Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-18 / 65. szám
1981. március 18. \ ÍUéPÜJSÁG 3 Mit őröl a malom? Egy művésztelep sorsa Terv - végrehajtás nélkül A Tolna megyei amatőr képzőművészeti stúdió régóta áhított egy művésztelepet. Jó öt évvel ezelőtt Vass György paksi amatőr szobrász Du- íja-kom lödön felfedezett egy kihasználatlanul álló vízimalmot, amely környezeti szépsége miatt, és parknak is beillő udvarával alkalmasnak látszott művésztelepnek. Erről elég sokat írtunk már. Arról is, hogy az elképzelést felkarolta a megyei tanács, a KISZ és a megyei művelődési központ. A gondolatot tett követte. Az akkori paksi Nagyközségi Közös Tanács Végrehajtó Bizottsága, 1977-ben művészteleppé is nyilvánította a vízimalmot. Három különböző forrásból, összesen 250 ezer forintot teremtettek elő a malom tatarozására. Rengeteg társadalmi munkára számítottak a szervezők, nem alaptalanul. Egy 1976-os beruházási és felhasználási program 325 ezer* forintba határozta meg a felújítás és a tatarozás költségeit. István József, a Tolna megyei Tanács elnökihelyettese sokszor foglalkozott a duna- kömlődi művésztelep ügyével. — 1979-ben megállapodtunk a paksi tanácsi vezetőikkel, hogy őlk lesznek az ügy gazdái. ' Egy évet adtunk nekik, hogy a malom felújítására vonatkozó költségeket is tartalmazó terveket elkészítsék és azt hozzánk eljuttassák. Ez nem történt meg. (E beszélgetés időpontjában — 1981. január 27-én a megyei tanács elnökhelyettese még nem tudta, hogy a kért terv lassan már egy éve a megyei tanács művelődési osztályán van.) — A paksiakon múlott a dolog — folytatja. — Bordás Istvánék — a paksi munkás- művelődési központ igazgatója és munkatársai — lettek megbízva a lebonyolítással, irányítással és szervezéssel. A művésztelepről nem mondtunk le. Kiss István, a szekszárdi megyei művelődési központ mueikiatársia: — Az új paksi munkásművelődési központ beindulásával megállt az egész malom- ügy. — Abbamaradt a felújítás. Ami addig elkészült, az ma is látható. 1978-ban volt is ott egy alkotótelep. Azóta új fejlemény nincs. A megyei művelődési központ munkatársának az a meggyőződése, hogy Pakson a művésztelep nem volt senkinek sem a szívügye. Senkinek, aki hivatalosan is motorja lehetett volna az elképzelés megvalósításának. — Rengeteget találkoztunk az ottani vezetőkkel. Tárgyalásaink során nem mondtak nemet, de igent sem. Én akkor ' léptem ki a „buliból”, amikor kiparcellázták a szoborparknak szánt területet konyhakertnek. Ezzel sokak szerint le is írták a rpűvész- telepet. A teljes képhez hozzátartozik, hogy már az indulás sem volt zökkenőmentes. A malommal szemben van két tanácsi lakás. Ezekkel kapcsolatban akkor két elképzelés vetődött fel. Az egyik ez volt; kerítéssel kell leválasztani a lakásokat a telepről. A másik látszott megoldhatónak: más helyre költöztetni a lakókat, mert így a művésztelep szállógondja is megoldódna. Megyei tanácsi közbenjárásra az egyik lakó kapott lakást, de röviddel később, egy másikat tettek a helyébe. Létesítettek ott gázcseretelepet is. A megyei tanács vb művészeti főelőadója 1977 elején a helyszínen járva látta, hogy a felújítási munkákkal párhuzamosan egy gázcseretelep épül az udvaron. Levélváltás eredményeképp ez már elkerült máshová. — Zöldségeskert a szoborparkból? — hökken meg Bordás István, a paksi munkásművelődési központ igazgatója. — Nevetséges! Ott évekig csak gaz és gyom nőtt. A föld megműveléséért — sorsolás útján — osztottam ki a területet a központ' néhány dolgozójának. — Határozottabban kellett volna eldöntenünk, hogy mit akarunk — közli ezután. — Nem voltak megfelelő eszközeim se. — Azt hiszem, önt bízták meg az irányítással. — A lehetőségekhez mérten igyekeztünk mindent megtenni. A kérdéses tervről. A megyei tanács Vb művelődési osztálya 1979. december 31-re kérte a paksi városi tanácstól a malom felújításának folytatására vonatkozó tervet, de arról — sajnos! — István József megyei elnök- helyettes és a megyei művelődési osztály művészeti főelőadója mit sem tudott, hogy lassan már egy éve a megyei tanácson van. Magam, a paksi munkásművelődési központban láttam februárban. A paksi Városi Tanács művelődési osztályvezetője nem a megbeszélt határidőre, hanem néhány hónappal később, személyesen vitte a tervet, a művelődési osztály gazdasági csoportvezetőjéhez. Enyedi István csoportvezető közölte, hogy megvizsgálják. Véleménye szerint a másfél millió forintos összeg előteremtése nehéz, különben is „súlyosak az óvodai és az iskolái gondok.” Arra a kérdésre, hogy informálta-e az osztályvezetőjét a terv meglétéről, elmondta, hogy csoportvezetői értekezleten ez nem került szóba és ilyen irányú utasítást se kapott. (Egyébként a paksi Városi Tanács 11/990/1980. számú ügyiratában, amelyben az 1981. évi — művelődési ágazatba tartozó-— felújításokra fordítható pénzt kérte: szerepel a művésztelep: 100 ezer forintot igényelték. Nem kapták meg. Egy évvel ezelőtt, 1979-toen sem.) Dr. Dallos Tibor, Paks város tanácselnöke: — A megyei elvtársak úgy tudják, hogy mi kaptunk két csökktenltett értékű lakásra pénzt. Itt egy félreértés van! Pénzt nem kaptunk, csak engedélyezésit! Pedig a paksi Városi Tanács saját erőforrásából nem tudja előteremteni erre a célra a két Cs-la- k4®t: — Mi hát a megoldás? — A művésztelepet saját erőforrásunkból nem tudjuk kivitelezni — mondja dr. foallos Tibor. — Erre a célra nem áll rendelkezésünkre pénz. Amink van, azit iskolai és óvodai gondjaink enyhítésére kell fordítanunk. Attól azonban nem zárkózunk el, hogy leüljünk az érdekeltekkel és kiosszuk a „kártyákat”. — Anyagi vonatkozásban érti ezt? — Elsősorban. Emellett célszerűnek tartanám megvizsgálni, hogy egyáltalán indokolt-e egy ilyen művésztelep? Mi nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egy megyei, netán regionális művésztelepet felvállalhatnánk. Ezt eddig hivatalosan nem mondták ki, pedig 74.648/1978. számú levelét a megyei tanács művelődési osztálya- így zárta: „Amennyiben a művésztelep kialakítása körül jelentkező problémák megoldása rövid .távon belül lehetőség nincs, úgy osztályunk kénytelen lesz az alkotótelep elhelyezésére új területet keresni.” 1981-et írunk. Teljes öt év telt el! Van egy művészteleppé nyilvánított malmunk, ami egyáltalán nem művésztelep. Van egy mozgalom, s annlalk tagjai, alkiik akarták, dolgoztak és áldoztak is a művésztelepért, most megcsalva érzik magukat... SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Az alapszervezet kezdeményező szerepe Nincs az életnek olyan területe, amelyen ma ne hangoznék el — és mindenhol jogosan —, hogy támogatni kell a kezdeményezést, szükség van a kezdeményezésre, vállalni kell a kezdeményezéssel járó kockázatokat. De hogyan jelentkezik ez a gyakorlatban? Mindenhol úgy, hogy valamilyen módon kötődik a pártalapszervezet életéhez, tevékenységéhez, állásfoglalásához. Hiszen a párt irányító és ellenőrző szerepéből következik, hogy működési területén tudnia kell minden lényeges dologról, ami ott a munka vagy az emberek sorsa szempontjából fontos. Sohasem mellékes, hogy valamely kezdeményezés kérdésében miként vélekedik a pártalapszervezet, mert azt az erkölcsi-politikai támogatást, amelyet az alapszervezetnek kell nyújtania, senki mástól nem kaphatják meg a kezdeményezők. A pártszervezet a maga politikai súlyával, erejével segíthet zöld utat biztosítani az újat vagy újabbat akaróknak, de segíthet úgy is, hogy a körébe tartozó kommunistáknak konkrét megbízatásként adja valamely kezdeményezés szakmai segítését, patronálását. Az alapszervezetek felelősek a maguk területén elsősorban a párt politikájának valóra váltásáért. Ebből egyértelműen következik, hogy a kezdeményezéshez való viszonyuk milyen legyen. Támogató,' segítő, kockázatvállalásra serkentő, a tehetségeket felkaroló, a kényelem vagy olykor a kockázattól való indokolatlan félelem ellen fellépő. Mindazonáltal leszűkítenénk a pártszervezeteknek a kezdeményezéssel kapcsolatos kötelességeit, ha csak a gazdaság, a munka, a termelés területére vonatkoztatnánk. Néha nincs nagyobb segítség a jó példánál. Ezért a pártszervezet a kezdeményezőkészség támogatásában és terjesztésében minden szóbeli agitációnál több sikert érhet el, ha maga is kezdeményez. Hia működési területét ismerve, javaslatokat tesz, előremutató és a kommunisták munkáját konstruktívabbá tévő határozatokat hoz. Kezdeményezései vonatkozhatnak az élet minden területére, de mindenekelőtt a pártszervezet munkájára, s ha úgy adódik belső életére. Pártunk életének mindennapjai ékesen bizonyítják: mindez nem valami elvont óhaj és nem is valami merőben új ötlet és új igény. A pártélet minden területén születnek új meg új formái, módszerei, eszközei a politizálásnak. Az utóbbi években talán elsősorban a pártcsoportok izmosodtak meg, az ott végzett munka lett erősebb, hatékonyabb, intenzívebb. És már maga ez a tény is az élethez való igazodást jelzi, hiszen a hétköznapok munkával kapcsolatos követelménynövekedése készteti arra a kisebb közösségeket, hogy összeforrottobban, a maguk területének legközvetlenebb, leginkább személyekre „lebontott" ismeretei alapján tartsák számon és fogalmazzák meg a teendőket. Ha a pártalapszervezet körültekintően és lendületesen politizál, akkor minden bizonnyal kezdeményező szerepet vállal és tölt be a szocialista hazafiságra és a proletár internacionalizmusra való nevelésben, a tudat- és az ízlésformálásra, a közéletiségre való nevelésben. Kezdeményez gazdasági építőmunkánk feladatainak minél tökéletesebb elvégzésére, ezen belül a takarékosságra, az ésszerű kockázatvállalásra. Kezdeményez a szocialista demokrácia fejlesztésére, alkotó vitákra, arra, hogy mind többen és mind aktívabban vállaljanak részt a közélet gondjaiból és tennivalóiból, kezdeményez a szocialista erkölccsel egyező egyéni és közmorál terjesztésére, illetve a meggyőzésre és harcra, ha ezekkel ellentétes nézetekkel és gyakorlattal kell megütközni. Kezdeményez mindenben, ami közvetve vagy közvetlenül a dolgozók, a magyar állampolgárok életére, anyagi és szellemi gyarapodására, közérzetére kihat. A pártszervezet, ha ezt a feladatát szívósan és következetesen ellátja, akkor csak növeli tekintélyét a szűkebb közösségben, s ezáltal növeli egész pártunk és politikánk iránt a bizalmat, segít az egész ország előtt álló feladatok megoldásában. Ezért hát manapság talán az egyik legnagyobb dicséret, ha az emberek szinte egyenlőségjelet tudnak tenni a két szó közt: alapszervezet = kezdeményezés. Cs. I. számított. Érmeik tulajdonítható, hogy napjainkban különböző falvakban egész sereg olyan épületet titulál „kastélyának a népnyelv, mely tulajdonképpen nem az. így, vagy úgy ezek a lakóházak a felszabadulás előtt csak fényévekkel mérhető anyagi, társadalmi különbségek jól látható jelei voltak és mi sem érthetőbb annál, hogy amikor erre sor kerülhetett, • sok közülük nagyon nagy károsodást szenvedett. Parkjaikról nem is beszélve. Ezt ma már bánjuk, vissza csinálni nem tudjuk. Maguk az épületek azonban a nemzeti vagyon részei, éppen ezért nem közömbös soirsük, felhasználásuk. Megyénkben nagyon sok kastély van, köztük nem egy műemlék jellegű is. Köztük valóban fényűzőek, mint például az itt bemutott lengyel!, de olyanok éppúgy, melyeknek esztétikai értéke se túlságosan nagy. Ellenpélda a zombai, vagy a nagy- dorogi, mély utóbbit fel se vettük sorozatunkba. Ezzel egyáltalán nem törekedtünk teljességre, hanem csak ízelítőt akartunk adni abból, hogy az eredetileg egy-egy család kényelmét szolgáló épületeknek ma mi a rendeltetése. A megyebeli kastélyok építői, tervezői javarészt ismeretlenek. Egy közös vonásuk azonban máig észrevehető. Amikor a falakat A kastély „(Palikban álló) előkelő, fényűző (vidéki) lakóház” — írja az Értelmező Szótár és ez nagyjából igaz is. A közös konyihás cseléd- házak lakóinak azonban valamikor egy ötszobás úrilak, vagy kúria is fényűzőnek A lengyeli kastély belső, park felőli frontja Kastélyok - ma (I.) Lengyel és Zomba Napközisek a zombai kastély udvarán rakták, nem .számoltak azzal, hogy azokat valaha is le kell bontani. Időtálló munkát végeztek. Tolna megye minden bizonnyal legszebb kastélya a lengyeli. 1829-ben gróf Ap- ponyi József építtette, klasz- szicista stílusban. Földszinti helyiségeinek süvegboltozatos megoldása különösen figyelemre méltó. A műemlék jellegű épület szerkezetét a szakemberek tengelyeinek képletével így adják meg: 2+4+2+3+2-H+2. Az összhatás pompás, az épültet állapota jó, a közelmúltban is félmilliós költséggel végeztek rajta tatarozást. A lengyeli kastély szerencséje, hogy szinte már a felszabadulás óta a mezőgazdasági szakoktatás különböző céljait szolgálja, így állandóan volt gazdája. Parkja természetvédelmi terület A patkó alakban' épült, ugyancsak XVIII. század végi zombai Dőry kastély egy évtizeddel ezelőtt még vigasztalan képet - mutatott. Szükséglakások voltak benne. Most általános iskolai napközi, új funkcióját felvételünk is érzékelteti. Parkjának egykori szépségéről csak annak maradványai árulkodnak. Az épület előtt „Gyakorlókért” felírással irtottak ki egy téglalap alakú területet. Figyelmet érdemel, hogy arra még senki nem gondolt, hogy parkgondozás formájában is lehet kertészeti, sőt dísznövénytermesztési — kezelési — gyakorlatokat szerezni... O. I. Fotó: Cz. S. (Következik: Pálja, Belecs- ka, Paradicsom-puszta.) Az elhagyott malomudvar Fotó Kapfinger András
