Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-29 / 99. szám
1981. április 29. NÉPÚJSÁG 5 A nv^ofolíiacTn^lóc* a ‘erme!és folyamatában küMll/dgiemd^íldldb. lönféle anyagokat használnak fel. Nem mindegy, hogy a végtermékben miként jelenik meg a felhasznált anyag, az sem mindegy, hogy mennyisége hogyan alakul. Az alapanyagok, a segédanyagok ára egyre változik, leginkább növekszik. Éppen ezért fokozott figyelmet fordítanak a gazdaságokban, üzemekben az anyagfelhasználásra. írásainkban ezekről a törekvésekről, eredményekről adunk jelentést. Bonyhádi Zománcgyár Talajerő-utánpótlás Takarékosan szabni a lemezeket Beréti József tmk-lakatos a híd nélküli lemezvágóval Nem mindegy miből, minek, mennyit Teveli tapasztalatok A Bonyhádi Zománcgyár nem szorul arra, hogy újólag bemutassuk, megtettük számtalanszor, most abból a szempontból néztük a munkát, hogyan bánnak az anyaggal, amellyel gazdálkodniok kell, hogyan takarékoskodnak az ésszerűség keretein belül. Hulladék természetesen ebben a gyárban is keletkezik, különösen a lemezszabásnál, de kérdés, hulladék-e ez a hulladék? Az igazgató, dr. Vasas István és a főmérnök, Szeker- cés Sándor egyébként mondják, a lemezszabás a technológiai terv, sőt előírás szerint történik. Ez eleve behatárolja, miként szabják a lemezeket — a szakmai nyelv ismétlésétől elállunk, hogy a zománciparban teljesen járatlan olvasó is érzékelhesse miről is van szó. A lemezek, amelyekkel a Bonyhádi Zománcgyárban dolgoznak, 600x1000 milliméteresek. Természetes, hogy amikor a készülő edények számára kiszabják belőle a felhasználandó darabokat, hulladék is keletkezik. 'Feltűnt a beszélgetés során, hogy az igazgató, a főmérnök, de a szabász is érdekesen fogalmaz. Mindannyian ezt a szót használják: Célhulladék. És ezzel, azt hiszem, célhoz is értünk. Elméletileg tehát semmi sem veszhet el a továbbhasznosítás számára, mindennel valami további céljuk van. Azért mondom, hogy elméletben, mert gyakorlatban ez, persze, nem megoldható. Ellenben a minimumra szorítható. A lemezek közel 78 százaléka értékesül a felhasználás során. Az ezek után is megmaradó hulladék tovább hasznosítható, sok apró dolgot lehet belőle még készíteni. Ellenben itt álljunk meg egy szóra. Fogalmazzunk úgy, ahogy a szakemberek fogalmaztak; ameddig érdemes, pontosabban ameddig ésszerű. Tehát takarékoskodni is csak ésszerűen szabad. A miskolci FMKT-nak van egy érdekes kezdeményezése. Felhívást juttattak el nagyon sok vállalathoz, mérjék fel, mennyi és milyen hulladék- anyagokkal rendelkeznek. Prospektust készítenek és abban felajánlják megvételre, pontosabban továbbhasz- nosításra ezeket a még használható anyagokat olyan üzemeknek, amelyek kezdeni tudnak velük valamit. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Sokan hiszik, hogy jó dolog. De maradjunk még Bony- hádnál. A zománcgyári szakemberek rájöttek, ha csökkentik a felvitt zománcréteg vastagságát, javul a minőség.. A laikus ne kapja föl a fejét, higgyünk a szakembereknek, akik azt mondják, a lemez sajátos képessége, hogy vékonyabb zománcréteg mellett jobb a kötés, javul az ellenállóképesség és kevesebb a pattogás. Ugyanakkor haszon az üzemnek, haszon a népgazdaságnak — és ami mindennél fontosabb, haszon a fogyasztónak. A felhasznált zománcanyag 25—30 százalékát tudja ezzel megtakarítani az üzem. Még egyszer hangsúlyozzuk, a minőség javítása mellett. így ugyanis látszólag kisebb érték mellett nagyobb használati érték keletkezik. Az igazgató ä beszélgetés során, valahol, ezt a szót használta a hatékony, takarékos, célszerű anyagfelhasználással kapcsolatban: küzdelem. Fejezzük be ezzel a beszélgetés ismertetését. Egyszer meg kell teremteni a legjobban megfelelő objektív feltételeket. Ez az egyszerűbb. Másodszor, fel kell számolni a megrögzött szokásokat és el kell mélyíteni a tulajdonosi szemléletet. Ez a nehezebb, de a tények igazolják, hogy nem lehetetlen. Mindehhez nagy segítséget jelent az a tény, hogy ez év január elsejével önálló lett a Bonyhádi Zománcgyár. L. Gy. Fotó; Czakó Sándor A növénytemesztés manapság nem olcsó „mulatság”. Drágák a nagy teljesítményű gépek. Ez érthető, hiszen a traktorok, munkagépek és egyéb felszerelések nem egy szezonra készülnek, tehát jó anyagot használnak fel, másrészt pedig mindegyik gép sok-soík embert pótol. Hol lennénk ma például a nyolcvan mázsás búzatermések esetében a kézi kaszálással, vagy a kepézéssel, kazalra- kással! A termelés egyre több pénzbe kerül. Sokba például a talajerő utánpótlása is. A gazdaságokban éppen ezért az utóbbi 5—10 évben igen nagy figyelmet fordítanak a műtrágya szakszerű felhasználására. Tevelen négy éve kezdtek intenzívebben foglalkozni ezzel a kérdéssel. Először is meghatározták, hogy melyek legyenek a fő növények, hogyan alkalmazkodnak ezek a környék klímájához, talajaihoz, másrészt pedig, mennyi műtrágyát kell majd használni, lesz-e ehhez elegendő pénz illetve, a majdani többlet termés bevételé fedezi-e a többlét kiadásokat? A Szekszárdi ÁG-labort bízták meg a táblák vizsgálatával, hogy megtudják, mely növény milyen és mennyi műtrágyát kíván. Érdekes számsor alakult így ki, amely bizonyítja, hogy az egyre növekvő termelési eredmények valóban nagy költséggel járnak együtt. Felhasználtak, NPK tartaimű műtrágyát: növény 1979 1980 ikg/iha búza 425 392 őszi árpa 402 571 kukorica 597 560 borsó 295 325 napraforgó 476 480 iA műtrágya is, ma legismertebb módon, korszerű eszközökkel kerül a földbe. Az agronómia által megadatott recept szerint a kívánt mennyiséget szórják ki, közvetlen a hőgyészi vasútállomáson lévő keverőbői szállítva. A műtrágya-felhasználás tendenciájában csökkenő. így például 1979-ben 489 tonna nitrogéntartalmút, tavaly 431 tonnát, két éve 286 tonna foszfort, tavaly 208 tonnát, a 420 tonnás kálival szemben, tavaly már csak 317 tonnányit szórtak a növények alá. Éppen a szakszerű felhasz- . nálás, talajvizsgálat, növény- kultúra megválasztása stb. miatt a terméseredmények kedvezően alakultak, búzából, nalpraforgöbó! és kukoricából lényegesen jobbak a termés- eredmények, mint a megyei átlaig. És még egy fontos kérdésre kell .rávilágítani: a szűkített önköltség is egyre csökken. Az őszi árpánál és a kukoricánál az 1980-as évjárat rosszabb volt, a kedvezőtlen időjárás miatt, a hatóanyag nem tudott a földiben hasznosulni, valamint a szárításli- betakaríitási költségek az elmúlt évben e két fontos növénynél megemelkedtek. A termelőszövetkezetiben a termelési költségek között egyre jelentősebb helyet foglal el a műtrágyák ára. így például 1979-ben 8,7 százalékot tett ki, 1980-ban 9,8-at, az idén várhatóan 11,5 százalékot ér el. Amikor a műtrágya-felhasználás vizsgálatát elkezdték, nem. mindenki tapsolt, ma már más a helyzet. A kevesebb műtrágya-felhasználás együtt jár a szerves trágya növekvő kiterítésével is — s így együttesen tudnak egyre kevesebb költséggel, több, vagy kevesebb hatóanyag- felhasználással a megelőző évi szinten termelni. Mert rájöttek, hogy nem kell minden növénynek, minden táblában azonos mennyiségű hatóanyagot a földbe juttatni. —PjFélmilliót ér az anyagkészlet Egy évre elére kell rendelni Jobb napokat látott Sajátos helyzetben van a gyönki Spirál Szövetkezet szerszámkészítő brigádja. Kevés anyagot használnak, de ez az anyag rendkívül értékes. Ezért a takarékosság a szövetkezet számára létfontosságú. A faipari marókhoz többnyire K—I-es szerszám- acélt — ára: 1 kilogramm 63,60 forint —, BC—3-as ötvözött acélt — ára: 1 kilogramm 21,40 forint —, és keményfémlapkát — ára; darabonként 60—160 forint között — használnak. Az éves termelésük közel kétmillió forint, ebből a felhasznált anyag értéke — 1980-as adat — 296 ezer forint. A számokból kitűnik, hogy Gyönkön sokkal nagyobb az élőmunka-ráfordítás, mint az anyagfelhasználás. Mégis rengeteg gond jelentkezik, főleg a kemény- fémlapkák beszerzése miatt. A rendelést az Ipari Szerelvénygyár részére egy évre előre le kell adni. Ez annyit jelent, hogy 1981-re ez év ápriliséban már nem vesznek fel rendelést. Ha még ebben a hónapban jelentkeznek igényükkel, akkor az 1982-es igényt kielégítik. A másik gond: 60—70 méretben használnak keményfémlapkát — vídiát — a gyön- kiek, de egy-egy fajtára csak 500—500 darabos rendelést vesznek fel. így sajnos „spájzolni” kell, van olyan lapka, amely évekre előre a gyönki raktárakban porosodik. Ez a „bespájzolás” pedig azt jelenti, hogy a kétmillió forintos termelés mellett — 1981. április 13-án — 419 ezer forint az anyagkészletük, de volt úgy, hogy ez az összeg meghaladta a félmillió forintot is. Drága anyagokkal dolgoznak a szerszámkészítők. A takarékosság egy sajátos formáját választották. A brigád teljesítménybérben dolgozik, ez az első — a leszabási, — művelettől a kész termékig terjed. Tehát a brigád tagjai igyekeznek minél kisebb megmunkálandó anyagot gépbe fogni, mivel a forgácsolási idő csökkentésével nő a keresetük. így nem kellett különleges anyagnormákat kidolgozni, ezt maguk a dolgozók végzik a sajátos ösztönző miatt. Amint már említettük, gondjuk van a keményfém- lapkák beszerzésével, szerencsére a rúdacél kapható minden méretben és ezekből még készletezni sem kell, mert a FEROG'LOBUS Vállalat azonnal tud szállítani. Sokat foglalkoztak a forgács értékesítésével Gyönkön. Ez időben nem sikerült megoldást találni, annak ellenére sem, hogy értékes anyagokkal dolgoznak. A MÉH árai nem ösztönzőek, sőt Gyönkön nincs is átvevőhely, így a félévenként keletkezett egy teherautónyi forgács beszállítása Szek- szárdra — üzemanyagköltség — többe kerülne, mint amit a forgácsért kapnának. Sajnos ez á gond sok kis üzemet érint, összességében pedig az egész népgazdaságot. H. J. ...alkatrészeiről, egységeiről készíthettünk volna bárhol a megyében képet, hiszen a hulladékot, azaz a használaton kívül álló gépeket nem gondozzák. Pedig ezek visszajuttatása a kohókba, gyorsítaná az anyag gépek... körforgását. Nem is beszélve arról, hogy megszűnnének Kurdon, Sióagárdon és egyebütt az ócskavashalmok. A gerjeni termelőszövetkezet géptemetője
