Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-19 / 66. szám
1981. március 19. rtÉPÜJSAu s FIATALOK FIATALOK FIATALOK Ki tud többet? 4 Az ifjúsági mozgalmak történetéről Megyei versenyt hirdetett meg a Szekszárdi Húsipari Vállalat központi III-as KISZ-aiapszenvezete. A vezetőség, a vállalati, a városi és a megyei KISZ-)bizottság erkölcsi és anyagi támogatásával, kezdeményezte Ki tud tölbbet az ifjúsági mozgalmak történetéről? című játékát. A versenyt a KISZ közelgő kongresszusának a tiszteletére találták ki, azzal a céllal, hogy a megye fiatalsága ismerkedjék meg részletesebben a magyar ifjúsági mozgalom 60 éves történetével. A vetélkedőre 19 öt-öt fős csapat nevezett. Az élelmiszeripari, mezőgazdasági és az áfészek területén dolgozó, illetve az ilyen jellegű szakmát tanuló fiataloknak szóQ a felihívás. A szekszárdiakon kívül jelentkeztek duna- fötövári&ik, paksiak, és tamásiak is. Az első négy forduló írásban zajlik. A csapatoknak kiküldik a kérdéseket annak megjelölésével, hogy a jó válasz hány pontot ér. Jelenleg a harmadik forduló válaszai érkeznek vissza, ezért a helyezésekről még korai lenne beszélni. Az ötödik fordulóra, ami egyben megyei döntő is lesz, a kongresszusit megelőző időszakiban kerül sor. A Tanácsköztársaság évfordulóján Ifjúsági nap Tamásiban A Forradalmi ifjúsági napok második kiemelt megyei rendezvénye, Tamásiban lesz szombaton a Tanácsköztársaság kikiáltásának 62. évfordulóján. Reggel fél kilenckor Gőgös Ignác szobrának avatásával kezdődik a rendezvénysorozat, majd koszorúzás következik a Kossuth téren és a Deák Ferenc utcában. A Tanácsköztársaság dokumentumainak másolataiból kiállítás nyílik az úttörőházban. Az ifjúságpolitikai fórumot a járási pártbizottságon rendezik meg. A lakóterületi RlSZ-munkáról vitatkoznak, beszélgetnek a fiatalok a művelődési központban. A mozgalmi helytörténeti vetélkedő a járási könyvtárban lesz, a filmvdták pedig a szakmunkásképző intézetben, és a Béri Balogh Ádám Gimnáziumban. A rendezvények kezdési időpontja 10 ára. Az úttörők számára is színes programot biztosít az ifjúsági nap. A Tanácsköztársaság a 'témája annak a vetélkedőnek, amely 10 árakor kezdődik az úttörőházban, nyolcadik osztályosok részvételével. Délután kettőkor ugyanott úttörő—KISZ-es találkozót rendeznek. Három nemzedék találkozik és vesz részt Mozdulj! címmel játékos sportvetélkedőn, ahol az úttörők, KISZ-fiatalak és a szülők versengenek a gimnáziumiban. A játéknak ez a járási döntője. ■Ezen a napon kerül sor a Széchenyi Termelőszövetkezetben a mezőgazdasági gépszerelők járási versenyére is. A Művészet és ifjúság megyei bemutatója fél ötkor kezdődik a művelődési központban. Az ifjúsági nap tábortűzzel és műsoros szórakoztató esttel zárul a Kossuth téren. A központi rendezvényen kívül az alapszervezetek, illetve KISZ-lbizottságok is készülődnek az évforduló megünneplésére. A középiskolákban általában iskola-, illetve ifjúsági nap keretében játékos vetélkedők teszik színessé a Forradalmi ifjúsági napoknak ezt a rendezvény- sorozatát. Másutt sportversenyeket rendeznek, de nem egy alapszervezet társadalmi munkával teszi emlékezetessé és hasznossá az évfordulót. Kakasviadal és palacsintasütés Vidám, tavaszi versenyek A KISZ Szekszárdi járási Bizottsága játékos vetélkedősorozatot rendezett a Forradalmi ifjúsági napok alkalmából. Tizennégy községi K'ISZ-bizottság és a járás két állami gazdasága — a szekszárdi és az alsótengelici — fiataljai álltak sorompóba, hogy erejüket, tudásukat, ügyességüket összemérjék. Sportversenyek, harci túra, szellemi vetélkedő és a községek legjobb kakasainak viadala szerepelt a műsoron. A március 15-i első forduló után, 22-én a korábbi vendégek fogadják a visszavágón az első forduló vendéglátóit, majd a két fordulóban szerzett pontokkal ékeskedve, április 5-én Dombori- ban „csapnak össze” a fiatalok, hogy eldöntsék: ki a jobb. „Együtt szolgáltam édesapámmal” Újsághír: Sersli László, aki disszidált 1956. októberében, majd áprilisban megunta a „kirándulást", hazajött és élménybeszámolót tartott Biritón az állami gazdaságban. A gyűlés után 23 fiatal megalakította a KISZ-szervezetet és a volt disszidens fiút, Sersli Lászlót választották meg az alapszervezet titkárának. (Megjelent a Tolna megyei Népújság 1957. április 13-i számában.) Huszonnégy év múlva Du- naszentgyörgyön, a termelő- szövetkezet gépműhelyében. Sersli László alacsony, zömök ember, a halántéka már de- resedik. Hosszasan gondolkodik, mosolyog, zavarban van. A KISZ alakításáról? — szinte magának teszi fel a kérdést. Beszélgetünk. Arról a gyűlésről, ahol elmondta tapasztalatait a nyugati világról. Arról, hogy mit jelent Magyarország, a honvágy... Sersli László autóvillamossági szerelő szakmunkás- vizsgát tett 1956 őszén Budapesten. Még azon a nyáron hazautazott, utána jött a pár hónapos kitérő. A Biritói Állami Gazdaságban (ma Paksi Állami Gazdaság) helyezkedett el. Édesapja volt a párttitkár akkor. 1945-ös párttag. — Apámmal együtt voltam öt évig munkásőr. Sokszor voltunk szombaton—vasárnap szolgálatban. Parancsnokaink egyszerre osztottak szolgálatba. Felejthetetlen időszak volt ez, a gyakorlatok, a rendezvények, minden, ami a közösséghez kötött. — A KISZ-szervezet? — Az alakuló ülésen 28-an léptek be az alapszervezetbe, de egy hónap múlva már negyvenen voltunk. — A programok? — Egyszerű programokat szerveztünk. Kulturális rendezvényeken vettünk részt, sportoltunk és az elmaradhatatlan társadalmi munka volt a napirenden. Abban az időben nagy divat volt az ifjúsági találkozók szervezése, jártuk a környező falvakat és ott ismerkedtünk, barátkoztunk a fiatalokkal. Sersli László két évig volt KISZ-titkár és öt évig munkásőr. Dunaszentgyörgyre nősült, 1961-ben. A családalapítás után felhagyott a mozgalmi munkával. Azóta a községben él. Közben rádió-, televíziószerelői vizsgát tett. — Egyszerű munkásember lettem, mint a többiek — mondja. Sersli Lászlót egy hétig kerestem. Véletlenül akadtam össze egy régi cimborájával Pakson, aki ma gépkocsivezető. Emlékszik ő is még az akkori időkre, elmagyarázta, hogy hol lakik az első biritói KISZ-titkár. — Párttag Sersli László? — kérdeztem a gépkocsivezetőtől. A válasz egyértelmű volt: — Biztos az. Mindig úgy beszélt és csélekedett, mint a kommunisták. A cimbora tévedett. „Valahogy nem került rá sor.” „De, majd talán a gyerekeim.” A két mondat között hosszabb idő telt el, de így együtt jelzi egy ember életét. Sersli László lánya Pécsett egyetemista. A paksi gimnázium KISZ-titkára volt. A legjobb úton van, hogy apja és nagyapja nyomdokaiba lépjen. — A lányom sokat kérdezgetett arról az időről. Szerette volna megtudni a különbséget a 24 évvel ezelőtti fiatalok és a maiak között. Neki is csak azt mondhattam, hogy mi sokkal többet dolgoztunk. Sokszor a szórakozás is a munka volt. A közös társadalmi munkák nekünk mindig szórakozást jelentettek. Ez volt a lehetőségünk. — Vitatkoztak is a lányával? — Sokat. — Miről? — Nekem az a véleményem, hogy lezserebbek a mai fiatalok. — Ezzel a lánya nem ért egyet. — Nem. — Miben egyeznek? — Abban, hogy politikailag felkészültebbek mint mi voltunk és ehhez minden lehetőségük megvan. Sersli László 1973 óta a tsz dolgozója. Nemcsak a KISZ és a munkásőrség alakítását érte meg, de a mező- gazdaság szocialista átszervezésének időszakában is dolgozott. Kemény időszakok voltak ezek. Embert formáló évek. * — Jó érzéssel emlékszem vissza — már csak azért is, mert fiatalabb voltam. Akkor kitöltötte az életem a KISZ és a munkásőrség. Ma, 24 évvel az alapítás után mondja mindezt Sersli László. H. J. Szakma kóstolgató Szükség van a munkájukra Takler István a szekszárdi Rózsa 'Ferenc Szakközépiskola negyedikese felvette a telefonkagylót és körbe tárcsázta Szekszárd üzeiheit. A nyomda központosa Harmath Józsefné személyzeti osztály- vezetőhöz kapcsolta. Két nap múlva Takler iPista már ismerkedett az üzemmel. Mindent megmutattak, szíves szóval magyarázták a szakmák előnyeit. Választhatott: fényszedő, montírozó, gépmester, vagy nyomdaipari fényképész lesz. A következő napon élménybeszámolót tartott az osztályban. Gujás Zsolt ennék alapján az édesapját kérte meg, hogy érdeklődjön a nyomdában. Az újabb látogatást a két fiú együtt ejtette meg. Választottak: Gujás Zsolt a nyomdaipari fényképész szakot, Takler István pedig a montírozást. A harmadik találkozás már a mostani elsősökkel, két lánnyal, Somogyi Évával és Eisenberger Verával történt, ök nyomdaipari fényképészek lesznek. A két lány útja az üzembe: Somogyi Éva Jánoshalmáról szegődött Szekszárdra. Albérletben lakik, az őcsényl repülőklub tagja, a szüleitől havonta 2000 forintot kap az ellátásra. Eisenberger Vera az általános iskola után segédmunkásnak jelentkezett, felvették. Levelező tagozaton érettségizett. Tavaly szeptemberben pedig szakmunkástanulónak szegődött, nyomdaiipari fényképész lesz egy év múlva. Mindkettőjük ösztöndíja 700 forint. A lányok annak rendje- módja szerint megmutatják, mit tanultak eddig, a fiúk nagy érdeklődéssel figyelnék. A találkozás eme részének leírására nem vállalkozunk. A bemutató után beszélgetünk a formaelőkészítőben. A fiúk kérdeznék: — A középiskola után milyen érzés „inasnak” lenni? — Komolyabban kell venni az időpontokat — válaszolja Éva. — Meg korábban kell kelni. — Két műszakban dolgoztok? — Igen. — Dolgoztok már? — Kevés szakmunkás van, így nekünk is van feladatunk, segítünk. Érzem, bogy szükség van rám. — Éva ezt be is bizonyítja, illetve Schubert Péter csoportvezető hoz egy munkát, sürgős Éva szakavatott kézzel végzi a feladatot, a fiúk most „élesben” ismerkedhetnék a nyomdaipari munkával. Az iskolára terelődik a szó. A lányok havonta két napot Budapesten vannak. A nyomdától hat nap tanulmányi szabadságot kapnak — ugyancsak havonta — ez az idő kell az iskolai felkészüléshez. — Sokat kell tanulni? — Elég sokat! — mondja Éva. — Nem sokat! — mondja Vera. A vélemények megoszlanak. A lényeg, hogy önállóan kell felkészülni a féléves Vizsgákra. A szorgalomtól függ az eredmény. (Ez nem újság, de lényeges kérdés.) Mindvégig érződik: a lányok szeretik munkájukat, az üzemet, a kollégákat. Az is kiderült, hogy ők is 'népszerűek. Az igaz, hogy Eisenberger Vera már évekkel ezelőtt kivívta a többiek tiszteletét. Amikor tanuló lett, már töviről-hegyire ismerte a nyomdát. De nem panaszkodhat Somogyi Éva sem. Felnőtt embernek tartják: Mindezek ellenére nem alszik a kisördög, meg szeretnék valamiféle vallomásfélét is kiszedni a lányokból, így megkérem őket, hogy győzzék meg a két fiút — nem kell sokat győzködni, mert már döntöttek, érettségi után a nyomdába helyezkednek el — a szakma szépségéről: Éva kezdi: — Olyan jó érzés látni a kész munkát. Sokszor este megvárjuk a gép indulását Az első újságokat mi vesszük a kezünkbe és rögtön a fényképeket nézzük. Sikerült-e fotóriporterek munkáját segíteni azzal, hogy az újságban élvezhető legyen a kép ? Vera folytatja: — Nem lehet mechanikusan dolgozni. Szellemileg és fizikailag is elfáradunk és érdekes is amit csinálunk. A nyomdai szakmák átmenetek a fizikai és szellemi munka között. Nem hiába volt mindig rangja a mi szakmánknak. A nyomdászokat régen is tisztelték tájékozottságukért, műveltségükért. Hosszan tartott a beszélgetés, a szakmakóstolgatás. A lépcsőházban Takler Pista jegyezte meg: „Ezek a lányok egyenrangúak a többiekkel.” Az természetes, hogy útra- valóul újabb meghívást kaptak a fiúk. „Sajnos, érettségi előtt már nem lehet.” Nem is szükséges: Takler István már biztosan montírozó szakmunkástanulónak jelentkezik. Gujás Zsolt még gondolkodik, olyan helyre szeretne kerülni, ahol felsőfokú végzettséget is szerezhet később. Erről elfelejtkeztünk a beszélgetés során, pedig a nyomda majd minden vezetője szakmunkásként kezdte ezelőtt 10—20—30 éve. Erről majd ráér meggyőződni szeptemberben. Mert látatlanban is bízom abban, hogy Gujás Zsolt nyomdaipari fényképész lesz. — hajó — Egy kis szakmai bemutató: így dolgozik a nyomdai fényképész
