Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-22 / 45. szám
/ TOLNA \ _ 10 "népújság 1981. február 22. J. Nyepomnyascsij — L. Jakubovics: SZVETOZAR KARADZSOV: Az évszázad csodája Különleges ésszel rendelkezett. Nem ismert semmi akadályt, semmi korlátozást. Milliókért ésszerűsített. Már az is érdekes volt, ahogyan csinálta. Egyszerűen fölemelt egy darab vasat, és kijelentette: — Ebből a vasból egy olyan szerkezetet lehet konstruálni, amelyet idáig külföldről hoztunk ’be. És a népgazdaság számára megtakarítunk kétszáznegyven- ötezer háromszáztizenhét levát és tizennégy sztotin- kát. Azon nyomban sürögni- forogni kezdtek a szakértők, akik fáradságos munkával megállapították, hogy a gép a népgazdaság számára pontosan kétszáznegyvenötezer háromszáztizenhét leva és tizennégy sztotinka megtakarítást eredményez. A gondolkodás folyamata volt rejtély. Néhány tudományos intézmény pszi- choanatómiai-szociológiai vizsgálatnak vetette alá. Megállapították, az állandó, megfeszített gondolkodás eredményeképpen ennek a különleges észnek nem működik egyszerre az ösz- szes centruma. Volt, amelyik pihent, és volt amelyik csak az ésszerűsítés bejelentése után kapcsolódott be. Ez a különleges ész az igazgatónál tett látogatásakor nyilvánult meg igazán, aholis megközelítőleg a következő párbeszéd zajlott le: — Az ésszerűsítéshez egy újabb készüléket kell alkotnunk, igazgató elvtárs. Különben a szerkezet nem fog működni. — Csak most jut az eszébe? És mibe kerül? — Alig háromszázezer levába. — Háromszázezer? Honnan vegyem ezt a pénzt? — Az már az ön dolga. Az én dolgom, hogy a technikai fejlődést előbbrevigyem. Az igazgató legszívesebben kihajította volna, de nem szólt semmit, mégpedig azért, hogy a pert megelőzze. A becses szerkezetre az üzemi 'fürdő rekonstrukciójára hivatkozva szerzett pénzt. De minthogv ez az ész folytonosan újabb gondolati termékekkel és pótlólagos szerkezetekkel állt elő, az igazgató a két új műhely építésére átvett pénzt is felhasználta. Igv most csak a fejéhez kapott. Ebben az állapotban talált rá az a bizottság, amely a műhelyek átvételére érkezett. De miután semmiféle átvételről nem volt szó. a 'bizottság megelégedett azzal. hogv átvette az. igazgató lemondását. Az új igazgató az eddigi helyettes lett. Már a második nap kitüntették, miután a vezetése alatt álló vállalat országosan első lett az ésszerűsítés területén. Megdicsérték azért, hogy támogatott egy ilyen különleges észt, és 6 boldogan tért haza, vidáman fütvörészett. annak az embernek a vidám füttyével, aki nem tudja, hogy mi vár reá. (Fordította: Migray Ernőd) Vasárnap reggel a feleségem leküldött kenyérért a pékségbe. A sarkon a kenyérbolt mellett két férfi megállított: — Próbáljon, kérem, természetes arcot vágni — mondta az egyik, és rám irányította a felvevő kamerát. Erőltertetten mosolyogtam. — Árulja el, kérem — kérte a másik, miközben mikrofont tartott a szám elé. — melyik évszak tetszik önnek a legjobban? — A tél — vágtam rá szinte gondolkodás nélkül, és bementem a pékségbe... Pontosan egy hét múlva az egyik televíziós adásban megláttam magamat a képernyőn. Előttem is férfiakat mutattak be. Ők is „évszakos” kérdésekre válaszolták. Az egyiknek a nyár tetszett, a másiknak az ősz, a harmadiknak a tavasz. Utánuk mutattak engem. Totálképben. Mesterkélten mosolyogtam, és mondtam, hogy a „tél”. Másnap reggel a feleségem rám förmedt: — Miért nem méltattál annyira, hogy szóljál. Mondhattad volna, hogy te leszel az egyes műsor sztárja! — Mi nem jut eszedbe, Lju’bocska? — dadogtam. — Ez tiszta véletlen. Én magam sem tudtam. — Az csak természetes, hogy magad se tudtad! — replikázott tovább. — Te arról sem tudtál, hogy a drága- látos édesanyádnak színes televízióra is telik?! — Tudtam — mondtam most már kissé ironikusan — és akkor mi van? — Még hogy mi van?! — „...képköre fénylik a sík lepedőn / Mindjárt, szívem, új színek és alakok lovagolnak a fénylegyezőn...” — ki ne folytatná tovább is a ritmus önfeledt örömével Babits Mozgófénykép című versét? A kérdés költői: persze, hogy szívesen folytatjuk, hiszen előtte senki, de utána is csak kevesen tudták „összecsodálni e gyors jelenéseket”, vagyis a mozgófilmet. A vers, amely 1906-ban, vagy 1907-ben született, nemcsak egy induló költő jól eltalált hangulatábrázolása, hanem — amint Kosztolányi, aki talán elsőként olvasta, írja — már ebből is lehet következtetni azokra a költői magaslatokra, amelyekre később Babits került. „Te született versíró, mértékember vagy, egy költészetig felemelkedő filológus-szójátszó, s ebben van az eredetiséged, a létjogosultságod, a nagyságod. (...) A Budapesten futkosó tucatpoéták, hivatalból századvégi lantosok pedig sohasem érzékelhetik meg a mozi hangulatot annyira, mint te komikusán szapora ana- pesztusaiddal” — olvassuk egy 1908 eleji levelében. A történet alapjául szolgáló film — ha ugyan nem a költői fantázia szüleménye az „Amerikai leányszöktetés” — bizonyára már elveszett, vagy valamelyik külhoni archívumiban porosodik. Külhoniban, hiszen azt biztosan tudjuk, nem magyar játékfilmet pergetnek előttünk a fürge ritmusok. A táncot, amely éppen nyolcvan éve készült, még vagy hét némafilm követte 1907-ig, bár címük alapján egyik-másikat túlzás lenne játékfilmnek nevezni: vasúti szerencsétlenségtől kezdve a hortobágyi csikóséletig terjedt meséjük skálája. Nem is ez volt fő érdekessége a „mozgóképszínháznak”, vagy a Heltai alkotta új szóval, moziknak, hanem puszta létükön túl a külföldi filmek sokasága és a hazai híradóéletkép sajátos vegyülék- műfaja. De ez már közelebbről is érint bennünket szekszárdiakat: itt bukkanhatunk nyomára az első megyeszékhelyünkről készült mozgófilmnek is. fakadt sírva a feleségem. — Anyád, ha meglát a színes televízióján kockás ingben, leszakadt gombbal... Ezt egy életen át nem bocsájtja meg nekem! Hallgathatok! Ezt jól megrendezted, az szent igaz! Ismerlek én, mint a tenyeremet. Ezzel jól rám uszítottad az anyádat. A munkahelyemen az intézet igazgatója kéretett magához. — No, mi van. barátocs- kám? — mondta sokat sejte- tően, miközben valamiféle ügyiratot írt alá. — Láttam önt a televízióban. Én az ön helyében nem állítottam volna magamat szembe munkatársaimmal, az egész kollektívával. Szóltam volna nekik. Van itt sok olyan dolgozó, aki többszörösen is rászolgált a televíziós szereplésre. Nem zavarja az ilyen kirívó viselkedés?! Ebéd után Zotov a tervosztályról jött át hozzám. — Szerjózsa, barátocskám! — ölelt át nyájaskodva. — Van hozzád egy kérésem: Adj kölcsön ötezer rubelt egy félévre. Nem jött még össze a pénz a kocsimra. Hát mi az neked?! Tudom, mennyit keres egy művész. Odaállsz néhányszor a kamera elé, és dől a pénz’ Nem sokkal később a barátom telefonált rám: — Ezt már nevezem valaminek — recsegte a telefonba. — Filmezünk, öreg, filmezünk?! * — Hát még csak tegnap volt az egész — feleltem. — Époen ez az. hogy tegnap történt — renlikázott. — Te mec? máris mepfeledkezel „Szekszárd a moziban. Egy ördöngős masina révén Szek- szárdnak ismét világhíre — vagy hát mondjuk országos híre lesz. Belekerültünk a mozgófénykép színházba, vagyis új magyarsággal a — moziba. Lapunknak egy budapesti munkatársa írja, hogy november közepe óta „Az Apolló” (!), Budapest legelső mozgófénykép-színhá- za szekszárdi vonatkozású saját felvételű képet szerepeltet a műsoron, címe: Szőlő- termelés Szekszárdon. A felvétel a Martin-féle szőlőben történt. Először is a hegyoldal jelenik meg a képsorozaton — a tanyával. Ezután indul meg a mozgó, kissé gyors tempóban ugyan, mert pár percnyi kapálás után a permetezés jön, erre pedig a szedés következik, ugyanoly rövid időre, de ez nem zavarja meg az illúziót. Gyors változás, s a puttonyosok hosszú sora jelenik meg, még egy kis, alig 7—8 éves puttonyos is, s buzgón hozzák lefelé 5 szőlőt a raib- liba. Ugyanígy a szedőasszonyok is, fejükön sajtárral. Majd a prés tűnik fel szemünk előtt, amint két jó markos szekszárdi buzgón forgatja, s vígan csorog az édes nedű. Kicsit amerikai tempóban megy minden, de nagyon szemléltető a képsorozat. Megjelent egy kocsi, felraknak rá két hordót, s az megindul lefelé a szurdikban. A szüretelő asszonyok és lányok ezután ebédhez látnak! Mozgalmas és érdekes kép ez is. Odahozzák a nagy bográcsot tele paprikással, kimernek belőle a tálakba, letelepszenek a földre, s buzgón falatozni kezdenek. De az arckifejezésük — vagy komolyság vagy elfojtott mosoly — mutatja, hogy tudják, mily fontos szerepet töltenek be ők most. Ebéd után táncra perdülnek a lányok, növeli a hatást, hogy a mozi zenekara is friss csárdásba kezd, s emellett járják rezgősen. De csakhamar vége van ennek is. Eltűnnek a táncoló párok, s ismét a tanya előtt vagyunk, ahol buzgó mustkóstolgatás folyik. Itt ismerősre is akadunk: dr. Martin J. süröga haverodról! Nem fair játék ez így, öreg! Nem\fair... öt órakor megjött Olga Kirillovna, a szakszervezeti titkárunk. — Szizov! — hadarta. Úgy döntöttünk, hogy mától ön fogja irányítani az öntevékeny művészeti együttest. Mindenekelőtt a ’kórust... — De drága elvtársnő, nekem nincs hallásom — tiltakoztam. Ne akarjon a falhoz állítani, Szizov — recsegte a fülembe. — Nem vagyok én mai csirke. Nagyon jól tudom, hogy hallás nélkül még a konzervatóriumba sem vesznek fel senkit, a televízióba meg még úgy se. Este a szomszéd jött át. — No Petrovics! Kitettél magadért! — kacsintott rám cinkosan. — Láttalak az este a televízióban! Nagyszerű fickó vagy! Mint egy igazi sztár. Mikor mutatják be a második részt? De szóljál ám előre! Másnap reggel, ahogy bementem a munkahelyemre, ’hívatott az osztályvezető: — Hát így állunk! — dör- mögte morcosán az orra alá. — Most már értem, hogy miért nem adta még le a harmadik dekád jelentését. Természetesen s szabad idejét mindenki úgy használja fel, ahogy akarja. De azt is látom, hogy ön, Sziszov, kettős életet él!... Apropó: ha önnek úgy tetszik a tél, akkor vegye ki a szabadságát, és június helyett menjen el üdülni januárban! forog a képen, s azért gondolja munkatársunk, hogy az ő szöliejében történt a felvétel. Eddig tart tudósításunk értesítése. Eddig tartott a film, amelyet valószínű, sűrű csukró- rázások közepette fejezett be a korabeli operatőr, hiszen kézi kameráját ugyancsak buzgón kellett tekernie. De térjünk még egy kicsit vissza a képsorokhoz. Tudomásom szerint a Martin-féle szőlő és tanya, túlélve az azóta eltelt városrendezéseket, még mindig áll, s talán nem kerülne túl nagy fáradságba felkutatni — ha még életben vannak — a filmen szereplő 7—8 éves kis puttonyost, aki ma úgy nyolcvanéves lehet, esetleg más, akkor még fiatal szedőlányokat, ma már nagymamákat. Az sem lehetetlen, hogy később egyik vagy másik tolnai mozigépész megőrzött néhány kockát ebből a filmből, sőt elképzelhető, hogy valahol — mondjuk egy filmarchívum eldugott polcán — ma is ott porosodik az egész felvétel, ha szerencsésen átvészelte a közben eltelt két világháborút. (Kérjük, aki bármilyen felvilágosítást tud ez ügyben adni, jelentkezzék a megyei könyvtár helytörténeti részlegénél személyesen, vagy írásban, vagy telefonon.) A Tolna megyei vonatkozású filmek sora ezzel persze nem szakadt meg. Nem sokkal a fenti után a sárközi nénművészetről is film készült, amely szintén érdekes kordokumentumokat tartalmazhat. De a Mozgófénvképet meg- éneklő Babits Mihály ' sem sokáig várt első filmjére. 1917-ben, az újdonsült stúdiótulajdonos, később világhírű Korda Sándor műtermeiben elkészült az akkor bestsellernek számító A gólya- kalifa. Filmváltozatának forgatókönyvét Korda Sándor és Karinthy Frigyes (!) írták, s a kor legnevesebb színésze, Beregi Oszkár játszotta a főszerepet. Visszanyúlnak azonban régebbre is témáért a rendezők. így még a némafilm korszakában két feldolgozása is volt Garay János Obsitosának — Háry János címen. TÖTTŐS GABOR 90 éve született Komj át Kamját Aladár a magyar forradalmi szocialista költészet első jelentős képviselője. Költői pályáját a tízes évek elején kezdte, s a világháború és a forradalmak idején érett jelentős alkotóvá. Költői fejlődése avantgardista lázadáson át jutott el a forradalmi szocialista költészet tudatos vállalásáig. Ösztönös forradalmiságá- mak tudatosodását segítette, bogy gyári tisztségviselőként kapcsolatba került a munkásokkal. Bekapcsolódott az illegális antimilitarista mozgalomba, 1918-ban pedig belépett a kommunista pártba. A Tanácsköztársaság idején tevékeny szerepet vállalt az írói direktóriumban. Hevesi Gyulával megindította az In- ternacionálé című folyóiratot, amely a lenini értelemben vett pártos irodalom eszméjét mint új irodalmi irányzat programját fogalmazta meg. A Tanácsköztársaság bukása után KomjáL Aladár emigrációba kényszerült. Bécsben Uitz Bélával megalapította az Egység című folyóiratot, majd az Inprekkor című nemzetközi szocialista folyóirat szerkesztőségében dolgozott. A hitleri hatalomátvétel után Svájcba, majd 1935-ben Párizsba költözött. v Költészetében a húszas években fordulat állt be: az elvont forradalmiságtól eljutott a munkásosztály életének, harcainak tárgyiasabb ábrázolásáig, ekkor írt híres „pro- letárba’lladáit” a közvetlen agitációs szándék mellett a valóság mélyebb költői átélése jellemzi. A harmincas évekAladár Komját Aladár portréja ben költészete kiteljesedik, gondolatilag elmélyül, érzelmileg gazdagodik. Ekkor születnek átfogó gondolati igényű költeményei: A lélek mérnökeihez, Fiatalok, Öregek, Öröm, s egyik legismertebb verse, a Nemzetközi Brigád indulója, ^melyet a spanyol polgárháború harcosai számára írt. 1937-ben Párizsban, alkotóereje teljében, fiatalon meghalt. Korai halála, s az emigráció körülményei miatt költészete kevés hatással volt a magyar irodalom fejlődésére, értékei csak később, a fel- szabadulás után ’tudatosultak a magyar irodalmi közvéleményben, helyét azonban ma mór az irodalmi kézikönyvek a magyar forradalmi szocialista költészet nagy úttörői között jelölik ki. A. J. Szép magyar nyelv Fokozzunk, de mértékkel! A kereskedelemnek régtől fogva fontos tartozéka a reklám. Arra való, hogy felhívja figyelmünket az eladásra szánt, megvételre felkínált cikkekre. Nem fukarkodik a dicsérő jelzőkkel, amelyek az áru jó tulajdonságait jelölik meg, nem egyszer költői túlzással. Rendszerint nem éri be a reklám azzal, hogy valami jó, szép, olcsó, hanem a középfokot: a jobbat, szebbet, olcsóbbat átugorva a leg szócskával kezdi a minősítést. Annyira hozzászoktunk a leg-hez, hogy olyankor is kimondjuk vagy leírjuk, amikor ellene mond a beszéd logikájának, amikor szembekerül a szavak jelentésével. Lássunk néhányat ezek közül a gépiesen alkalmazott, és meggondolatlanul kimondott vagy leírt leg-es szavak közül. Ilyeneket hallhat, olvashat az ember: legoptimálisabb módszer, legminimálisabb hibaszázalék, legmaximálisabb hatékonyság. E beszédbeli képtelenségek azonban még magyarázhatók és menthetők azzal, hogy az így felső fokiban ’használt szavak eredetüket tekintve idegenek. Persze ennek ellenére illik ismerni őket, azaz tisztában kell lennünk jelentéstartalmukkal. Akii ezekkel tisztában van, az vagy optimálist, minimálist mond, az)az alapfokban használja őket, vagy magyarra fordítva: a legkedvezőbb módszerről, a lehető legkisebb hifoaszázalékról, és a lehető legnagyobb hatékonyságról beszél. A legminőségibb és a legmaradéktalanabb olyan fokozás, amelyet az alapszavak idegen voltával se magyarázhatunk, menthetünk. „Mi nyújtottuk a legminőségibb szolgáltatást” — „ez a szervezet társadalmi-politikai életünkben az az erő, amely legmaradéktalanab- bul képviseli munkásosztályunkat”. A gondolatmenetet egy régi nyelvtani szabállyal zárjuk, egy találós kérdéssel: Hogy hangzik a koromsötét, a szurokfekete, a hófehér és a kőkemény fokozva, felső- fókban? A gyanútlan megfejtő a nyelvtani formákat tartva szem előtt, így válaszol, ,leg...!eg..„ leg... De a gondolkodó ember tudja, hogy a leg-éknek nincs helyük, mert nincs légköröm, légszűrők, leghó, legkő, mert az ezekkel a szavakkal megelőzött minősítő szavak: sötét, fekete, fehér, kemény — alapfokban is a tulajdonság legmagasabb mértékét, teljességét fejezik ki. RÓNAI BÉLA Fordította: Sigér Imre „A gép sugarát kereken veti...” Az első szekszárdi mozgófilm nyomában fl UELETLEIIH
