Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-22 / 45. szám
Mai számunkból XXXI. évfolyam, 45. szám. ÁRA: 1,80 Ft 1981. február 22., vasárnap. A MOLNÁR (3. old.) HÁRMAN AZ IGAZSÁG KÉPVISELETÉBEN (7. old.) FIGYELEM! ITT A HEGYI SZOLGÁLAT! (9. old.) NEVE KORSZAKOT JELÖL (11. old.) L AD A-AK ROBATÁK (11. old.) A huszonhatodik íme egy hír a napilapokból: „A Hajtóművek és Festőberendezések Gyárának nyíregyházi üzemében azt ajánlották fel a szocialista brigádok, hogy az eredetileg tervezettnél hamarabb, már a kongresszus idején útnak indítják a gomeli kombájngyár részére a szállítópálya-rendszer utolsó berendezéseit, ezzel elősegítve, hogy a magyar szerelők a helyszínen is előbb fejezzék be munkájukat a kombájngyári rekonstrukción, s az új berendezéseket határidő előtt a termelés szolgálatába állíthassák”. Sok más hasonló hírrel együtt ez is arról tanúskodik, milyen érdeklődés és rokonszenv kiséri nálunk országszerte a Szovjetunió Kommunista Pártjának hétfőn megnyíló XXVI. kongresszusát. Minden kommunista és munkáspárt életében a legnagyobb jelentőségű esemény a párt kongresszusa. A marxista—leninista pártok ezen elemzik eredményeiket, a két kongresszus közötti periódus fejleményeit, s határozzák meg a következő esztendők fő feladatait. A nemzetközi kommunista mozgalom életére, sőt az egész világhelyzetre kétségtelenül óriási hatást gyakorolnak az SZKP kongresszusai. Ez a Szovjetuniónak és kommunista pártjának úttörő szerepével, kivételes lehetőségeivel és tekintélyével függ össze. Lenin pártja vitte győzelemre a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, és immár több mint hat évtizede vezeti — a szovjet munkásosztály, a szovjet népek élén — az új társadalom felépítését. A szovjet kommunisták harcokban edzett pártja hasonlíthatatlan tekintélyű és befolyású szervezet, amelynek növekvő része volt és van a történelem formálásában. Az SZKP Központi Bizottsága olyan időszakban határozott a XXVI. kongresszus összehívásáról, amikor már nagy erőfeszítést követelt a nemzetközi helyzet megjavítását, sőt a stabilizálást célzó minden lépés. Ez ma is így van: a szélsőséges imperialista körök igyekeznek nyomást gyakorolni a Szovjetunióra és egészében a szocializmus, a haladás pozícióira. Próbára akarják tenni a Szovjetuniót, hogy miképp reagál béke- és szocializmusellenes lépéseikre, az újabb hidegháborús tervekre. Washingtonban mind több jel mutat arra, hogy a januárban hatalomra került új kormányzat SALT nélküli atomstratégiára törekszik, az Egyesült Államok elvesztett katonai (fölényét szeretné visszaszerezni. Az új szovjetellenes kampány — amelyet a terrorizmua^cí- mén és ürügyén indítottak, szándékosan összemosva a terrort, s a felszabadító harcot — nemcsak rágalomhadjárat, hanem a szocialista országok és a nemzeti felszabadító mozgalmak összefogása ellen irányuló próbálkozás is. Ilyen körülmények közt óriási a jelentősége annak, hogy a Szovjetunió nem hagyja magát eltántorítani a XXIV. és XXV. kongresszuson meghatározott irányvonaltól. Egyrészt továbbra is aktívan harcol a béke és a biztonság megszilárdításáért, a nemzetközi együttműködés bővítéséért, másrészt határozottan szembeszáll a szélsőséges imperialista körök próbálkozásaival, amelyek a szocializmus, a haladás pozícióinak visszavetésére, a béke és a biztonság aláásására irányulnak. Tükrözik ezt a Szovjetunió vezetőinek külpolitikai jellegű megnyilatkozásai és vezető testületéinek állásfoglalásai. „A jövőben sem kíméljük erőnket — jelentette ki Leonyid Brezsnyev a központi bizottság 1980. júniusi plénumán —, hogy megvédjük az enyhülést, mindazt a jót, amit a hetvenes évek hoztak, azért, hogy a leszerelés irányában fordulatot érjünk el, támogassuk a népeknek a szabad és független fejlődéshez való jogát, megóvjuk és megszilárdítsuk a békét”. Ez előrevetíti az SZKP konstruktív, megfontolt, következetes elvi alapon álló politikájának folytatását, amely a nukleáris világégés megakadályozását, minden nép, s minden ember alapvető joga: az élethez való jog megvédését célozza. A XXVI. kongresszus napirendjén szerepel a tizenegyedik ötéves terv, az SZKP „második programja”, amely a kommunizmus építésének újabb, nagy gazdasági feladataira összpontosítja a figyelmet. E stratégia legfőbb célja, hogy szüntelenül növeljék az életszínvonalat, s jobb feltételeket teremtsenek a személyiség sokoldalú fejlődéséhez. E célok megvalósításának alapja: a termelés hatékonyságának további növelése, a műnk;*1 termelékenységének emelése, a szovjet emberek társadalmi tevékenységének, a munkában tanúsított aktivitásának növekedése. És ez annál jelentősebb, mert a Szovjetunió (fejlődésével, gazdasági, tudományos és kulturális sikereivel, politikai, társadalmi, katonai erejének növekedésével izmosodik az egész szocialista közösség, tovább javulnak a béke és a társadalmi haladás esélyei szerte a világon. Ez a rendkívül átgondolt és megalapozott munka- program ezért nemcsak a szovjet kommunistákat, a szovjet népet lelkesíti és mozgósítja, hanem örömmel és bizakodással tölti el a Szovjetunió minden barátját, a szocializmus minden hívét, köztük a magyar kommunistákat, a magyar népet. Hazánkat, népünket az eszmék és a célok közösségén alapuló mély barátság, testvéri együttműködés, megbonthatatlan szövetségi viszony fűzi a Szovjetunióhoz, a szovjet néphez. Amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttei pártunk legjobb kívánságait tolmácsolják az SZKP XXVI. kongresszusának, akkor nemcsak a párt Központ* Bizottsága, hanem valamennyi magyar kommunista, az egész magyar nép érzéseit fejezik ki. Az egész szocializmust építő magyar társadalom nevében kívánnak új, nagy sikereket a szovjet népnek a kommunizmus építésében, eredményes tanácskozást a XXVI. kongresz- szusnak. A Kádár János által vezetett magyar pártkíildöttség Moszkvába érkezett Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével szombaton délután megérkezett Moszkvába a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának küldöttsége, amely részt vesz a Szovjetunió Kommunista Pártjának február 23-én kezdődő XXVI. kongresszusán. A küldöttség tagjai: Lázár György, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnöke, Gyenes András, a Központi Bizottság titkára, Berecz János, a KB tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője és Szűrös Mátyás, a KB tagja, a Magyar Népköztársaság szovjetunió- beli nagyikövete, aki Moszkvában csatlakozott a küldöttséghez. A pártkülflöttség fogadására a szovjet főváros Kijevi pályaudvarán megjelent Viktor Gnisin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a moszkvai városi pártbizottság első titkára, Konsztantyin Ruszakov, a központi bizottság titkára, Lev Szmimov, a minisztertanács elnökhelyettese, Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, Borisz Gosztyev, az SZKP KB osztályvezetője, az SZKP KB tagjai, Oleg Rabmanyin, az SZKP KB osztályvezető-helyettese, a KB póttagja. Jelen voltak a moszkvai magyar nagykövetség felelős diplomáciai munkatársai. Kádár Jánost és a küldöttség. tagjait a moszkvai magyar kolónia úttörői virágcsokrokkal köszöntötték a pályaudvaron. * Gáspár Sánor, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke, a SZOT főtitkára az SZKP KB meghívására szombaton Moszkvába érkezett a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszuséira. Gáspár Sándort a pályaudvaron Vaszilij Prohorov, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnökhelyettese, valémint az SZSZKT több más vezetője fogadta. Jelen voltak a moszkvai magyar nagykövetség felelős munkatársai. (MTI). A Központi Statisztikai Hivatal jelentése a népgazdaság fejlődéséről az V. ötéves tervidőszakban A gazdaságpolitika az V. ötéves terv időszakára, mint legfontosabb feladatot, a társadalmi termelés hatékonyságának gyors ütemű növelését, a népgazdaság külső és belső egyensúlyi helyzetének javítását jelölte meg. Ezt a világpiacon a hetvenes évek elején kialakult és tartósnak bizonyuló árarányváltozások, valamint az intenzív gazdasági fejlődésre való áttérés követelményei indokolták. A tervidőszak első éveiben a termelés és a felhasználás viszonylag gyors ütemben emelkedett. Különösen erőteljesen nőtt 1977—1978-ban a felhalmozás, amely 1978- ban elérte a belföldi fel- használás 30 százalékát. A gazdasági szabályozók ezekben az években nem segítették kielégítően az intenzív fejlődést, a változó külső és belső feltételekhez való rugalmas alkalmazkodást. A belföldi felhasználás gyors növekedése a gazdaság egyensúlyának, elsősorban a külső egyensúlynak a romlásával járt. Ez szükségessé tette olyan intézkedések bevezetését, amelyek hatékonyabban segítik elő a fő gazdaságpolitikai célok megvalósítását. Az 1979. és 1980. évi tervek a gazdasági egyensúly, mindenekelőtt a külső egyensúly javításának adtak elsőbbséget, annak alakulásától tették függővé a növekedés ütemét és az elosztási arányokat. Ezek a tervek a lakosság életszínvonalának megőrzését, az életkörülmények javítását jelölték meg másik fő feladatnak. E két követelményhez igazították hozzá a gazdasági' szabályozókat, korszerűsítették a gazdaságirányítást és erősítették ezen belül a normativitást. A bevezetett új termelő ármechanizmus célja, hogv iobban tájékoztassa a gazdálkodószervezeteket a nemzetközi versenyképesség feltételeiről, az export és import gazdaságosságáról. 1979—1980-ban a tervekben meghatározott fő gazdaságpolitikai célok megvalósultak. A behozatali többlet mindkét évben számottevően mérséklődött, a külkereskedelmi mérleg mind 1979-ben. mind 1980-ban a tervezettnél kedvezőbben alakult. Javult a külgazdasági munka hatékonysága, az export gazdaságossága. A kivitel vállalatonként és termékenként differenciáltan változott, egyes áruk exportjának jelentős növekedése mellett több kedvezőtlen jövedelmezőségű termék kivitele csökkent, vagy megszűnt. Az újabb jelentős világpiaci áremelkedés ellenére a cserearányok dollár- elszámolásokban nem romlottak. Javult az összhang a termelés és a felhasználás között, nagyrészt a belföldi fel- használás csökkenése következtében. A csökkenés a felhalmozás tételeinél követke- • zett be. Eredményesek voltak az indokolatlanul nagy készletfelhalmozás csökkentésére, valamint a beruházások tervezett keretek között tartására hozott intézkedések. Kevesebb új beruházást kezdtek el és az eszközöket a folyamatban lévő beruházásokra összpontosították. Mindezek eredményeként a felhalmozás aránya a belföldi felhasználáson belül 1980-ban 22 százalékra mérséklődött. Kedvező irányú változás kezdődött a munkaerő-gazdálkodásban, a munkaerő hatékonyabb kihasználásában. Javult az összhang a munkahelyek száma és a rendelkezésre álló munkaerő létszáma között. Egyes esetekben sor került a korszerű munka- szervezés folytán felszabaduló munkaerő átcsoportosítására. Az életszínvonal megőrzésére vonatkozó célkitűzés is megvalósult. A vásárlóerő és az árualap összességében egyensúlyban volt. A lakosság fogyasztása 1979—1980- ban szerénv mértékben tovább emelkedett. Az életkörülményeket javította a lakásállomány növekedése, a lakosság ellátását szolgáló intézmények bővítése. Nőttek a lakosság megtakarításai. A takarékbetét-állomány 1980. év végén 145 milliárd forint volt. 64 milliárd forinttal több mint 1975 végén. Feilődött a termelés műszaki-tudományos bázisa. Tudományos kutatásra öt év alatt több mint 90 milliárd forintot fordítottak, évente átlagosan a nemzeti jövedelem 3.6 százalékát. A fő gazdaságpolitikai célok a termelés és a nemzeti jövedelem előirányzottnál mérsékeltebb növekedése mellett valósultak meg. A nemzeti jövedelem 1980-ban Üß4 milliárd forint volt, 17 százalékkal több az 1975. évinél. A termelés és felhasználás 1980. évi színvonala, a tervidőszak folyamán szükségessé vált döntések következtében nem érte el az ötéves tervben eredetileg előirányzottat. Az V. ötéves tervidőnemzeti jövedelem nemzeti jövedelem belföldi felhasználása ipari termelés építési-szerelési tevékenység mezőgazdasági termékek termelése egy lakosra jutó reál jövedelem a lakosság összes fogyasztása szocialista szervek beruházása, millárd Ft lakásépítés, 1000 db Az ipari termelés 1980-ban 18 százalékkal több volt az öt évvel ezelőttinél. A szocialista iparban foglalkoztatottak száma folyamatosan csökkent és 1980-ban 89 000 fővel, 5,4 százalékkal kevesebb volt mint 1975-ben. Az egy foglalkoztatottra jutó termelés öt év alatt 25 százalékkal emelkedett. A termelés szerkezetével foglalkozó határozat előírta, hogy a szelektív fejlesztés során a hazai adottságoknak megfelelő, versenyképesen termelő ágazatok számottevően fejlődjenek, ugyanakkor egyes korszerűtlen, vagy kevéssé gazdaságosan előállítható termékcsoportok, bányászat villamosenergia-ipar kohászat gépipar építőanyag-ipar vegyipar könnyűipar egyéb ipar élelmiszeripar szocialista ipar összesen Az ipari termékek értékesítése öt év alátt 18 százalékkal nőtt. Az értékesítés ösz- szetétele a célkitűzéseknek szak egésze azonban, összehasonlítva a IV. ötéves tervidőszakkal, mind a termelés, mind a felhasználás számottevő növekedését mutatja. 1980. év 1975. év 1976-1980. évek százalékában 1971-1975. évek terv tény százalékban 130—132 117 127 123—125 ' 109 123 133—135 118 129 130—133 110 125 116—118 a) 112 115 118—120 108 117 121—123 113,5 120 1976—1980. években összesen terv tény 870 924 135 430—440 453 103 gyártási ágak termelését indokolt esetben meg kell szüntetni. Az ipar termelési szerkezetének átalakítása differenciált fejlődéssel járt, mind az ágazatok, rrpnd a vállatok, mind pedig a termékek tekintetében. Az ipar fő ágazatai közül öt év alatt a vegyipar és a villamosenergiaipar növelte legnagyobb mértékben termelését. Meghaladta az átlagot az építőanyag-ipar termelésének növekedése is. A gépipar és az élelmiszeripar termelése az ipari átlaghoz hasonló mértékben nőtt. A bányászat, a kohászat és a könnyűipar termelése mérsékelten emelkedett. 1980. évi termelés a termelés az 1975. évi százaszerkezete lékában 1975 1980 105 ■ 4,2 3,7 132 3,1 3,5 108 10,0 9,1 118 27,0 26,8 123 3,1 3,2 139 14,5 17,1 111 17,4 16,3 124 1,6 1,6 117 19,1 18,7 118 100,0 100,0 megfelelően változott. Az exportra kerülő termékek volumene 45 százalékkal, a (Folytatás a 2. oldalon.) A gazdaság főbb mutatói az V. ötéves tervidőszakban a) 1976—1980. évek az előző öt év százalékában. Ipar A szocialista ipar termelése ágazatonként
