Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-01 / 27. szám

1981. február 1. ^ifePÜJSÄG3 Kis üzem a hatos út mellett Rugalmas tervek - minőségi követelmények Olyan mostoha körülményeik között dolgoztak Dunaiföld­váron a volt vasipari vál­laltait üzemének dolgozói, hogy a SZOT munkavédelmi fő­felügyelője három évvel ez­előtt le akarta állítani a munkát. Ahogy átvették a vasipaini vállalatot a BHG- sofc, úgy ők is új „gazdához” kerültek. A BHG el volt fog­lalva az alakuló szekszárdi gyárával, a dunaföldvári részlegre nem jutott elég energia. Az alig harmincas létszámú üzem vegetált, ten­gődött a megyehatár szélén. Gyökeres változást hozott, hogy 1978. nyarán a Mecha­nikai Lglbor megvásárolta az üzemet a BHG-től. Az átállás nem volt könnyű, hiszen a Mechanikai Labor munkái világszínvonalúak. Sor került a dunaföldvári üzem átalakí­tására, és megkezdték egy 400 négyzetméteres alapterü­letű üzemcsarnok építését. Tavaly befejezték a beru­házást, gépekkel együtt közel 10 millió forintba került a modern, minden igényt kielé­gítő üzemrész. A Mechanikai Labor duna­földvári üzemében ma több mint Ihatvanan dolgoznak. Feladatuk: kielégíteni a bu­dapesti, a pécsi és a dunake­szi gyáregység aifcatnészigé- nyét. Készítenek vázszerke­ze teket stúdiómagnetofönök­höz, erősítő berendezésekhez, a riportermikrofon-állváinyok alkatrészeinek is nagyrésze Dunaföldváron készül. A kis üzem jelenleg legfon­tosabb gondja most a szak­emberhiány, jó 'forgácsoló — esztergályos, marós, köszö­rűs — szakmunkásokra lenne szükség. Sikerült megegyezni a Dunai Vasművel, hogy az 1981—82-es oktatási évben képeznek forgácsoló szak­munkásokat a dunaföldvá­ri afcnalk is. Tóth Imre gyáregységveze­tő elmondta, hogy a kis üzemnek nincs éves terve, helyette programtervet írtak Századmilliméter pontossá­gú munkát kérnek az esz­tergályosoktól elő számukra, olyan megkö­téssel, hogy mindenkor a töb­bi üzemegység igénye szerint gyártanak alkatrészeket. Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a vállalat rugalmasan tudjon alkalmazkodni a min­denkori piaci igényekhez. Az üzemben most újabb be­ruházás indul. Egy három- szintes szociális blokk építé­sébe kezdenek. Ez is ügy épül, ahogy az anyagi helyze­tük megengedi: először afca- zániházat építik meg, később a többi egységet. A Mechanikai Labor duna- föltíváiri üzemének története eddig elég keserves volt, de napjainkban kezd a hatos út melletti üzem élete rendes kerékvágásba kerülni. H. J.—G. K. Hass, alkoss, gyarapíts! (VI.) A vállalkozás: kötelező! A népgazdaság VI, ötéves térivé — mint ez az előző folytatásokból is kitűnt — el­sősorban nem mennyiségi fel­adatokat, részletes, az ágaza­toknak, vállalatoknak vagy a tnegyéklben pontosan meg­címzett — fejlesztési vagy termelési célokat ír elő, ha­nem Valamennyi termelőegy­ség és gazdálkodó szervezet szálmáira ugyanazt a gazdál­kodás egészlét vezérlő, szám­sorokkal nehezen kifejezhető összetett követelményrend­szert. A népgazdaság mai fejlett­ségi szintjén, a szükséges fel­adatok megoldásához más módon kellett felvázolni .a te­endőket, A fő célok és azok eléréséhez a reálisan válását - ható legfontosabb eszközök tisztázása után célszerű volt a munkában, a gondolkodás­ban, a irészflietek kimunkálá­sában a vállalati, helyi veze­tésnek és ' kollektíváknak nagyfokú önállóságot terem­teni. KEVESEBB ENERGIÁVAL A terv törvényben lefekte­tett célok és a végrehajtás na­gyobb önállósága mégsem mond ellenit egymásnak. A célok önmagukban szabályoz­nak1, vezérlik a gazdálkodást. Általános cél: az egyensúly javítása, az életszínvonal megőrzése. Konkrét cél: a ha­tékonyság j'avitása, ami vala­mennyi termelőegység és gazdálkodó szervezet számára kikerülhetetlen feladat. A terv megszabja a haté­konyság fejlesztésiének szük­séges mértékét is: e szerint a népgazdaságban öt év alatt 20 százalékkal kéll javulnia a termelékenységnek, s emel­lett oly mértékben kell ja­vítani az eszközgazdálkodást, hogy az élő és holfmunka-rá- fordításofc együttes hatékony­sága 12 százalékkal emelked­jen (az utóbbi öt évben elért 8 százalékkal szemben). A terv előírja, hogy jelen­tősien kell csökkenten!! az anyag- és energi afélh aszná­lést, mérsékelni kell a terme­lés és a kereskedelem kész­letigényét.. El kell érni, hogy egyszázaléknyi nemzeti jöve­delemhez csupán 0,6i—0,7 szá­zaléknyi energianövekedés1 és 0,7—0,8 százalékos készlet- emelkedés párosuljon. (Az el­múlt öt éviben az energia­felhasználás a nemzeti jöve­delemmel' azonos ütelmfoen, a készletek pedig gyorsabban nőttek.)) A hatékonyság fejlesztése érdekében valószínűleg min­denütt más-más megoldás kí­nálkozik a legcélszerűbbnek A terv azért nyújlt a gazdál­kodás számára széltes mozgás­teret, hogy a társadalmi mun­kamegosztás minden terüle­tén, mindenkinek legyen módija kezdeményezni, dönte­ni, cselekedni, szervezni — a hatékonyság, az ésszerűség, a versenyképesség érdekében. A nagyobb önállóság: na­gyobb felelősség SS. A növek­vő felelősségnek már a taná­csi1, vállalati tervek összeállí­tásának időszakában mara­déktalanul1 kell1 érvényesül­nie. A középtávú tanácsi, vál­lalati terveket (1981 első fél­évének végéig kell> elkészíte­ni. Ezekben' a tervekben ter- rhészetesen a népgazdasági tervnél sokkal' konkrétabb, részletesebb célokat kell (meg­fogalmazni. Az ország előtt álló általános célok elérését reálisan;, csakis a vállalatok konkrét középtávú tervéi ala­pozhatják meg: az ezékben megfogalmazott hélyi; konk­rét cselekvési programokkal. MIT KOCKÁZTATUNK? A tanácsi tervekben az élet- körüllmények javításának konkirét, hélyi prograhiját kell felvázolni. IFontos, hogy a tanácsi gazdálkodásban tedvezlet.t takarékosság azon­ban — ezen a területen is — ésszerű gazdálkodást jelent­sen, nehogy egy-egy helyi „spórolós” intézkedés fékezze az élleWkörüillményék javításá­nak általános programját. Az út, a közművek, a közlekedés, a 'bolthálózat, a telefonnal való ellátottság színvonala, karbantartása lényegesen be­folyásolja a termelés ered­ményességének alakulását is. A ikorülltekimtő, felel őlsség- tel'i és bátran kezdeményező helyi, vállalati tervezés, és az ebben foglaltak következetes végrehajtása a további fejlő­désnek „pótlólagos” erőforrá­sa lehet, Ahol ezt a „pótlóla­gos” erőforrást képesek ki­használni, ott bizonyosak le­hetnek abban, hogy a na­gyobb önállósággal valóban élni is tudtak.' Az önálló, bátor kezdemé­nyezés persze eddig sem volt tiltott a vállalatok számára, A vállalatok egy része azon­ban mégis inkább a bizto­sabbnak tűnő, de megszokott gazdálkodás folytatása mel­lett maradt', 1979—)10®O-ig így is megtalálta a sízámíltását, A VI. ötéves térvhez csatlakozó szabályozórendszer és az ér­vényben lévő hitelipofliitikai el­vek. azonban az egy helyben topongó, az állami segítségre számító gazdálkodói magatar­tásnak többé ném kedvez­nék. A szabályozórendszer, s a hitelezési gyakorlat ma már egyaránt a bátrabban kezdeményező, eredményeket felmutató vállalatokat segíti. Egyértelműen érvényesül te­hát az a törekvés, hogy ne csak mód legyen önállóbban dolgozni, hanem ez legyen a legkifizetődőbb is A követ­kező években tdhát ennek megfelelően ott lesz na­gyobb a kockázat, ahol nem akarnak kockáztatni. Még pontosabban : ahol nem vállMljók a felelősséget. Az efféle, a túl óvatos gaz­dálkodói magatartás fenntar­tása nehéz lesz azért is, mert a gazdaságirányítás Intézmé­nyi rendszerének korszerűsí­tésiével például az ágazati minisztériumok összevoniásá- val, lényegesen csökken, an­nak lehetősége, hogy a vál­lalatiba tartozó fejlesztési, ter­melési, .munkaerő-gazdálko­dási döntésekben — a minisz­térium mögé bújhassanak. ­I (Következik r Hogyan élünk?) GERENCSÉR FERENC Minden hétnek, sőt minden napnak meg­vannak a legfontosabb, legfigyelemremél­tóbb eseményei, noha a maga nemében minden esemény jelentős egy-egy kisebb vagy nagyobb csoport számára. De a janu­ár 26-ával kezdődött héten történtek közül nehéz lenne bármelyiket is kikiáltani a leg­fontosabbnak, helyette a legkülönfélébb szempontok alapján idézünk fel néhányat. Van, amelyiket azért, mert szerepe megha­tározó a közeli és távolabbi jövőt illetően, akad közöttük olyan, amely tanulságokkal szolgálhat valamennyiünk számára; s visz- szaemiékezünk olyanokra is, amelyeknek örömteli hangulata felejthetetlen órákat idéz. MINDENKI FÓRUMA Nagyfalusi Albert tudósítónk a hétfőn Né- metkéren megtartott pártnapról írt szer­kesztőségünknek. A napirend hasonló volt a többi — a megyénkben január 12-től feb­ruár 28-ig zajló — úgymond „mindenki fó­rumáéhoz” tájékoztató hangzott el arról, •hogy mit valósítottunk meg az elmúlt öt esztendőben, s milyen feladatokat tűztünk magunk elé a következő tervidőszakra. A beszámolót hozzászólások és kérdések kö­vették. Megyénk több településén, nagyobb üzemeiben, városrészekben összesen nyolc­van, az ország ügyeibe, gondjaiba betekin­tést nyújtó pártnapot tartottak, illetve tar­tanák, amelyeknek most értünk a „félide­jéhez”, azaz eddig negyven zajlott le. A pártnapőkon nem sokan szólnak hozzá a felvetett témákhoz, de ez nem is baj. Hiszen ezeken a dolgozók a korábban szá­mukra még nem egészen világos gazdaság- politikai irányelvekkel találkoztak. A párt- napok után az ott hallottakat átgondolták, összerendezték magúkban, majd munkahe­lyükön, kisebb csoportokban beszélgették róla. Beszélgettek a feladatok teljesítésének mikéntjéről, a tartalékok feltárásáról. A mi­nap egy szocialista brigád tagjaival beszél­gettem, akik a differenciáltabb bérezést szorgalmazzák, S a témát a pártnapon is felvetették. Elmondták, hogy ma még na­gyon sok ember kap lényegesen keveseb­bet a borítékban, mint amennyit a mun­kája után megérdemelne, de ennek ellen­kezőjére is akad példa jócskán. Teljesen igazuk van a brigádtagokmak... De hadd em­lítsek egy idevágó, úgynevezett pozitív pél­dát: mégpedig a Paksi Konzervgyár mun­kára ösztönző intézkedését. A gyár 1981. évi 'bérfejlesztés 4 százalék. Ezenfelül az idén bevezetett bértömeg-sza'bályozási forma lehetővé tesz további 3 százalékos bérfejlesztést, ha a vállalat kisebb lét­számmal oldja meg feladatát. így akik töb­bet vállalnak, jóval többet is kereshetnek az átlagnál. EMLÉKEK URUGYÉN Keddi lapszámunk szép, élményeket idé­ző riportot közölt az öregfiúk találkozójá­ról: megyénk egykori labdarúgói, játékve­zetői, sportvezetői jöttek össze, hogy idéz­zenek szép emlékeikből. A találkozó meg­hitt és követésre méltó volt, hiszen a haj­dani sporttársakat a küzdőszellem, a nehéz idők megpróbáltatásai igaz barátokká ková­csolták. Újbóli 'találkozójukkor mit sem szá­mított a „kihagyott’ tíz-húsz esztendő: mon­dataikat szinte úgy fűzték, mintha csupán öt percre hagyták volna abba a beszélge­tést. S jó, hogy ezen a találkozón részt vet­tek a fiatal sportolók is, akik talán maguk­ba szívták azt az atmoszférát, ami az idős emberek közösségéből áradt, s amit — saj­nos — erőltetve átvetetni nem lehet senki­vel. S milyen igaza volt Benizs Sándor­nak, a Tolna megyei Lapkiadó Vállalat igazgatójának akkor, amikor azt javasolta, HÍRRE a vaskályhát brikettel. Azért, hogy a dél­utáni nyitás kellemes hőmérséklettel várja a vendégeket. A fafalhoz és más gyúlékony anyagokhoz közel levő kályha kíméletlenül sugározta a hőt és meggyújtotta az épületet. A tüzet fél tizenkettőkor vették észre, öt perc múlva a helyi tamási tűzoltók a hely­színen voltak, és sikerült megmenteniük a raktárban levő árut, azaz 50 ezer forintnyi értéket. Bonyhádi últörő a megyei népdaléneklési versenyen A tamási italboltban sem tartották be az Országos Tűzvédelmi Szabályzat előírásait, mint ahogy oly sok más esetben is fittyet hánynak a kályha és a berendezési tárgyak távolságára. IFJÚ NÉPDALÉNEKESEK Gazdag repertoárral és felkészülten ér­keztek megyénk általános és középiskolásai a népdaléneklési verseny megyei döntőjére, Szekszárdrá, a megyei művelődési központ­ba, amelynek eredményéről csütörtöki la­punkban adtunk hírt. Az esemény annál is inkább figyelemre méltó volt, mert az el­múlt esztendő hasonló vetélkedőjéről bi­zony úgy vélekedtek a szakemberek, hogy a diákok felkészületlenül, csöppet isem vál­tozatos anyaggal léptek fel. Én még meg­kockáztatom, hogy a dalolásukat — sajnos — nem hatotta át a magyar népdal szerete- te, tisztelete és értése. Ezzel szemben most a csengő hangú gyerekek lenyűgözően szép dalokkal, a népdal igaz szeretetével léptek a dobogóra, s bizonyos vagyok benne, hogy a népdalt szerető gyerekek a mohácsi, dél­dunántúli versenyen örömet szereznek majd minden hallgatónak. törpevízmű Úgynevezett mínuszos hírben közölte a Népújság pénteki száma, hogy Pusztahen- csén szervezik a törpevízmű-társulást, ami­nek következményéként végre megoldódik a pusztaheneseiek, velük együtt a tengeli- ciek ivóvízgondja. A dolog dupla jelentős­séggel bír: hamarosan jó — nem nitrátos — ivóvízhez jut a szétszórt település, más­részt, az illetékesek találtak megoldást az évék óta húzódó, már-már kilátástalannak tűnő ügyre. Már jó néhány évvel ezelőtt el­készítette a BARANYATERV a törpevízmű tervét, csakhogy ennek a kivitelét a lakos­ság anyagilag nem tudta vállalni. Most a MÉLYÉPTERV — Nagypál Tibor koordi­nációs főmérnök vezetésével — újítás beik­tatásával készítette el a törpevízmű tervét, miszerint az összköltség — a korábbinál 5 millió forinttal kevesebbe — 9 millióba ke­rül. Az úgynevezett körzeti kisvízműbe Pusztahencsét, Tengelicet és a megyei ta­nács oktatási központját kapcsolják be. Az összekötővezetéket a megyei tanács és a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság közö­sen finanszírozza. RÖVIDEN A ZÁRSZÁMADÁSOKRÓL A tamási italbolt maradványai hogy „ezek a találkozók 'Váljanak rendsze­ressé”. Szívből kívánom, hogy így legyen, s hozzá még azt, hogy ezeken az összejövete­leken minél több ifjú sportoló vegyen részt, s okuljon a csöppet 'sem nosztalgikus emlé­kekből. TŰZ PUSZTÍTOTT... Szerdán szomorú hírt kellett közread- munlk :a tamási Kop-ka Áfész Vörös Hadse­reg úti — dombóvári típusú faházban be­rendezett — italboltja kigyulladt. A kár 427 ezer forint. Hogy mi történt? Az italbolt vezetője délelőtt tíz órakor — mielőtt be­zárta volna a boltot — alaposan megtöltötte Szintén ezen a héten kezdődtek meg ter­melőszövetkezeteinkben a zárszámadások: az első Ozorán volt, amit a fürgedi köve­tett, tegnap pedig Regölyben tartották meg, s február 28-ával fejeződik be a sor. Az eddig megszokott rendtől eltérően idén a legtöbb helyen a küldöttgyűlést nem követi közvetlenül a közgyűlés, mivel miniszteri rendelkezés teszi lehetővé, hogy e fórum később, a tavaszi munkák végén, a közép- ^ivú tervvel együtt fogadja el a gazdálko­dás eredményességéről szóló, beszámolót és gyakorolhatja demokratikus jogait, hiszen szűkebb körben, a munkahelyi tanácskozá­sökon ezek mindenütt napirendre kerültek, ás a küldöttgyűléseken megbízottjaik adják le szavazataikat. Megyénk termelőszövetkezeteinek többsé­ge a rossz időjárás ellenére is eredményes esztendőt — és esztendőiket — tudhat ma­ga mögött, melyre biztosan épülhetnek a VI. ötéves terv feladatai: a növénytermesz­tés eredményeinek további javítása; az ol­csó technológiai módszerek megtalálása és alkalmazása; a minőségi mutatók javítása az állattenyésztésben; az adott gazdasági le­hetőségeknek megfelelően kialakítani és fejleszteni az ágazatokat; a társadalomnak hasznos melléküzemágak szorgalmazása... és még folytathatnánk a sort. A lényeg, hogy az export minél gazdaságosabb, a hazai élelmiszer-ellátás pedig zökkenőmentes le­gyen. V. HORVÁTH MÁRIA Az új üzemépület

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom