Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-29 / 75. szám
AÍnÉPÜJSÁG 1981. március 29. Naposlibák Faddról A lúd (tojó) harminc napig ül a tojáson. Ha hagyják. Manapság ez már egyre ritkábban történik meg. A libának csak az a feladata, hogy meg- tojja a tojást, aztán jön a keltetőgép, ami szebb, jobb, tökéletesebben csinálja a költést és nagyobb méretekben, mint a liba. Valamikor Faddon szabadon tartották a baromfit. A kacsák és a libák legyalogoltak a másfél kilométerre lévő holt Duna-ágra és éltek, mint lúd a vízben. Mióta azonban a holtág a „DOMBORI” holtág, ez tilos. Nem biztos, hogy ettől tisztább a víz, de hogy nem piszkosabb, az valószínű. Maradt a zárt tartás. Ennek hagyományai vannak a termelőszövetkezetben, melyről a főállattenyésztőt, Gyimóti Kálmánt kérdeztük. Mint kiderült, nem a legjobbkor, mert az állomány, amely törzstenyészet, kicsit megritkult. A tizenkétezres létszám helyett most az idényben „csak” hatezer tojó és kétezerkétszáz gúnár gágog a györgyI---------------------------------------K előfélben, félig tojásban a libák majori telepen (mindenesetre ha ezek libasorba állnának, a sor vége a faddi elágazástól elérne Domboriig). A ritkulás oka kolerafertőzés volt a tavalyi szezonban. A megmaradt állomány viszont egészséges és javában tojik, hiszen most van a keltetési szezon. A tervek szerint idén száz- ötvenezer naposlibát visznek el a telepről a kiskunhalasi Barnevál gépkocsijai. Ezen felül az állomány cseréjére nyolcezer libát nevelnek fel, és valamelyest hoznak is teA szabályos libafogás: nyakonragadás Sokan vannak, beszélgetnek, és persze tojnak is nyészanyagot vérfrissítésre. Így remélhető, hogy az eddigi átlag (huszonöt kisliba tojónként) marad, vagy javul. Az állományban egy liba naponta húsz-huszonöt deka libatápot csipeget el. Ha megszorozzuk a létszámmal, akkor ez a csipegetés a szezonban ötven vagon tápot jelent. A termelés egyéb költségeit is fedezi a negyvenforintos naposliba ára. Az ágazat jövedelmét tulajdonképpen ez és a libatoll hozza. Vagyis any- nyi nyereséget hoz az ágazat, amennyi a toliból kapott bevétel. A libákat ugyanis évente háromszor tépik. Szerencsére ehhez van megfelelő kézi munkaerő, ügyes asszonyok és így időben meg lehet ejteni. Ez meglehetősen fontos — mármint az időbeni tépés — mert különben a tollakat és ezzel a forintokat elviszi a szél és a víz. Apropó víz. Az szerencsére van, a tolnai holtág, melyre a libák kijárnak. Ennek köszönhető, hogy tiszták, egészségesebbek. A toll minősége is kiváló, így kilójáért ötszáz forintot kapták a múlt évben. Háromezer kiló tollat adtak el és ez másfél millió forintot hozott a konyhára. A tojást naponta kétszer összeszedik. Ez néha rövid keresgéléssel történik, a liba ugyanis gondosan fészket készít magának, majd a tojást letakarja a szalmával. Az összeszedett tojásokat (napi két és fél ezer) a fonott vesz- szőkosarakban megmossák fertőtlenítő oldattal, majd a tojásraktárból tálcákra rakva viszik a keltetőbe. Itt a Tye- reskova brigád tagjai rendezik a továbbiakat. Ök, mármint a brigád univerzálisak; szezon után a kertészetben dolgoznak, itt pedig keltetnek. Ha kell gondozók, ha kell tollat tépnek. Ezután a tojás sorsa egyszerű; harminc nap múlva kisliba lesz' belőle. — st — Fotó: Kapfinger. Abody Béla: OSTROM Még egyszer kinézett az ablakon. Örült táj, de csak önveszélyes; az elsivárosodás januári helyzetében. Félkegyelmű ágak, köd, kancsal madárhangok. — Valami csak lesz — mormogta maga elé az öregember. — Csak lesz — hagyta rá Róza néni. — Aztán, szavam ne felejtsem, ma mosom a Pötyit. Tiszta lesz, mint a patyolat, annak rendje-módja szerint. — Aztán mi az ördögnek? — szólt rá az öregember, most már emeltebb hangon. — Mint a potyolat? Itt ez a veszett háború, maga meg kutyát mos? Nincs jobb dolga? Róza néni, szó ami szó, szinte csak Pötyivel, a tarka, térkép-alakzatú spániellel törődött. A vidék szánalmas, olcsó, kolduslátvány volt, alig valami hó, az is szeny- nyes, csak itt-ott egy tiszta szigettel. — Kilövés, belövés? — kérdezte Róza néni, inkább kíváncsian, mint félelemből. — Nem mindegy az magának? — így az öregember. — Egyre megy. Előbb vagy utóbb csak becsap a bunkerbe. és mennyből az angyal. Meg aztán azzal a kutyával is minek vacakol? Okosabban tenné, ha magát mosná. — Mosom majd, bízza ide! — dorgálta Róza néni. — Ha jön a béke. Két napja nincs fegyverdörgés. Róza néni olyformán készülődött a kutya csutakolására, hogy gyűjtötte a szerény hókupacokat egy hadirokkant vödörbe. S kiszámította, menyi kell majd Pö- tyi tisztaságához. — Ki kell nyitni az ablakot — vélekedett Hársing, az adótisztviselő. — Akkor, meglátják, jobb lesz. — Van, aki a meleget szereti — oktatta az öregember. — Tekintettel kell lenni mindenkire. Az egyik ember ilyen, a másik olyan. — No én nem mondtam, hogy nem — védekezett Hársing. — Ami igaz, az igaz. Csak nagyobb baj ne legyen. — Aztán ha fognám és felfalnám a kutyuskáját, finom pörköltet készítenék belőle, Róza néni! — szólalt meg derűsen az öregember. — Hamm, hamm. — Azt adja meg magának a jóságos! — tört ki Róza néni. — Készítek én magából finom pörköltet, marha- pörköltet méghozzá! Ilyet mondani! Megbánja! Most a távolból valami üzenet szólalt meg, vagy talán hívó, rosszkedvű jelzésrendszer. — Nocsak — szólalt meg az öregember. — Jönnek. — Kik? — érdeklődött Hársing. — Arról fogalmam sincs — tárta szét ösztövér kezét az öregember. — Valakik jönnek és kész. Mindig jönnek. Nagyobb baj ne legyen. Vagy túléljük, vagy belehalunk; egykutya. — Kutya? — kapta fel a fejét Róza néni. — Egykutya? — Törődik is valaki a maga szépséges kutyájával — intette le az öregember. — Jönnek a katonák■ Talán még a parancsnok is. Jól idepörköltet, aztán nézhetünk. — Szabad megjegyeznem — vélte Hársing —, akkor már aligha nézhetünk, mert nem lesz mivel. Binder ritkán szólt. Igen, közelednek. Valami rendelkezés lesz belőle. Ami mindenkire vonatkozik, kivéve a rendelkezés meghozóját. A zaj érvénytelenné csitult; a vidék elhallgatott; a csend lapossá csillapodott; tapintatosabbá. — No, édes kutyababám, szentecském! — szólította meg Pötyit Róza néni. — Most jön a pucolkodás. — Kutyababám? — érdeklődött az öregember. — Takarosán elkeresztelte! — Mindenbe beleköt! — szólt Róza néni. — Úgy hívom, ahogy akarom! — Persze meg kell őriznünk a dolgok értelmét — morfondírozott Binder. — Ez védi meg az életünket. — Kötve hiszem, hogy a dolgoknak értelmük van — bólogatta fölösleges, túlméretezett lampion-fejét Hársing. —Annyi van belőle, amennyit belemagyarátzunk. — Hát csak magyarázza, ha ideje van rá — morgolódott az öregember. — Értelem! A légópincét valamilyen okból — alighanem a képzelet védő szerkezete miatt — bunkernek nevezték: mindent meg kell keresztelni, hogy nagyra nőjenek, megnövesszék sündisznótüskéiket, haragjukat; ilyenformán lett bunker a bunker. Róza néni módfelett finoman terelte ki a kutyát a nehéz levegővel büntetett, homályos helyiségből: — No, Pötyike, most jön a finom pancsi-pancsi! Hetek óta nem esett hó, s a pincelakók nap mint nap roppant szerény adagot kaptak, mosdás céljából. Róza néni meg gyűjtötte a magáét, hogy Pötyinek félrete- hesse. Most hát eljött a nagy nap; a kutya tisztálkodása; a béke, szűzi kutyák, mély értelmű ebek, fénylő tájak, üde látvány az ablakon, egy kis képzőművészet. — Tegyük el magunkat holnapra — javasolta Hársing. — Hátha marad belőlünk valami — vélekedett Binder. — Hátha. Aztán mire eljutunk az élet végére, ösz- szeáll a program. — Ebből én egy árva szót sem értek — dörmögött az öregember. — Talán azért, mert nincs értelme. Mi az, hogy élet vége? Meg hogy marad belőlünk valami? Az ördögöt marad valami. — Nocsak — mondta emelt hangon Hársing. — Két német. Ide tartanak. — Undorodom tőlük, mert hazudnom kell nekik — vélekedett Binder. — Vajon mit akarnak? — Az egyre megy — állapította meg az öregember. — Valamit mindig akarnak. A két német befordult az elökertbe. Majd végigmentek a folyosón, és megzörgették a pince vasajtaját. — Jó estéket kívánok —mondta az egyik, természetesen anyanyelvén. A másik hallgatott, csak fejét biccentette meg. — Hogy vagyunk, hogy vagyunk? — érdeklődött a barátságosabbik. Nem éppen lazán, semmitmondóan: valami közepe, magja volt az üdvözlésnek. — Mindig rosszul vagyunk, kérem — magyarázta Binder. — Tetszik. tudni, meghalni veszélyes, élni unalmas. — Haha! — kacagott a német. — Nem fordítva? — Mindegy — hagyta rá Binder. — ön netán filozófus? Tapasztalataim szerint minden német filozófus. — Ezt bóknak vagy sértésnek szánta? — komorodott szürkévé a katona. — Ja, és szavamat ne felejtsem, a kutyákat le kell lőnünk. Ezért jöttünk. — A kutyákat? — kérdezte vissza Hársing. — Természetesen a műtétet ez a szűkszavú kamerád fogja elvégezni. Tetszik tudni, ő szívesebben csinálja. Mit szívesen? Örömmel! S az örömet mindenki megérdemli, nemde? Freude, schöner Götterfunken, Tochter aus Elysium! — Meggyilkolják!? — sikoltott fel Róza néni, élesen, a magasba tartva riasztó gyászát. A csendes német megcélozta a kutyát. Változó idő, változó társadajom Tanuló nemzetünk Az elmúlt évtizedben hazánkban — a népszámlálás adatai szerint is — tovább nőtt a tanulási kedv. Ez megmutatkozik abban, hogy az elmúlt tíz év alatt másfél- millió ember végezte el az általános iskola 8 osztályát. Az idősebbek közül csaknem 200 ezren éltek azzal a lehetőséggel, hogy esti, vagy levelező tagozaton pótolják, amit korábban elmulasztottak. A lakosság számához viszonyítva csökkent tehát az általános iskola 8 osztályánál alacsonyabb végzettségűek aránya, ami egyben széles körű lehetőséget teremtett a továbbtanulásra a közép- és 15—X éves Terület ____________________ f elsőfokú iskolákban. így az 1970—il:980 közötti időben a szakmunkás képesítést szerzettek száma megkétszereződött, míg a középiskolát Végzetteké másfélszeresére nőtt. Am az igazsághoz tartozik az is, hogy hazánkban a 15—49 éves korosztály 12 százaléka még mindig nem rendelkezőik befejezett 8 általános iskolai végzettséggel. A feladatokat és lehetőségeket körvonalazó fehér foltok még szembetűnőbbé válnak, ha a részleteket vizsgáljuk. A lakosság iskolázottságában településtípusonként jelentős eltérések vannak. Ezt a következő táblázat szemlélteti: 18—x éves ált. isk. 8 osztályát középiskolát végvégzettek aránya zettek aránya összesen: férfi, nő összesen: férfi, nő Budapest 78,4 82,6 Városok 73,5 78,1 Községek 55,8 61,6 Összesen: 66,2 71,2 E táblázatból látható, hogy míg a főváros 15 éves és idősebb lakosságának több mint 78 százaléka elvégezte az általános iskola 8 osztályát, addig ez az arány a községekben mindössze 55,8 százalék. A megyék közül a megfelelő korú lakosságból Györ-Sop- ron megyében csaknem 69, Baranya megyében 67 százalék az általános iskola 8 osztályát végzettek aránya. Szabolcs megyében ez az arány 58, Békés megyében 58,4 százalék. A középiskolát végzettek aránya a fővárosban több mint háromszorosa a községekben ilyen végzettséggel rendelkezők arányának. A megyék közül középiskolai végzettség tekintetében Győr-Sopron megye jár az élen több, minit 24 százalékkal, majd Osongrád megye következik, ahol a 18 éves és idősebb lakosság 22 százaléka végzett középiskolát örvendetes, hogy a szakmunkásképző iskolát, illetve a középf okú szakiskolát végzettek aránya az elmúlt 10 év alatt több, mint a kétszeresére emelkedett, s még 74,8 38,5 41,7 35,8 69,2 29,2 30,7 29,9 50,3 12,3 12,5 12,2 61,7 23,3 24,2 22,4 biztatóbb a helyzet, ha azt is hozzátesszük, hogy a nőknél az emelkedés még nagyobb. A továbbtanulási kedv egyébként a két nemnél több vonatkozásban eltérő, mert a nők között nemcsak a szakmai képzésben, de a közép- és felsőfokú továbbtanulás- bán is erőteljesebb a növekedés. Ez lehetővé teszi, hogy a nők nagyobb arányiban tölthessenek be különböző, magasabb végzettséget igénylő munkaköröket. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma 63 százalékkal magasabb, mint 10 évvel ezelőtt volt. Hazánkban az 1980-as évek elején a diplomások száma majdnem félmillió, ebből mintegy 120 ezren műszaki, több, mint 46 ezren mező- gazdasági, 180 ezren okta tási- tudományos-kulturális munkára 'képesítő diplomával rendelkeznek. A többi felsőfokú végzettségűek a közgazdasági, a kereskedelmi, az egészségügyi, továbbá a különböző művészeti, jogtudományi és igazgatási munkára kaptak képesítést. GYERTYÁNOS ZOLTÄN
