Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-24 / 46. szám
1981. február 24. 2 ^NÉPÚJSÁG Megkezdődött az SZKP XXVI. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) szabású szociális programok megvalósítására való áttérés, a kommunista tudat formálása — nem megy végbe egy csapásra. Idő és fáradhatatlan alkotó útkeresés kell hozzá. És természetesen tanulnunk kell egymástól. A szocialista építés évei alatt a testvéri országok sokrétű pozitív tapasztalatokat szereztek a termelés szervezésében, az irányításban, a népgazdasági problémák megoldásában. Tudjuk, például, milyen hozzáértően szervezték meg a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és vállalatok munkáját Magyarországon, milyen értékes tapasztalatok vannak a termelés ésszerűsítésében, az energia-, a nyersanyag- és az anyagtakarékosság területén az NDK-ban. Nem kevés az érdekes és értékes tapasztalat Csehszlovákia társadalombiztosítási rendszerében. Bulgáriában és több más európai szocialista országban az agráripari kooperáció hasznos formáit találták meg.” A szocialista integrációval foglalkozva az előadó megállapította, hogy az előző kongresszuson megszabott feladatok megvalósulásának eredményeként konkrét tettekben öltenek testet a hosz- szú távú célprogramok, meggyorsul az integráció üteme. Mintegy 120 sokoldalú és több mint ezer kétoldalú egyezményt kötöttek meg. Befejezéséhez közeledik a KGST- országok 1981—1985-re szóló népgazdasági terveinek koordinálása. Jóllehet az utóbbi évek nem voltak a legkedvezőbbek több szocialista ország népgazdasága számára, a KGST-tagországok gazdasági növekedésének üteme az elmúlt évtizedben mégis kétszer gyorsabb volt, mint a fejlett tőkés országoké. A KGST-országok továbbra is a világ legdinamikusabban fejlődő országcsoportját alkotják. Szocialista internacionalizmus a gyakorlatban Moszkvai pillanatkép: a feldíszített utcán hatalmas felirat hirdeti: „A párt tervei — a nép tervei!” (Képtávírónkon érkezett.) A szónok felhívta a figyelmet annak a Ifontosságára, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok között minden tekintetben kölcsönösen előnyösen alakuljanak a gazdasági kapcsolatok. Elmondotta, hogy a Szovjetunió az elmúlt öt év alatt a KGST- országokból 90 milliárd rubel értékű árut kapott, szállításainak értéke pedig elérte a 98' milliárd rubelt. „Az együttműködésünk során felmerülő problémákat közösen oldjuk meg, mindegyik testvéri ország érdekei és a közös érdekek összehangolásának útjait keressük. Ez vonatkozik például a kőolaj, a földgáz, valamint más olyan nyersanyagok és iparcikkek kedvezményes árának megállapítására, melyeket a KGST- tagországok egymásnak szállítanak. Előfordulnak különleges esetek is, amikor barátaink sürgős segítségre szorulnak, így volt ez Vietnammal, amely 1979-ben Peking barbár agressziójának esett áldozatául.” „A Szovjetunió és a szocialista közösség más országai sürgősen élelmet, gyógyszert, építőanyagot küldtek, haditechnikát szállítottak. így volt Kambodzsával is, amelyet teljesen tönkretettek Peking bábjai, a polpotisták, Ez, elvtársak, a szocialista internacionalizmus a gyakorlatban. A szovjet emberek megértik és helyeslik az ilyen magatartást.” Fontosnak minősítette Brezsnyev a kereskedelmigazdasági kapcsolatok fejlesztését a Nyugattal is. E kapcsolatokat fontos tényezőnek nevezte a nemzetközi kapcsolatok stabilizálásában, de megjegyezte, hogy figyelembe kell venni a tőkés országok politikáját is. „Ezek az államok a velünk fennálló gazdasági kapcsolatokat nem ritkán a politikai nyomás eszközeként próbálják felhasználni. Vajon nem erről tanúskodnak a különféle tilalmak és diszkriminációs korlátozások az egyes szocialista országokkal folytatott kereskedelemben ? Általában meg kell mondani, hogy az építőmunka feladatait az utóbbi években országaink bonyolultabb _ viszonyok között kénytelenek megoldani. Közrejátszott ebben a gazdasági világkonjunktúra rosszabbodása, az ugrásszerű áremelkedések. Az enyhülés folyamatának lefékeződése, az imperializmus által kikényszerített fegyverkezési hajsza nem csekély terhet jelent számunkra is.” A szovjet pártvezető hangsúlyozottan szólt az ideológiai harc kiéleződéséről is. Megállapította, hogy a Nyugat részéről ez a harc nem korlátozódik csupán az eszmék egymás elleni küzdelmére, hanem minden lehető eszközt igénybe vesz a szocialista világ aláásására, fellazítására. „Az imperialisták és szekértolóik rendszeresen rendeznek ellenséges kampányokat a szocialista országok ellen. Befeketítenek és kiforgatnak mindent, ami ezekben az országokban történik. Számukra az a legfőbb, hogy eltérítsék az embereket a szocializmustól. Az utóbbi idők eseményei újra és újra bizonyítják: osztályellenségeink tanulnak vereségeikből. Egyre körmönfontabban és alattomosabban lépnek fel a szocialista országok ellen. Ott pedig, ahol az imperializmus aknamunkájához hozzájárulnak még a belpolitikában elkövetett hibák és melléfogások is, létrejön a talaj a szocializmusellenes elemek aktivizálódásához. így történt a testvéri Lengyelországban, ahol a szocializmus ellenségei a külső erők támogatásával, anarchia létrehozásával igyekszenek ellenforradalmi mederbe terelni az események alakulását. Mint a LEMP KB legutóbbi plénuma megállapította, Lengyelországban olyan veszély keletkezett, amely fenyegeti a szocialista állam alapjait.” „A lengyel elvtársak most azon munkálkodnak, hogy leküzdjék a válságos helyzetet. A párt harcképességének fokozására, a munkásosztályhoz, a dolgozókhoz fűződő kapcsolatok megszilárdítására törekszenek, konkrét programot dolgoznak ki a lengyel népgazdaság rendbehozására. Lengyelország számára fontos politikai támogatást jelentett a Varsói Szerződés tagállamai vezető személyiségeinek a múlt év decemberében megtartott moszkvai találkozója. Ez a találkozó világosan megmutatta: a lengyel kommunisták, a lengyel munkásosztály, az ország dolgozói bizton számíthatnak barátaikra és szövetségeseikre. A szocialista Lengyelországot, a testvéri Lengyelországot nem hagyjuk el a bajban, nem engedjük bántani! A lengyelországi események ismételten arról győznek meg bennünket, mennyire fontos a párt számára, vezető szerepének megszilárdítása szempontjából az, hogy a párt erősen odafigyeljen a tömegek véleményére, határozottan harcoljon a bürokratizmus, a voluntarizmus mindennemű megnyilvánulása ellen, aktívan fejlessze a szocialista demokráciát, megfontolt, reális politikát folytasson a külgazdasági kapcsolatokban. Megőrizzük a népek szocialista vívmányait” A világszocializmus története sokféle megpróbáltatást ismer. Voltak bonyolult és válságos momentumai. De a kommunisták mindig bátran szembeszálltak az ellenség támadásaival és győztek. így volt ez a múltban és így lesz ez a jövőben is. És ne kételkedjen senki abban a közös eltökéltségünkben, hogy biztosítjuk érdekeink védelmét, megőrizzük a népek szocialista vívmányait!” A továbbiakban Leonyid Brezsnyev aláhúzta, hogy a szocialista államok közeledésének folyamata továbbra is fejlődik. Ez azonban, mint mondotta, nem mossa el a szocialista országok nemzeti és történelmi sajátosságait. „Társadalmi életük, gazdaságszervezésük formáinak változatosságában azt kell látni, ami a valóságban van: a szocialista életmód meghonosodása útjainak és módszereinek gazdagságát.” Fejlődnek a Szovjetunió kapcsolatai azokkal a szocialista országokkal is, amelyek nem tagjai a Varsói Szerződésnek és a KGST-nek. Ebben az összefüggésben méltatta a szovjet—jugoszláv együttműködés fejlődését és szolidaritását nyilvánította a Koreai NDK-nak az ország egyesítéséért vívott harca iránt. Beszédét ezután így folytatta: „Külön kell szólni Kínáról. A Kínai Népköztársaság társadalmi-gazdasági fejlődésének tapasztalata az utóbbi két évtizedben súlyos tanulságul szolgál, és megmutatja, hogy hová vezet a szocializmus elveinek, lényegének eltorzítása mind a bel-, mind a nemzetközi politikában.” „Kína jelenlegi vezetői maguk is ,a legkegyetlenebb feudális-fasiszta diktatúrának’ nevezik azt a rendet, amely az úgynevezett kulturális forradalom időszakában volt országukban. Nekünk nincs mit hozzátennünk ehhez az értékeléshez. Kína belpolitikájában most változások mentek végbe. Ezeknek a tényleges értelmét még majd az idő mutatja meg. Megmutatja, milyen mértékben sikerül a mai kínai vezetésnek leküzdenie a maoista örökséget. De Peking külpolitikájában, sajnos, egyelőre még semmiféle kedvező irányú változásról nem beszélhetünk. Ez a politika továbbra is a nemzetközi helyzet kiélezésére irányul, az imperializmus politikájával fonódik össze. Ez természetesen nem téríti vissza Kínát a fejlődés egészséges útjára. Az imperialisták nem lesznek a szocializmus barátai. Az USA, Japán és több NATO-ország azon készsége mögött, hogy bővítsék a katonai-politikai kapcsolatokat Kínával, egyszerű számítás rejlik, mégpedig az, hogy saját, imperialista érdekükben használják fel Kína ellenséges magatartását a Szovjetunióval, a szocialista közösséggel szerftben. Kockázatos játék! Ami pedig a kínai népet illeti, mélységes meggyőződésünk, hogy valódi érdekeinek a békepolitika felelne meg. Csakis a béke és a más államokkal való normális kapcsolatok politikája. Ha a szovjet—kínai kapcsolatok továbbra is fagyponton maradnak, ennek oka nem a mi álláspontunk.” „A Szovjetunió nem kereste és nem is keresi a konfrontációt a Kínai Népköz- társasággal. Mi az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusa által meghatározott irányvonalat követjük és a jó- szomszédság alapján szeretnénk építeni kapcsolatainkat Kínával. Érvényben maradnak a Kínával való kapcsolatok rendezésére irányuló javaslataink, mint ahogy változatlan a kínai nép iránti tiszteletünk és barátságunk érzése is.” Segítjük a gyarmati iga alól felszabadult országokat Behatóan foglalkozott a szónok a gyarmati iga alól felszabadult országokkal. Közülük némelyeikben a tőkés viszonyok honosodtak meg, mások igazi független politikát folytatnak. Megnövekedett az olyan országoknak a száma, amelyek a szocialista fejlődés útját választották. Fejlődésük bonyolult viszonyok között megy végbe, de alapvető fejlődési irányuk hasonló. A nt i impe r iali sta külpolitikát követnék. Erősödnek a dolgozók széles tömegeinek érdekeit kifejező forradalmi pártjaik. A Szovjetunió fejleszti a kölcsönösen előnyös széles körű gazdasági és tudományos együttműködést a felszabadult országokkal. Közreműködésével nagy gazdasági objektumok létesülnek ezekben az államokban, és segít a szovjet állam a káderképzésben (mérnökök, technikusok, szakmunkások, orvosok, pedagógusok képzésében) is. „A többi testvéri országgal együtt segítünk a felszabadult országok védelmi képességének megszilárdításában is — folytatta a szónok —, ha ilyen kérelemmel fordulnák hozzánk. Ez történt például Angolában és Etiópiában. Ezekben az országokban megpróbáltak leszámolni a népi forradalmakikial a belső ellenforradalom vagy a külső agresszió révén. Mi ellenezzük a forradalom exportját, de nem érthetünk egyet az ellenforradalom exportjával sem. Az imperializmus egy valóban hadüzenet nélküli háborút indított az afgán forradalom ellen. Ez közvetlenül veszélyeztette déli határaink biztonságát is. Ez a helyzet arra kényszerített bennünket, hogy megadjuk azt a katonai segítséget, amelyet e baráti ország kért. Afganisztán ellenségeinek tervei kudarcba fulladtak. A Bábrak Karmai elvtárs vezette afganisztáni népi demokratikus párt és kormány átgondolt, a nemzeti érdekeknek megfelelő politikája megszilárdította a néphatal- ■ mat. Ami a szovjet katonai kontingenst illeti, azt készek leszünk kivonni az afgán kormánnyal való megegyezés alapján. Ehhez viszont az szükséges, hogy teljes egészében szüntessék meg az el- lenforriadalmi bandák átdobását Afganisztánba. Ezt az Afganisztán és a szomszédjai közti megállapodásokban kell rögzíteni. Szilárd biztosítékokra van szükség arra, hogy nem lesz újabb intervenció. Ez a Szovjetunió elvi álláspontja, amelyhez mi szilárdan ragaszkodunk!” Beszédében Leonyid Brezsnyev kitért az iráni változásokra is és megállapította, hogy Iránban „minden bonyolultsága és ellentmondásossága ellenére, alapjában véve antiimperialista forradalom zajlott le”, noha a belső és külső reakció igyekszik megváltoztatni tannak jellegét. /Ebben az összefüggésben arra is emlékeztetett, hogy egyes keleti országokban az utóbbi időkben aktívan hangoztatnák iszlám jelszavaikat. A kommunisták tisztelettel viseltetnek az iszlám, vagy más hitű emberek vallási meggyőződése iránt. A lényeg az, hogy mi a céljuk az ilyen vagy olyan jelszavakat hangoztató erőknek. „Az iszlám zászlaja alatt felszabadító harc is kibontakozhat. .. de iszlám jelszavakat használhat az ellenforradalmi lázadásokat szító reakció is. Következésképpen minden azon múlik, hogy milyen a valós tartalma valamely mozgalomnak.” Elismeréssel szólt Leonyid Brezsnyev a békeszerető független India nemzetközi szerepéről és méltatta a szovjet —indiai barátság megszilárdulását, az együttműködés fejlődését. Ez az együttműködés a jövőben is a szovjet külpolitika egyik fontos irányvonala marad. Jó együttműködésre törekszik a Szovjetunió Indoné- ziávail és más ASEAN-or- szágdkfcal is. Leonyid Brezsnyev üdvözölte, hogy az elmúlt öt évben Afrikában, a Karib-ten- ger medencéjében és Óceániában tíz új állam nyerte el függetlenségét. A Zimbabwe Köztársaság létrejötte szemléletesen - mutatja — állapította meg, hogy a végéhez közeledik a klasszikus gyarmatosítók és fajgyűlölők uralma. Az imperialisták ezerféle úton-módon próbálják magukhoz láncolni a felszabadult országokat. Szabadon akarnak rendelkezni természeti kincseikkel, stratégiai célokra akarják felhasználni azok területét. „Épp ilyen szemszögből közelíti meg a Nyugat a már öt hónapja folyó iráni—iraki háborút. Ez a háború teljesen értelmetlen ezen államok érdékei szempontjából, Viszont igen előnyös az imperializmusnak, amely arról álmodozik, hogy visszaállítsa pozícióit ebben a térségben. Szeretnénk remélni, hogy Irakban is, Iránban is levonják ebből a kellő következtetéseket. A Szovjetunió határozottan amellett száll síkra, hogy mihamarabb vessenek véget e testvérgyilkos háborúnak és politikai úton rendezzék a konfliktust. Mi igyekszünk ezt a gyakorlatban is elősegíteni. Most, pedig a közel-keleti problémáról szólnék. Az Amerikai Egyesült Államok uralmi helyzetre törekszik a Közel-Keleten, a Camp Da- vid-i politika útjára, az arab világ megosztásának és az izraeli—egyiptomi különalkú szervezésének útjára lépett. Az lamerikai diplomáciának nem sikerült ezt az arabéi lenes különalkut szélesebb körű kapituláns típusú egyezménnyé változtatnia. De másban boldogult: ismételten kiéleződött a helyzet ebben a térségben. Ez visszavetette a közel-keleti rendezést. Mi legyen a teendő a továbbiakban ? Szerintünk ideje lenne elmozdítani az ügyet a holtpontról. Ideje lenne visszatérni ahhoz, hogy becsületesen, közösen keressük igazságos és realisztikus alapon az átfogó rendezést. A kialakult viszonyok között ez elérhető lenne, mondjuk, egy külön e célból ösz- szehívandó nemzetközi konferencia keretében.” „A Szovjetunió kész konstruktív szellemben, a jószándék pozíciójából kiindulva részt venni az ilyen munkában. Készek vagyunk ezt közösen megtenni más érdekelt felekkel: az arabokkal (beleértve természetesen a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet) és Izraellel. Készek vagyunk az Egyesült Államokkal együtt' keresni egy ilyen megoldást. Emlékeztetek arra, hogy néhány évvel ezelőtt e tekintetben voltak bizonyos tapasztalataink. Készek vagyunk együttműködni az európai államokkal,^ mindazokkal, amelyek őszintén törekszenek az igazságos és tartós közel-keleti béke biztosítósára. Bizonyára hasznos szerepet játszhat ebben továbbra is az ENSZ. Ami a dolog lényegét illeti, mi most is meg vagyunk győződve arról, ' hogy * az igazi közel-keleti béke érdekében meg kell szüntetni az 1967- ben elfoglalt arab területek: izraeli megszállását. Érvényre kell juttatni Palesztina arab népének elidegeníthetetlen jogait, beleértve saját állama megteremtését. Szavatolni kell e térség összes államai, a többi között Izrael" biztonságát és szuverenitását. Ezek az alapelvek. A részletek, magától értetődően, megbeszélések tárgyát képez hetnék.” Az SZKP KB főtitkára a nemzetközi kapcsolatok fontos tényezőjének nevezte az el nem kötelezettek mozgalmát és kifejezte reményét, hogy ez a mozgalom hű marad alapelveihez, a jövőben is fellép az imperializmus és a kolonializmus, a háború és az agresszió ellen. A Szovjetunió támogatja egy új nemzetközi gazdasági rend kialakítását — amelyet a volt gyarmati országok követelnek —, de ezt a kérdést nem szabad egyszerűen a gazdag Észak és a szegény Del közti különbségekre korlátozni. „Készek vagyunk elősegíteni és gyakorlatilag elő is segítjük az igazságos nemzetközi, gazdasági kapcsolatok kialakulását... Az SZKP ezentúl is következetesen folytatja a Szovjetunió és a felszabadult országok együttműködése fejlesztésének, a világszocializmus és a nemzetközi felszabadító mozgalom szövetsége megszilárdításának irányvonalát.” A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom Beszédében ezután Leonyid Brezsnyev a nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal foglalkozott. Elmondotta, hogy az utóbbi években ez a mozgalom megizmosodott, erősítette tömegbefolyását. Ma már a világ 94 országában működik aktívan a kommunista párt. Az SZKP Központi Bizottsága tevékenyen fáradozott a testvérpártokkal való sokoldalú együttműködés további kibővítése és elmélyítése érdekében. Leonyid Brezsnyev (Folytatás a 3. oldalon.)
