Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-08 / 57. szám

Alsótengelici Állami Gazdaság a Képújság ____________________________________ 19 81. március 8. Szerkezetváltozás - négyszeres nyereség A legjobb hagyományok megőrzése mellett gyökeres változások történtek az Alsó­tengelici Állami Gazdaság­ban az utóbbi két év alatt, az új vezetők kezdeményezé­sére és irányításával. Prancz József közgazdasági igazgatóhelyettes adott tájé­koztatást ezekről a változá­sokról, amelyek lényege, egy­szerűen kifejezve: hatékony és eredményes munka, jó gazdálkodás, a korábbinál sokkal nagyobb nyereségre való törekvés. Vegyünk előre néhány szá­mot, hogy világos legyen, mi­ről van szó. A vállalati nye­reség 1979-ben négymillió 54 ezer forint volt, 1980-ban 15 millió 420 ezer forint. Tehát csaknem a négyszerese. Az üzemi termelési érték 124,6 százalékkal nőtt az egy év alatt, a nettó árbevétel pedig 119 százalékkal nagyobb, mint az előző évben. A szá7 mok mutatják, hogy bár erős a termelésnövekedés, még­sem egyszerűen ebből adódik a rendkívül nagy nyereség. A hozamok növelése csak az egyik ok, magyarázat az eredményre. A másik: ter­melésszerkezet-változást haj­tottak végre 1980-ra a nö­vénytermesztésben. Csökken­tették a veszteséges növény- termesztési területeket. To­vábbá: az árukukorica rová­sára jóval nagyobb területen termesztettek hibridkukori­ca-vetőmagot, tehát nagyobb értékű terményt, 226 hektár­Ezernél több tehenet tartanak, jó a tejhozam ról 424-re növelték a vető­magtermő területet. Ugyan­ilyen radikális változtatás volt a napraforgónál egyik évről a másikra: 1979-ben 150 hektár volt a napraforgó a gazdaságban, 1980-ban már 282 hektár. Alapvető „újdonság”: meg­szüntették a tartósan veszte­séges ágazatokat. Rendet te­remtettek például az erdő- gazdálkodásban, Ez az ága­zat csaknem milliós vesztesé­get hozott 1979-ben, tavaly pedig már 734 ezer forint nyereséget. Lényegében csak szervezett munka kellett hoz­zá és jó értékesítés. A közgazdasági igazgató- helyettes elmondta, fölgyorsí­tották a piackutatást és az értékesítéseket. A készletek forgása 120 napról 48 napra csökkent, az áruk forgási sebessége pedig 227 napról 180-ra, éves átlagban. Na­gyon lényeges, értékes ered­mény az Alsótengelici Állami Gazdaságban az is, hogy csökkentek az improduktív költségek. Tehát a nyereség­képzés módja korszerűsödött minden vonatkozásban. Mindezt úgy tudták meg­valósítani, hogy szigorú munkafegyelmet követelnek a gazdaság vezetői, másrészt — ezzel együtt — megváltoz­tatták az anyagi érdekeltsé­get. A vezetési rendszer kor­szerűsítése már 1979-ben megkezdődött Alsótengeli­cen, önálló üzemeket alakí­tottak ki. Ezek a követke­zők: két kerület, Alsótenge­lic és Alsópél, továbbá van szállítóüzem, erdő- és vad- gazdálkodás, kertészet, építé­si üzem. A kedvező tapaszta­latok alapján ezek az üzemek 1981-ben már önálló tervvel rendelkeznek, teljes önelszá­molásra állítják be őket. A megkezdett változtatás tehát magával hozza a további kor­szerűsítések lehetőségét és igényét, így fejlődik egy gaz­daság, megfelelő irányítással. Külön kell szólni az Alsó­tengelici Állami Gazdaság te­henészetéről, méltánytalan is, hogy a végére hagytuk, hi­szen rendkívül értékes mun­ka folyik itt. Ez jelenti a leg­jobb hagyományok folytatá­sát, amiről a bevezetőben már említést tettünk. Régen, amikor az Állattenyésztési Kutató Intézet kísérleti gaz­dasága volt ez, sok értékes tenyésztői tapasztalat és per­sze eredmény halmozódott föl. Ezt új telep létesítésével megbecsülték, ápolják, sőt fejlesztik. A korszerű tele­pen ezernél több tehenet tar­tanak, pontosan 1038-at. Ta­valy 120-szal növelték a te­hénlétszámot. A tej hozam j A szarvasmarha-tenyésztés jó híre, hagyománya tovább él A takarmányozáshoz a lucernát is beteremtik Gépjavítás. Az idén sok új gépet vesz a gazdaság 3760 literről 4186 literre nö­vekedett egy év alatt átlago­san, tehenenként. Mégpedig jó minőségben, hiszen 28 szá­zalék tej prémiumot kapott a gazdaság. A bevételekhez, a nyereséghez természetesen nagyban hozzájárult a szarvasmarha-ágazat is, meg­hálálta a fejlesztést és a fe­gyelmezett munkát. Egyébként 1980-ban nem tudtak Alsótengelicen szá­mottevő fejlesztést végrehaj­tani — a tehenészeti kicsit korábban történt —, mivel 1979-ben gyenge volt az ered­mény. Változtatni kellett a dolgokon. A változtatások, a sikerek most aztán lehetővé teszik a fejlesztést is: 1981- ben sok értékes gépet akar­nak vásárolni. Ennek alapja, mint mondotta Prancz Jó­zsef, hogy további módosítást hajtanak végre a növényter­mesztésben, növelik a kon­vertálható export árualapo­kat, ehhez igénybe vehetnek beruházási hitelt is, és a sa­ját forrással együtt nagyobb összeget fordíthatnak gépek­re. Jó eredmény, fejlesztés, to­vábbi előrelépés — összetar­tozó fogalmak, tények. GEMENCI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KÁROLY Mióta viselünk gyűrűtt A gyűrűt ősidők óta ismeri és kedveli az ember. A bronz­koriból felszínre került gyű­rűk eleinte hajiból, fűszálból, bőiből, csontból, agyagból, fából készültek, majd fémek­ből. A gyűrű a mondák és ősi vallási hagyományok szerint megtestesíti a világmindensé­get, annak tökéletes és befe­jezett voltát, Kerek, mint a Nap, a Hold, a boly­gók és a Föld, és zárt, miint az évszakok visz- szatérő változási rendje. Má­gikus és delejes hatású, al­kalmas gonosz szellemek el­űzésére, betegségek gyógyítá­sára... Az első gyűrűt, a görög mítosz szerint, maga Zeusz főisten készítette Promé­theusz számára, aki ellopta az égből a tüzet, és megtanítot­ta az embereket ennek hasz­ná tatára. A bibliában a gyűrű a ha­talom jelképe. Így az egyip­tomi fáraó gyűrűjének átadá­sával Józsefet helytartóvá nevezte ki. Zsidó mondák szerint Salamon királynak varázsgyűrűje volt, ennek se­gítségével győzte le ellensé­géit és vált hatalmas uralko­dóvá. Más keleti mondákban is gyakran szerepel a varázs­gyűrű, melynek elforgatásá­val földöntúli szellemeket idéznek meg, és állítanak a hősök szolgálatába. A gyűrű sokszor volt a tör­ténelem során valamelyik ha­talom képviselője. Felmuta­tója előtt kinyitották a zárt ajtóikat, és úgy fogadták, mintha az őt küldő személy jelent volna meg. Az egyiptomi jósok az em­ber életét kapcsolatba hozlták az égitestek, főleg az állatöv jegyeivel. Szerintük mind­egyik övnek valamilyen drá­gakő felel meg. A jegyben születettek sorsát, jövőjét ilyen ékköves gyűrűk segít­ségével jósolták meg. Arábiában, Perzsiában a főurak drágaköves, személyi jeleket feltüntető gyűrűiket barátaiknak is kölcsönadták, hogy az akkori viszonyok kö­zött — a gyűrű felmutatása alapján — oltalmat, segítsé­get kapjanak utazásaik alkal­mával. Az ókorban szokásos volt a rontó szellemeknek el­űzésére varázslatokat végez­ni, és ezekhez a gyűrűket is felhasználták. Egyik ismert eljárás volt, hogy a gyulladá­sos sébek felett gyűrűs ujjal Végeztek elhárító mozdulato­kat. A középkorban Európában is divatossá váltak azok a különleges gyűrűk, melyeket szemméLverés, megigézés, átok távoltartására viseltek. (Érdekes, hogy a divat sok­szor vissza-visszanyúlik az ősi időkibe, onnan „ás elő” vál­toztatásra alkalmas ötleteket és azokat a divat felfrissíté­sére használja fel... Ez jut az ember eszébe, amikor a be­tegségűző gyűrűkről beszé­lünk: az elmúlt években vi­lágszerte elterjedtek a „ja­pán” gyűrűk vagy karpere- cek, melyek különféle beteg­ség ellen védtek...) A gyűrű a házasság jelké­pe, a hűségé, a kapcsolaté, mely a keleti népektől és a zsidóktól származik, és me­lyet a kereszténység is át­vett. Mózes könyvében a pap házasságkötéskor megáldja a jegygyűrűt, mint a házasság jelképét. Az élet más terüle­tein is ilyen kapcsolatot jel­képez. Az V. században a püspöki hivatal jelvénye a pásztorgyűrű volt. Erről elő­ször I. Miklós pápa tett em­lítést: a gyűrű jelzi és érez­teti azt a kapcsolatot, mely az egyház és a püspökök kö­zött fennáll. A bíborosok köz­vetlenül a pápától kapják pásztorgyűrűiket kinevezésük alkalmával. Később az alsóbb papság is bevezette a gyűrűk használatát. Elterjedt nem­csak a jómódú polgárság, ha­nem a papság körében is a drága gyűrűk viselése, a gaz­dagság fitogtatása. Ennek egyik emlékeztetője Szent Jeromos kifakadása a gyű­rűkkel Való hivalgás ellen. Megemlítik, hogy VIII. Hen­rik angol királynak 234 gyű­rűje volt, és ^naponta másikat Viselt. A reneszánszban a gyűrűkészítésnek nagy és is­mert mesterei voltak, mint például Benvenuto Cellini, a kor egyik legnagyobb művé­sze. A gyűrű formája általában kerek. Régebben széles aranygyűrű volt a divat, pe­csétgyűrűnek kiképezve vagy simán, mint jegygyűrű. Rész­ben az arany árának állandó emelkedése, részben az el­múlt 80—100 év divatválto­zásai miatt a jegygyűrű kes­keny lett, sima vagy enyhén cizellált felületű. Elmaradtak a néhéz, drágaköves gyűrűk. Bár a kígyóformájú vagy spi­rálalakú gyűrűk a népván­dorlás korának jellegzetes ékszered voltak, de kimentek a divatból, mégis időnként új­ra felbukkannak, de sokkal egyszerűbb és főleg simább és könnyebb kivitelben. A primitív népeknél ma is divatosak a láb, nyak, orr, fül, ajak, csüklógyűrűk vagy karperécék. Ami pedig ott divatos, az megvan a modern világban is, mint például kar- perecék, fülkarikák, stb. hi­szen a divat felfrissítésére on­nan veszünk át lehetőségeket, ahol ezek megvannak. A gyűrű ősi ékszer, jel­kép, kapcsolat, mely együtt él az emberiséggel, és újra még újra változatos formában je­lenik meg. RUDNAYJÁNOS . - -» _.__.. . __.„ ., m*amm.... „...__ __________ „ Alkalmas” gonosz szellemek elűzésére ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom