Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-19 / 42. szám

1981. február 19. ( TOU4* 'S NÉPÚJSÁG 3 A tomorömű-ópltkozés Megalakították az Atomerőmű Művelődési Bizottságát Szakmakóstolgató (III.) „Az előkészítés a legfontosabb” „A beruházásnak a szoká­sostól eltérő körülmény el indokolják, hogy kiemelt fi­gyelem forduljon az építésen dolgozók művelődési lehető­ségeinek, szabad idejük kul­turált eltöltésének, tartal­mas szórakozásuk biztosítá­sának megszervezésére, és a szükséges feltételek megte­remtésére.” (Részlet az együttműködési megállapo­dásból, melyet 1980. decem­ber 11-én írtak alá Buda­pesten.) LATLELET Vasárnap délelőtt kilenc óra, Hangulat presszó. Két fiatalember féldecit és sört iszik. Kezükön tetoválás. — Hagyjanak ezzel békén! Örülök, hogy vasárnap van annyi erőm, hogy egy kicsit lazítsak! — mondja az egyik felháborodottan. — Szeretnék több kultu­rális elfoglaltságot, de — sajnos — a tizenkét órai munka után örülök, ha a na­pi sajtót elolvashatom. Szín­házba? Még nem voltam. In­kább táncolni szeretnék — így a másik. A presszóban negyvenen lehetnek. Férfiak. A két felszolgáló hölgy és még há­rom nővendég. Egy család pólyás babával. Délután három óra a munkásművelődési központ­ban. Kipirult arcú szülők, csivitelő gyerekek, az előtér­ben férfiak fáradt óvodások­kal. A klubhelyiségekben öltözők, óvónéniük és megint gyerekek. A színházterem­ben visszafojtott lélegzettel hallgatják a műsort. Telt ház van. A legjobb közönségcsalo­gató. Gyakorlott népműve­lők élnek vele: léptess a színpadra 20 gyereket, biztos lehetsz abban, hogy mini­mum hatvanan kíváncsiak a produkcióra. Pakson va­sárnap délután több mint száz óvodás mutatta meg tu­dását a nagyinak, az apu­nak, anyunak... A lakótelepi klubok ajta­ját nyitogatom. Zárva mindegyik. Délután négy óra. Bené­pesül a Kishegy. Vége a műsornak a művelődési központban. „Gondoskodjanak arról, hogy a dolgozók kulturális közművelődési ellátásának anyagi fedezetéhez eseten­kénti elbírálás alapján cél- támogatás formájában se­gítséget nyújtsanak, valamint szorgalmazzák, hogy a dol­gozók létszámarányának megfelelően az érdekelt vál­lalatok a kulturális alapjaik­ból — külön egyszámlára át­utalása mellett — központi alapot képezzenek.” (Részlet az együttműködési megálla­podásból.) A KÍVÜLÁLLÓ SZEMÉVEL Dr. Cza'kó Tibor főhi­vatású népművelő a beruhá­záson. A hazai gyakorlat­ban ő az első, aki hivatásos­ként megpróbálja a több mint 10 ezer építő kulturá­lis, művelődési igényeit a helyszínen .^hivatalból” ki­elégíteni. Vele január elején , beszélgettünk. Két hónapja volt akkor Pakson, elfogu­latlanul beszélt tapasztala­tairól: — Az alapoknál kell kez­deni. Sokféle ember dolgo­zik az építkezésen: a szinte alig író-olvasótól kezdve a legképzettebb mérnökig. Mindegyiknek mást kell ad­ni, más az igénye. Hol, mit és mikor dolgozik? Aki 12 órát harminc méter magasan, kitéve az esőnek, szélnek, egy acélszerkezeten tölt el, az nem hiszem, hogy este átöl­tözik egy operaelőadás ked­véért. — A technikai feltételek jók. Vannak kellemes szó­rakozóhelyek, minden igényt kielégíthet a munkásművelő­dési központ, a vállalatoknak van pénzük kulturális kiadá­sokra, létezik egy tucat klub, de — sajnos — kevés működik közülük... — Valahol ott kell kez­deni a munkát, hogy min­den ember kezébe jusson sajtótermék, hogy a munkás­szálláson még a szobákban is legyen televízió... azaz a jelenlegi bürokratikus hely­zetet fel kell oldani, meid a szállóra csak akkor lehet saját tévét vinni, ha a szóba lakóinak minden tagja be­leegyezik abba. — Szakítani kell azzal a szemlélettel, hogy csak a hangverseny, a színházláto­gatás jelentse a kultúrát. Vajon ha egy segédmunkás szakmát szerez vagy szak­mailag továbbképzi magát, ér-e annyit, mintha egy mérnök elmegy Budapestre színházba? Igenis ér, sőt számomra az előbbi a fonto­sabb! „Közreműködnek abban, hogy a dolgozók kulturális és közművelődési ellátásával kapcsolatos közvetlen fel­adatok irányítására, szerve­zésére, feltételeinek biztosí­tására a Paksi Atomerőmű­építkezésen a 25.002/1976. OKTE—SZOTE határozat­nak megfelelően testület (Atomerőmű Beruházás Mű­velődési Bizottság) jöjjön létre.” Idézet az írás elején jelzett megállapodásból. A HARMADIK KORSÓ SÖR HELYETT... A többször említett együtt­működési megállapodást kul­turális, ifjúsági és állami ve­zetők írták alá. Ez csak any- nyit ér — mint bármilyen más határozat, törvény, meg­állapodás — amennyit meg­valósítanak belőle. Kéthónapos előkészület után alakult meg Pakson feb­ruár elején az Atomerőmű beruházás művelődési bizott­sága, melynek elnökei: Bara­nya Sándor, az ÉVM minisz­teri biztosa és Csizmadia Endre, a beruházás szakszer­vezeti intéző bizottságának titkára. A bizottság munkáját dr. Czakó Tibor népművelő szervezi, koordinálja. Az ala­kuló ülés négy órát vett igényibe. A bizottság kulturá­lis tornákkal foglalkozik, ok­tatással nem, felmérik az igé­nyeket, olyan sikerdarabokat hoznak Paksra, amelyek biz­tosítják a látogatottságot. Pontosabban, a széles építő­társadalom kulturális igé­nyeit szeretnék kielégíteni. Nem a bizottság szervezi a rendezvényeket, hanem se­gítséget nyújt a kulturális szerveknek a működéshez. Ez idáig „elméletileg” van egymlillió-egyszázezer forint­juk — ezt a kulturális kor­mányzattól és a vállalati kul­turális alapokból kapják — ezzel kívánják segíteni és ösz­tönözni a népművelőket az olyan rendezvények szervezé­sére, amelyek megfelelnek a segédmunkásnak és a mér- nöknék is. Kedden délelőtt meghívást kaptunk egy tárgyalásra, amelyen részt vett Törteti Bé­la, a munkásművelődési köz­pont igazgatóhelyettese, mo­ziüzemi vezető, Baranya Sán­dor és dr. Czakó Tibor. — Az első teendőnk — kez­di a beszélgetést Baranya Sándor —, hogy programot szervezzünk az embereknek: a harmadik sör helyett in­kább nézzenek meg egy ne­kik tetsző filmet. Később gondolhatunk arra is, hogy maradjon el a második kor­só, de ez a jövő zenéje... Le­het, hogy délelőtt kell filmet vetíteni, mert akkor van rá igény, akkor érnek rá az em­berek. A széles rétegek igé­nyét figyelembe véve, a szo­cialista kultúrpolitika érvé­nyesülésével szórakoztató mű­sorokat kérünk. Vélemé­nyem szerint eddig inkább a vájtfülűeknek vetítették! Baranya Sándor a műszaki emberek lényegre törő lendü­letével irányítja a beszélge­tést. — Miben segíthetünk? — kérdezi végül. .— Az előadások számát nem nagyon tudjuk emelni, de abban kérnénk segítséget, hogy jobb legyen a választék — mondja Törteti Béla. Később sorra kerül a láto­gatottság, az is, hogy Pakson két helyen, sőt a köm'lődi mo­zival együtt három helyen van mozielőadás. Jó lenne, ha közös programot dolgoznának ki, hogy nagyobb legyen a választék. — Fontos számunkra a mo­zi — mondja Baranya Sán­dor. — Olyan mint a kon­zervdoboz, akkor bontjuk fel, amikor akarjuk, tehát köny- nyen lehet vele politizálni, becsalogatni vele az embere­ket ebbe a házba, a munkás- művelődési központba. Nagy energiával látott munkához a bizottság. Sorra veszik, nem körlevelekkel, hanem személyes látogatás­sal a munkásszállásokat, a postát — ahol tudnak segí­teni a sajtótermékek terjesz­tésében —, a klubok fenntar­tóit. Nem kis feladat. Még bent az építkezésen is meg kell győzni az embereket, fő­leg a vezetőket, hogy a kul­túra szervezése nem társadal­mi munka, hanem igenis ko­moly gazdasági feladat is. Erről Baranya Sándor így vé­lekedik: — A gazdasági vezetésnek munkaköri kötelessége a kul­turális kérdésekkel foglal­kozni, tehát felelősséggel tar­tozik, mert az olyan nemzeti jövedelmet növelő tényező, amely kis befektetéssel nagy hasznot hoz! — A kultúra házhoz jön? — Még nem. ' HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KAROLY Hetesi Ferenc minősített hegesztő arcáról büszkeséget olvasok le, Kecskés Péter pe­dig megilletődött. De egy szempillantás alatt kialakul közöttük a kapcsolat. A mester dicsekszik. Karon fogja a fiút, a munkapadhoz vezeti, teátrális mozdulattal körbemutat a VEGYÉPSZER tamási gyáregységének mű­helycsarnokán. — Munkáink kilencven szá­zaléka az atomerőműhöz ke­rül ! — Aztán a szakmára tér, a fiú alig győzi bólogatással: — A legfontosabb az elő­készítés. A két összöhegesz- tendő alkatrész felületeit megtisztítjuk, köszörűvel ki­alakítjuk a megfelelő profilt, összeillesztjük. Ez nagyon fontos, mert nem lehet csak úgy nekiállté a munkának... Ha rossz az illesztés, akkor az ember ítéletnapig hegeszt­het, eredmény meg sehol... Péter kérdezne, de sok ide­je nincs rá. Hetesi Ferenc már a szakmai rangot firtat­ja: — Mert hegeszteni minden­ki tud, de minősített szak­munkásokból kevés van, ah­hoz már érzék kell... Ha pénzt akarsz keresi, akkor első osz­tályú hegesztővé kell válnod. A madocsai szövetkezet az eddigi legjobb eredménnyel zárta az 1980-as évet. Kül­döttgyűlést tartottak kedden a művelődési házban, érde­kes és hasznos tanácskozást. Sőt, ünnepélyes része is volt a gyűlésnek: tizenhármán kapták a Kiváló Termelőszö­vetkezeti Dolgozó kitüntetést, méltató, dicsérő szavak mel­lett. Az Igazság Tsz-ben elő­ször történt meg, hogy zár­számadáskor nem volt együtt a tagság, de a 44 küldött méltóképpen képviselte a szorgalmas nagy közösséget. Sok javaslat is elhangzott a további eredményes gazdál­kodáshoz. Scheidl Lajos elnök ismer­tette a vezetőség beszámoló­ját. Méltatta a tagok jó mun­káját. A további sikerek el­érése érdekében ezt mondta: Most már nem a műtrágyák mennyiségi növelésével ér­hetünk el nagyobb eredmé­nyeket. Ezen túl vagyunk. Most a minőségi feladatok pontos végrehajtása hozhat és hoz is eredményeket. A szántások minőségének javí­tása, a vetőágykészítés pon­tossága, a vegyszerek okozta károsodás elkerülése, a beta­karítási veszteségek csökken­tése, az alma szedésének és értékesítésének jobb meg­szervezése, a tehenek alapo­sabb megfejése, ápolása, stb. jelentik a tartalékainkat. A nyereség kétmillió fo­rinttal több az előző évinél. Egy tag évi munkadíja átla­gosan nyolc százalékkal na­gyobb mint az előző évben volt: 44 ezer 317 forint. Jó terméseket — rekordo­kat is — ért el az Igazság Tsz a növénytermesztésben. Nem elégszik meg a mes­ter csak a szóval, egy nagy átmérőjű csőhöz vezeti Pé­tert, az ágaskodik, hogy az elemlámpa fényénél meglás­sa a hegesztési varratot. — Ez itt az egyszerű mun­kák közé tartozik. De a kü­lönleges sav- és hőálló acé­lok hegesztése már férfimun­ka. A szakma csúcsa pedig az argonvédőgázas wolfram-, szálas ívhegesztés. Itt nálunk is dolgozunk ilyennel, az előbb már említettem, hogy Paksnak dolgozunk, ott pe­dig ezeket a komoly hegesz­Az alma is szépen jövedel­mezett, az 1700 tonna ter­mésből ezer tonnát exportra eladtak már a szedéskor. Az állattenyésztés is jövedelme­ző minden tekintetben. Scheidl Lajos tsz-elnök el­mondta a küldötteknek és a vendégeknek: az állategész­ségügyi helyzet egész évben szilárd volt, jók a szaporula­tok, kevés a fölnevelési vesz­PAKSI ARANYKALÁSZ TSZ Ünnepi hangulatban tar­totta zárszámadó közgyűlését a paksi Aranykalász Tsz hét­főn, a paksi halászcsárdában. Joggal ünnepeltek: a kis gaz­daság fennállása óta éppen ez, a huszadik zárszámadás a > legeredményesebb. Kern Ferenc tsz-elnök ér­dekesen és szépen emléke­zett vissza a kezdeti időszak­ra, beszélt a sok küzdelem­ről, a ma már idős vagy nem is élő tagok helytállásáról és a hatalmas fejlődésről, ame­lyet terméseredményekben, gépesítésben, nyereségben el­ért a szövetkezet. Mint mon­dotta, még megvan az akkor ásott kút a majorban, és áll­nak szerfás épületek oszlopai. Kern Ferenc azt mondta meg­emlékezésében, hogy a régi tagság becsülte egymást, jó lenne ezt a hagyományt meg­tartani, mert az összefogásra nagy szükség van. Kevés a dolgozó tag az Aranykalász Tsz-ben, a. még munkaképes nyugdíjasokat is hívják dol­tési varratokat röntgennel el­lenőrzik... Péter a röntgen szóra fel­néz a mesterre. Erről eddig csak az orvosnál hallott... Gondolkodóba ejtik a szavak, de ismét nincs ideje, mert Hetesi Ferenc szóval tartja. Barátságos hátbavágás jár a fiúnak búcsúzóul, az hálás szemekkel néz vissza, csóko- lomot köszön, az ajtóban még utoléri a minősített hegesztő egy mondata: — Akkor szeptemberben várlak! H. J.—G. K. teség, mindenütt csökkentet­ték a fajlagos abrakfelhasz­nálást, nagyobb a tej hozam, a sertéslétszám és jó minő­ségben adták el a hízó mar­hákat. Üjjáépítik a sertés­telepet, 1700-ról 3500-ra nö­velik az éves hízósertés­értékesítést. A párt- és állami szervek, meghívott vendégek nevében Rigóczky István, az MSZMP Paks városi-járási Bizottsá­gának első titkára gratulált az eredményekhez, majd kri­tikusan szólt a lehetőségek még teljesebb kihasználásá­nak fontosságáról, az előre­jutás módjáról. gozni, s közülük több igen derekasan kivette részét a munkából. Évről évre fej­leszti gépparkját a szövetke­zet, hogy időben el tudja vé­gezni a feladatokat. A termelési érték hat és fél millió forinttal magasabb, mint az 1979-es volt, és ez az eddigi legnagyobb; 35 millió 790 ezer forint. A biztonsági és tartalékalap csaknem hat­millió forint. Az egy főre ju­tó évi jövedelem 50 ezer fo­rint. Búzából az eddigi legna­gyobb termésátlagot érték el tavaly, a legtöbb növény job­ban fizetett a tervezettnél, csak a fűszerpaprika nem si­került. Tovább fejlesztik az állattenyésztést, idén korsze­rű sertésfiaztatót építenek. Felszólalt a közgyűlésen dr. Dallos Tibor, a városi tanács elnöke: tájékoztatta a részt­vevőket Paks legfontosabb fejlesztési kérdéseiről is. G. J. Zárszámadások a megyében MADOCSAI IGAZSÁG TSZ Az állattenyésztés is eredményes A legjobb zárszámadás: a huszadik Megbeszélés a művelődési házban: dr. Czakó Tibor, Bara nya Sándor és Törteli Béla A kultúra házhoz jön?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom