Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

1981. március 1. KÉPÚJSÁG 3 Dombóvár, Láng-gyáregység Kommunisták a termékszerkezet korszerűsítéséért Több éves gyakorlat a Láng Gépgyár dombóvári gyáregy­ségében, hogy október-novem­berben az igazgató beszámol az üzemi pártvezetőségnek az éves terv teljesítésének állá­sáról, a várható eredmények­ről és tájékoztatja a vezetősé­get a következő évi felada­tokról. Másfél évvel ezelőtt azonban, amikor erre az ülés­re készültek, mindenki tudta, hogy ezúttal nem a szokvá­nyos, rutinszerű lesz a beszá­moló. Változott a helyzet a beruházási piacon — a gyár teljes egészében beruházási javakat állít elő —, és az új helyzethez kell igazítani a pártmunkát is. Ami a beszámoló első ré­szét illeti, a folyó évi terv teljesítéséről kedvező volt a kép. A második rész tért el a megszokottól. Korábban ugyanis októberben már lát­ták, hogy mit gyártanak a kö­vetkező évben. A kapacitás 80—85 százaléka volt kitöltve konkrét megrendelésekkel. Most ez az „előrelátás” csak májusig—júniusig terjedt. Volt néhány „fix pont”, mint például a hosszú távú nem­zetközi szerződésekben — a KGST-országok által — lekö­tött termékek, köztük a para­dicsomfeldolgozó vonalak, né­hány hazai megrendelés, ám mint később kiderült, ez utóbbiak sem voltak bizto­sak. A pártvezetőség állást fog­lalt: az anyavállalat útján, de saját piackutató tevékenység­gel is biztosítani kell, hogy a gyár közel félezres kollektí­vájának egész évben legyen munkája. Mégpedig olyan, ami eredményt, nyereséget hoz. Másrészt a pártvezetőség, az alapszervezetek minden segítséget megadnak ahhoz, hogy az újonnan „belépő” termékek gyorsan, határidőre és jó minőségben elkészülje­nek. Számolni kell azzal, hogy sok embernek mást kell majd csinálni, mint amit megszokott. Azzal is, hogy az esetek többségénél az átfutá­si időt radikálisan csökkente­ni kell. A szériamunkák mel­lett a dombóvári termékek jelentős hányada eddig is egyedi gyártmány volt, ám a szerkesztéstől a kiszállításig általában egy esztendő telt el. Ez-„belefért” a korábbi kere­tekbe, amikoris rendszerint egy-másfél évre előre látták, mit fognak gyártani. Most azonban vége a rutinmunká­nak. Mindez a pártvezetőség­től és az alapszervezetektől széles körű és naprakész el­lenőrző, valamint politikai felvilágosító, mozgósító mun­kát igényel. Tudatosítani kell, hogy gyakran egyes em­bereknek, brigádoknak máról holnapra megváltozik a mű­szakbeosztása, vagy más munkára kell átállniok. Minderről szó volt az 1979. őszi taggyűléseken, majd a termelési tanácskozásokon, a szocialista brigádok megbe­szélésein. Az anyavállalat és a dom­bóvári gyáregység piackuta­tása eredményes volt. Már 1979 végén, majd 1980 első felében realizálódtak az új termékekre szóló szerződések. Bányapajzsok angol exportra, acélszerkezetek osztrák meg­rendelésre (az osztrák cég az NDK-nak szállított henger­művi berendezéseket, ehhez kooperáltak a dombóváriak), majd 1980 első felében — az energiahelyzet alakulása kö­vetkeztében — a vállalat ki­alakított egy új, „mindenevő” kazántípust a mezőgazdasági üzemeknek. Az „Agroláng”- ban el lehet tüzelni a külön­böző mezőgazdasági hulladé­kokat, kukoricaszárat, csut­kát, szalmát, szőlővenyigét stb., és fel lehet használni terményszárításhoz, állat- tenyésztő, állattartó telepek­hez. Közben néhány rendelés- stornírozás is „befutott”. Köz­tük a Péti Nitrogénműveké volt a legnagyobb, a kétmil­lió értékű berendezés — tor­nyok, kemencék — már gyár­tás alatt volt, amikor jelezte a megrendelő, hogy nem tart rá Igényt, azonnal hagyják abba a gyártást, kifizeti az eddigi költségeket, az 1,3 millió forintot és az egészet úgy, ahogy van, félkész álla­potban átveszi. Ám — mint­egy ellentételként — sikerült a balatonfüredi hajógyártól szerezni egy megrendelést, 600 tonnás kavicsuszályra, amit darabokban — tizenhá­rom szelvényben — itt készí­tenek el, és így szállítják le. A pártvezetőség termelési bizottsága — tagjai a terme­lés különböző területein dol­goznak — rendszeresen in­formálta a vezetőséget a mun­kákról, a menet közben fel­merülő problémákról. Sokan kaptak pártmegbízatást az aka'dályok elhárítására. Ami­kor szorított a határidő — például az angol export há­ny apajzsoknál és az osztrák vasszerkezeti elemeknél, a szűk felületkikészítő kapaci­tás növelésére Molnár Ferenc tmk-vezető kapott megbíza­tást. Csoportjával az új csar­nokban kialakítottak egy he­lyiséget, ponyvával leválaszt­va, Illés Szilárd fejlesztőmér­nök és Tombor László'kőmű­ves az építőbrigádból revétle- nítő, felületkikészítő csopor­tot alakított. Hetekig ezzel foglalkoztak a kőművesek, mivel a beruházás befejező­désével szakmájukban más, sürgős tennivaló nem volt. Sikerült határidőbe kiszállíta­ni a mintegy hatszáz tonná­nyi, tőkés exportra kerülő vasszerkezeteket. Az exportmunkánál is, de a hazai piacra készülő mező- gazdasági kazán gyártásánál is gyakran volt nagy a „haj­tás”, néha ceruzarajzból dol­goztak a szakemberek. Ám decemberre már állt a két kazán. Az egyik a dombóvári Alkotmány Tsz-ben, a másik a Balmazújvárosi Állami Gazdaságban. Prototípusok, üzemelésre, bemutatásra ké­szen. Ez utóbbi az elsődleges, hiszen az érdeklődő mező- gazdasági üzemek e két he­lyen láthatják, hogyan mű­ködnek ezek a kazánok és kaphatnak kedvet a megren­delésre. Egyébként, a vállalat szakemberei most a tüzelő­anyag — a különféle mező- gazdasági hulladékok — ösz- szegyűjtési technológiájának kialakításán dolgoznak. Tavaly év végén is beszá­molt a gyár vezetője a párt­vezetőségnek. Eredményes munkáról adhatott számot, .a Láng Gépgyár dombóvári gyáregysége teljesítette 1980. évi feladatait. JANTNER JÁNOS Az „Agroláng” kazán a dombóvári Alkotmány Tsz sertés­telepén A MTESZ célkitűzései 1981-ben Elkészültek a munkatervek a MTESZ megyei szervezeté­nél és a tagegyesületeknél. Ezekből kitűnik, hogy a múlt évi tevékenység jó alapot adott az idei elképzelések ki­munkálásához s annak alap­ján történt az idei évre szóló alapelvek lefektetése. Lássuk, melyek azok a leg­fontosabb teendők, rövidebb és hosszabb távon, amelyeket a MTESZ megyénkben maga elé tűz. Elsők között szerepel a me­gyében folyó tudománypoliti­kai munka segítése és az eredmények gyakorlati hasz­nosítása. Ugyanitt a terme­lés, a gazdálkodás hatékony­ságának emelése, a termelé­kenység színvonalának javí­tása. Nagy gondot kívánnak fordítani a műszaki és ter­mészettudományi szakembe­rek tájékoztatására, a propa­ganda, a |felvilágosító és in­formációs tevékenység haté­konyságának javítására. En­nek keretében kiemelten fog­lalkoznak a VI. ötéves terv megyei feladataiból a MTESZ- re és a tagegyesületekre há­ruló feladatok alapos megis­mertetésével. Az egyesületekkel szemben az a kívánalom, hogy foly­janak, bele az iparágak, illet­ve vállalatok feladatainak megvalósításába. A termelés és gazdálkodás segítése épp­úgy feladat, mint a gyártás- és gyártmányfejlesztés üzemi szinten való segítése, továbbá a minőség állandó javítása és az exportfeladatok teljesíté­se. Mindehhez a tudományos egyesületek a műszaki fej­lesztés hatékonyabbá tételé­vel sok segítséget tudnak ad­ni. Az egyesületekbe tömörült szakemberek képzése válto­zatlanul a legfontosabb fel­adatok közé tartozik. A jövő­ben fokozottan ügyelnek az igényeknek megfelelő tanfo­lyamok beindítására. Az eredményeknek eddig is egyik szülője volt a jó együtt­működés és kapcsolat a kü­lönböző állami és társadalmi szervekkel, valamint a válla­lati, gazdasági vezetőkkel. A kapcsolatok ápolását, illetve felújítását, vagy kialakítását a MTESZ az idén is tenniva­lói közé sorolja. Bizonyára eredményeket fog hozni a MTESZ és az NDK-beli, Karl-Marx-Stadt-i műszaki-tudományos szer­vezet közötti együttműködés bővítése. Az év kilencedik hete eseménydús volt. A legnagyobb figyelmet a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XXVI. kongresszusa kívánta. Az egész világon nagy várakozás előzte meg Brezsnyev beszédét. Hogyan lehet folytatni a jelen körülmények között a békepoltiikát? Mi­lyen választ ad a Szovjetunió Kommunista Pártja az amerikaiak hidegháborús megnyilat­kozásaira? A beszédet meghallgattuk, s nyug­táztuk, hogy a Szovjetunió továbbra is a kö­vetkezetes békepolitika hive. Ezúttal egyetlen mondatot idézünk ebből a beszámolóból: „... És ne kételkedjen senki abban a közös el­tökéltségünkben, hogy biztosítjuk érdekeink vé­delmét, megőrizzük a népek szocialista vívmá­nyait!” Egyszóval: A szovjet vezetők mindenről hajlandók tárgyalni, ami a népek békéjének megtartásához szükséges, de a szocialista or­szágok közössége felkészült arra is, hogy meg­védje érdekeit. Ez tiszta és világos beszéd. Koszorúzás A világon 63 évvel ezelőtt alakult meg az a hadsereg, amelynek a legfontosabb fel­adata, hogy a békét védje. Ennek az emlé­kére megyénkben számtalan helyen meg­emlékeztek a Vörös Hadsereg megalakulá­sáról. Szekszárdon hétfőn délután, a Felszaba­dulási emlékműnél dr. Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság titkára, dr. Rúzsa Já­nos, a városi pártbizottság első titkára, Lu­kács István, a járási pártbizottság első tit­kára, továbbá a szovjet hadsereg és a ma­gyar fegyveres testületek képviselői helyez­tek el koszorút. A hazánk felszabadításá­ban hősi halált halt szovjet harcosok em­léke elevenen él, róluk megemlékezni had­seregük megalakulásának napján interna­cionalista kötelességünk. Ugyancsak meg kell hajtanunk a megemlékezés zászlaját azoknak az emléke előtt, akik részt vettek a fasizmus elleni harcban. Azokról a ma­Neukum Zoltán, a VERTESZ paksi kiren­deltségének vezetője tájékoztatta Méhes Lajost a blokkvezénylő szereléséről • apró-cseprő ügyek, de befolyásolhatják az első reaktor indításának idejét. Mert hiá­ba készülnek el sorra és kezdődnek meg egyes fő berendezéseknél az üzemi próbák, ha például egyetlen egy műszer hiánya, vagy apró kis berendezés hibája gátolja a továbbhaladást. Művelődés és ifjúság Sajnos, ilyen gátja a fejlődésnek az a hiányosság is, amit szintén Pakson hallot­tam, a megyei tanács művelődési, és ifjú­sági bizottságának kihelyezett ülésén. Grill Ferenc, a tamási járási hivatal elnöke szá­molt be az ifjúsági törvény végrehajtásá­nak tapasztalatairól. Többek között ezt mondta: „A felnőttoktatás keretében álta­lános iskolai bizonyítványt szerző összes vizsgázónak ötven százaléka 30 éven aluli.” Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom, hogy társadalmunk mit és mennyit tesz az ifjú­ságért, a kulturális életért, az oktatásért, mindenért, ami összefügg az ember jogos igényével, a fejlődő társadalom jelenével, jövőjével. Megszüntettük Magyarországon 36 év alatt az írástudatlanságot, de még — sajnos — ma is kísért a múlt. Gondjaink vannak még mindig: nagyon sokan hagy­ják el úgy az általános iskolát, hogy nem végezték el a nyolcadik osztályt. Örömteli az a rész a beszámolóban, amely így szól: „A nyolc osztályt végzett tanulók tovább­tanulási aránya az 1971-es 80,8 százalékról 1980-ban 96,2 százalékra emelkedett, s ha lassan is, de növekszik ;a fizikai dolgozók főiskolára felvett gyermekeinek aránya.” Már-már frázisként hat, hogy mindent megteszünk azért, hogy hazánkban a kor­szerű követelményeknek megfelelő, okos, művelt és hasznos emberek kerüljenek ki az iskolapadból. Ezért tevékenykedni a leg­szebb munkák közé tartozik. Fejlődésünk alapja ez, nem szabad róla megfeledkez­nünk. Partizántalálkozó Szekszárdon gyár partizánokról van szó, akik ott voltak Spanyolországban, a Szovjetunióban, Szlo­vákiában, Jugoszláviában vagy Magyaror­szág területén harcoltak fegyverrel az el­nyomás ellen. Emlékezni kell rájuk, azok­nak pedig, akik még ma is élnek, teremt­sünk boldog öregkort az elkövetkezendő évekre. Szerdán Szekszárdon, a megyei pártbizottság székházában találkoztak a megyénkben élő, egykori partizánok, azok, akik egészségesek és még tevékeny tagjai társadalmunknak, annak a társadalomnak amelyért életüket is kockáztatták. Paks, a példa Még „egy szó erejéig” szeretnék vissza­térni a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusára. Sokszor — de nem elégszer — beszélünk a szocialista közösség erejéről. Néha úgy érezzük, hogy többet beszélünk és keveset teszünk. Ez az alkotó ember elégedetlensége, olyan kívánalom, ami előreviszi a világ dolgait. A héten többször jártam Pakson, ott, ahol a szocia­lista országok összefogásával épül hazánk első atomerőműve. Beszélgettem azzal a mérnök- és munkáskollektívával, amely­nek tagjai a Szovjetunióból hozták az ötle­tet, amelyet már itthon dolgoztak ki, és a? erőmű építését szinte erőműszereléssé vál­toztatták. Kutas Istvánnak, a 22-es Állami Építőipari Vállalat létesítményi főmérnö­kének vezetésével kidolgozták a falcellák gyártását oly módon, hogy „házgyári” kö­rülmények között kéregzsaluzatos módszer­rel a reaktortér falait már csak a helyszí­nen össze kell állítani, mint egy házgyári lakást. (Róluk a következő héten riportot közlünk.) A legfontosabb, hogy megszün­tették a drága és lassú zsaluzást, amit az építőipari szakemberek tudnak igazán ér­tékelni. Közös alkotás a paksi atomerőmű, ez azon a munkalátogatáson is hangsúlyt kapott, amelyen Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ipari minisz­ter vett részt Pakson. Megbeszélték az ed­digi tapasztalatokat: Az építés mai idősza­kában már olyan gondok akadnak, amelyek Úton-útfélen Nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy húsz éve, 1961-ben jelent meg a tör­vényerejű rendelet a természetvédelemről. A héten Szekszárdon járt dr. Illés György, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyette­se. A megye párt- és állami vezetőivel át­tekintették az V. ötéves terv megyei víz­gazdálkodási — vízellátási, szennyvízkeze­lési és csatornázási, valamint belsőségi víz- rendezési — eredményeit. Volt miről be­szélniük a résztvevőknek, megyénkben az utóbbi időben nagyon sokat tettek a víz­rendezés ügyében. Ami nekem — s remé­lem, másoknak is — nagyon fáj, hogy úton-útfélen vágják a fákat. Vágják a fát Németkéren, Nagydorogon, de másutt is. Tudom azt is, hogy törvényes keretek kö­zött megy ez a favágási hullám, csak ab­ban nem vagyok biztos, hogy helyettük ül­tetünk-e eleget. Pedig a természetvédelmi törvényben ez is szerepel. Meg az is, hogy tisztelni kell környezetünk tisztaságát. Saj­nos — főleg falvainkban — az út mellett, faluszélen, rengeteg szemetet láthatunk. Valamikor minden éghető anyagot meg­semmisített a kényszerűség, mert eltüzel­ték a szalmát, a kukoricákéról, a papírt, felhasználtak a falusi gazdaságok minden­féle mellékterméket. Ma erre már sokszor mód sincs, lévén olajkályha, központi fű­tés, gáztűzhely a lakásokban. Így az össze­gyűjtött szemetet a falu szélére hordják, vagy rosszabb esetben egy papírzsákban ki­hajítják a gépkocsiból. Érdemes lenne el­gondolkodni azon, hogy manapság már fa­luhelyen is szükséges lenne a szeméttelep! Üzen a múlt A héten beszámoltunk lapunkban a szekszárd-csatári pinceomlásról. Erről már a lapok nagyon sokat írtak, mindannyian tudjuk, hogy Pécs, Eger a pincelabirintusok hazája. Ebbe a körbe egyre erőteljesebben kéri „felvételét” Szekszárd is. Lassan már bárhol vallatják a dombvidéket, előkerül a pince, üzen a múlt. HAZAFI JÖZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom