Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-17 / 90. szám

u NÉPÚJSÁG 1981. április 17. Együtt élő nemzedékek Napjainkban nem ritka, hogy a szülők együtt élnek felnőtt, családos fiukkal, lá­nyukkal. Egy lakásban, kö­zös háztartásban a nagyszü­lők, szülők és unokák. iAz együttélésnek többféle oka van — gazdasági, családi, ér­zelmi, stb. Az egyik leggya­koribb ok, amely a szülőkhöz kényszeríti a fiatalokat, a la­káshiány. S bármennyire praktikus is olykor az együ­vé költözés, mindkét család addigi életrendjében törést okoz. A szülők, akik megosztják családot alapító gyermekük­kel lakásukat, más életfor­mába kényszerülnek. Ha fe­leségként kerül az összeszo­kott családi közösségbe új tag, bizony ki kell állnia a próbát a háziasságból, udva­riasságból, megértésből. A férjként 'beköltöző ifjút is kritikus szemmel nézik a szülők. Gyakori, hogy saját gyermekük iránt elfogódot- tak. A házastársat betolakodó félnek tekintik, akinek min­den tettét, szavát fürkészve figyelik. S várják az alkal­mat, amikor megkritizálhat­ják, amikor figyelmeztethetik, dorgálhatják. S az még a jobbik eset, ha a vőnek, menynek adresszálják az ész­revételt. S nem a saját fiuk­nak, lányuknak panaszolják be a házastársát. Érzelmi, lelki zűrzavart okozva ezzel a szüleit és házastársát is szerető, respektáló félben. Veszélyeztetve a házasság harmóniáját, vagy ritkáb­ban a gyermék, szülő kapcso­latot. Nem ismeretlen a jelenség, hogy az ifjú féleség vagy férj rosszul illeszkedik az új családba. Minden megjegy­zésben hántást érez, a segít­séget, tanácsot elutasítja, s még a legjobb indulatú anyóst és apóst is ellenség­nek véli. Ilyenkor megint az új házasságot teszik próbá­ra. Olykor „vagy én, vagy az anyád” — választás elé állítva az egyik felet. Amikor fiátalok és idősek az együttélést választják, mindkét félnek engedménye­ket kell tenni. Alkalmazkod­ni egymáshoz, tiszteletben tartva mindkét család önálló­ságát. Egymásrautaltságu­kat természetes tényként fo­gadva. A fiatalokat befogadó szülők ne éreztessék állandó­an, hogy szívességet tesznek. De a fiatalok se feledjék, hogy betelepedésükkel bizony megbolygatják az öregek nyugalmát, csökkentik ké­nyelmüket. S ha a nagyma­ma, a nagypapa bevásárol, ellátja a háztartást, vigyáz a gyerekekre, a fiatalok ne te­kintsék ezt természetes „szolgáltatásnak”. Köszönjék meg olykor egy-egy szál vi­rággal, jó szóval, csekély ajándékkal, figyelmességgel. Ha pedig az idős szülők szo­rulnak átmenetileg vagy hu­zamosan a fiátalok segítségé­re, ne éreztessék velük kiszol­gáltatottságukat, elesettségü- ket. Gondozzák szeretettel, megértéssel, példát adva a szülők iránti tiszteletből sa­ját gyermeküknek is. Ismerünk olyan eseteket, amikor a legjobb szándékú fiatal viselkedését éri kriti­ka. Ne reagáljanak az igaz­talan vádakra hasonlókép­pen. Néhány kedves szóval sokkal többet léhet elérni. Még az ellenséges anyóst, apóst is „leszereli”, ha a meg­bírált fél igazat ad neki, ha tanácsot, segítséget kér tőle az új családtag -a beilleszke­déshez. Szülés után - visszaszépülve Pirestojás - ruhában A gyermekgondozási segé­lyen lévő kismamák gyakran, panaszkodnak arról, hogy unatkoznak. Pedig ezeket az üres órákat jól kihasználhat­nák az egészség- és szépség­ápolásra, a „vissza szép ülés” természetes folyamatának meggyorsítására. A terhesség alatti testi elváltozások nyo­mot hagynak az alakon, de nem törvényszerű, hogy ez évekig így maradjon. A súly­többletet rendszeres tornával, ésszerű minőségi — és nem mennyiségi — táplálkozással az ideális szintre kell le­csökkenteni. Ezekkel egyenrangú sze­repe van a rendszeres bőr­ápolásnak, mert: „legszebb ruhánk a bőrünk”. A jól ápoltság kellemes közérzettel jár, s ez kihat az otthoni lég­kör jó hangulatára is. Hasz­náljuk ki tehát a több sza­bad időt. Hogyan kezdjünk hozzá? Először is vizsgáljuk meg tükörben alaposan az arc­bőrünket, nem változott-e meg típusa. Gyakori jelenség ugyanis, hogy terhesség alatt, vagy szülés után bőrünk tí­pusa megváltozik és a zsíros bőr szárazzá válik vagy for­dítva. Ez szükségessé teszi az addigi kezelés módosítását és a kialakult bőrtípusoknak megfelelő bőrápoló szerek beszerzését. Az arckrémek használatától csak akkor vár­hatunk jó eredményt, ha a bőrtípusoknak megfelelő ké­szítményeket használunk. Ä bioaktív arckrémek ('Fabu- lon, Opera Luxus Uborka­krém, Tokaion, Florena, Ge- rovit,stb.) a bőr életműködé­sét fokozó vitaminokat, fe­hérjéket, szerves savakat jut­tatnak a bőrbe, egyben vé­delmet nyújtanák a bőrt érő külső káros hatások ellen. Abban az esetben, ha bőrünk rendkívül érzékeny vagy a terhesség fokozottan érzé­kennyé Változtatta, bőrápo­lásra használjuk a lila ívvel jelzett FABULON nappali és éjszakai arckrémeket, ame­lyek kifejezetten érzékeny arcbőr ápolására szolgálnak. Terhesség alatt és szülés után egyformán fontos az egész test 'bőrének ápolása, rugalmasságának megtartása. Erre a célra használjunk testápoló készítményt. Für­dés, zuhanyozás után az egész testet, végtagokat ken­jük be a testápolóval simító, masszírozó mozdulatokkal. Azokat a testrészeket, ame­lyek a terhesség alatt foko­zottan igényibe vannak véve, lágy, körkörös mozdulatok­kal naponta kétszer masszí­rozzuk meg. Ezzel növeljük a bőr rugalmasságát és szülés után hamarabb nyeri'vissza eredeti feszességét. A „visszaszépüléshez” ve­zető út másik fontos tenniva­lója: a rendszeres, speciális alakjavító torna. Nem kell attól félnie a kismamának, hogy nem lesz elég teje, ha naponta tornázik. A torna az élettani folyamatokat kedve­zően befolyásolja, a közérze­tet javítja, a test formai szépségét segíti visszaszerez­ni. A mozgásszegény élet­mód elhízást eredményez, amely után még nehezebb újra elérni az ideális test­súlyt. Sok kismama abban a tévedésben él, hogy eleget mozog, ha a babával sétál­ni megy és a háztartási te­endőket elvégzi. Nem elég. Néhány gyakorlat elvégzése nem kerül sok időbe, tévé­nézés alatt is tornázhatunk. A keblek szépségének meg­őrzésére a következő gya­korlat szolgál: (a gyakorlatot ülve végezzük) a könyököt tartsuk vállmagasságban, két kezünk ujjait feszítsük egy­máshoz és a könyököt eresz- szűk le, majd emeljük fel. Ezt az egyszerű gyakorlatot reggel és este végezzük né­hány percig. A testgyakorla­tokat úgy állítsuk össze, hogy minden izomcsoportot meg­dolgoztassunk, külön figyel­met szenteljünk a hasizmok erősítésére. A „belső kozmetikát” se felejtsük ki a visszaszépülés teendői közül. Fogyasszunk rendszeresen tejet, tejtermé­keket, zöldségféléket, nyers salátákat, gyümölcsöt, mé­zet, gyümölcsleveket, tojást, gombát, sovány halat. A vi­tamindús táplálék „belülről” szépíti a bőrt. És ne feledjük el hetenként legalább egy­szer felfrissíteni az arcbő­rünket vitamiinos pakolással. FÁSI KATALIN Rojtok, bojtok, sallangok A modem divatban egyre gyakrabban találkozhatunk az ízléses és szép népművé­szeti hímzésekkel és a nép­viselet más, különféle díszítő elemeivel. Ezek közé sorol­hatjuk az ugyancsak divatos rojtot, bojtot, bőrsallangokat. Ejtsünk róluk néhány szót! A rojtkötés vagy csomózás körülbelül egyidős lehet a szövéssel. A férfiak lobogós gatyájának alját rojtozás sze­gélyezte, de kedvelték voltak a rojtos szélű fejkendők is, a vállkendők, jegykendők, kötényaljak, sőt a férfi nyak­kendők, főként Mezőkövesd és Sárköz vidékén. A bojtok néha a szegély kísérői, vagy a varrást díszí­tő szegélycsíkról lógnak le. Vastag fonalból készülnek úgy, hogy ujjainkra, vagy vastagabb kartonpapír csíkra fel csavarj ük a fonalat. Egyik végét többszörösen átkötjük. Kihúzzuk a papírt, és nyakat csavarunk a bojtra. A szá­lakat felvágjuk és a kész bojtot zsinórrá, illetve ren­deltetési helyére varrjuk. A bőrsatlangok hazánk több vidékién a ímellrevalók oldal- varrását díszítik, de más tár­gyakon is feltűnnek. Ezek tu­lajdonképpen színes, hosszú bőrnyelvek, szélük kiütővas­sal cifrázott, felületük sűrűn kilyukasztott. Ezekből a sallangokból többet fognak egy csomóba. Előfordul, hogy a bojtot még tovább díszítik színes bőrsal­langokkal. Övön, táskán A mai divat főként a ki­egészítő holmikon alkalmazza előszeretettel ezeket a díszí­tő elemeket. Ügyes kezűek maguk is készíthetnek ha­sonlókat, bőr híján szépen hat a filcből készült díszí­tés is. Sapka a tojáson Kedves, vidám ötlet festés helyett, apró, „fejtető” for­májú, színes sapkába öltöz­tetni a húsvéti locsolókat, vá­ró főtt tojásokat. Hogy mire is van szükségünk? A tal- pacskák részére összegyűjt­jük a háztartásban már nem hasznosítható flakontetőket (dezodor, hajlakk, stb.). Ezek általában színesek, és a bel­ső részükön karima, betét ta­lálható. A sapkához összegyűjtjük a fonalmaradékainkat, és az alsó részhez próbálva a mé­retet, szétszortírozzuk a fel- használásra szánt fonalain­kat. Munkamenet: középvastag fonalból, 2-es horgolótűvel, 40 láncszemet horgolunk, kapcsolóöltés az első szem­re, 1. sor: a kezdő láncszem­sor minden szemére, 1 rövid­pálcát horgolunk. Folyama­tosan, körbehaladó sorokkal dolgozunk, 2—5. sor: az előző sor minden szemére 1 rövid­pálcát horgolunk, 6. sor: 3 rövidpálca, a soron követke­ző 1.2. szemet egybeöltjük (1 szemet fogyasztunk), végig a soron,-7. sor: 2 rövidpálca, a soron következő 1.2. szemet egybeöltjük, végig a soron, 8. sor: 1 rövidpálca, a soron következő 1.2. szemet egybe- öltjük, végig á soron, 9. sor: a megmaradt szemeket 2—2 szem összefogásával lefo­gyasztjuk. Fül: a tetőrészen folyamatosan 10 láncszemet horgolunk, a horgolótűvel beöltünk a sapkatetőbe, és az így kialakított láncszem­ívet rövidpálcával sűrűn (kb. 15—20 rövid pálca) behörgol- juk. Elvágjuk a fonalat és eldolgozzuk. Az ünnepek múltával ezek az apró, színes tojáskalap- kák, ha jól mosható fonalból készültek, gyömöszölhető, kézbe fogható játékai lehet­nek a néhány hónapos babá­nak, de bizonyára a házi­asszonyok is szívesen fogják hasznosítani a reggelizőaszta­lon, lágytojás tálalásakor. GYOMBÉRES LEPÉNYKE 25 dkg porcukor, 1 csomag sütőpor, 1 csomag vaníliás cukor, 20 dkg mandula, 0,5 dkg őrölt gyömbér, 0,5 dkg őrölt szerecsendió-virág, 0,5 dkg őrölt szegfűszeg, egy cit­rom leve és reszelt héja, 30 dkg liszt, 2 db egész tojás, 10 dkg méz, 2 dkg vaj. Átvonáshoz 10 dkg porcu­kor. A porcukrot, vaníliás cukrot, 12 dkg héjas, tört mandulát, szerecsendió-virá­got, szegfűszeget, citromhé­jat, sütőport és lisztet ösz- szekeverünk. Hozzáadjuk a két egész tojást és a meglan- gyosítoft mézzel együtt össze­gyúrjuk. (Könnyen gyúrható legyen.) A tésztát ujjnyi vé­konyra kinyújtjuk, majd kb. 4x6 cm-es téglalap alakú la­pocskákra vágjuk. A lapocs­kák tetejét megkenjük a 10 dkg porcukorból és a citrom­léből . kikevert masszával (máz), díszíthetjük közepét hámozott fél mandulával. Vajjal vékonyan kikent és lisztezett sütőpléhre téve, ' gyengén meleg sütőben süt­jük. A tetején a máz ropogós­ra sül. „Mindig szerettem a tava­szi primőrök Hamupipőké­jét, a zöldhagymát. Nekem nem a hóvirág, hanem a hagyma volt a tavasz igazi hírnöke. Gyenge, fehér, hú­sos-leveles szárával az új­donság varázsát hozta a ko­ra tavaszi reggelik, vacsorák terített asztalára. Hosszú he­tekig, míg Csak a paradicsom és a zöldpaprika ki nem szo­rította, nem maradhatott el a szalonna, a zsíros- vagy vajas kenyér mellől. Táplál­kozási .értékeiről’ viszont még sohasem hallottam, pe­dig alighanem egyik fontos tavaszi vitaminforrásunk” — írja egyik levélírónk, s hoz­záteszi : ;,Szívesen olvasnék róla”. Nos, magam is kíváncsi és hagymakedvelő vagyok, sor- raszedtem a régi és új táp­lálkozástudományi kiadvá­nyokat, jólléhet előre sejtet­tem, hogy ami a hagymát il­leti, be kell érnem néhány szerény adattal és utalással. Például azzal, hogy „100 g vöröshagymával 40 kalóriát, 1.2 g fehérjét, 0,1 g zsírt és 8.3 g szénhidrátot kap a szervezetünk. Táplálkozási értékét magas szénhidrát­tartalma mellett C-vitámin- tartalma adja. Jellegzetes fűszernövénye a magyar konyhának, jóllehet a fran­cia szakácsok sokkal több hagymával főznek, mint a mieink. Izgató hatású illó­olajat is tartalmaz, annak jó­része viszont zsírban pirítás­kor a konyha levegőjébe ke­rül. Mégis, betegélelmezés­ben, különösen emésztőszer­vi zavaroknál csak mérsékel­ten szabad használni, főként, ha a betegnek gyomorégést okoz. Fiatal, üde, friss zöld­hagymánál ez ritkán fordul elő, míg a fejesedő és „öre­gedő” hagymák már inkább „megkönnyeztetik” az egyéb­ként kitűnő ecetes hagyma­saláták készítőit. A kora tavaszi idény a fia­tal zöldhagymával, a hóna­pos retekkel és fejes salátá­val kezdődik. Ezek azonban nemcsak jelentős C-vitamin- források, hanem mint rost­anyagok is fontosak a táp- anyagcsatoma zavartalan és egészséges, panaszmentes működésében. Ezek nélkül ugyanis igen lassú, elhúzódó és gyenge lenne a bélmozgás, ami különféle emésztési za­varokat okozhatna. Kellő rosttartalmú tápanyagok se­rény mozgásra serkentik a tápanyagcsatornát, mintegy magukkal sodorják az emész­tetlenül maradt anyagokat, kiürítvén a szervezetből. A zöldség-főzelékfélék — tehát a zöldhagyma is — egyébként a legértékesebb­nek mondható szénhidrát­félékhez tartoznak. A szén­hidrátok ugyanis három táp­lálékcsoportba sorolhatók. Az egyik csoportba a cukrok, tehát a méz, lekvár, csoko­ládé és a tömény édességek — a másik a keményítők —, tehát valamennyi gabona­nemű és a belőle készült ter­mékek — a harmadikba a zöldségfélék, gyümölcsök szénhidrátjai. Az utóbbiak ugyan tartalmaznak cukrot, de viszonylag kis mennyi­ségben és rendkívül értékes a vitamin- és ásványanyag­tartalmuk. Miért fontos mindez? A cukrok igen gyorsan felszí­vódnak és hasznosulnak, a keményítők lassabban. A fel­nőtt ember szénhidrátigénye kb. 100—200 gramm naponta, ennél azonban lényegesen többet fogyasztunk. A feles­legesen fogyasztott szénhid­rátból a szervezetben zsír keletkezik, aminek elhízás lesz a következménye. A túl­zott szénhidrát-, pontosab­ban cukorfogyasztás legfőbb veszélye az elhízás, az ér­elmeszesedés, valamint a cu­korbaj kialakulásának elő­idézésében van. Ennek elke­rülésében segítik a szerveze­tünket az olyan növényi szén­hidrátok, amelyek ilyen ve­szély nélkül hasznosíthatók. Mint például — többek kö­zött — a zöldhagyma szén­hidrátja is. BUGA DOKTOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom