Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-12 / 86. szám

1981. április 12. UfepCkJSÄG 7 Uj ruhaipari üzem Pakson Szervezettség, levegőcsere, hibátlan termék Kipróbálták már az új üze­met és az egyik eredmény: hónapok óta nincs hibás ter­mék. Igaz, korábban is na­gyon kevés volt a kifogásait áru a Tolna megyei Ruha­ipara Szövetkezetiben, bár szi­gorúak a követelmények a Triumph fehérnemű készíté­sénél, de előfordult reklamá­ció. Például azért, mert a gyönyörű, világhírű melltar­tók egy része kicsit bepisz­kolódott a raktárban, kény­szermegoldás eredményéként. Az új üzem raktára csillo­góan tiszta. Fratst Antal, a szövetkezet elnöke örömmel sorolja az új üzemház sokféle előnyét. Megjegyzi, hogy ez a beruhá­zás mérföldkő a szövetkezet életében, teljesen másak a körülmények minden tekin­tetben. Azelőtt 10 helyen bé­reltek házat vagy házrészt a varráshoz, a raktározáshoz, most pedig már csak a Vil­lany utcai, korszerűen átala­kított és berendezett épület­ben dolgoznak, meg az új üzemházban. Megszűnt a sok szállítás, könnyebb tett a munkaszer­vezés, kerítésen beliül van minden, portával ellátott üze­mekben, s- mindennek ered­ményeként megvalósult a 10 százalék hatékonyságnöve­kedés, amire számítottak. Termeléskiesés nem volt a költözés alatt sem, megoldot­ták a folyamatosságot. Gombnyomással küldik a kosarat a varrnivalóval, névre szólóan Az új üzem az idén egy­millió 300 ezer Triumph melltartót készít. A különle­ges fényei! átottságú és jól szellőztethető hatalmas csar­nokban 1(80 varrógép helyez­hető el. Csak egy műszakban dolgoznak itt. A levegőt óránként kilenc és félszer tudják cserélni. Kombinált fűtés van, s a berendezéssel szabályozható télen, nyáron, hogy hány fokos levegő ke­rüljön a munkaterembe. A varráshoz az anyagellá­tás, odajutható« is modem megoldású: a diszpécser előtt kigyulladó, kis lámpa jelzi a műszerfalon, hogy melyik dolgozó kosara üres. A sza­lagra helyezett, megrakott műanyag kosár pontosan oda jut el — gombnyomásra. Eh­hez természetesen tudnia kell a diszpécsernek, hogy ki mi­lyen munkafolyamatot végez. Zaj nincs. Érdekes, hogy csak surrogásféle hallatszik a rengetek varrógépből, ami. egyáltalán nem erős, még ha 180 megy is egyszerre. Mo­dern gépek. A földszinten, a munka- csarnok mellett van az ugyancsak hatalmas raktár. (Az egész épület a táp területe 2600 négyzetméter.) Külön­leges látvány a polcokon tor­nyosuló, csomagolásra váró finom, hófehér ruk ócskák tömkelegé. A raktár végében a szabászgéppel dolgoznak, előkészítik a varrnivalót. Szép ebédlő, fürdő és öl­tözősor van az emeleten, sőt orvosi rendelő is. Idehozott készételt melegítenek és tá­lalnak. A kávét is innen vi­szik le a munkaterembe, fe­gyelmezett termelés folyik, ki kell használni a munkaidőt. A beruházás 32 millió 300 ezer forintba kér,ült, gépek­kel együtt. Ez az összeg egy­millió 700 ezer forinttal ke- vesébib a tervezettnél. Ritka dolog, hogy megtakarítást ér­nek el. A TOTÉV építette a Tolna megyei Ruhaipari Szö­vetkezet paksi üzemházát csak annyi segítségre volt szükség, hogy a falazásban dolgozott a madocsai tanács építőbrigádja is. A beruházás megvalósításához jelentős összeggel járult hozzá a KI- SZÖV és az OKISZ, továbbá a HUNGAROCOOP Külke­reskedelmi Vállalat A pénz nagyobb részét a szövetkezet Géppel szabnak, gyorsan, pontosan teremtette elő, saját erőből és bankhitelből. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly A bérről s egyebekről olnán a Gép- és Mű­T szeripari Szövetkezet- | ben — szerintünk — jó módszerrel végzik már evek óta a bérrendezést. Er­ről Szilák Mihály elnökhe­lyettes beszél: — Az idei évre gazdasági eredményeink alapján 7 szá­zalékos béremelést tervez­tünk, és már végre is hajtot­tuk. Ez annyit jelent hogy az évi 18 millió forintos bértö­megünket 1,2 millió forinttal megemeltük. Ezt a szövetke­zet gazdasági vezetése üzem­részekre differenciáltan osz­totta szét. így az elektromos szerelde 13 százalékot — ki­emelt bért — kapott. A dif­ferenciálás általában 2—3 százalékos volt egy-egy üzemrész között, a szereidé­nek azért adtunk többet, mert te voltak maradva. Annyit még hozzá kell fűzni, hogy az elmúlt év szeptem­berében a tmk és a szerszám- műhely rendkívüli béreme­lésben részesült. Ezzel vonzó­vá tettük ezeket a részlege­ket is. Addig az volt a prob­léma, hogy a termelőegysé­gekben többet kerestek a szakmunkásak, mivel a telje­sítmény százaléka megemelte a bérüket. — Nagyon sok helyen a differenciálás jelenti a leg­több gondot, és még ma is él az egyenlősdi — mondom. — Nálunk a differenciálás nem okoz gondot. Minden évben van olyan terület, ahol több bért kell adni, mert tőlük többet is kérünk. A műszakiaknál sokkal draszti­kusabb a differenciálás, mint a termélőegységekben. Van­nak azonos munkakörben dolgozók, akik 3—5000 forint között kapják a fizetésüket. Eddig a GÉM módszere egyezik az általánossal. A to­vábbiakban már a műhelyek­ben, a kis kollektívákban folytatódott a bér elosztása és természetesen ismét diffe­renciáltan. Farkas Ottó művezető az idén sok bért kapott, hatvan­ötén dolgoznak a szerelde I- ben és 109 forintot oszthat­tak, ez annyit jelent, hogy egy-egy dolgozó óránként 1 forint 60 fillérrel kereshet többet 1981-ben. A béreket brigádokra bon­tották. Az öt brigádvezető és a művezető készített javasla­tot már személyekre. Figye­lembe vették mindenkinek a teljesítményét, és azt is, hogy hány éve dolgozik az üzem­ben. „Hány téglája van a GÉM-ben...” — mondja Far­kas Ottó. Az elosztás hasonló az or­szágos tapasztalatokkal. Az érdekesség: a munkahelyi ta­nácskozás döntése. A javas­latot termelési tanácskozáson Farkas Ottó művezető felolvasták. Szavazással dön­tötték el, hogy a brigádveze­tők és a művezető jó javas­latot terjesztett-e elő. A gya­korlat bevált, egy-két rekla­máció volt csak. De minde­gyikre válaszolni tudtak, az­az indoklást adtak konkrétan minden felvetésre. A béreme­lést megszavazták. Azon tehetne morfondíroz­ni, hogy ez a módszer megfe­lelő-e, van-e ereje a kollek­tívának az érdemtelenül ja­vasolt órabérek leszavazásá­ra, memek-e szólni a műve­zető javaslata ellen? , Kulcsár Józsefné brigádve­zető: — Volt pusmogás a brigád­ban. Ezt vártuk is. Azt nem mondjuk mi sem, hogy töké­letes munkát végeztünk. De a döntés után nem reklamál senki. Kulcsár Józsefné brigádvezető — Milyen eltérések vaunak a brigádon belül? — A legalacsonyabb órabér 10 forint, a legmagasabb pe­dig 15 forint a brigádban. Nekem ennél magasabb a bé­rem, 18 forint. — Van ekkora különbség az emberek között? — Természetesen. A művezető nem állja meg, hogy közbe ne szóljon. Egy műszert hoz a kezében és azon bizonygatja, hogy me­lyik munkáért mennyi bér járhat Vannak olyan embe­rek, akik csak „tyúkbelezni” tudnak, ez a műszer vezeté­kelése, az egyik legegysze­rűbb munka. Vannak olya­nok, akik az összeköttetése­ket, az egyes egységek kész­re szerelését végzik. A két munka között kell ilyen dif­Forrai Zoltán műszerész ferenciát alkalmazni bérben is. — Hallottam más műhe­lyekben, hogy a szakmunká­sok zokon vették a betaní­tott munkások magas órabé­rét, — mondom Farkas Ottó­nak. — Kulcsárnénak — aki be­tanított munkás — 18 forint­ja van és Forrai Zoltán szak­munkásnak is 18 forint az órabére. Nincs ellentmondás. Hatalmas felelőssége van a brigádvezetőnek, ezt pedig meg kell fizetni. A jó és az idősebb szakmunkásoknak magasabb a bérük, 20—23 fo­rint. Forrai Zoli bére is jó. Két éve végzett a Rózsa Fe­renc szakközépiskolában Szekszárdon és 13,50-nel vettük fel, öt forintot emel­kedett az órabére ennyi idő alatt Egy-két éven belül el­hagyja a betanított munkás a brigádvezetőt, de azért azt is figyelembe kell venni, hogy már olyan 45 éves szakmun­kást is utolért, aki régóta van itt az üzemben, de Zoli ügyesebb és többet is tud. Forrai Zoltán finommecha­nikai műszerész: — Elégedett vagyok a fize­tésemmel, úgy érzem megbe­csülnek a GÉM-ben. Sokan panaszkodnak az osztálytár­saim közül, hogy más mun­kahelyeken nem fogadták el még a szakmunkás-bizonyít­ványukat sem. Én kaptam két év alatt öt forint órabér­emelést. — Az nem zavarja, hogy ugyanannyi a bére, mint egy betanított munkásnak? — Nem. A betanított mun­kás brigádvezető többet is vállal és nagyobb a szakmai gyakorlata. Arra felhívta a figyelme­met még az elnökhelyettes, hogy véletlenül se dicsérjük túlzottan őket. Náluk is volt és van rengeteg gond, biztos voltak igazságtalanságok is, vagy sértődések. A szereidé­ben még ehhez azt is hozzá­tették, hogy náluk egy-egy brigádban már menetközben van egy bizonyos kiválasztó­dás. Aki nem felel meg — nem ügyes, vagy éppen lus­ta —, az már évközben, rossz kifejezéssel: „aki nem illik a képbe, más területre megy”... Így többnyire azonos szor­galmú és tudású emberek vannak a brigádban, a je­lenlegi differenciálás ennék a teljesítmény- és tudásszint­nek megfelelő. Munkahelyi tanácskozások döntöttek a béremelésről. Jó ez? Üjdonság? Követésre méltó? Hogyan alakul a vezető egyszemélyi felelőssége? Csökken-e ezzel a joga? Sok a kérdés, a mai tapasztala­tok alapján még nehéz rá vá­laszolni. Minden esetre egy ilyen (tanácskozásra a veze­tőknek — esetünkben a GÉM- ben a művezetőknek és a bri­gádvezetőknek — sokkal job­ban fel kell ikészülniök. Te­hát nagyobb a felelősségük olyan javaslatot kell előter­jeszteni, amelyet a kollektí­va, a brigád, a kiscsoport el­fogad. Sokszor beszélünk a diffe­renciálásról is. A legtöbbször — sajos — a legfőbb gátja ennek, hogy nincs miből-dif­ferenciálni. A tolnaiak hét százaléka már egy jó lehetőség, de ezt a lehetőséget meg keltett te­remteni, tavaly meg aze­lőtt. .. munkával, termelő munkával, ami egyben azt is igazolja, hogy a szövetkezet­ben olyan bérpolitikát foly­tatnak, ami eredményes. Hazafi József A raktárban csomagolásra vár a gyönyörű termék Jó fény, korszerű gépek, zajtalanság

Next

/
Oldalképek
Tartalom