Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-12 / 86. szám

BlRíÉPÜJSÁG

1981. április 12.

Múltunkból

— Beszélgetésünk előtt több embert kérdeztem, hogy mi a dolga egy dramaturgnak? Kevesen tudtak válaszolni, így elöljáróban ezt tisztázzuk ...

— Akkor rögtön vitatkozzunk. Tapasztalataim szerint' ugyanis egyre többen tudják. A kollégáim azt mondják, én már utazó dramaturg vagyok, -aranyi helyen megfordultam az országban. Viszont amíg tíz éve szinte minden fi imán- kétoin, közönségtalálkozón feltették ezt a kérdést, addig ma már ez csak elvétve fordul elő.

— Meggyőzően hangzik amit mond, de azért mégis kérem, definiáljuk a fogalmat.

— Jó, akkor megpróbálom röviden felvázolni, hogy miiyen szerintem az ideális dramaturg. A filmrendezőik egy részié igényli, hogy valaki felhívja a figyelmét egy-egy új műre, novellára, kisregényre, vagy jelentős riportra, bármilyen társadalmi eseményre. Ez a feladat is a dramaturgra hárul, aki permanensen együtt él a társadalmi valósággal, azt minden területén figyelemmel kíséri. A dramaturgia nem művészet, alkalmazott műfaj. Ha felfigyelek egy műre, társadalmi jelenségre, először arra gondolok, hogy ez melyik filmrendező profiljába illik? Tehát a téma megtalálása, közvetítése a dramaturg elsőrendű feladata. A téma megmunkálásában is aktív a szerepe. A szerzővel, a filmrendezővel hármasban hosszú órákon, napokon keresztül vitatkozva, érvelve „álmodjuk” filmre az alapművet. A dramaturgnak hallatlan nagy szerepe van abban, hogy a meglévő mű esztétikai, eszmei értéke maradéktalanul átkerüljön a készülő filmbe, a rendezőt pedig irodalmárként kell segíteni, hogy együtt tálalják meg a film- nyelv iéhetőségein belül az irodalmihoz közelítő kifejezési formákat. Olyan képsorok létrehozását, amiben ibenné lesznek az eredeti irodalmi mű legfontosabb vonulatai. Ez a munka szerkesztő és alkotóképességet is feltételez, illetve megköveteli azokat.

— Tehát a dramaturg írója is egy-egy filmnek?

— így 'direkt kimondani csak nagyon kevés film esetében lehelt. De jómagam is több filmbe írtam jeleneteket, képsorokat, amelyeket önálló műnek inam lehet nevezni, mert csak részei az elkészült filmnek. 'Persze az efféle írás az írói munka alkalmazotti része, mondhatnám tisztességes írói iparosmunka csak.

— A forgatókönyvírásba hol kapcsolódik be a dramaturg?

— Ha inem részese az írásnak, akkor csak „'gonoszkodnia” kell. Magyarán a leendő és legkritikusabb nézőként figyelni a forgatókönyvet, kihúzásokat, átírásokat javasolni addig, amíg lélMismerete szerint a legjobb inem lesz a forgatókönyv. A forgatás idejére aztán visszavonul a dramaturg. Persze itt is vannak kivételek. Némelyik rendező

igényli a dramaturg jelenlétét, mert forgatás közben is változtat, és ilyenkor jó, ha á dramaturggal; rögtön konzultálhat. A dramaturg rabszolgamunkája a forgatás után következik, amikor .az összeállított — legtöbbször Ihánom- négy órás — filmből el kell készíteni a leendő másfél órásat. Többször végignézve javaslatot tenni a vágásra, esetleg jeleneteik újraforga- tására, új jelenetek beiktatására. Szóval a film elkészítésére. E munka során újra és újra végig kell nézni a leforgatott filmet és a legkritikusabb szemmel szemlélve könyörtelenül kritizálni. Végül a dramaturgnak kell elvinni a nézőkhöz is a filmet.

| — Ez mit jelent?

—• Utazást. A dramaturg részt vesz ifilmankétokoin, művész'—közönség találkozókon, filmvitákon. Mindenütt és mindenkor igyekszik „eladni” a filmet, felszínre hozni, tudatosítani a film mondanivalóját.

— A kollégái szerint ön „utazó dramaturg”, tehát az átlagnál is szívesebben végzi ezt a munkát?

— Nem egy alkalommal Tolna megyében is előfordult, hogy csak öt-hat ember előtt beszéltem, de volt, ihogy — Kassán az egyik amfiteátrumban az Egy erkölcsös éjszaka című film vetítése kapcsán rendezett művész—közönség találkozón — húszezer ember előtt szóltam a filmről.

— Az eddigiekből kiderült, hogy mi a feladata egy filmdramaturgnak. Most már csak arról beszéljünk, hogy ehhez képest mit csinál egy fődramaturg.

— A Dialóg Filmstúdióban évente öt-hat filmet készítünk. Ezekért mindegyikért felelős vagyok, közülük minimum háromnak dramaturgjaként its dolgozom. Emellett a fődramaturgra vár a különböző adminisztrációs munkák, a jelentések, mérlegek, statisztikák éves, 'féléves tervek és miás efféle szükséges, de nem lélekemelő dolgok elkészítése.

— Hogyan lett filmdramaturg?

— Mikepércsem, tíz kilométerre Debrecentől, egy kis faluban születtem. Édesanyám kitanulta a szülésznőd mesterséget, édesapám viszont mindmáig megmaradt egyénileg gazdálkodó földművesnek. Debrecenben érettségiztem, majd az ELTE bölcsészkarán diplomáztam, ezután kerültem a filmgyárba. Azóta is ott dolgozom, eddig negyven játékfilm elkészítésében volt részem.

— Ismert íróként is. Három regénye és egy novel- láskötete jelent meg. Hogy kapcsolódik az írás a dramaturgiai munkához?

— Kiegészíti a kettő egymást, de egyik a másik rovására is lehet.

— Ez így elég ellentmondásosnak tűnik.

— Kezdjük talán az elején. Amikör a filmgyárban asz- szisztenskén't dolgoztam, akik ismertek azt hitték filmrendező leszek. Pedig soha sem akartam az lenini. Viszont az alkotás-, a közlésvágy már akkor is élt bennem. Saját

kifejezésformát kerestem, végül az írásban találtam meg a tehetőséget, hogy elmondjam, kifejezzem önmagamat, a mondandómat. Minden előzmény nélkül — tehát előtte soha nem jelent meg nyomtatásban novellám, írásom — megírtam első regényemet a Svédország messze van című regényt. A Szépirodalmi Könyvkiadónál először elutasítottak, végül mégis megjelent. Több, mint harminc éves voltam akkor, de most negyvenévesen is — hátam mögött négy kötettel — fiatal írónak számítok. Szeretnék sokat iram, de napi munkám, dramaturgi teendőim nem mindig engedik ezt.

— A Feketevágás novelláiban feltűnik "gyerekkorának vidéke, az ötvenes évek falusi eseményei és a mai falusi valóság dokumentumai. Milyen kapcsolata van a szülőföldjével?

— Ha tehetem, hazautazok, de erre jó, ha havonta egyszer adódik alkalmam. A napi munkám, az életem már Budapesthez köt. Mégis szorosan kötődök a hajdú-bihari parasztokhoz, szülőföldemhez.

— Régen él a fővárosban. írásai a Feketevágás novelláit kivéve értelmiségi fiatalokról, azok problémáiról szólnak. Hol itt a kötődés a paraszti sorshoz?

— Egy példával próbálom megvilágítani. A Népszavában jelent meg egy tárcám 1974-iben. Akkor, máig is emlékszem, szeptember 15-től november 2-dg szinte egyfolytában esett az eső. Tudtam, hogy otthon a földön ázik a kukorica, hogy le kellene törni, mert a kukoricaszemek kirepedeznek a sok víztől, tudtam, hogy a sárból fel kellene szedni a krumplit, hogy apám naponta kínlódik a felázott földön. Menni szerettem volna, segíteni, ide nem lehetett, mert éppen forgatókönyvet írtunk, amit határidőre kellett leadni, szóval 'nem mehettem. A panelház ablakából elkeseredve néztem az esőt, éreztem, hogy menni kéne, de nem tudtam, így született meg a 'tárca. Ezt az érzést és a földből élők fájdalmát próbáltam leírni. Mert egy filmstúdió fődramaturg ja'ként, Pesten élő fiatal íróként is lőhetek lélekben hajdú-bihari és írhatok az ott élők mai életéről, persze csak akkor, ha nem látogatóba, ünnepnapokon járók oda, hanem ismerem mindennapi életüket, bújukat, még az álmaikat is. Már rég nem az elszakadás törvényszerűségeinek a miértjein siránkozom, hanem a visszataLálás lehetőségeit kerestem és elmondhatom, az írással megtaláltam.

— Ez a visszatalálás hogy jelentkezik az írásaiban?

— Falusi témájú novelláimban az igazait és csakis az igazat akarom megírni. Akkor is, ha néha fájdalmas, .ha néha se nem idilli, se bem szép a kép. Ezt az emberek megértik. 'Nem olyan régen szülőfalumból valaki levélben reklamált a Hajdú-Bihari Naplónál, hogy miért nem írnak az új regényemről. Nagyon boldog voltam, amikor ezt megtudtam.

— Ezek szerint igénylik az emberek, hogy róluk írjon.

— Igen. Én egyébként nem tudok kitalált történetet írni. Minden írásomnak valóság- alapja van. Vagy velem, vagy ismerőseimmel 'történteik meg azok a dolgok, amikről íirök. A Bibicmadár című novellámhoz a szüleim adták 'az alapm'odellt. Tény, 'hogy tíz éve — több mint három évtizedes 'házasság után — elváltak. Amikor édesanyám elolvasta az írást, azt mondta: „fájdalmas ez fiam, de add közre, hogy mások tanuljanak belőle..

— Kulin Ferenc egyik tanulmányában olvastam, hogy Újhelyi Jánosnak kettős arca van. Egyrészt kiváló lektűr-író. Tökéletesen kidolgozott jeleneteket ír, nagyszerűen szerkeszti a regényeit, amelyek különböző értelmiségi problémákról szólnak, értelmiségi környezetben játszódnak. Másrészt a vidéki életet ismerő parasztnovellái tökéletesek. Igaz ez?

— Ez :az a Skatulya, ami mindig feldülhít. Nem vagyok és nem ,akarok parasztíró lenni. Olyan író akarók lenni, aki benne él ebben a mai magyar valóságban. Írni pedig arról írok, amit legjobban ismerek, ami foglalkoztat. Apiikor első regényem megjelent, az új értelmiség társadalmi és etikai magatartásproblémái 'foglalkoztattak. Magunkról, korosztályomról írtaim a Svédország messze van című regényemben. Második, Vágyódás című regényem is erről szólt, igaz egészen más hangnemben. Állítólagos parasztnovelláirn, a Feketevágás írásai ma mér a múltait jelentik számomra. Meg keltett írnom áhhoz, hogy 'azután a jelenről írhassak.

— Milyen a kapcsolata a környezetével?

— Nem vagyok zárkózott /típus. Csak az íráshoz van szükségem csendre. Ha nem írok, igénylem a társaikat, a 'környezet segítő,' vagy visszahúzó és ezzel erőfeszítésre késztető jelenlétét. Szükségem van a napi rendszeres munkára, a közösségre. A filmgyárban két és fél ezren dolgozunk, ebből több mint ezren fizikai dolgozók. Jómah gam. dramaturgi munkám mellett szakszervezeti bizalmi és pártvezetőségi tag is vagyok. A közélet i munkámban azt az ezerkétszáz fizikai dolgozót is képviselem, az írásaimmal ezért sem tudok elszakadni a társadalmi valóságtól.

— Igazat akar írni minden áron. A mai értelmiségiekről épp úgy, mint a hajdú-bihari parasztok világáról. Viszont jó, ha havonta egyszer haza tud látogatni. Ennyi kapcsolat elég ahhoz, hogy meglássa a felszín mögöttit, hogy József Attila szavaival: az igazat írja, ne csak a valódit?

— Egyszerű titka van ennek. Sáimt-Exupéry megírta A íkishercegben: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Hát ezt a szemnek láthatatlant, a csak szívvel láthatót szeretném az írásaimmal, minden munkámmal 'láthatóvá tenni.

TAMÁSI JÁNOS Fotó: CZAKÓ SÁNDOR.

1922 közepére a magyar uralkodó osztályok eljutottak odáig, hogy a külföld demokratikusnak fogadta el a magyar politikai viszonyokat Megszűnt ugyanis a külön- ményes-ek terrorja, a kormány 1921 decemberében rendezte viszonyát a szociáldemokrata párttal. Az internáló táborokból töhb személyt elbocsátottak. A Bethlen—Peyér paktum- úgy rendelkezett, hogy a szociáldemokrata- párt és a szakszervezetek — ha lényeges korlátozásokkal is, de- működhettek. Ügy tűnhetett a felületes- szemlélőnek, és a belső, titkos rendelkezésieket nem -ismerőknek, hogy a munkásmozgalom, amely az előző években tízezreivel veszítette el kádereit, végül is teljesítheti feladatát, szervezheti a munkásokat. A valóság azonban egészen más volt.

A kormány egyre-másra hozta a korlátozó intézkedéseit.

A Tolna megyei alispán ■iratai között található az a belügyminiszteri, szigorúan bizalmas rendelet, amelyet „Saját kezű felbontásra!” jelzéssel kapott kézhez a megye adminisztrációjának vezetője. Az 1922. július 3-án kelt rendelet a bevezető részében arról szólt, hogy az utóbbi időben a szocialisták egyre erőteljesebben szervezkednek vidéken. „A rendőrhatóságoknak, a közbiztonsági szerveknek kötelességei -hogy ezt a veszedelmet hazánkról elhárítsák és minden ilyen törekvést megakadályozzanak, illetve csírájába^ elfojtsanak.”

A rendelet nyolc pontban és több alpontban foglalja össze a szükségesnek tartott intézkedéseket. Nagyon határozott, nagyon egyértelmű intézkedéseket írt elő.

Az első pont kimondotta, hogy különösen a vidéken észlelhető titkos szocialista agitáoiót a legéberebb figyelemmel kell kísérni és az aknamunka szervezőivel és a felbujtókkal szemben a következőképp kell eljárni:

„Amennyiben a szervezők és az agitációban résztvevők ténykedése büntető rendelkezésekbe ütköző cselekmény tényáliadékát kimeríti, az illetőket a -bűnvádi eljárás lefolytatása végett az illetékes királyi ügyészségnek, illetve bíróságoknak kéll átadni; egyébként pedig — az esetek különbözősége szerint — vagy a 4352/1920. Int. BM számú rendelet és az azt módosító 3000/1920. Int. BM számú rendelet értelmében — őrizetbevótel elrendelése mellet — az 'intemálásd eljárást kell azonnal megindítani, vagy az illetőket rendőri felügyelet alá kell helyezni, avagy legenyhébb esetben az 5112/1914. BM számú rendelet 9. §-át kell a más törvényhatáság területén illetőségű ily egyének ellen alkalmazni.”

A rendeletben szó van a gyűlésekről is. Megállapít ja), hogy:

— olyan gyűlések, amelyek a közbiztonság szempontjából aggályosak, egyáltalán nem engedélyezhetek,

— az engedélyezett gyűléseken jelenlévő hatósági biztosoknak nemcsak arra kell ügyelniük, hogy a bejelentett tárgysorozatot betartsák, és politikával ne foglalkozzanak, hanem-meg kell akadályozni, hogy a közrendbe ütköző és a 'hatóságok tekintélyét sértő nyilatkozatok hangozzanak él,

— meg kel-1 akadályozni a szociáldemokrata pártnak

ne.m ipari vidéken való terjeszkedését és helyi szervezeteinek megalakítását.

Miért ismertettük a rendeletet ily részletességgel? Azért, mert ez az a renűélet, amely akadályozta a megyében a szociáldemokrata szervezetek újjáalakulásait,

amelynek alkalmazásával lehetett akadályozni a szakszervezetek működését;

amelynek felhasználásával meg lehetett tiltani munkásgyűlések tartását; amelyek citálásával hosszú időn keresztül akadályozni -lehetett a megyebeli építőipari munkások hatékonyabb szervezkedését, érdekvédelmét. Idézzünk néhány Tolna megyei vonatkozású dokumentumot arra, miként igyekeztek megakadályozni a megye munkásságának szervezkedését.

A megye alispánja 1923. június 9-én a következő vég- hatórozaltot hozta:

„A Magyarországi Építőipari Murakásszervezetak Országos Szövetségének azon bejelentését, hogy Bátaszék községben befiaetőhelyet állít fel, s a tagdíjak beszedésével König István bátlaszéki lakost bízza meg — tudomásul nem veszem.

A m. kir. belügyminiszter úr a báitaszéki építőmunkások helyi csoportját, a folyó év tavaszán feloszlatta és pedig azér, hogy a bátaszéki építőmunkások további államellenes szervezkedését megakadályozza.

Már most, ha a befizetőhely felállítása engedélyeztetik, ezáltal megint mód és alkalom adatik arra, hogy az építőmunkások tömörülhessenek és egyesülhessenek; miértis a bejelentés tudomásul vehető nem volt.”

A bátaiszékiék fellebbeztek, tiltakoztak amiatt is, hogy a gyűlések tartását sem engedélyezte az alispán. A fellebbezésben a bátaszékiek nagyon határozottan utasították viasza az aliispáni érveket, amelyek a bevezetőben említett belügyminiszteri rendeletén alapultak. Idézzük a bátaszékieket:

„Nemcsak sérelmes,, de egyenesein az önérzetünkben bántó a gyűlést betiltó végzésnek azon beállítása, mintha mi az egyesületi működésünkkel az államrendet, Bátaszék belső nyugalmát és közbékéjét veszélyeztettük volna, vagy akár a jövőben veszélyeztetnénk. Mi soha senkivel nem verekedtünk. Senki ablakát be nem vertük. Embertársaink ellen tudtunkkal soha nem vétettünk. Gumi és egyéb botokkal senkinek sem vertük be a fejét. Nem hihető tehát, hogy Bátaszék lakosságának nagy többsége a mi magatartásunk ellen kifogást tudna emelni. Hogy gondolkodó lények vagyunk, s nem vagyunk hajlandók mindenkinek tapsólmi, ez nem jogosít fel senkit sem arra, hogy bennünket államellenesnek, stb. állítson be, s hogy ezen a címen bennünket az egyesülés és gyülekezési jogunk gyakorlásától elüssön.”

Az alispán természetesen a fellebbezést elutasította, nem ad-ott ki semmire sem engedélyt. Az alispán ebben a tekintetben a 'belügyminiszter intézkedéseinek megfelelően cselekedett — egy kivételével. Az elutasító határozat nem volt mindenki számára hihető. Nem volt ez a báitaszéki építő munkásoknak sem, akik öntudatos választ adtak az „indokok”-na.

A rendelkezésre álló források szerint a bátaszékiek csak 1924. júniusában kaptak engedélyt a szervezet megalakítására.

K. BALOG JANOS

W illnyTl llr 1 j IBB

I rrnr^¥7n nri rrsii lliAZIidí- irf

Űjhefyi János fődramaturggal