Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-11 / 35. szám

A KÉPÚJSÁG 1981. február 11. ON KER Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Jubileumi jutalom Szendrei Mihály Váraljá­ról kérdezte: „...1981. januárjában múlt huszonöt éve, hogy dolgozom, tehát jogosult vagyok a jubi­leumi jutalomra. Munkahe­lyemen (ahol a kollektív szer­ződés nem tér ki a jubileumi jutalmakra) besorolt órabé­rem alapján akarnak meg­jutalmazni. Ezt én igazságta­lannak tartom, mert teljesít­ménybérben van minden ha­vi bérem elszámolva. Azon­kívül nagy a különbözet, ugyanis besorolt órabérem 14,50 forint, míg teljesítmény utáni átlag órabérem 26,80 Ft. Havi teljesítményem 125— 130 százalék, de ha csak száz százalékot vesznek is alapul, akkor is 20 forintra jön ki...” A levélre a Szakszerveze­tek Tolna megyei Tanácsától Egyed Dezső, a közgazdasági osztály vezetője az alábbia­kat válaszolta: „...Szendrei Mihályt az MT. V. 63. paragrafusa értel­mében, egyhavi személyi alapbér illeti meg. A személyi alapbért az MT. 22. §. (2) be­kezdése szerint a dolgozó és munkáltató között létrejött munkaszerződésben rögzíteni kell. Tehát a munkaszerző­dése szerinti személyi alap­bérét kell a munkáltatójá­nak a dolgozó részére ki­fizetni. Ha válaszunk nem elégítette ki teljes mértékben, úgy kérjük, nevezze meg munkáltatóját, hogy panaszát a helyszínen is ki tudjuk vizsgálni...” Telefonszámunk: 12-284 Útépítés így kezdődik az a levél, amelyet Kétyről juttattak el szerkesztőségünkbe: „...Azzal a kéréssel fordu­lunk Önökhöz, hogy a Petőfi utca lekövezésének elkészít­tetésében szíveskedjenek se­gíteni. Az esőzések során a járdán keresztül a sárhorda­lék feltöltötte az úttestet any- nyira, hogy magasabban van, mint a járda. Ha eső, hó esik, a járdán alig lehet köz­lekedni, a gyerekek az utcá­ban lévő óvodát csak sárban és vízben tudják elérni...” A Petőfi utca lakói mellé­keltek még egy kérvényt is, amit huszonnyolcán írtak alá, s ebben felajánlják segítsé­güket. Azt írják, hogy társa­dalmi munkával a lakosság szívesen közreműködne. Levelüket a kétyi ^Községi Tanács elnökének, 'Tompa Bélának továbbítottuk, aki a következőket válaszolta: „...Kéty, Petőfi utca lakói­nak gondját, problémáját is­merjük. Gondjuk a mi gon­dunk is. A községben a Pe­tőfi utcán kívül a Kossuth, a Dózsa u. teljes hosszúság­ban, valamint a Hegedűs Gyula utca nagy része is föl­des út, amelyet ugyancsak kövezni kellene, illetve szi­lárd burkolattal kellene el­látni. Kéty székhelyközséghez tartozik, Felsőnána és Murga társközség is, ahol ugyan­csak vannak belterületi föl­des útjaink, melyeknek le­kövezése az ott lakók részé­ről hasonlóképpen felvető­dik. A három településen több mint hatezer méter hosszú­ságban van belterületi föl­des út, melynek megépítési igénye jelentkezik, azonban ezt a problémát megoldani jelenleg nem áll módunkban, a szűkös pénzügyi keretek mellett. Január 26-án megbeszélést tartottunk az érdekelt lakók egy részével, és megegyez­tünk abban, hogy a tavasz folyamán nagyobb javítást szervezünk a jelzett utcában, különösen azon a részen, ahol az úttest feltöltődött, s ebből kifolyólag a járda alacso­nyabb szinten van, mint az út. A jelzett munkákat is csak társadalmi munkában tudjuk elvégeztetni, mivel ez évre 40 000 forint út-híd elő­irányzat áll rendelkezésre, mely összegből a három te­lepülésen járdák, hidak kar­bantartását, javítását tervez­zük az idei évre...” Pótszabadság Szajkó László Dombóvár­ról kérdezte: „...Ezerkilencszáznyolcvan június 11-én szereltem le a honvédségtől. Június 16-án munkába álltam azon a mun­kahelyen, ahonnét bevonul­tam. Most beadtam a felmon­dásom. A honvédségnél sze­reztem „Kétszeres Kiváló Katona” és „Kiváló Gépko­csivezető” címet, erre 18 nap fizetett szabadság járna, de a jelenlegi munkahelyemen azt mondták, hogy csak 1981-ben évközben vehetem igénybe. Most, ha munkahelyet vál­toztatok, ez a szabadság jár-e még nekem az új munkahe­lyemen?...”. Olvasónknak dr. Deák Konrád, a Tolna megyei Fő­ügyészség osztályvezető ügyé­sze válaszolt: A munkaügyi miniszter 17/1979. (XII. 1.) MüM. számú, a munkavi­szonnyal összefüggő egyes kérdésekről szóló rendeleté­nek 45. §. (1) bekezdése sze­rint: „Ha a dolgozó munka- viszonya év közben megszűnt, vagy pedig sorkatonai szol­gálatra hívták be és mun­káltatónál eltöltött idővel arányos szabadságát nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani”. Ugyanezen pa­ragrafus (3) bekezdése sze­rint: „Ha a dolgozót évköz­ben más munkáltatóhoz he­lyezik át, szabadságát a két munkáltatótól együttesen kapja meg. Ennek megfele­lően a ki nem adott szabad­ságot a dolgozónak új mun­kahelyén kell megkapnia, a többletet pedig be kell szá­mítani az új munkáltatótól járó szabadságba. A ki nem adott, illetőleg a többlet- szabadság mértékét a ,mun- - kavállalói igazolási lap’-ra (MIL-lapra) fel kell vezetni.” A fentiek nemcsak az évi rendes szabadságra, hanem a dolgozót egyéb címen meg­illető szabadságra is vonat­koznak. Ml VÁLASZOLUNK Hz elsőbbségről Január 30-án Bonyhád térségében a 6-os úton az elsőbb­ség meg nem adásának következménye: két súlyos és két könnyű sérülés Az esztendő első hónapjá­ban megyénk közútjain ti­zenhét közlekedési baleset fordult elő, öttel kevesebb, mint januárban. A szabályok megszegése ezúttal halálos áldozatot nem követelt (a korábban közöltek egyike sem közúti baleset volt), nyolc esetben azonban súlyos, míg kilenc könnyű sérüléssel végződött. A megsérültek száma összesen huszonnyolc volt a tavalyi harminckettő­vel szemben. Amíg a józan emberek többsége rendkívül rossz időjárási és útviszonyok közepette is ura tudott ma­radni járművének, addig az ittas vezetők változatlanul, csaknem tizennyolc százalé­kos arányban szerepelnek az okozók listáján. Évek óta minden hónap­ban sok bajt okoz szintén az elsőbbségi jog meg nem adá­sa. Az elmúlt hónap legsú­lyosabb baleseteinek is az említett szabályszegés volt az előidézője. Szekszárdon két gyalogátkelőhelyen gázoltak el gyalogosokat, az újváros­ban egyszerre hármat is, kö­zülük kettő súlyosan meg­sérült. A Mártírok tere—Mészáros Lázár utca kereszteződésénél január 29-én történt gyalogos­elütés pedig a nemtörődöm­ség, a közömbösség különö­sen felháborító példája volt. Itt ugyanis egy autóbusz ve­zetője a fényjelző készülék piros jelzésére hajtott to­vább, s ezért ütötte el a zeb­rán szabályosan áthaladó asszonyt. Nehezen képzelhe­tő el, hogy a gépkocsivezető foglalkozású gázoló ne is­merte volna a forgalmat irá­nyító fényjelző készülékekre vonatkozó szabályokat, hi­szen azoknak oktatását már az óvodában elkezdik. Január 30-án Bonyhád tér­ségében, a 6. számú főútvo­nalon Pécs irányából jövő gépkocsinak egy Bátaszék fe­lől érkező személyautó veze­tője nem adott elsőbbséget, „Elsőbbségadás kötelező” jel­zőtábla ellenére sem. A kö­vetkezmény két súlyos, két könnyű sérült. Ép ésszel nem tételezhető fel, hogy az emberek az utak csomópontjaiban szándéko­san idéznek elő sorozatosan olyan kritikus helyzeteket, amelyekkel nemcsak mások, de önmaguk életét, testi ép­ségét is a legsúlyosabb ve­szélybe sodorhatják. Az el­sőbbség meg nem adásából eredő, gyakori balesetek for­rása inkább a szabályok hely­telen értelmezésében lelhető. Sok járművezető pl. úgy véli, hogy csak az nem adja meg a forgalom más, arra jogo­sult résztvevőjének az el­sőbbséget, aki azzal össze is ütközik. De valójában a már megtörtént baleset egy jóval korábban elkezdett szabály­talanság szerencsétlen követ­kezménye csupán. Jogszabály szerint „Elsőbb­ség: továbbhaladási jog a közlekedés más résztvevőjé­vel szemben”. E meghatáro­zásnak azonban más a tar­talma jármű és gyalogos vi­szonylatában és más két jár­mű kapcsolatában. Amíg ugyanis az elsőbbséggel ren­delkező gyalogost az elsőbb­ségadásra kötelezett még csak nem is zavarhatja, addig az elsőbbséggel rendelkező jár­mű csak haladási irányának, vagy sebességének hirtelen megváltoztatására nem kény­szeríthető. Szabályt szeg tehát már súlyosabb következmény nél­kül is mindaz a járműveze­tő, aki a zebrán áthaladó gyalogost akár csak lassítás­ra is kényszeríti, mert ezzel már továbbhaladásában meg­zavarta, vagyis nem adott neki elsőbbségi jogot. Az el­sőbbséggel rendelkező jármű hirtelen fékezésre kényszerí­tése is mindig egyértelmű az elsőbbség meg nem adásá­val. A haladási irány hirte­len megváltoztatására kény­szerítés akkor valósul meg, ha az elsőbbséggel rendelke­ző jármű más módon az ösz- szeütközést nem tudná el­kerülni. De a menetirány sze­rinti bal oldalra kényszerí­tés akkor is szabálytalan, ha az nem hirtelen irányváltoz­tatással történik, mert szem­ben érkező járművel való összeütközéshez vezethet. Az elmondottakból követ­keztetve: ahhoz, hogy elsőbb­ségadási kötelezettségének a járművezető maradéktalanul eleget tehessen, útkeresztező­déseket, gyalogosátkelőhelye­ket, stb. sebességének olyan mértékű csökkentésével köze­lítheti meg csak, hogy az el­sőbbséget biztonságosan meg lehessen adni, s amelyikből az elsőbbségre jogosultak is egyértelműen következtethet­nek arra, hogy jogukkal nyu­godtan, veszély nélkül élhet­nek. Ha viszont az elsőbb­séggel rendelkező járműveze­tő kellő időben észleli, hogy elsőbbségét nem adják meg, erőszakodáskodás helyett an­nak érdekében kell minden tőle elvárhatót megtennie, hogy az összeütközést elhá­ríthassa. Az áthaladási el­sőbbség ugyanis sohasem ab­szolút, hanem olyan jogo­sultság, amelynek megadásá­ban a bizalmi elv alapján általában bízni lehet, de ki­kényszerítése mindig kocká­zatos, ezért tilos. PIÁCSEK GYÖRGY S Az elmúlt héten :•••• nem jelent meg >V. olyan új jogszabály, ;:V: amely a dolgozók •ív szélesebb körének L-.'-.iv.v'-.'] érdeklődésére tart­hatna számot, ezért élünk a lehetőséggel, hogy — a terjedelem szabta korlátok között — ismertetést adjunk a dolgozóknak a munkavég­zéssel kapcsolatos alapvető kötelezettségeiről, arra is fi­gyelemmel, hogy a dolgozók jogait a közelmúltban cikk­sorozatban ismertettük e lap hasábjain. „A dolgozó köteles a kije­lölt időben és helyen munká­ra képes állapotban megje­lenni” — mondja ki a Munka Törvénykönyve. Aki tehát el­késik munkahelyéről, meg­szegi ezt a kötelezettségét, miként megszegi az is, aki munkahelyén italos állapot­ban, vagy éppen „másnapos” állapotban jelenik meg, hi­szen ez az állapota kétségte­lenül gátolja a munkaköré­ből adódó feladatok megfele­lő és maradéktalan elvégzé­sében. Kimondja a Munka Törvénykönyve azt is, hogy „a dolgozó köteles a munka­időt a részére kijelölt helyen munkában tölteni”. Tehát nem a munkaidő egy része, hanem annak teljes tartama alatt köteles a dolgozó mun­kát végezni! Jogszabály hatá­rozza meg azokat a kivételes eseteket, amikor a dolgozó mentesül a munkavégzési kö­telezettség alól, ezek az ese­tek pedig a következők: a) amíg állampolgári kötelezett­ségét teljesíti, b) házastársa, gyermeke, szülője halála ese­tén a temetésen való részvé­tel érdekében esetenként leg­alább egy munkanapon át, c) ha keresőképtelen beteg vagy egyéb elháríthatatlan ok mi­att nem tud a munkahelyén megjelenni, d) a kötelező or­vosi vizsgálat, valamint vér­adás miatt távol töltött idő­tartamra, e) ha jogszabálynál fogva (pl. szabadság) vagy a munkáltató engedélyével a munkavégzés alól felmentet­ték. Ugyancsak jogszabály rendelkezik arról, hogy a munkavégzési kötelezettség alól mentesülő dolgozót mely esetekben, illetőleg milyen időtartamra illeti meg térítés. Az idevonatkozó rendelkezé­seket — a terjedelem korlá­tái miatt — részletesen nem ismertetjük, utalunk azonban arra, hogy pl. állampolgári kötelesség teljesítése (szava­zás, hatósági, bírósági idézés­re tanúként való megjelenés stb.) esetén is csak akkor jár munkabér, ha az munkaidőn kívül nem teljesíthető, és csak a kötelező orvosi vizsgálat miatt kiesett munkaidőre illeti meg a dol­gozót átlagkeresete, a nem kötelező orvosi vizsgálat ese­tén — ennek eredményétől függően — esetleg táppénz jár részére. Itt jegyezzük meg, hogy a kötelező orvosi vizsgálattal esik egy tekintet alá a terhes nőnek a terhes­ség ideje alatt terhességi or­vosi vizsgálaton való négy­szeri részvétele is. A dolgozó a munkát képes­ségei teljes kifejtésével, az elvárható szakértelemmel és gondossággal köteles végezni, az elvárható szakértelem és gondosság tartalma pedig nem változatlan, a társadal­mi fejlődéssel együtt ezek tartalma is változik, ami egy­re fokozódó követelményt je­lent. Bizonyára ismert, de gyak­ran figyelmen kívül hagyott az a rendelkezés, amely sze­rint a dolgozónak munkatár­saival együtt kell működnie és munkáját úgy kell végez­nie, valamint általában olyan magatartást kell tanúsítania, hogy az más egészségét és testi épségét ne veszélyeztes­se, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását vagy hely­telen megítélését ne idézze elő. Ez a szabály nem csupán passzív magatartást, a mun­katársak irányában káros cselekmények elkövetésétől való tartózkodást, hanem po­zitív követelményt, a munka­társakkal való aktív együtt­működés kötelezettségét is előírja, de jelenti egyben a munkahelyi intrikálás, „fú­rás” tilalmát is, hiszen ez utóbbi magatartások kétség­telenül más helytelen megíté­lését idézik elő. A dolgozók gyakran vélik úgy, hogy a munkahelyen kí­vüli magatartásukhoz a mun­káltatónak nincs semmi kö­ze. Ez az álláspont téves, a Munka Törvénykönyve 36. §-a ugyanis előírja, hogy a dolgo­zó a munkahelyén kívül is munkaköréhez méltó maga­tartást köteles tanúsítani. A fentiekben a dolgozók­nak csupán néhány alapvető kötelezettségére utaltunk ar­ra is figyelemmel, hogy a kö­telezettségek felőli érdeklődés jellemzően szerényebb a jo­gosultságok felőli érdeklődés­nél. Pedig jog és kötelesség együttjáró fogalmak. dr. Deák Konrád a TIT városi járási - szervezetének elnöke A mai hajók elődei „Fejezetek a hajózás történetéből” címmel a TIT Termé­szettudományi Stúdiójában hajómodell-kiállítás nyílt feb­ruár 2-án. A vízijárművek apró hasonmásai igen sok láto­gatót csalogatnak a kiállításra. A képen: a modellek a gyerekeknél is sikert arattak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom