Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-16 / 89. szám

1981. április 16. rtÉPÜJSÁG 3 Osztályról osztályra (Vili.) A tomerömű-épitkezés Mezőgazdasag Kelemen István osztályvezető-helyettes és az osztályvezető Sorozatunkkal sze­retnénk az olvasót — a választópolgárt- megismertetni a Tolna megyei Tanács hivatali apparátusá­nak munkájával. Be­pillantunk egy-egy osztály munkájába. A sokrétű munkakö­ri kötelességet, a tennivalókat nem le­het egy újságriport­ban felsorolni, de a kiragadott epizódok eligazítanak, tájé­koztatnak arról, hogy kik, s hogyan dolgoz­nak a megyei tanács épületében. A tél végén a szokáshoz híven Tolna megyébe látoga­tott a MÉM .néhány vezető beosztású szakembere mi­niszteri ifeladategyeztető tár­gyalásira. — Több területen a megye rangos helyet foglat el az or­szág más megyéi között. 'Ke­nyérgabona-hozama az V. öt­éves terv alatt 23,7 százalék­kal emelkedett, míg országos viszonylatban 21,5 százalékos volt a növekedés. A kukori­catermesztésnél az országos átlaghoz képest még nagyobb az etőirepélés. Ehhez tudni kell, hogy egy magas szintről feljebb jutni sokkal nehe­zebb, mintha alacsonyról in­dultunk volna. Az V. ötéves terv elején ás jó eredménye­ink voltak, de a „.rátétéi” sokkal nagyobb erőfeszítésbe került, mint a megelőző öt­éves terv alatti termelés, és hozamnövekedés — Barsi Mi­hály, a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály vezető­je mondja örömmel a sike­rekről. Az osztályvezető hosszú ideig dolgozott közvetlenül a termelésben, tudja, minden mázsa hozamnövekedésben mennyi az emberi erő, és milyen gonldokfcal jár a ve­zetőknek, hogy a termelést a költségek szinten tartásával növelni tudják. Bár jó adott­ságúnak mondható Tolna me­gye, az eredmények mégis fi­gyelemre méltóak. A megye nagyfokú iparosodása mellett az élelmiszergazdaságban, is „iparosodás” történt, hiszen az elmúlt évtizedben hono­sodtak meg, váltak a termelés fokozásának eszközeivé a ter­melési rendszerek a növény­termesztésben és az állat- tenyésztésben egyaránt. Alig másfél éve átszervez­ték a tanácsnak ezt a legna­gyobb osztályát. Több mint negyvenen dolgoznak itt. Fél év alatt huszonhárom új munkatársat vont maga köré Barsi Mihály. Mielőtt őt ide kinevezték, hét évig Zomibán volt ifőagronómus. — Ez az államigazgatási, szakigazgatási munka egé­szen más j ellegű, mint a termélő. Itt új ember vol­tam, de nagy magabiztossá­got adott számomra, hogy a mezőgazdasági gyakorla­tomból következően ismer­tem a megye termelési hely­zetét. Most éppen tervidő­szak-váltásban vagyunk, te­hát akad dolgunk bőségesen. Az élelmiszergazdaság gé­pesítése, korszerűsítése egyre intenzívebb, s azt inspirálják a megyei tanácsnak erről az osztályáról, bogy a népgazda­ságnak szükséges termékeket állítsák elő. Éppen ezért „szorgalmazzák” a háztáji és kisegítő gazdaságokat is. A termelő emberekben kialakult az egész megyében egyfajta versenyszellem, hogy a nép- gazdasági igényeknek meg­felelően miinél gazdaságosabb munkát végezzenek. — (Hogyan tudják a terme­lők és értékesítők érdekeit összehangolni? — Azt szeretnénk elérni, hogy a felvásárló ne felvá­sárló, hanem termeltető le­gyen. Tehát a gazdasági kap­csolatok a kölcsönös érdekék, előnyök alapján alakuljanak ki. Apparátusunk ennék ér­dekében is munkálkodik, többek között, mert felsorol­ni is nehéz volna, hogy mennyi a tennivalónk, mint szakigazgatási szervnek. — A különféle vállalatok ne húzzák le a sápot a- ter­melőről! Dicséretes törekvés. Milyen eredménnyel jár ez a munka? — Egyre több vállalat fi­zet például végelszámoláskor még külön pénzt is. A másik öldala pedig, hogy Tolna me­gyében csak két olya n mező­gazdasági termelőszövetkezet van, amelyik veszteséges. Mi közbeszólhatunk, mint szak- igazgatási szerv, de tudni kell, hogy a helyzet elmérgesedé­sének mindig szemtanúja a tagság, az ottani vezetőség. De a termelőszövetkezeti tör­vényt tiszteletben tartva is be lehet avatkoznunk egy rosszul gazdálkodó szövetke­zet ügyébe, de ez — sajnos — legtöbbször csak későn tör­ténhet meg. Ahol egy gazda­ságban az átlagos nyereség évenként nem éri el a tíz százalékot, ott nagy bajok következnek be. Nem szándé­kom sorolni az Ilyen gazda­ságokat, de tudnék mondani néhányat, amelyik nem így járt,, s tudjuk, hogy melyik közös gazdaság van a veszé­lyes zóna közelében. — Nem lehet leváltani a vezetőket az lilyen gazdaság éléről, ahol nem tesznek még mindent a látható veszteség felszámolására ? — A vezetőket le lehet Váltani, de nem nekünk, ha­nem a tagságnak. Nincs jog­szabály arra sem, hogy egy gazdaság termékszerkezetét mi határozzuk meg. Volt er­re már .példa, az elmúlt év­tizedekben, de az nem veze­tett jóra. Az oktatás, a meg­előzés a mi fegyverünk, no és természetesen a hatásos tör­vényeket, rendeleteket be­tartjuk. Azt szeretnénk elér­ni, tanfolyamainkon is min­dig erről .beszélünk, hógy a szövetkezet elnöke a „minisz­ter fejével” gondolkodjék, lépjen túl a község, a szö­vetkezet határán., gazdaságán. Hasznosítsák a völgyeket — ■— mondjuk; alakítsanak ki nagytáblás területeket; vé­gezzenek meliorációt; a völgyfenekek vízrendezése, a homokos vidékek felújítása — mind-mind olyan téma, amivel mi itt foglalkozunk, persze a rendéletek értelmé­ben, és tanácsokat adunk, megmondjuk, hogy az eljárá­sát hol kell kezdeni, milyen segítséget, kitől kaphatnák. A homokos vidékek rendezé­se, Paks és Szedres térségé­ben eredménnyel jár, ez is a szákigazgatási szerv közre­működésével Sikerült. Lehet­ne a megyében fejleszteni a szőlőgazdálkodást, koránt­sem használjuk ki a borvi­dék, a történelmi borvidék kínálta lehetőségeket. A VI. ötéves tervben el kell telepí­teni 1700 hektár szőlőterü­letet. Elemi érdek, hogy a termőföld miinél jobban hasznosuljon. Telepítsünk diófát például ott, ahol sem­mi mezőgazdasági kultúra nem tenyészik. Még a borvi­dékről: a szekszárdi Arany- fürt szőlőgazdálkodására job­ban kellene figyelni, példáju­kat követni a tőkével, terü­lettel rendelkező és kellő te­rülettel bíró szövetkezeti és állami gazdasági vezetőknek. Szóval arra törekszünk, hogy a kormány agrárpolitikája érvényre jussom hogy segít­sük a híres Tolna megyei élelmiszer-gazdasági üze­meket, még jobb eredmények elérésére. Szerencsés helyzet­ben vagyunk, hiszen nem­csak a szakigazgatási szerv munkáját értékellik illetékes helyeken jónak, hanem Tolna megye egész élelmiszergaz­daságát, s az abban tevékeny­kedő sok-sok mérnök, tsz-tag, állami gazdasági munkás te­vékenységét is. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Biztonsági tartalék - a dízelgenerátor Amennyiben az atomerő­mű működése közben Paks térségében áramkimaradás fordul elő, akkor sem állhat­nak le az erőmű létfontos­ságú berendezései. Erre, bár­mennyire költséges, készülni kell, olyannyira, hogy har­minc másodpercen belül bár­milyen elektromos meghibá­sodáskor áramot termel a tartalékberendezés. Ez a berendezés reaktoron­ként 3—3 nagy teljesítmé­nyű dízelgenerátor. Egy-egy ilyen áramtermelő gép köny- nyedén ellát energiával na­gyobb települést, vagy egy lakótelepet. A dízelgenerátorok már megérkeztek az első reaktor­hoz. A szovjetunióbeli Har­kovban gyártották őket. Teg­nap a harmadik egység be­emelését végezték a Gyár- és Gépszerelő Vállalat, vala­mint az Erőmű Beruházási Vállalat szakemberei. A dél­előttre várt esemény daru­meghibásodás miatt — sajnos — csak a késő esti órákban ért véget. Eke Vilmos vezető szerelő és 14 tagú csapata az eddigi munkálatok során tervszerűen haladt, sajnos, a tegnapi műszaki zavar miatt az egyórás munka egész na­pig tartott. A 35 tonnás berendezés be­emelése egyedi tervek alap­ján történt. Előregyártott be- vontatási pályát készítettek. Erre azért van szükség, mert a gépalap a gépházban négy méter magasan van. így a darunak erre a görgőkkel el­látott pályára kellett fel­emelnie a dízelgenerátort. Onnét már jól kidolgozott technológiával —• sok fizikai erővel — vontatták kézi kö­télvonszoló és terelőcsigák segítségével végleges helyé­re a berendezést. A három gép helyére ke­rülése után megkezdik a fi­nombeállításokat, valamint a csőszerelők a megfelelő rend­szerek kiépítését végzik el. A paksi atomerőmű elmé­leti és gyakorlati sugárvédel­mi kérdéseit tűzte napirend­re szerdai ülésén az MTA matematikai és fizikai tudo­mányok osztálya az Akadé­mia székházában. Bozóky László akadémiai levelezőtag, a Nemzetközi Su­gárvédelmi Társaság magyar nemzeti bizottságának elnöke megnyitójában a többi kö­zött elmondta, hogy 85 esz­tendeje használjuk egyre szé­lesebb területeken a radio­aktív sugarakat. Ezek a sugarak nagy dózis­ban károsítják az élő szerve­zetet. Azt, hogy az egészen kis dózisok — mint például a kozmikus térségből évezre­A tartaléknak készülő dí­zelgépház és a benne lévő reaktoronként a három gene­rátor működésének érdekes­sége, hogy az erőmű beüze­melése után egy generátor állandóan dolgozik alapjára­ton, a másik kettő pedig újabb biztosításként tarta­lékban áll, természetesen üzembiztosán. Ezáltal tudják biztosítani Pakson azt, hogy az a bizonyos harminc má­sodperces idő elégséges le­gyen arra, hogy áramot tud­janak adni az erőműnek. H. J.—G. K. dek óta ható természetes su­gárzás — károsítják-e a szer­vezetet, vagy nem, s hogy létezik-e egyáltalán olyan ha­tárérték, amely alatt a su­gárzás semmiféle hatást nem 1 fejt ki az emberi szervezetre — ma még nyitott kérdés. Épp ezért ez ma az elméleti sugárvédelmi kutatások fő kérdése világszerte, annál is inkább, mert befolyásolja a beruházási költségeket. Az előadások során a paksi atomerőművel kapcsolatban elhangzott, hogy ennek su­gárvédelmi tervezését a leg­régibb szakrpai tapasztala­tokkal rendelkező szovjet szakemberek végezték el. Az erőműben dolgozók személyi ellenőrző rendszere, és az erő­mű környezetére kiterjedő mérőrendszer azonban hazai tervek alapján készül. Ezt a munkát és a szovjet tervek­ben szereplő sugárvédelmi anyagoknak, például a be­tonnak a honosítását a KFKI és több más intézet együtt­működésben végzi. Az em­beri szervezetbe került ra­dioaktív anyagok mennyiségi meghatározásában, azonosítá­sában már jelentősek a hazai tapasztalatok, hiszen 1963 óta három „sugárszámláló” be­rendezés működik az ország­ban, így ezt a fél évszázadon át megoldhatatlannak tűnő méréstechnikai feladatot megbízhatóan végezhetik el szakembereink. A tudományos ülés több tudományágat érintő kérdé­sek megvitatásával fejezte be háromnapos munkáját. (MTI) Az első számú generátor szerelését végzik Sugárvédelem A fűtési szezon végén Szekszárdon Felkészültek a további hőszolgáltatásra Fővállalkozói tanácskozó testület Az ipari szövetkezetek kis­üzemi exportjának növelésé­re, a piaci lehetőségek foko­zottabb kihasználására — az ipari szövetkezetek országos tanácsának kezdeményezése alapján és irányítása mellett — megalakult a komplett kisüzemek exportfővéllalko- zóinak tanácskozó testületé. A KÉT elsőrendű feladata a kisüzemi szállítók és a fő- válalkozók tevékenységének összehangolása, a gyártás koordinálása, a külkereske­delmi vállalatokkal való kapcsolatok szervezése. A KÉT részt vállal az új piacok, értékesítési lehetősé­gek feltárásából is, s ennek eredményeiről széleskörűen informálja a fővállalkozókat és az exportban közreműkö­dő szövetkezeteket. A KÉT létrejöttével az eddiginél több szövetkezet kapcsolód­hat be a komplett kisüzemek exportjába, részt vállalhat a létesítmények felépítésében, sőt, szakemberek széles körű ismereteit hasznosítva, több szövetkezet vállalhatja a kül­földi dolgozók betanítását is. Április 15-én hivatalosan véget ért a fűtési szezon. Több mint kétszáz napon át Szekszárdon a fűtőművek energiája fűtötte a megye- székhely több mint három­ezer lakását. Az idei szezon elé aggód­va néztek ősszel a városgaz­dálkodási vállalatnál, ugyan­is jócskán megkésett a bak- tai provizórikus hőközpont építése. De az időjárás ke­gyes volt, nem kezdődött a tél kemény hideggel, így a hőszolgáltatásban korlátozá­sokra nem került sor. Gondot okozott azonban, hogy ősszel tönkrement a távfűtő gerincvezeték közel százméteres szakasza, amit csak megfeszített munkával tudtak több nap alatt kicse­rélni. Ezt a hibát nem lehe­tett előre felderíteni a nyári karbantartás során. Ami egyébként a fűtést megelőző nagyjavítást illeti, jól sike­rült. A korábbiaknál jóval kevesebb üzemzavar állított ki erről jó bizonyítványt. S idén volt az első alkalom, mikor Szekszárd valamennyi távfűtéses lakóépületében a külső hőmérséklet alakulá­sát figyelembe vevő automa- tikák szabályozták a radiáto­rok hőfokát. A tapasztalat azt bizonyította, hogy ezek a berendezések jól vizsgáztak. Nem kellett ablaknyitással szabályozni a szobák hőmér­sékletét, s a hideg napokon is a korábbinál jobb volt a fűtés, amire abból lehet kö­vetkeztetni, hogy a diszpé­cserekhez idén a szokottnál kevesebb panasz érkezett. Ami pedig a másik oldala a dolognak, jelentős mennyisé­gű fűtőanyagot takarítottak meg a fűtőművek. Egyébként, mint Pesten, úgy Szekszárdon sem álltak le tegnap a kazánokban a _fűtéssel, hanem a hőközpon­tokba tovább is eljuttatják a meleget. Hogy ebből meny­nyi kerül a radiátorokba, azt a külső hőmérséklet függ­vényében az automatikák ál­lítják be. Tehát, ha az ün­nepekre megérkezik a sokat emlegetett hidegfront, a la­kásokban nem fogunk fázni. S a téli megtakarítás miatt ezért az egy-két napos túl­fűtésért a városgazdálkodási vállalat nem kér pénzt! — sz. 1. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom