Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-18 / 65. szám

A TsíÉPÜJSÁG 1981. március 18. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Hogyan vehetek lakást ? özvegy Janlkovics Miklós­áé kérdezi: „Mórágyi lakos vagyok, het­venhét éves. Magyarországon élő rokonaim nincsenek. Há­romszobás családi házam van, melyet koromnál fogva, kény­telen leszek rövidesen eladni. Szeretnék egy nyugdíjas ház­ban kis lakrészt venni, mely­ben a hátralévő időmet biz­tosítva látom. Itt kérem a Tisztelt Szerkesztőséget, hogy szíveskedjenek nekem egy olyan nyugdíjas ház címét közölni, ahol engem, falusi létemre befogadnak. Szemé­lyes érdeklődés után kényte­len vagyok azt hinni, hogy ezek a házak csak a város la­kóinak részére épültek...” Olvasónk levelét az Orszá­gos ' Takarékpénztár Tolna megyei Igazgatóságának küld­tük meg, ahonnét Dudás Antal igazgató a következőket vála­szolta : „A takarékpénztár Tolna megyében ez ideig nem érté­kesített nyugdíjas házban épült lakrészeket. A jövőben sem áll szándékunkban ilyen jellegű tánsasházat építtetni. Nyugdíjásházban levő gar­zonlakás kiutalása ügyében szíveskedjék az illetékes ta­nács lakásügyi hatóságához fordulni. Az OTP saját beruházásá­ban épülő kész lakásokat ér­tékesít. Amennyiben ilyen tánsasházlakás megvásárlása iránt érdeklődik, úgy szíves­kedjék a területileg illetékes bonyhádi OTP-fiókot vagy igazgatóságunkat felkeresni, ahol a lakásvásárlás lehetősé­geiről, az épülő lakások nagy­ságáról, komfortfokozatáról, valamint az irányárakról részletes tájékoztatással ál­lunk rendelkezésre. Felhívjuk szíves figyelmét arra ia körülményre, hogy a tulajdonszerzési korlátozásról szóló rendeletek értelmében, ameddig a tulajdonában áll a mórágyi családi ház, addig újabb lakást csak tanácsi fel­mentés birtokában vásárol­hat...” Jár-e a háztáji? Ezt kérdezi M. I. olvasónk, aki azt írja: „1980. január 21-én tsz-tag lettem, mint alkalmazott, egy havi próbaidővel. Március I- én felvettek tagnak. Még ugyanez év (1980.) november 30-án áthelyezéssel másik munkahelyre kerültem. Kér­désem: Van-e a termelőszö­vetkezetnek olyan alapszabá­lya, hogy annak a tagnak, akit a tárgyévben vettek fel és ugyanaz évben a munka- viszonyát áthelyezéssel szün­tette meg, nem jár háztáji és nyereségrészesedés? Ugyanis én azt a felvilágosítást kap­tam, hogy nem jár, s ezt méltánytalannak tartom. Sze­rintem időarányosan, az el­töltött tagsági időre kéne, hogy járjon a háztáji...” A Tolna megyei Mezőgaz­dasági Szövetkezetek Szövet­ségének titkára, Horváth Jó­zsef szerint: Háztájival kapcsolatos panaszának jogosságát az il­letékes termelőszövetkezet el­ismerte, s egyidejűleg inifcéz- -kedett a háztáji terményjut- tatás .időarányos részének kiadásáról...” Van, de mégsincs Varga Béla szekszárdi la­kos az alábbi panasszal keres­te fel szerkesztőslégünket: „... Múlt év március 10-én befizettem (1980. decemberi visszaigazolással) egy S. 50 B/l Simson motorkerékpárra 2400 forintot. Azóta hiteget­nek, — lassan már egy esz­tendeje —, hogy ekkor, majd akkor kapom meg. Mivel a motorra szükségem van, már előzőleg beszereztem egy Ro­már motorkerékpárt. Bár csak másfél éve vettem, alkatrészt nem lehet hozzá kapni, így ezt sem használhatom. Ami­kor az annyit reklámozott Komárt vettem, olyan garan­ciát adtak, mely 7 évre bizto­sítja az alkatrészeket. A járműszaküzletben azt állítják, hogy e típushoz még egyáltalán nem kaptak alkat­részt. így most sem Simson, sem Komár motorom nincs. Ennyi befektetés után azt szeretném tudni, hogy a pén­zemért mire számíthatok, és főleg mikor?...” A levelét a Tolnia megyei Népibölt Vállalat igazgatójá­nak Szekszárdra küldtük meg, ahonnét Greif Anita! igazgató a következő választ adta: „...Szekszárdi járműbol­tunknak áruforgalmi osztá­lyunk 50 S. 50 B/l Simson mo­torkerékpárra engedélyezett előjegyzést. Varga Béla az előjegyzésben a negyven­egyedik volt. Tavaly június 5-éig 26 Simson motorkerék­párt kapott a bolt, melyet az előjegyzett 26 vásárló kapott meg. Kilencen visszamondták az előjegyzést, így már csak öt ügyfélnek utalnak ki mo­torkerékpárt a panaszos előtt. Egyébként a szállító nagy­kereskedelmi vállalat nem tudja megmondani, hogy mi­kor fog a fenti Simson motor­ból beérkezni és így sem a bolt, sem a vállalat nem tud pontos ■ tájékoztatást adni. Amennyiben kívánja, úgy az előleget a bolt a kérésére visz- saafizeti. A Komár motorkerékpár- aikiatrésszel kapcsolatiban az alábbiakat tudom ajánlani: Szíveskedjék motorját el­vinni Szolgáltató Ipari Szö­vetkezet motorkerékpár-szer­vizébe és ott megjavítják, mert alkatrésszel elsősorban a szervizeket látják el. A kis­kereskedelmi egységekben az alkatrészellátás nagyon hiá­nyos, annlalk ellenére, hogy a bolt megrendelésében minden esetben szerepel...” Telefonszámunk: 12-284 Ml VÁLASZOLUNK A közönségdíjas r Kövesdi Eva a gálaműsor előtt Biztos vagyok benne, hogy valamennyiünknek — Tolna megyében élőknek — erőseb­ben dobbant meg a szivük, amikor megtudtuk, hogy a madocsai Kövesd! Éva beju­tott a Röpülj páva népdal­éneklési verseny középdöntő­jébe, majd döntőjébe. Sőt, a szólóénekesek kategóriájában elnyerte a második helye­zést, szép hangja, hamvas bájossága, őszinte népdal- szeretete megnyerte a közön­séget, ezzel együtt a közön­ségdijat. Hétfőn délután öt óra múlt néhány perccel, amikor meg­érkeztünk a budapesti Pata- ky István Művelődési Köz­pontba. Első pillantásra azt érzékeljük, hogy „minden a feje tetején áll”, már ami a Verseny gálaestjének előké­születeit illeti. A hatalmas előcsarnokban népviseletbe öltözött lányok, asszonyok tengnek-lengnek, díszes-csip­kés szoknyáikba kisgyerekek csimpaszkodnak. A földszinti 6-os szoba vi­szont ügyeleti hangulatról ta­núskodik: Antal Imre vehe­mensen telefonál, . mellette Kudlifc Júlia jegyzetel. Né- hányan — a műsor gazdái — az egyenes adás előkészüle­tein munkálkodnak. Kéré­sünkre készségesen segíte­nek előkeríteni Kövesdi Évát... Ez nem is gond, csupán néhány pillanat kérdése. Az előcsarnokból igyekszünk csendesebb helyre jutni, amikor Éva egyik verseny­zőtársa szól szeretettel: — Vigyázzanak ám Évi­kére.! A tágas könyvtárban tele­pedünk le. Kövesdi Éva fe­kete sima aljat, tölcsérujjú hímzett blúzt visel. Ebben az öltözetben láthattuk a televí­zióban, az esti közvetítésen is. Furcsállom, hogy már ilyen korán beöltöztek a ver­senyzők, s több órán át fél­ve kell ügyelniök arra, hogy meg ne gyúródjon a kelme, meg ne törjön a keményített rokolya. — Ó, már négy előtt fel-, illetve átöltöztünk. Volt egy próbánk, amit „teljes dísz­ben” csináltunk. Nagyon, fá­rasztó ez áz üres idő. Tulaj­donképpen ez borítja ki el­sősorban az embert — mondja, s végigsimít a hom­lokán. Én pedig arra kérem, hogy mutatkozzon be a Népújság olvasóinak, hiszen hangját, arcát jól ismerjük a tévéből, de róla, az ifjú, csengő hangú tehetségről csupán a műsorközlők szűk­re szabott információjából tudhatunk egy keveset... — Madocsai vagyok, szü­leim most is ott élnek. Álta­lános iskolás koromban tag­ja voltam a helyi hagyo­mányőrző együttesnek, s tu­lajdonképpen Madocsa indí­tott“ a népdal szeretetére. A néphagyomány mélységes tisztelete ott ébredt fel ben­nem. Középiskolába Pécsre jártam, s tavaly érettségiz­tem a Dobó István utcai gimnázium ének-zene tago­zatán. Most első éves vagyok a kecskeméti óvónőképző főiskolán. — Hogy kapcsolódott a Rö­pülj pávába? — Amikor az új versenyso­rozat kezdődött, még közép­iskolába jártam. Negyedikbe. Egyik tanárom, Kertész Atti­la biztatott, hogy nevezzek be, mivel ő tehetségesnek tart. Jelentkeztem volna szí­vesen, hiszen a hangommal tisztában vagyok... Csák hát visszafogott az önbizalom hiá­nya. Azután mégis így dön­töttem... — mutat magára, hímzett blúzára. — A népdalok, amiket itt énekelek és énekeltem, Ba­ranya megyeiek. Baráti kö­römmel gyűjtöttük legtöbb­jét: az Ormánságban, azegy- házasikozári csángóktól és „De boldog voltam...” Szebényfoen... Itt Éva néhány pillanatig gondolataiba me-’ nül, majd halkan folytatja: — Szerettem volna Tolna me­gyei dalokat is énekelni, s hoztam is közülük magam­mal. Csakhogy azokat mind kiválogatták: arra hivatkoz­va, hogy igen közismertek, meg élhangzottak már koráb­bi pávákon. Így maradtak ezek, amiket a nézők is hall­hattak. Ügy érzem, hogy a könnyebb dalokat hagyták meg repertoáromban, pedig összeválogatott blokkj aimfoan a nehezebbek voltak túlsúly­ban. — Hogyan és milyen segít­séggel készült a versenyre? Kérdésem hallatán Éva ar­ca elkomorul, megszűnik vi­dám fiatalnak lenni. Lassacs­kán, szinte szavakként áll ösz- sze a'kép. Kövesdi Éva ifjú népdalszerető barátaitól, majd a tévé szerkesztőitől és a zsűritől kapott szakmai se­gítséget. A készülés hétköz­napjaiban csupán magára, sa­ját erejére támaszkodott, Kollégiumi szobatársai vi­szont rendszeresen meghall­gatták műsorát, ami hallatán szívből biztatták. Közben Éva szorgalmasan tanult a főiskolán. Hia idejéből futot­ta, a kecskeméti népművé­szekkel járt a környék közsé­geibe énekelni. — Honnan a szereplésre a ruhák? S kii finanszírozta a gyakori budapesti utakat? A ruhák a sajátjaim. Ezt a blúzt kedves barátom édes­anyjától kaptam — moso­lyog. — Az utakat ki fizet­te volna? Magam. Persze, amióta a tévében is szerepe­A foglalkozási be­tegségek bejelenté­séről és kivizsgálá­sáról szól az egész­ségügyi miniszter­nek a MagyaT Köz­löny idei 10. számában meg­jelent 3/1981. (II. 14.) EüM számú rendelete, amelyből itt csupán két szabályt eme­lünk ki, nevezetesen azt, hogy a munkáltató — az ál­lami egészségügyi szolgálat orvosának bejelnetési köte­lezettségétől függetlenül — távbeszélőn, telexen vagy táviratban haladéktalanul köteles értesíteni a megyei közegészségügyi állomást, ha a munkahelyen halálos kimenetelű vagy . tömeges foglalkozási betegség fordult élő, valamint azt a rendel­kezést, mely szerint a fog­lalkozási betegségek bejelen­tésével és kivizsgálásával kapcsolatos munkáltatói fel­adatok ellátásának részletes szabályait a munkavédelmi szabályzatban kell meghatá­rozni. A Maigyár Közlönynek ugyanebben a számában je­lent .meg az építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter 6/1981. (II. 14.) ÉVM számú rendelete, amely a termelést közvetlenül irányító építő­ipari műszaki dolgozók mun­kahelyi pótlékáról szóló ko­rábbi jogszabályt módosítja, és amely szerint a szövetke­zet, továbbá a jogi személyi­séggel rendelkező gazdasági társulás építési munkahe­lyeit közvetlenül irányító műszaki dolgozói részére egységes mértékű — a dol­gozó haVi alapbérének leg­feljebb 10 százalékát kite­vő munkahelyi pótlékot lehet fizetni.. Mindkét említett jogszabály a kihirdetése nap­ján (1981. február 14-én) hatályba lépett. Az OKISZ Értesítő f. évi 2. számában olvasható a Mun­kaügyi Minisztérium és a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium közös közle­ménye a tehergépkocsik üres futásának korlátozásá­val kapcsolatos egyes kérdé­sekről. A közlemény szerint a tehergépkocsi üzemben tartója jutalékban részesít­heti — a tehergépkocsik jobb kihasználása érdekében tett intézkedésékből szárma­zó gazdasági eredmény ese­tén — a tehergépkocsi irá­nyításával, illetőleg felada­tainak megszervezésével fog­lalkozó dolgozókat, ideértve a tehergépkocsi-vezetőket is. A jutalék összegét és az er­re vonatkozó részletes sza­bályokat indokolt a kollektív szerződésben (munkaügyi szabályzatiban) meghatároz­ni. Kimondja a közlemény, hogy: „A jutalék összegét a bérszabályozással kapcsola­tos elszámolás során figye­lembe kell venni.” Az OKISZ Értesítőnek ugyanebben a számában je­lent meg egy közlemény az útiköltségek jogosságának elbírálása tárgyában, amely szerint gyakran előfordul, fapgy ia gépjármű-tulajdo­nossal együtt utazó kiküldöt­tek részére is elszámolták a vasúti jegyeket, akik azt a gépjármű-tulajdonosának adták át — jogszabályellene­sen. Ezért kimondja a köz­lemény, hogy ha a kiküldött gépjárművében a kiküldetés .helyére más személy vagy személyek is utaznak kikül­döttként, térítés csak a gép­jármű tulajdonosának jár, a vele együtt utazókat utazási költség hiányában térítés nem illeti meg. Ezért a mun­káltatók az utazási költsé­gek elbírálásakor a menet­jegy bemutatását követeljék meg. ' Végül indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a fo­gyasztási, értékesítő és be­szerző szövetkeztek tagjai ál­tal jegyezhető célrészjegyek utáni részesedés mértékéről szóló, a SZÖVOSZ Tájékoz­tató idei 7. számában meg­jelent közleményre, amely szerint az áfész a tagjával 1981. január 1-ét követően a) az 1 évet meghaladó, de 3 évet el nem ért időtartamra jegyzett célrészjegy esetén évi 5 százalék, b) 3 és 5 év közötti időtartamra jegyzett célrészjegy esetén évi 6 szá­zalék, c) 5 évet meghaladó időtartamra jegyzett célrész­jegy esetén évi 7 százalék ré­szesedés fizetésében állapod­hat meg. Közvetítés előtt lünk, minden fellépésért ka­punk ötszáz forintot. Ezt osz­tom be. Szerencsére az egyik peremkerületben lakik az undkianövérem, így szállás- gondom Budapesten nincs. — Most hogyan jött a gá­lára? — Autóbusszá! és bőrönd­del Kecskemétről. Már pén­tek óta itt vagyunk, s napon­ta 6—7 órát próbálunk. A beszélgetésnek Éva örült, mert bemutatkozhat szűkebb hazája, Tolna megye lakói­nak. S e bemutatkozás gon­dolom azért is jó volt, mert az „üres óráit” kitöltöttük, fellépés élőt® izgalmát is enyhítve. De az idő igencsak elmúlt, el kell készítenie szerény sminkjét, frizuráját. Az öltöző a művelődési köz­pont egyik nagyméretű — ta­lán — klubterme. Vagy negy­ven asszony és leány készü­lődik itt. A helyiségben kol­bász-, alma- és testszag ke­veredik. Mindenki magával van elfoglalva. Amíg kollégám Évát fény­képezi, az jut eszembe, hogy milyen otthontalanok is ezek a „pávásók” ebben a hangu­lat nélküli hód ályfoan. S Éva... Lehet, hogy ő is otthontalan? Már nem Tolna megyei, nem is baranyai, s még nem is kecskeméti.., V. HORVATH MARIA Fotó: CZAKÓ SANDOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom