Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-16 / 89. szám
a Képújság 1981. április 16. Sikeres szerepekben Pitti Katalin A színpadon királynői jelenség. Szép arcú, ítélt hangú. Máskor elesett asszony, meggyötört, szenvedő. Kurtizán és nagyvilági dáma, majd a hűség megtestesítője és fájdalmába ibeleőrülő hősnő. Színes, sokoldalú színésznő, jelentős szerepek megformá- lója operaszínpadunkon'. Pitti Katalin pályája elején már sikeres énekes. — Énékelni mindig szerettem. A gimnáziumi énektanárom figyelt fel a hangomra. Hallás után tanultam, s több iskolai, budapesti és országos énekiversenyt ás megnyertem. Az egyik zsűriben ott volt Borgulya András — aki az opera kottatárában dolgozik —, s azt mondta: „Kislány, magának énekelni kell tanulnia”. Az első énektanára Sík Olga volt. Harmadik gimnazistaként az egész nyarat szolfézs- és énektanulással töltötte. A következő évben felvették a konzervatóriumba. Simán ment minden. Felvették a főiskolára, az akadémián harmadik év után az opera tanszakot választotta. Már a diploma évében Des- demonát énékelte — M'elis Györggyel, Siimándival, Fe- rencsiik vezetésével — egy televíziós operafelvételen. — Zenekari próba nélkül, csupa nagyhírű énekes mellett, nekem, a kis kezdőnek nem volt könnyű. Ferencsik is nagyon keményen bánt velem. A sírás fojtogatta a torkom, de azt mondtam magamban: Pitti, ezt ki kell bírnod! És sikerült. Később már iFerenosik János is kedvesen segített. Diploma után felvették az Operába. Sorra kapta a szerepeket. Az első nagy alakítása az Anyeginben Tatjába. „Nagyon szeretem ezt a lírai, és drámai szálakból szőtt nőalakot”. Énekelte Desde- monát az Otellóban, egyszer beugrott a Traviata Violetta szerepébe, olyan sikerrel, hogy véglegesen meg is kapta ezt a feladatot. „Technikailag, hangilag olyan gazdag ez a szerep. Bemutatni azt, hogyan válik a nagyvilági kurtizánból tiszta, önfeláldozó asszonnyá Violetta”. Mozart Idomeneój áton Ileát énekelte. — „Nehéz, fárasztó próbák előzték meg”. S az évad végén nemzeti operánkban, a Bánk bánban énekelte Melindát. — Mindegyik szerep a szí- - vemhez nőtt. S mindig azt szeretem legjobban, amelyiket éppen éneklem. Sok újat fedezek fel minden alkalommal egy-egy szerepben, zeneileg és színészileg is. Sajnos, egyik-másik mű igencsak ritkán kerül színpadra. Az Otellót tavaly egyszer énekeltem. Pedig én minden Melinda, a Bánk bánban előadásra annyi energiával készülök! A nyár sem jelentett szünetet, pihenést Pitti Katalin számára. 1978 nyarán Egerben a Vidróczkd Kis Annáját személyesítette meg, 1979- ben a Margitszigeten Liu volt a T.urandotban. A nemzetközi hírű énekesgárdában forró tapsot kapott. 1980-ban a nagyoperett területére rán- dult ki. Ugyancsak a Margitszigeten fellépett a Víg özvegy című Lehár-operett címszerepében. Pitti Kati arca a televízióból is ismerős. Az első emlékezetes Otelló-beli fellépés óta sokszor gondolnak rá a tévérendezők is. kadar marta Bányagépek barokk palotában Látogatás Sopron megújult múzeumában Sopron nevezetes műemléki belvárosa új 'látnivalóval gazdagodott. Néhány lépésnyire a Stornó-iháztól, a Kecske-templomtól, a Templom utca 2. szám alatti egykori Esterházy-palotában újra megnyílt a Központi Bányászati Múzeum. Sopronnak két fontos kapcsolata van a bányászattal. Itt, a közeli Brennberg-völgyében ringott a magyar szénbányászat bölcsője: 1753- ban nyitották meg a Felvidék első ipairszerűen termelő szénbányáját. Másrészt a város 1919 után negyven évig adott otthont a bányászati felsőoktatásnak: a Selmecbányái akadémia települt ide, és innen került Miskolcra. Annak idején a közlekedés és a mezőgazdaság a millennium ünnepségeire összegyűjtött anyagot központi múzeumba helyezte el, a bányászat azonban elmulasztotta ezt a lehetőséget. A két világháború közt sem sokat tettek ennek pótlására, a felszabadulás után pedig sokáig az újjáépítés és nem a régi emlékek gyűjtése, megőrzése volt a feladat. Űttörő jelentősége volt ezért dr. Faltér Jenőnek, a soproni egyetem docensének, aki 1952-ben a Bányászati Lapokban cikket írt a műszáki emlékek védelméről, és javasolta, hogy Sopronban gyűjtsék össze ezeket. 1955-ben a Magyar Tudományos Akadémia illetékes bizottsága döntött a Központi Bányászati Múzeum létesítéséről. A soproni Városi Tanács a Nehézipari Minisztériumnak adta a volt Esterházy-palotát, amelyet múzeumként 1957-ben nyitottak meg. A mintegy 420 négyztetméteres kiállítási területen modelleket, maketteket, térképeket mutattak be. Tizenhárom évi nyitva tartás után — mivel az épület állaga megromlott és a gyűjtött anyag is kinőtte a raktárakat — becsukták a múzeumot: a helyreállításra, bővítésre a soproni bél varos átfogó műemléki rekonstrukciójának keretében .nyílt lehetőség. A terveket és a kivitelezést az Országos Műemléki Felügyelőség, a költségeket a magyarországi bányászati vállalatok állták. Az épület alapjait az 1400- as években rakták lie, most az 1700-as esztendőknek megfelelő állapotban állították helyre. A palota, amely hátsó falaival és kertjével a régi soproni várbástyának: támaszkodik, az Esterházyak városi háza volt, és két zenetörténeti nevezetessége is van. Az 1790 körül épült és a most helyreállított kerti pavilonban minden jel szerint 'Haydn is játszott, az 1600- as évek elején itt lakott Rauch András zeneszerző, neves soproni orgonista. A rekonstrukció előtt az első emelet néhány értékes traktusa a szomszédos épülethez tartozott, most ez is a múzeumot gazdagítja. Feltárták a korábban betemetett pincerészt. Ezekkel és a tetőtér-beépítésekkel együtt a hasznosítható terület 1500 négyzetméterre nőtt. Ennek mintegy felét kiállítás foglalja el, a többit könyvtár, iroda, restaurátorműlhely és fotólabor, olvasóterem, kutató- és vendégszobák. A Központi Bányászati Múzeum a magyarországi érc-, szén-, olaj-, földgáz- és vízbányászat törtéríetét, technikájának fejlődését mutatja be. Loggiás udvar, előterében a múzeumalapító Failler Jenő szobrával. Az első emeleten a kibányászott ércéket láthatjuk, majd régi és új gépek makettjei, modelljei szemléltetik a bányászati technika fejlődését. A földszinten ,rA bányászat a képzőművészetben” című kiállítást rendezték be. Számos érdekesség méllett Fesz- ty Árpád 1885-ben készült Bányászszerencsétlenség című olajképére érdemes külön felfigyelni és a Mendére műhelyéből kikerült Kőbányász című szoborra. A városi tanács a múzeum rendelkezésére bocsátotta a fertőrákosi kőfejtő mintegy ezer négyzetméteres föld alatti terét, amelyben fokozatosan berendezik a magyar bányagépek skanzenjét. GÁRDONYI BÉLA Szomszéd megyéink (tápjait olvasgatva olyan cikkekre is bukkantunk, amelyeknek témája ma még alig téma Tolna megyében. De téma lesz hamarosan. Nem árt tehát felkészülni az építőiparnak arra az időszakra, amikor megyénk építőiparának is keresnie kell a kuncsaftot, amikor a megrendelő mondja meg: mikor, mit, hogyan, mikorra...? PETŐFI NÉPÉ Változnak az igények a megye építőiparával szemben — című cikkében többek között a következőket írja a Petőfi Népe munkatársa: „Űj nagyberuházás nem kezdődik az idén Bács-Kiskunban, s a VI. ötéves tervben sincs kilátás ilyesmire. Országszerte így van ez. Az építőipar a korábbi tervidőszakról áthúzódó beruházások befejezésén fáradozik. A megye építőipari szervezetei hasonló munkát végeznek, el vannak látva feladatokkal, csupán az építési igények jellege változott nem kis mértékben. A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat összességében elegendő . megrendelést kapott, a munka területi elosztása viszont a vállalat kapacitásához viszonyítva kedvezőtlenül változott. A megye déli részén ugyanis kevesebb az építési igény, ezért szükségessé válik a munkaerő és az eszközök átcsoportosítása. A korábbi években sok építési igényt utasított el a vállalat, most kisebb létesítmények felépítésére is vállalkoznak. Ebben az évben 1664 lakást épít a BÁCSÉP. Idei legnagyobb munkájuk a Bajai Hűtőház bővítése. Épít a vállalat ezenkívül Budapesten és Pakson is. Előreláthatóan az év második felében megkezdik egy csepeli lakótelep kivitelezési munkáit. Mindez azonban az elkövetkezendő években — a megyei igényekkel együtt — nem valószínű, hogy leköti a vállalat teljes kapacitását. Előrehaladottak a BÁCSÉP tárgyalásai Algériában és Irakban... A tanácsi építőipari vállalat is el van látva munkával, azonban az igények itt is változtak. Főleg kisebb építésekre kapnak megrendelést. Több karbantartási és tata- rozási munkát kell vállalniuk. Ez utóbbi munkák aránya az idén már meghaladja a harminc százalékot. A Tolna megyei Népújság január 27-d számában kiegészítésit tett Kenyeres László, a ZölcCker vezérigazgató-helyettesének a szerződéskötésekről adott tájéköztaitájához. A glossza írója az előző évek zöldség- és gyümölcstenmelé- &i és értékesítési tapasztalatai alapján optimistának minősíti a Zöldért vállalatok 1981. évi felkészüléséről adott interjút. Ezzel összefüggésben a következőket tartom szükségesnek megjegyezni: A zöldséget és gyümölcsöt felvásárló kereskedelmi és feldolgozó vállalatok az 1981. évi előirányzatukhoz viszonyítva megfelélő mennyiségű áru átvételére kötöttek szerződést a mezőgazdasági üzemekkel. így például a Zöldért vállalatok országosán 399 465 tonna zöldség értékesítési előirányzatukra 419 914 tonna áru átvételére állapodtak meg a termelőkkel. Kétségtelen viszont, bogy szerkezetében ez a szerződéses háttér több bizonytalansági tényezőt takar. így pl. zöldpaprikából és uborkából a mezőgazdaság csak akkor lesz képes az értékesítési programok teljesítésére, ha a terméseredmények a tervezett FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Épít is, tervez is — ez a címe a lapban megjelent vezércikknek. Ebből idézünk: „Az építőiparban, ahol a termék két különböző vállalat, a tervező és a kivitelező produktuma, a dolgok menetébe még az építtető és a beruházó is beleszól. E több szereplős játékban mindig lehet kire mutogatni — s a végeredmény: elhúzódik az építési folyamat. A felesleges láncszemek kiiktatására született döntés módosítja a tervező és a kivitelező vállalatok közötti munkamegosztást. Eszerint két lépcsőben, de legkésőbb 1983 végéig a kivitelezőknek maguknak kell elkészíteniük épületeik megvalósítási terveit. Két további kívánalom is van. A racionálisabb építési folyamatot át kell hatnia a vállalkozási szellemnek. Miután a munka zöme a kivitelezőnél összpontosul, vállalkozásra a lehetősége is nagyobb a korábbiaknál. A tervező vállalat pedig a maga építésszemléletével talán jobban érvényesítheti a funkcionális és az esztétikai elveket. Ez lenne a másik kívánalom. A kettő összefügg, mert ha a főszereplővé előlépett kivitelező továbbra is a maga szűk építéscentrikus érdekeit védi, akkor nem születnek jobb és szebb épületek.” Dunántúlt napló Megkezdődtek a Baranya megyei építőipari napok. Építés, élet, építészet témájában hangzottak el előadások, peregtek filmek. Az eseménysorozaton részt vett dr. Szabó János építési és városfejlesztési minisztériumi államtitkár is, aki megnyitójában hangsúlyozta: Annak ellenére, hogy a társadalom részéről sokszor jogosan éri bírálat az építőipart, az utóbbi években egyre kevesebb a szégyellnivaló, vagyis mind mennyiségileg, mind minőségileg egyre jobban ki tudják elégíteni az igényeket. Az igények pedig egyre nőnek, s az építőipar céljaként jeszinten vagy annál magasabban alakulnak. Mindezeket a kérdéseket a gazdasági bizottság március 4-én megvitatta és mind a termelés fejlesztése, mánd a kereskedelmi munka javítása érdekében több határozatot húzott. Az áru minőségének megóvása és annak piacképességének javítása céljából a határozatok előírják, hogy az áru útját a kereskedelemben rövidíteni kell. Az üzlethálózat számának növelése mellett gondoskodni kell arról is, hogy a termelőüzemek a jövőben egyre inkább lássák el a termékeknek az áruvá való előkészítés feladatait is. A teendő intézkedések között szerepel a termelői és a fogyasztói árképzés rendjének a felülvizsgálata, a szerződéses garantált áraknak az eddigieknél szélesebb körben történő alkalmazása. Megítélésem szerint a határozat következetes végrehajtása megfelelő garanciákat nyújt ahhoz, hogy a kereskedelmi munka az előző időszakhoz viszonyítva javuljon, és a ki- elgészítésben is megjelölt hibák már ebben az évben is csökkenjenek. lölte meg dr. Szabó János az „okosan serkentett” igények kielégítését. A baranyai építőipari napok is bizonyították: biztos, hogy a jövőben a fejlődés mennyiségileg mérsékeltebb lesz, de a minőség semmiképpen nem gyengülhet, sőt, fokozottabban figyelni kell a színvonal emelésére. S ahogy csökken a nagyberuházások száma, úgy lesz egyre erősebb az igény a rekonstrukciós munkák folytatására, illetve befejezésére. Az is közismert tény, hogy a jövőben fokozottabban támogatják a magánerős lakásépítést, s e témáról szólva az államtitkár külön kiemelte, hogy menynyire fontos a magánerős építkezések terveinél figyelembe venni a helyi sajátosságokat. SOMOG/lNÖW „A mezőgazdaság felgyorsult fejlődési szakaszának kezdetén — 10—12 éve — épültek az azóta sokszor kárhoztatott, 60—80 milliós betoncsodák. Azok a gazdaságok is ilyen létesítményeket építettek, melyeknek vezetői szívesen láttak volna valamely egyszerűbb és olcsóbb megoldást. Akkoriban azonban csak ezekhez a túl nagyvonalú, ráadásul az állatok természetes igényeitől távol- álló épülettípus-tervekhez kaphattak beruházási támogatást. A több száz milliós tanulságok levonása után — 4—6 éve — elsősorban a gazdasági vezetők szemléletétől függött, hogy a lehetőségek bővülő választékából az olcsóbbakat, vagy a drágábbakat részesítik-e előnyben. Mára az ésszerűség alapkövetelmény, egyben kényszerűség is lett. A korábbiaknál szerényebb, saját erővel rendelkező, s lényegesen kevesebb támogatást élvező gazdaságok csak akkor tudnak fejleszteni — s főleg eredménnyel kecsegtetően —, ha a leggyorsabban visszatérülő megoldásokat választják. A somogyi gazdaságok az elmúlt ötéves tervben épületberuházásokra 970 millió forintot költöttek. Az építkezésekre fordítható összeg az idén 388 millió. Az elkölthető forint tehát több, nem jelenti azonban ez — főként az időközben történt anyagáremelkedések miatt — a fejlesztési lehetőségek tényleges gyarapodását. Mindent egybevéve a beruházások mennyisége még kevesebb is a korábbi évekénél, legalábbis. ha az eddig használt éoí- tési megoldásokkal és termelési technológiákkal számolunk. Lehet azonban akár több is, ha sikerül mérsékelni a beruházások önköltségét, s ugyanakkor — a korszerűbb technológiák révén — növelni az egységnyi ráfordításra jutó terméktöbbletet...” A kiegészítés utolsó bekezdésében foglaltakkal azonban vitatkozni kell, mivel olyan színiben tünteti fel a kertészeti ágazatot, mint ahol a megtermelt termékek egy része rendeltetésszerűen nem kerül hasznosításra. Megjegyzem, hogy 1980-iban a felsorolt termékekből (paradicsom, uborka, paprika) a kereskedelemben és a konzervipari vállalatok keresleti piacon szerezték be az árut. Érthetetlen tehát, hogy ilyen helyzetiben a mezőgazdasági üzemek ne tudják értékesíteni termékeiket. A konzervipar a feldolgozási programjához előirányzott paradicsomnak pl. 80,5 százalékát, uborkából 71,7 százalékát, paprikából pedig 70,6 százalékát tudták csak átvenni. Célunk, hogy a szerződéses fegyelmet tovább erősítsük, a vállalatok és a termelőüzemek között pedig az együttműködési formákat úgy javítsuk, hogy a kertészeti ágazat termékeinek értékesítésében visszatérően megjelenő hibák megszüntethetők legyenek. BAGÓ BÁLINT Mezőgazdasági és Élelmiszerügyi Minisztérium kereskedelmi főosztályának vezetője Visszhang Egy tűzgép a 18. század elejéről (modell)
