Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-08 / 57. szám

1981. március 8. NÉPÚJSÁG 3 Miért lettem tsz-tag? A TOT egy esztendővel ezelőtt pályázatot hirdetett „Hogyan lettem tsz-tag?” címmel a mezőgazdasági szö­vetkezetekben dolgozó nőknek. A vártnál jóval több pá­lyamunka érkezett, közülük hét Tolna megyéből. A szerzők között vannak fiatalok, idősek, termelésben és adminisztrációban dolgozók. A megyei tsz-szövetség a napokban nőnapi ünnep­ségre hívta össze a pályázaton résztvevőket, akik el­mondták. miért volt számukra olyan fontos a pályázat megírása. ELÉGEDETTEN Varga Mihályné, aki Zom- báról érkezett, az ötvenes évek végén még kislány volt, így kora miatt némi tétová­zás előzte meg gondolatainak papírra vetését. — Eleinte úgy éreztem, hogy jobb volna, ha csak az idősebbek pályáznának. Az­tán mégis az írás mellett döntöttem. Hiszen ott szület­tem a majorban, korán meg­ismertem a fizikai munkát. Sokat segítettem a szüleim­nek a földeken ... Futott az idő. Sorsom alakult. Egyszer­re azt vettem észre, hogy a szövetkezet „vitt” fölfelé. Magamon tapasztalhattam, hogy aki tanulni akar, a té- eszben is tanulhat. Akiben van erő, igen sokat elérhet. Pályázatomat „Elégedettség” jeligével küldtem be. Ennek hallatán a többiek egyetértőén bólogatnak. — Nagyon meglepődtem, amikor a munkámat külön- díjjal jutalmazták — folytat­ja Varga Mihályné, aki 1961- ben végezte el az általános iskolát, s utána Villányba ment, hogy kertészetet tanul­jon. Sajnos, meg kellett sza­kítania tanulmányait, mert édesapja megbetegedett. Dol­gozott és középiskolába irat­kozott. 1968-ban érettségizett, majd gyors- és gépíró szak­mát szerzett, de ezt már a szülési szabadság, illetve a gyes ideje alatt. — Három gyermekem van ... 1973 óta a szövetke­zet nőbizottságának vagyok elnöke... és valóban elége­detten élek — mosolyog. „IDEJE VOLT TANULNOM” Kalocsa Jánosné művészien kötött kendőjéről alig tudom levenni a szemem. Ez a va­rázs akkor törik meg, amikor szavát hallhatom. Szívből szól. — Árván nevelődtem, öt­esztendős voltam, amikor édesanyám egyedül maradt. Hiába szerettem volna ta­nulni, nem lehetett. Szükség volt a munkáskézre ... Dol­goztam annyit, hogy el sem lehet mondani. Telt, múlt az idő, s egyszercsak fordulóhoz érkeztem. Fiamat fölvették az egyetemre. Akkor gondol­tam egyet, s föltettem ma­gamnak a kérdést: „Nekem csak a hat elemim legyen?” És Kati néni tanulni kez­dett, mígnem kertészeti szak­munkás-bizonyítványt szer­zett. Nem kis büszkeséggel mondja: — Még a személyimbe is be van írva ... Most növény- termesztési brigádvezető va­gyok. No és az attalai szövet­kezet nőbizottságának az el­nöke. Az utóbbiért nem jár fizetés. De pénznél többet ér, ha a társai' bíznak az ember­ben. RAGASZKODÁS A TÉESZHEZ Töttös Aranka a bátaszéki Búzakalász termelőszövetke­Töttös Aranka: „Nekem harcolnom kellett tagsá­gomért.” Kalocsa Jánosné: „Csak a szívből végzett munka hozhat eredményt.” zet tagja. Kislányát, aki ki­lenc esztendős, egyedül ne­veli. — Manapság sokkal köny- nyebb az egyedülálló nőnek, mint régen. Pályázatomban ennek kifejtésére is töreked­tem. Szocialista brigádban dolgozom, a brigádtagok mindenben segítenek. Na­gyon jó a kollektívánk, két­szer lettünk első helyezettek. Amikor a pályamunkámat ír­tam, idősebb téesztagoktól is érdeklődtem, hogyan alakult a sorsuk, milyenek voltak az első évek. Nem akarom ösz- szehasonlítani azt az időt a maival. Hiszen a különbség szembeötlő. A beszélgetés idősebb résztvevői egyetértőén, elis­meréssel figyelik Arankát, aki a szövetkezethez való ra­gaszkodásának történetére emlékezik: — Most raktárosként dol­gozom, de mint cukoripari technológus kezdtem a helyi konzervüzemben, ami akkor szűnt meg, amikor én gyesen voltam. Vissza jövetelemről az akkori elnök hallani sem akart. Én viszont ragaszkod­tam a szövetkezethez és mun­katársaimhoz. Minden fóru­mot megjártam. Végül visz- szavettek. Azóta több — pél­dául raktárosi —, tanfolya­mot végeztem el. Most raktá­rosként, s nem eredeti foglal­kozásomban dolgozom, de a téeszben. GYALOG NAGYMÁNYOKRA Bevallom, Nyárádi János- néval, a nagymányoki Gábor Áron Termelőszövetkezet tag­jával szemben zavart érzek. Téesztagsága során olyan „utat” járt be, ami talán példátlan. Olyan hittel és energiával dolgozott és ta­nult, olyan eredményekre tett szert, hogy felsorolni is ne­héz. Közben mindig élvezte a közösség bizalmát. — A szükség törvényt bont alapon 1960-ban, amikor be­léptem a téeszbe, pénztáros­nak és raktárosnak tettek meg, mert nagyon kevés fér­fi lépett annak idején a szö­vetkezetbe, így ezt a fontos munkát is nőnek kellett vé­geznie. Manapság ezen nem ütközik meg senki. De akkor! Sokan ellenezték, ki is jelen­tették, hogy belebukok a fel­adatba. Én pedig meg akar­tam mutatni, hogy egy nő is állhatja a sarat... Most már főraktáros vagyok. Nyárádi Jánosné hat osz­tályt végezhetett, mert köz­beszólt a háború. Felnőtt fej­jel, 1963-ban fejezte be az ál­talános iskolát. Három kis­gyermek mellett tanult, s a lakhelyétől három kilométer­re levő Nagymányokra he­tente háromszor járt be — gyalog — az iskolába. Majd megszerezte a szarvasmarha- tenyógztő és növénytermesztő szakmunkás-bizonyítványt és középfokú raktárosi tanfolya­mot is végzett. Mellette egy­re több társadalmi megbíza­tást kapott. Tagja a nőbizott­ságnak, tanácstag, 1963-ban lett párttag, s immár máso­dik alkalommal választották be a megyei pártbizottságba. Három unokája van. — Nem érzem soknak a feladatokat — mondja moso­lyogva. — Akkor érezném talán rosszul magamat, ha nem lenne ennyi dolgom. „ÚJRA EZT VÁLASZTANÁM” A beszélgetést kopogtatás szakítja meg. Ruzsics Tibor- néért szólnak be... Indulnia kell Bonyhádra, nőbizottsági értekezletre, munkahelyére, a Pannónia Termelőszövetke­zetbe. — Korábban volt kapcsola­tom a téesszel, mint ahogy tagja lettem. Kakasdon él­tünk az ötvenes években. Ak­kor a nőtanács elnöke vol­tam. 1959-ben, a szervezés­kor 40 tagú bizottság alakult, akik járták a házakat, be­szélgettek a gazdákkal. Dél- * előttönként rendeztem az ét­kezésüket, utána mosogattam, majd estefelé én is közéjük álltam, mentem szervezni. Nehéz volt az az idő, hiszen brosúrákból beszélhettünk csak, ismeretlen dologról... Ruzsicsék 1961-ben köl­töztek Bonyhádra, s az asz- szony lépett a termelőszövet­kezetbe. A növénytermesztés­ben dolgozott... — Sajnos, hamarosan be­szorítottak az irodába. Ak­kor, amikor bevezették a központi bérelszámolást. De ha az időm engedte, a szük­ség követelte, mentem mákot egyelni, búzát vetni. „Munkámat élethivatásnak érzem... s ha újra kezde­ném is, ezt választanám. Vol­tak nehézségei a húsz évnek, de ezek gazdagították élete­met, ismereteimet. Hamaro­san búcsúzom a munkától, nyugdíjba megyek De életem végéig termelőszövetkezeti tag kívánok maradni...” — írta pályázatában Ruzsics Ti- borné. V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: CZAKÓ SÁNDOR A meghitt beszélgetés HÍRRŐL hírre Táskabemutató a szekszárdi bőrdíszmű­üzemben A szekszárdi gyáregység termelésének kétharmadát szovjet exportra gyártja. A szovjet piac megbízható piac — hosszabb távra lehet építeni rá —, ám egyre igé­nyesebb piac is. Nem fogadja el a gyenge minőségű, divatjamúlt termékeket. Nos, a szekszárdi bemutatón nem csalódtak a RAZNOEXPORT szovjet külkereskedelmi vállalat szakemberei. Ellenkezőleg, csak a dicséret hangján nyilatkoztak a látottak­ról, az RBM által bemutatott újdonságok­ról. Kiemelkedően jó minőségűnek ítélték az 1980-as szállítmányokat és a most be­mutatott kollekciót — 220—240 táskát — is szívesen látják majd májusban, a moszk­vai kiállításon. Köszönetét mondtak azért, hogy a vállalat kollektívája — a XXVI. kongresszus tiszteletére — a terv szerinti időarányos mennyiségnél többet szállított, és így az első félévben is az egész évi mennyiség 52 százalékát küldik el a Szov­jetunióba. Kiállítások Megszokott hír ma már lapunkban, ami­kor egy-egy kiállítás megnyitásáról tudó­sítunk, vagy pedig — rendszerint vasár­napi számunkban — elemző cikket köz­lünk. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt az ilyen meglehetősen ritka volt, legfeljebb a me­gyeszékhely adott otthont állandó, vagy pár hétre rendezett kiállításnak. Ma már — különösen a közművelődési párthatáro­zat és a közművelődési törvény óta a többi város és nagyközség is „felsorakozott”, sőt, olyan kisebb települések is, mint például Kölesd és Pincehely. Kölesden a megyei párt-végrehajtóbizottság tagjai látogatták meg a művelődési házat, tájékozódtak az itt folyó „Látás- és ízlésnevelés” kísérlet tapasztalatairól, megtekintették a kétszeres Kossuth-díjas Kiss István szobrász kiállí­tását. A simontomyai várban Jakab Károly festőművész és Kelemen Kristóf szobrász- művész portréalkotásaiból nyílt kiállítás. Pál Lajosné, a szekszárdi üzem Garay Já­nos szocialista brigádjának vezetője fel­szólalt a szövetkezet szekszárdi részköz­gyűlésén Mérlegzáró közgyűlések A mezőgazdasági termelőszövetkezetek zárszámadó küldöttgyűlései már zömmel „lefutottak”, ám az ipari szövetkezetekben most van a „szezonja” a mérlegzáró köz­gyűléseknek. Az előző héten kettő, a most befejeződő héten tizenhárom ipari szövet­kezet tartotta meg ezt az évente ismétlődő igen fontos tanácskozást. Ma a szolgálta­tóknál lesz mérlegzáró közgyűlés, március 21-ig pedig a többi hat szövetkezetnél. Először munkahelyi tanácskozásokon ér­tékelték az elmúlt évi termelési-gazdálko­dást, majd — február második felében — küldöttgyűléseket tartottak, e testület dön­tött a hatáskörébe tartozó kérdésekben. Most, a mérlegzáró közgyűlésen vala­mennyi szövetkezeti tag részt vesz és a beszámolók meghallgatása, valamint a vi­ta után dönt a mérleg jóváhagyásáról, a különböző alapok felhasználásról, stb. A különböző nehézségek ellenére ered­ményesen zárta az évet a szövetkezeti ipar. Az év folyamán jelentős átrendeződések mentek végbe, a szövetkezetek egy részé­nél alacsonyabb, a többinél magasabb az éves termelés értéke az 1979-esnél. Emel­kedett a rubelelszámolású export — mint­egy 6 százalékkal, a tőkés export pedig 11 százalékkal, a lakossági szolglátatás közel 4 százalékkal volt magasabb. A nyereség — 1979-hez képest — csökkent, de veszte­séges szövetkezet nem volt. A mérlegzáró közgyűléseken előterjesz­tette a vezetőség — és a tagság elfogadta — a szövetkezet középtávú, tehát a VI. öt­éves terv időszakára szóló fejlesztési ter­vét is. A BONY Kövendi Sándor Tolna megyei Cipőipari Szövetkezet szekszárdi részköz­gyűlésén vettünk részt. E szövetkezet azok közé tartozik, amelyek kimagasló eredmé­nyeket értek el az elmúlt esztendőben. Pontosan és kiváló minőségben tett eleget szállítási kötelezettségeinek, jelentősen ja­vult a gazdaságosság, nyereségét 1979-hez képest mintegy megötszörözte. Egyszer már elnyerte a RAZNOEXPORT kiváló minő­séget tanúsító diplomáját, most ismét szá­mítanak rá. Szó esett a beszámolóban az SZKP kongresszusáról is: amikor a szovjet megrendelő cég többletszállítást kért, a szövetkezet kollektívája vállalta, hogy ja­nuárban és februárban 10—10 ezer párral több cipőt szállítanak. E vállalásnak a XXVI. kongresszus megnyitásának nap­jáig, február 23-ig eleget tettek. Nőnapi ünnepségek Mint mindig ilyentájt, most is sok meg­hívást kapott szerkesztőségünk nőnapi ün­nepségre és jelentkezett néhány tudósí­tónk is. Ezúton kérünk elnézést, hogy az invitálásoknak nem tudtunk eleget tenni, hiszen sok száz munkahelyen, sok ezer családban köszöntötték a munkatársnőket, édesanyákat, nagymamákat, kislányokat. J. J. Az egyik anyukámnak, a másik kettő a két nagymamának lesz... Az esztendő tizedik hetében is Moszkvára irányult a figyelem: folytatta, majd befejezte tanácskozását a Szovjetunió Kommunista Párt­jának XXVI. kongresszusa. Keddi számunkban adtunk hírt arról, hogy lezárult a harmadik napirendi téma vitája és elfogadták a Szov­jetunió gazdaság- és társadalomfejlesztésének fő irányait az 1981—85. évekre és az 1990-ig terjedő időszakra, A következő nap a vezető szervek megválasztásáról és a záróülésről tu­dósítottunk. Az előző héten Kádár elvtárs szó­lalt fel a kongresszuson, valamint beszédet mondott a zelenográdi nagygyűlésen, majd miniszterelnökünk, Lázár György, a Politikai Bizottság tagja látogatott Minszkbe és a trak­torgyári nagygyűlésen méltatta a kongresszus jelentőségét, a szovjet és a magyar nép ba­rátságát, testvéri együttműködését. „A ma­gyar kommunisták, egész dolgozó népünk ne­vében további sikereket kívánok a Szovjet­unió Kommunista Pártjának, a Belorusz Szov­jet Szocialista Köztársaság népének a XXVI. kongresszus határozatainak végrehajtásához, a XI. ötéves terv feladatainak teljesítéséhez, a kommunizmus építéséhez" — mondta. A kongresszus befejeződött, a Kádár János vezette küldöttségünk csütörtökön hazaérkezett. A Raznoexport szakemberei a Bőrdíszműben Nem a szovjet testvérpárt kongresszusá­hoz „igazították” a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat szekszárdi tás­kabemutatóját, ha nincs kongresszus, ak­kor is megrendezik, mint ahogy eddig is rendszeresen megtartották, mindig másik telepén az anyavállalatnak. Mégis felfedez­hető a kapcsolat. A bemutató mintegy il­lusztrálása a kongresszusi beszámolóban és a hozzászólásokban is szereplő KGST- együttműködés, gazdasági kapcsolatok egy kis részterületének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom