgya, de amikor elkezdődött az egyesülés szervezése, a szakosodásra beállt mai tagok közül nem egy titkolni se tudta a gyanakvását. „Mindig is ravaszak voltak ezek a mözsi- ek. Biztosan a nagy haszon miatt szorgalmazzák a kertészeti egyesülést” — hangoztatták itt is, ott is. Egy év után eloszlott a gyanú. A gesztor komolyan vette a tisztét. Sorra dolgozta ki a különféle 'nagyüzemi — és jól jövedelmező — technológiákat a taggazdaságoknak. Tengelicen, ahol a homokos talaj nem minden alá jó, uborkát és dinnyét termesztenek nagy tökéllyel. Sióagárdon a sárgarépa, zöldség a kertészet fő növénye. Tolnán és Bogyiszlón a paprika, Madocsa a fólia alatti hideg hajtatásban vezet a gyümölcstermelés méllett. Mözs pedig, hovatovább hét éve megtermeli — újabban jelentős, megyén kívüli piacra dobható fölösleggel — lakosságunk burgonyaszükségletét. — Kár, hogy nem vasárnap jöttek — mondta Arany István, aki Szentes Nándor, a KEGE igazgatója, a mözsi téesz volt főkentésze helyett volt a házigazdánk. — Mindenki nyüzsgött, vágtuk a káposztát, ami exportra megy. Ha szerencséjük van, le is tudják fényképezni, úgy tudom, most jegelnek egy vagont. Szerencsénk nem volt, de azt megtudtuk, hogy az átvevő által újbóli válogatásra ítélt árumenhyiség ez évben már a sokadik szállítmány lett volna. Az NS’ZK-ba és Svédországba már több vagon gyönge, tavaszi káposzta elment. A társulás különben létrehozott működési helyén saját kereskedelmi részlegéket is, kikapcsolva a nagykereskedelmet, két éve üzemekben, gyárakban szervez burgonya-, alma- és hagymaakciókat, melyek során a vásárlók sokkal olcsóbban intézhetik el beszerzéseiket. Igen aktív segítséget ad a KEGE a TSZKERV szekszárdi áruházának is, amely nagy mennyiségben kap burgonyát, káposztát, paprikát. Senkit befolyásolni józan ítéletében nem akarok, de több oltóból is kedvemre való a kínálatnak és keresletnek ez a gyors talállkoztatása. Először: olcsóbban kapom, másodszor: hamar! Eriss tehát az áru, nem töri tárolás, szállítás, újabb tárolás, míg hozzám jut. A zöldségfélék rendkívül gyorsan romlanak, nem mind bírja azt a 3—4 napot, míg a szedéstől számítva a fogyasztóhoz jut. Ami pedig a ZÖLDÉRT net illeti, évek óta ismert probléma: áruátvételnél minősít, osztályoz, aszerint fizet a termelőnek. Forgalmazásnál — noha erre szabályok köteleznék — nincs osztályozás. De beszéljünk a káposztáiról, azaz arról a feldolgozó- üzemről, amely 5,5 millióba kerül, saját kivitelezésben készül és szeptemberben már nekilát a KEGE-ben termelt káposzta savanyításához. Ebben az évben még „csak” 15 vagonnal tartósítanak. Jövőre már 50 vagonnal. Aki ismeri valamelyest a káposztát — ami a nóta szerint kerek és bodor a levele —, tudja, hogy meglehetősen rapszódikus növény. Van, hogy bejön, megtérül a termelésére fordított pénz, idő, energia. Van, hogy alig terem valami. Akkor van az, hogy a maszek káposztások csMilagászati összegű árat kérnek egy kiló savanyított káposztáért a piacon. Amennyiben rákapnak a fogyasztók a mözsiek készítményére, nemcsak a szekszárdi piacon ér véget az árakat indokolatlanul felverők „káposztakirálysága”. Később savanyítanak majd Bo- gyiszlóról cseresznyepaprikát és Tengalicről csemegeuborkát. A Baranya—Tolna megyei nagyker máris jelentkezett partnernek a 15 vagon káposztára. Nem kétlem, lesz vevő a jövő évi 50 vagonos mennyiségre is! Az egyesülés kertészeteiben különben a szedés, csomagolás, áruelőkószítés kézi munkaerőt kíván. Mözsön 50 fő alkotja a kertészet muln- kahadseregét, női többséggel, persze. A 6-os út fasortól takart túloldalán — a mözsiek felső 'határrészién — 10 hektáron befejezés előtt van a paprikapalántázás. Tavaly a tolnai út mellett volt a szabadföldi paprika, most .amott lesz. De itt is, ott is öntözni lehet. A vizet a mözsliek 316 hektárnyi területének öntözésére a Sió bal parti öntözőfürtje adja. Hat kilométer hosszan a csatornából is tudnak vizet kiemelni, így további 500 héktárt öntözhetnek, ha nem is a legkorszerűbb módon. „A KEGE valamennyi tagjának van módja valamely természetes víz- forrásból az öntözésre” — hallottuk. Burgonya 150 hektáron terem a mözsi határban. Nagy tőkebefektetéssel gépesítették a burgonyatermesztést. Hárommillióba került a tároló, ötbe a gépsorok, a 40— 50 vagonos vetőmagszükséglet elvitt hárommilliót. Eny- nyi pénzt mia egy nagyon nagy gazdaság sem tudna leakasztani a szögről, ha ugyan szögön lógnának a milliók. Évi 350 vagon étkezési burgonyát termelnek asztalunkra a mözsiek. S úgy, hogy közben nemcsak a KEGE- ben látják el mintaszierűen a gesztorságból adódó feladataikat, hanem nagyón intenziven segítik a háztáji és kisegítő gazdaságokat is. A téesz biztosítja a termelési technológiát és szervezi meg az értékesítést. A tag, az áruból fizeti vissza a költségeket. Van miből. Egy 800 négyzetméteres fóliafelület kettős hasznosítással — előbb káposzta- és karfiol-, majd paprikahaj1 tatással — meghozza az évi 32 000 forintos átlagnyereséget. Nekünk, fogyasztóknak pedig a jobb ellátást. —lászló— Fotó: czakó Tolna megyei műszaki hetek (2.) A termelés- és munkaszervezés a középpontban A Tolna megyei műszaki hetek rendezvénysorozatának sikere ma már — közeledvén a befejezéshez — egyértelmű. Rangsorolni lehetetlen, nem is ezért választottuk ki cikksorozatunkba a szervezési ankét előadásait, hanem azért, mert ezen a területen kívánatos a legjelentősebb előrelépés. Bízunk abban, hogy az öt üzem ilyetén tennivalóinak részletesebb tárgyalása tanáccsal szolgálhat a többieknek is, vagy legalábbis irritálja azokat. És ez is valami. EXPORTES Árpolitika üjszerüen A Bonyhádi Cipőgyár exportpiaci és árpolitikájáról az új szabályozórendszer hatásának aspektusából dr. Sós Csaba főkönyvelő-helyettes tartott előadást az ankéton. A Bonyhádi Cipőgyár, az egész cipőiparhoz hasonlóan, az új árképzés rendszerébe tartozik. Ennek megfelelően az üzem rentábilis működését, fejlődését a VI. ötéves tervidőszakban az export, ezen belül elsősorban a dollárelszámolású export volumene, hatékonysága alapvetően befolyásolja. 11975-től 1980-ig a nem rubelelszámolású cipőexport több mint megháromszorozódott. A kedvező eredményekben nagy jelentősége volt annak, hogy a vállalatvezetés tudatosan érvényre juttatja a marketingszemléletet. A marketing mint vállalatvezetési funkció biztosítja az egész vállalati rendszer piaci orientáltságát. Az V. ötéves tervidőszaki termékpiaci koncepciók egyedi technológiájú és megjelenésű varrott termékeiken alapultak a tőkés piacokon. E termékeket Európában csak kevés cipőgyár gyártja, viszont a kedvező használati tulajdonságokkal rendelkező ilyen cipők iránt állandó igény van. Az elért vállalati eredmények igazolják az elképzelések helyességét. A minél jobb exporteredmények érdekében gyakorlat a vállalatnál termék- rangsorok készítése, fedezeti vizsgálatok elvégzése, a költségek és az árak párhuzamos elemzése. A VI. ötéves tervidőszak exportmegalapozására már 1978-ban megkezdték a felkészülést. Bevezették a nyersbőr világpiaci áralakulásának folyamatos elemzését. Elkészítették termékszerkezetük műszaki-gazdasági kritériumok szterinti értékelését. Meghatározták a versenyképessé tehető, valamint a leállítandó termékeket. Mindezek alapján az újítók bevonásával, új termékeket és új technológiát fejlesztettek ki és vezették be. Az új technológiával készülő korszerű termékeik nemcsak a belföldi piacon arattak sikert, hanem az USA-piacra is sikerült velük betömi. Több, gazdaságtalan termék gyártását leállították. Külkereskedelmi partnereikkel közösen tovább kívánják fejleszteni a piaci információk rendszerét. Továbbfejlesztik a megkezdett értékelemzéses gyártmány- tervezést. A piaci bizonytalanságok csökkentésére termelési-fejlesztési kooperációs együttműködési lehetőségek után kutatnak a fejlett cipőiparral rendelkező tőkés országok piacain is. A tőkés piacokra irányuló exportban a versenyképesség folyamatos fenntartása a termékszerkezet állandó korszerűsítését igényli. A műszaki fejlesztés eredményei lehetővé teszik, hogy a 'belföldi és a szocialista export- kínálatot is a világpiaci követelményeknek feleltessék meg. A gyorsaság, a divatkövetés, a piaci értékítélethez igazodó árpolitika fo- gyasztócentrikussága mind jobban érződik a hazai fogyasztók számára is. TERMELÉSÉS MUNKASZERVEZÉS MAGASABB SZINTEN A Triumph-kooperációban megvalósított termelés- és munkaszervezés tapasztalatai a Tolna megyei Ruhaipari Szövetkezetben volt a címe Cseh Ferenc műszaki vezető előadásának, amelyben előbb áttekintést adott arról a fejlődésről, amely 1952-ben kezdődött és mostanára nagyszerű eredményeket hozott. A létszám és főleg a termelési érték hallatlan méretű felfutásával, hely hiányában nem tudunk foglalkozni. A nagy változás, szinte ugrásszerű emelkedés 1972-ben kezdődött, amikor is a szövetkezet korszerű gépekkel gazdagodott, épületbővítő rekonstrukciót valósított meg, korszerűsítette technológiáját és munkaszervezését. A technológia korszerűsítése azonban nem volt teljes, elég gyakori volt a minőségi reklamáció, főleg az exporttermékeknél. Azonos időben öthat tőkés megrendelő nem jelentett biztos piacot a szövetkezetnek. Ezután a HUNGARO- COOP közvetítésével több évre szóló bérmunkaszerződést kötött a Triumph céggel. A megrendelő vállalta a különleges minőségigényű technológia betanítását, a szükséges gépek, berendezések biztosítását. A Triumph cég saját üzemében kísérletezi ki az anyag- és időnormákat. Több magyar szövetkezet tapasztalatai szerint egyéves begyakorlás után 80 százalékos átlagos teljesítmény elérhető és emellett az üzem mgír rentábilis. A „mii” szövetkezetünk 1976-ban már 96 százalékos teljesítéssel dolgozott. Időközben a piaci igények változtak, a szövött alapanyagú hálóingek helyett hurkolt alapanyagú hálóingek gyártására kellett átállni. Időszakos visszaesés után ma már ismét 90—95 százalékos a teljesítés. Jelentős jövedelemforrása volt a szövetkezetnek az, hogy a szabásnál anyagmegtakarítást tudtak elérni. Ez utóbbi jövedelemforrás, a Triumph által üzembe helyezett számítógépes szabá- szati berendezés következtében csökkent, a nyereség azonban ma is számottevő. A szövetkezet nyeresége a valamikorihoz képest nagymértékben nőtt, ugrásszerű volt a szakmai fejlődés, megismerkedhettek a legkorszerűbb technikával és technológiával, valamint a tőkés piac mechanizmusával. Közben a partner Triumph cég tovább bővitette kapcsolatait. Jobb technológiával, jobb minőségű melltartókat kellett gyártani. A szövetkezet dolgozói — a kooperáció keretében — sikeresen működtek közre. Ma már az alig több mint ezer fős szövetkezet árbevétele 93 millió forint és ennek közel 50 százaléka tőkés piacra irányuló exportból származik. Fokozatosan bővülő exportjuk növekvő versenyképességüket bizonyítja. íme ezt eredményezi a piaci igények felismerése és felmérése, a rugalmas termékváltás és az állandó korszerűsítés technikában és technológiában. Kitüntetettjeink (II.) „Eladni akkor nehéz, amikor van áru” Tízéves a szekszárdi Korzó Áruház, tíz éve „kormányos” Király Péter igazgató. — Bronzos igazgató. Mit gondol, miért kapta a kitüntetést? — A megyei tanácson dr. Szabópál Antal elvtárs adta át a kitüntetést, és úgy mondta, hogy sok éves eredményes, lelkiismeretes munkánkért kaptuk a kitüntetést. Ügy gondolom azonban, hogy ezt a kemény tíz évet is mérlegre tették, meg azokat az éveket is, amelyeket a szekszárdi 25-ös ABC-áruiház indításánál eltöltöttem. — Hol tanulta a kereskedést? — Decsen. Pontosan emlékezem rá, hogy 1941. április elsején vettek fel próbaidőre, és május elsején véglegesítettek tanulónak. Heten voltunk a Hámori-féle üzletben, és árultunk mindent, ami a falusi népnek akkor kellett. Ott tanultam meg, Király Péter áruházigazgató, Munka Érdemrend, bronz fokozat hogy a vásárló az mindig vásárló, arra figyelmeztetem munkatársaimat is, hogy a vevő mindig „úr”, azt ki kell szolgálni. — Egészen jó híreket hallunk manapság a Korzóról. — Nem is csodálom. Ugyanis változtattunk üzlet- politikánkon, s azt mondjuk most: keressük meg azt az árut, amit a vevő kigondol. Tehát eléje megyünk a vásárlónak. Eléje megyünk — szoktam mondani munkatársaimnak, mert mi a vevőből élünk. Ha nincs forgalom, nincs pénz, ha nincs jó áru- választék, elmegy a vevő más céghez. Megállítjuk a vevőt, olyan választékot kínálunk ruházati termékekből, amilyent másutt nem talál. Megtanítottuk munkatársainkat arra, hogy eladni akkor művészet, amikor van áru. Ha nincs, az csak elosztás. Nézzék meg áruházunk választékát, az mindennél többet mond! — Amikor átvette a kitüntetést, aznap mennyi volt a Korzó napi forgalma? — Pontosan 692 872 forint. —Pj—Ka— Betáplálják a palántázógépet