Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-11 / 35. szám

1981. február 11. "nEPÜJSÁG 3 Átváltozott iskolák Mit épít a főnökség? (II.) fl tanítók szavát már csak a faiak őrzik A 60-as években kezdő­dött meg országszerte az ál­talános iskolák körzetesítése. Az eltelt közel két évtized alatt sorra zárták foe a köz­ségi, tanyasi iskolák ajtaját. A körzetesített rendszeribe bevont települések diákjai azóta busszal, gépkocsival vtagy éppen gyalogosan men­nek a mindennapi tudíá&ért. Már csak a szülővé lett egy­kori nebulók emlékezetében él a régi iskola. Sárpilisen három iskola is volt valamikor, ma egy sincs. A legrégebbi ma szö­vetkezeti bolt, a másik ket­tőben a sárpilisi szociális otthon van. Délelőtt 10 óra tájban még nincs bekapcsolva a televí­zió. A gondozottak egy ré­sze — a valamikori újabb iskólaszárnyban — csende­sen maga elé mered, mások belemerülnek az aznapi friss újság híreibe. A me­gyénkből idekerült 51 Idős ember nem mindegyike tud­ja, hogy itt a betű és a szá­mok ismeretére okították a sárpilisi gyerekeket. Onoka Istvánné segédnő­vér ebben az iskolában járta ki a felső tagozatot. — Zúgolódtak a sárpilisi szülők laz iskola megszűné­sekor. — Hogyan tanítottak itt? — összevont osztályok voltak. Két tanító tanított. Amikorra az én gyerekem járt ide, addigra már csak egy tanító maradt. A leg­utolsó években hét-nyolc gyerekből állt az osztály. — Emlékszik még arra az időre, amikor már nem volt iskola az iskola, de még szo­ciális otthon sem? — Hosszan tartott az át­építés, és nagyon sokan mon­dogatták, hogy nem is lesz ebből mór semmi. Lett. 51 magányos ember otthona. Czakó Sándor kollégám — decsi lévén — nélkülözhetet­len ismeretanyagot oszt meg velem, Decs—Cserenc-pusz- ta történetéről. Cserenc, /af­féle kis falu volt Sárköz „fővárosa” mellett. Vagy száz család lakta. A földek államosítása, majd a tsz- szervezés után sorra elköl­töztek a puszta lakói. Ki Decsre, ki BátaSzékre, Bá­jára. öt tanyasi iskola is volt akkortájt ezen a környéken. A bograpusztait, az alföld- szállásit és a gyöngyösollda- lit lebontatta a decsi tanács. A szőlőhegyit mezőgazdasági szerv bérli. A cserencire is ■— ahová készülünk —, a faldöntés sorsa várt. — Az iskola megszűnése után üresen állt az épültet — mondja Beödök Bertalan, a decsi vadásztársaság va­dászmestere. — Később tsz- magltár volt. Cséplőgépektől kezdve volt minden az isko­lában és a parkban. A köz­ségi tanács határozatot ho­zott, hogy le kell bontani. Társaságunk akkor a megyei tanács elnökéhez fordult. A megyei tanács végrehajtó Már a fű is fölverte az egyik kalaznói iskola lépcsőjét bizottsága az eladást enge­délyezte. A 60-as évek köze­pén került a tulajdonunkba a ház. — Menyiért vették meg? — Háromévi részletre, százezer forintért. A vadászházat körülölelő parkban faritkaságok pom­páznak. Az új fatelepítés is erősödik már. A szép for­májú, verandás épületen látszik az építés-szépítés ezernyi nyoma. Több száz­ezer forintot költöttek rá, amíg ilyen állapotba került. — Először bővítettük a fácántelepet — emlékezik vissza a kezdetre Beödök Bertalan. — Bevezettük a vi­zet és a villanyt. Most folyik a járda építése. Egy vadas­parkot is szándékozunk lét­rehozni. Itt szeretnénk ösz- szegyűj térni a Sárközben ho­nos apró- és nagyvadakat, növényeket. Gyakran meg­látogat bennünket a decsi is­kola természetbarát szakkö­re. Segítenek nekünk, s köz­ben ismerkednek az állatvi­lággal. A vadasparkban er­re kiváló lehetőségük nyílik, majd nekik is, másoknak is. Igaz, hogy más módon, de tovább visszük a hajdani is­kola funkcióját. A közéi négyszáz lakosú Kaliaznó mozdulatlan. Még egy árva kutya sem ugatja meg az idegent. A hőgyészi tanács itteni kirendeltségé­nek ajtaján is hiába kopog­tatunk. Pénteken nincs ügy- félfogadás. Fehérre meszélt régi, ve­randás parasztház a kalaz­nói iskolából lett óvoda. Az épület lehet vagy százéves. Az óvoda 1975 áprilisáig idiényjelleggel működött, 1976-tól állandósították. Csillag Pálné idestova öt éve vezeti áz óvodát, s a hói több, hol éppen kerek egy tucat gyereket. — Az emberek beköltöz­nek Hőgyészre. Tavalyelőtt még tizenhat gyerek járt ide, most tizenkét beírt óvo­dásunk van. Higgye el, nem tudjuk, hogy mi lesz ve­lünk. Talán miniket i's be- körzetesítenek? Nem tu­dom. .. — És a szülők? — Ök ragaszkodnának az óvodához, de gazdasági szempontból teljesen ráfize­téses a működtetése. Kiss Jánosné nyugdíjas .pedagógus, egykori iskola- igazgatónak menten könnybe lábad a szeme, ha az itteni másik iskolára gondol. — Nagyon szép iskol a volt az! Páratlan az akkori járás­ban. Parketta volt az osz­tálytermekben, szőnyeg a fo­lyosókon. El is ámultak a tarafelügyelők, amikor hoz­zánk jöttek. A tanítás meg­szűnte óta üres az épület. Már kilincseltem is a taná­cson, hogy csináljanak vele valamit. Használják fel vég­re öregek napközi otthoná­nak, vagy másnak. Hiába jelentettem erre meg arra, senki se mozgatta a füle bot­ját se. Hallottam olyan 'han­gokat, hogy lebontásra elad­ják magánszemélynek. Erre mondtam a falugyűlésen, ne fosszuk meg azért magunkat mindentől. Amúgy is halódik Kalaznó. Ha már senkinek se kell az iskola és le akar­ják bontani, akkor ne ma­gánszemélynek kótyavetyél­jék el, hanem bontsák le és építsék be - a községi párt- ház és az amúgy is rozoga óvoda épületébe. Megyénkben a körzetesí­téssel közéi 100 iskola szűnt meg. Milyenek voltak ezek? Ma már egy sem felelne meg a követelményeknek. Az öt­venes években uradalmi, kasznári lakásokból, istállók­ból, majorokiból lettek isko­lák. Jóval kevesebb azoknak a száma, melyeket már ere­detileg is az okítás céljárá építettek. A Tolna megyei Tanács V. Bj művelődési osztályán Enyedi István csoportvezető — többek között — a „vál­tozó hasznosításra” engedé­lyezett (átengedett, eladott) megszűnt iskolák „pénzügyi gazdája”. — Túlnyomórészt elavul­tak ezek az épületek. Bonyo­lult és költséges lenne a helyreállításuk. A körzetesí­tés folytán a tanulók más iskoláiba mentek, de dönteni kell a felszabadult tanter­mek sorsáról. A helyi tanács — a szolgálati utat betartva — terjeszti föl hasznosításra vonatkozó kérelmét a megyei végrehajtó bizottság élé, ahol döntenek az iskoláról. — Milyen célra és kié le­het egy-egv megszűnt isko­la? — Lehet belőle óvoda, könyvtár, tanácsi kirendelt­ség, tájmúzeum. Megveheti termelőszövetkezet, állami gazdaság, és más jogi vagy magánszemély. — Nem neheztelt mosta­nában 'valamelyik falu la­kossága azért, mert nem pe­dagógiai célra használják az épületet? — Ilyen nem volt. Olyan viszont több is, hogy a falu szóvá tette, amiért a községi tanács hosszú ideig állni és pusztulni hagyta az iskolát. Sajnos, nem mindegyik köz­ségi tanács foglalkozik kellő Koncentrált gépesítés - ötven napos m u n kaidő-megtakar ítás A vágányépítéshez, -felújí­táshoz alig harminc éve hasz­nálnak gépeket. Korábban a hórukk, meg a krampács volt a lapáton és az emberen kí­vül a legfontosabb „eszköz”. A vasúti pályaépítés, vá­gánycsere és felújítás gépesí­tését kezdték először kisgé­pekkel, majd pedig következ­tek a nagy vásárlások, az osztrák Plasser-gépekkeí. Az a talpfafúró gép, amelyet kis robbanómotor hajtott és a sínfúró, -fűrészelő szerkezetek könnyítették a munkát, ám az igazi a gépsor, amely szinte automatikusan végzi a rábízott, programozott fel­adatot. Ha szóba kerül egy vágány felújítása, vagy egy pálya- szakasz korrekciója, több év­tizedes, lassan évszázados do­kumentumokat is előkészíte­nek, hogy a régi mérnökök tapasztalatait az új körül­mények között, számítógépes programozásnál is figyelem­be vegyék. Nagyon sok ha­szonnal jár a régi munka­naplók felhasználása, ám a legértékesebb a ma is élő, régi pályamesterek, építészek és gépészek szakértelme, tu­dása, amely több évtizedes fegyelmezett munka során gyűlt össze. Mondani sem kell, hogy itt, ezeken az épí­tési munkahelyeken is ugyan­olyan szigorú a fegyelem, mint a vasút más főnöksé­gein. A jó gépesítés és az emberek fegyelmezett mun­kája el sem képzelhető ma­napság — ha sikerről esik szó — ez az alapja az egész építési munkának, kivált­képpen a nagy teljesítményű gépek jó hasznosításának. Ugyanis, ha vágányzárt kér­nek a forgalmi szákszolgá­lattól — kitűnő kapcsolataik vannak a forgalmi szolgálat­tal — akkor azt percnyi pon­tossággal be kell tartani. A vágányzár kezdetétől a végéig, a kivonulástól a be­vonulásig minden munkaidő­percet hasznosan kell eltöl­teni. Országra szóló eredményt értek el a gyorsított felépít­ménycserénél. Kidolgozták ennek a technológiáját, a vasútigazgatóság instrukciói­nak figyelembevételével, hi­szen egy ilyen jelentős mun­ka — és ezzel kapcsolatban a vágányzár — nemcsak az adott terület vonat-közlekedé­sében okozhat bonyodalmat, hanem a kapcsolódó igazga­tóságok területén, sőt a nem­zetközi vasúti forgalomban is. A gyorsaságon és a szaksze­rű munkán van a hangsúly egy felépítménycserénél. 1979-ben dolgozta ki a dom­bóvári főnökség kollektívája a gyorsított felépítménycsere technológiáját. Ennek lénye­ge. hogy a koncentrált gépe­sítéssel 11—22 munkanap alatt átépítenek — a talaj- és terepviszonyoktól függően, a szükséges korrekciók figye­lembevételével — egy 9—10 kilométeres állomásközt — egy ilyen munka korábban 60—70 munkanapot vett ipénvbe. Tehát a megtakarí­tás ötven munkanap körüli idő. S ezt ne csak az építési főnökség teljesítményénél ve­gyük számba! Látnunk kell azt is, hogy mennyivel ke­vesebb ideig kell zárva tar­Ha kell, bármilyen alkatrészt a saját műhelyben órák alatt elkészítenek tani, korlátozni az építés alatt lévő vágányszakaszt — és hány vonatot nem kell csökkentett sebességgel köz­lekedtetni, a nap fele idejére kizárni a közlekedésből... Igaz viszont, hogy egy ilyen — két állomás közötti sza­kasz —• nagy munkára fel­készülni, az egész embereket kíván. Olyanokat, akik a vas­utat szívügyüknek tartják, akik a munkájukat hivatás­szerűen végzik. (Mellesleg: a dolgozók hetven százaléka törzsgárdatagnak számít, több mint tíz éve dolgozik a fő­nökség, a vasút állományá­ban.) Negyvenhat szocialista brigád működik a főnökség munkaterületein, üzemeiben. A tavalyi év is sikeres volt számukra, hiszen a kiváló főnökségi szint fölött teljesí­tették tervüket, és ha a pá­lyázatukat elfogadják nyol­cadszor kereteztethetnek ki­váló munkasikerek miatt „Kiváló Főnökség” címet bi­zonyító díszes oklevelet. A főnökség létszáma há­rom generációból tevődik össze — nagyon fontos ez ilyen speciális munkahelyen, hiszen a korosztályok váltá­sa simán történik, ami a munkák' folyamatosságát, eredményességét is biztosít­ja. Az összlétszám 35 száza­léka harminc éven aluli fia­tal. Itt nem volt soha gond a létszámmal. Amikor a vas­út más szolgálati ágainál alig volt utánpótlás, már-már vészharangot kongattak a vasút felett, ide mindig jöt­tek emberek. Elsősorban azért, mert a munkát na­gyon gépesítették, a gépek­hez pedig jól képzett szak­emberekre van szükség. A fiatal sofőrök, munkagép­kezelők és javítóüzemi szak­munkások azért kedvelik ezt a főnökséget, mert szakmai fejlődésük biztosított, korsze­rű műhelyekben, s modern gépekkel dolgoznak. Például itt a gépjármű- diagnosztikai állomás. Álla­mi vállalatok, szövetkezetek is küldik gépjárműjavító szakembereiket, szervizeik Vezetőit, hogy tanulmányoz­zák a főnökség gépállomásá­nak munkáját, technológiá­ját és a korszerű karbantar­tó, javító gépapparátust. Itt nem gond az anyag­hiány, alkatrész is van a leg­több gépjármű és munkagép javításához, úgy szervezték a A gépjármű-diagnosztikai állomás egyik fontos mű­szere előtt. Magyar Andor szerelő éppen tehergépko­csit készít elő vizsgálatra. beszerzést, hogy kapcsolatuk van a társfőnökségekkel is, tehát ha úgy adódik, azonnal kérhetnek és kapnak is al­katrészt, mert e tekintetben is, nemcsak a munka végzé- zésénél, szoros a kapcsolat az osztószertárakkal és az öt építési főnökséggel. A korszerű gépjavítás fel­tétele a jó anyagellátás, a gondos raktári munka. Ez még a vasútnál megszokott­nál is jobb, szervezettebb itt a főnökségen. Azzal együtt, hogy nem egy olyan alkat­részre volna szükség, amelv egyedi darab, s nem is gyárt­ja senki, de a javítóműhely­ben rajzok és minta alapján el tudják készíteni bárme­lyik géphez a szükséges, hi­ányzó alkatrészt. Igaz, ennek érdekében, no meg a folya­matos kivitelezői munka biz­tosítására, nem szabad elő­fordulni annak, hogy akár napokat is álljon, a javítási programozáson kívül mond­juk anyaghiány miatt egy nagy teljesítményű munka­gép. Még elképzelni is rossz, mi történne, ha egy vágány­cserét végrehajtó gépsor va­lamelyik segédgépét, forintos alkatrészhiány miatt le kel­lene állítani, akár órákra is. (Folytatjuk) PÄLKOVÄCS JENŐ Kép: Gottvald Károly Következik: Kétplatovos gyors vágányfektetés-tervek 1981-re és a hatodik ötéves tervre. súllyal e térroaval. Magányos öregek otthona lett az egykori sárpilisi isko­lából SZŰCS LÄSZLÖ JÁNOS Kétszázötvenhárom gépjárművel szolgálják ki a vasútüzemeket és saját vágányfelújító brigádjaikat Fotó: Czakó Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom