Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-19 / 42. szám
A NÉPÚJSÁG 1981. február 19. A forgatás légköre pótol mind" Egyszer vibrál, máskor szerény, majd szemérmes és váratlanul vitalitással teli. Szerepeiben egy kicsit saját magát alakítja, csak változó szituációkban. — Hány éves korában... — Nem volt gyermekkori vágyam, hogy színész legyek. Középiskolásként kaptam először szerepet Mészáros Márta filmjében, az Eltávozott nap-ban. Ó javasolta, próbáljak meg jelentkezni a főiskolára. Addig semmi ilyen ambícióm nem volt, de akkor elkezdtem verseket tanulni, és első nekifutásra felvettek. Tímár Bélával, Nagy Gáborral, (Muszte Annával jártam egy osztályba, s nyolc éve végeztem. — Hogyan emlékszik visz- sza ezekre az évekre? — Nem szerettem az egészet. Az iskolát éreztem benne. Hozzám képest majdnem mindenki profi volt. Körülbelül a negyedik esztendőben tudtam azokat a dolgokat hozni, amiket vártak tőlem, de éreztem, hogy ezen a pályán nem meghatározó, ki milyen tanuló. — Utána? — Három évig Londonban éltem, s az ottani színművészeti akadémián előadásokat hallgattam. Erről ennyit. Nincs jelentősége az oknak és részleteknek. — Jó, akkor folytassuk onnét, hogy hazajött. — Évad közben érkeztem vissza, ilyenkor szinte képtelenség szerződést kapni. Bejártam Ádám Ottóhoz, s egyik alkalommal mellém ült Sík Ferenc és közölte; Pécsett lesz Sir Kati egy olvasópróba, ha netán volna kedvem odamenni, máris indulhatok. — Négy és fél évig maradt ott, nem hosszabbította meg szerződését. — Bár sok szerepet játszottam — a legelsőben nagyot buktam a darabbal együtt —, de semmi másra nem maradt időm. Évi százhetven előadás nagyon kimerítő, és sűrűsödték a problémák is. — Mire gondol? — A kezdeti lelkesedésnek vége lett, a rendezők másként kezdtek gondolkodni, a kollektíva passzívabbá vált, s ha valakit kértek a rádióhoz, filmhez, nem adták ki. A nagy távolság is csökkentette a lehetőségeket. — Ezért inkább a szabad- úszást választotta? — Az erődben kaptam kisebb feladatot, majd Radvá- nyi Géza kért fel a Circus Maximus egyik főszerepének eljátszására. Zseniális ember, csodálatos a színészvezetése. — Miért vállalta el a MA- FIiLM-es státust? Nem hiányzik a színházi hangulat? — Érdekesebb mindig másokkal ismerkedni. A forgatások légköre pótol mindent, és ez a munka egy csomó fölösleges dologtól megóvja az embert. — Volt már szerep, amit nem fogadott el? — Csak a színházban, mert zsúfolt volt minden napom, képtelenség lett volna többet vállalni. — Mi a véleménye az alakításairól, ha visszalátja a filmvásznon? — Nem szeretem nézni magam, arra viszont jó, hogy a későbbiekben hasznosítsam a tapasztalatokat, s fölmérjem, mekkora felelősség ez a végérvényesség, mivel azon soha többé nem lehet változtatni. — Most mire készül? — Konkrét feladatom egyelőre nincs. Régi tervem, hogy kamatoztassam nyelvtudásomat. Szeretnék angol előadóestet tartani, de a vártnál nehezebben áll össze a műsor. — Tehát sok a szabad ideje? — Nem unatkozom. Gyakran megyek moziba. Néha a tartalomra figyelek, máskor pedig a színészi alakításra. HAJNAL LÁSZLÓ GÁBOR FEJÉR MEGYEI _______________ ~ H ÍRLAP Központi javítóműhely berendezését kezdte meg Iváncsán a hatvan dunántúli gazdaságot összefogó DINTER. Az új szolgáltatás létrehozásának célja, hogy tneggyorsítja s a szervizekben megszokottnál olcsóbban oldja meg a taggazdaságok hatszáznál több IFA tehergépkocsijának javítását, fődarab- és alkatrész- cseréjét. A műhely már kész Az elkövetkező hetekben korszerű diagnosztikai műszereket szerelnek fel, s ellátják a szükséges javítóberendezésekkel. A tervek szerint májusban, a nyári munkákat megelőzően már „fogadják” a taggazdaságok javításra szoruló gépkocsijait. Az IFA- gépkocsik javításának meggyorsítását szolgálja egyébként az a már korábban létrehozott alkatrészraktár is, ahol 40—50 millió forint értékű, több, mint kétezer fajta alkatrészt találhatnak a gazdaságok. PETŐFI NÉPE Tovább erősödött a megye szövetkezeti kereskedelme. A sikeres évkezdés előzménye, 'hogy az V. ötéves tervben jelentős összeget, 380 millió forintot költöttek az áfészek kereskedelmük fejlesztésére, bővítésére, öt év alatt csaknem 33 ezer négyzetméterrel .növelték hálózatukat: 69 új üzletet nyitottak — közöttük 14 ABC-t és teisáruházat, 18 élelmiszerboltot és 33 vendéglátó üzletet. Baja és Kiskőrös pedig egy-egy szövetkezeti áruházzal gyarapodott a tervidőszakban. Dumavecsén tavaly karácsonyra átadták a község első ABC-jét. Kunadacson viszont bezárták a volt uradalmi épület kocsmáját, és helyette egy étkezőt alakítottak ki. Kelebián az elavult Vegyesboltnak egy ABC lett az utóda és így tovább. Az árusítás körülményei, technikai feltételei a szövetkezeti kereskedelemben megyeszerte jobbak. SOMOG/lHÉPLtp A Balaton vízgyűjtő területén nem hoznak létrei újabb szakosított állattant ó- télepeket, és a növénytermesztésben is kömyezetkí- mélő gazdálkodási módszereket vezetnék be. A MÉM és az OVH közösen intézkedett a Balaton vizét veszélyeztető szennyező források csökkentéséről és fokozatos felszámolásáról. A Bala ton-part és a 71-es út között nem telepíthetnek be szőlővel újabb területeket, a meglevő szolőkultúráknál pedig szigorú környezetkímélő gazdálkodást folytatnak. Ennek egyik elismerésre méltó példájaként az itteni termelési rendszer gesztorának, a Badacsonyi Állami Gazdaságnak új módszereire hívták fel a figyelmet. A gazdaság mélyműve-, léssel juttatja a földbe a műtrágyát, sorközi takaró vetéssel, gyepesítéssel gátolja meg a talaj és a tápanyag elmosódását, Dunántúlt napló 1961 — a DÉDÁSZ áttér a kéthavonkénti számlázásra. 1968 — az áraszámlát számítógép készíti. 1981 — a keszthelyi üzem- igazgatóság területén lefolytatott eredményes kísérlet után a nagykanizsai, a kaposvári és a siófoki üzem- igazgatóság területén mintegy 166 ezer fogyasztó részére utoljára készül kéthavonkénti leolvasás alapján számla, bevezetik az évenkénti számlázást. Az új elszámolási rendszerről már januárban levélben tájékoztatták a fogyasztókat, akik az utolsó, hét hónapra szóló számlával — amit februárban és márciusban kézbesítenek — inr- formáoiót kapnak arról, hogy a megelőző egyéves fogyasztás alapján mennyi lesz a jövőben a kéthavonkénti esedékes részszámla összege. 1981. derekán úgynevezett tanulőkörzetek felállításával megkezdik az előkészületeket a további négy — a pécsi, a szigetvári, a szekszárdi és a dunaújvárosi — üzemigazgatóságnál is az éves számlázásra való áttérést, ami egyébként a jövő esztendőben esedékes. Ezzel a DÉDÁSZ az országban elsőként tér át az új elszámolási rendszerre. Bem utatj u k az MTA n éptán cosztál yát Ezer magyar néptáncfHm A néptáncot intézményesen 1948-ban vették gondozásba Magyarországon, a Néptudományi Intézet keretein belül. — Persze, azt megelőzően, így a húszas évek derekán is voltak, akik javasolták, hogy vegyük filmre a magyar táncokat (Bartók Béla), Seprődi János erdélyi tanár pedig már a tudományos kutatás igényével lépett fel — pergeti vissza ötven év történetét Martin György, a Tudományos Akadémia néptáncosztályának vezetője. — Bizonyára sokan voltak, akik munkájukkal, lelkesedésükkel előkészítették a hazai tánckutatást, tudományos megalapozását: — Valóban. Görnyei Sándor készített elsőként filmet a magyar néptáncról, egy amerikai néprajzkutatótól leste el a módszert. Györffy István etnográfus, néprajzkutató gondolata volt, hogy be kellene mutatni táncainkat a nagyközönségnek. Jelentős név a tánctörténelem lapjaiból: Molnár István táncművészé, aki feladta hivatását, a modern táncművészetek iránt érzett vonzalmát, amikor ráébredt arra, hogy semmit sem tud a magyar néptáncokról. Végigjárta az országot, s nagy szakértelemmel, filmfelvevőgéppel, fonográffal dolgozva összeszedte könyvének, az 1947-ben megjelent első magyar tánckönyvnek az anyagát. — És mikor kezdődött meg az intézményes gyűjtés? — A Néptudományi Intézeten belül Györffy György és Tálas István már 1947-ben megpróbálták brigádokba tömöríteni a szakembereket, hogy megkezdhessék a monopolisztikus gyűjtőtevékenységet. A közben megalakult Magyar Táncszövetség táncszakembereit is bevonták ebbe a munkába. Két év után azonban az intézet megszűnt, s helyébe lépett a Nép- művészeti Intézet, amely már a demokratikus intézmények friss szellemében kezdett működni, ösztöndíjas diákként magam is itt kezdtem dolgozni. Nekiláttunk a népművészetek Valamennyi ágának tudományos megalapozásához. Jártuk a magyar falvakat és gyűjtöttük a néptáncokat, népi játékokat, sportjátékokat. Hatalmas mennyiségű anyagot hordtunk össze. Sajnos, mindmáig nincs publikálva. — Mi segítette elő akkoriban a gyűjtést ? — Óriási társadalmi segítséget kaptunk. Akkoriban zajlottak le a nagy kulturális seregszemlék, fellépéseik közben filmeztük a paraszttáncosokat... Szaporodott az archívumunk, közben azonban a mozgalmat is szolgáltuk, forgalmaztuk a nálunk lévő, összegyűjtött anyagokat. Sajnos, néhány értékes film tönkre is ment. — Ez már tudományos munka volt? — Inkább csak ösztönös mozgalomról beszélhettünk mindaddig. Az intézet igazgatója, Muharay Elemér révén azonban 1954-től megkezdődhetett a tervszerű, tudományos munka. Somogy megyével kezdtük, monográfikusan igyekeztünk feldolgozni ezt az archaikus területet. Majd megkerestük az ellenpólusát: Szabolcs-Szatmár megyét, ahol bár nem volt népviselet, megdöbbenve fedeztük fel, hogy az ország legtáncosabb, főleg csárdást táncoló, megyéje. — Hogyan, miként kerültek az Akadémia védőszárnyai alá a tánckutatók? — A Népművészeti Intézet munkája — sajnos — időközben megváltozott, abbahagytuk a gyűjtőtevékenységet és miután szétszóródott a munkatársgárda, egyedül maradtam. Egyetlen feladatom volt hivatalosan: az archívum kezelése. De azért továbbra is gyűjtöttem barátaim, ismerőseim és családtagok segítségével. Hamarosan a Népművelési Intézet keretein belül vegetáltunk tovább, de munkánk itt is csak a kiszolgáló tevékenységre korlátozódott. Végül 1965-ben megszüntették a táncosztályt. Akkoriban kapcsolatban álltam Kodály Zoltánnal, aki meghallván a velünk történteket, magához hívatott. E beszélgetés eredményeként közölte velem rövid idő után, hogy az összegyűjtött filmeket átviszik az Akadémia népzenekutató csoportjához. Így kerültem Kodály Zoltán mellé, s ettől kezdve saját elképzelésem szerint dolgozhattam. Űjra összeverbuváltam a régi munkatársakat. — Ez már a feldolgozás korszaka volt? — Igen. Tervszerűen láthattunk neki a felhalmozott anyag feldolgozásának. Százötven publikációnk jelent meg az elkövetkező években. Kodály Zoltán pedig, bár nem érhette meg, kiharcolt számunkra az UNESCO-tól egy hangosfilmfelvevőgépet. Addig ugyanis csak némafilmeket készítettünk. Először csak néptánc-munkacsoport voltunk a népzenei osztályon belül, de újabb átszervezések folytán megalakult a Zenetudományi Intézet az Akadémián belül és miután minden szakág saját osztályt kapott, mi is önállóak lettünk. — Mekkora archívummal rendelkezik ma a néptáncosztály? — Több mint ezer filmfelvételt tartunk nyilván a filmtárban, amelyen hozzávetőlegesen ezer községben készült tízezer magyar és nemzetiségi tánc szerepel. Ilyen nagyságrendű táncgyűjtemény egyetlen országban sincs. Miért ilyen sok? Mert a magyar táncok improvizatív jellegűek, csekély számú tánctípus található meg rengeteg változatban. — A filmfelvételeken kívül még mi található ebben az archívumban ? — A filmek forgatásakor, bár nem szinkronban, de hang- felvételeket is készítettünk. Feldolgozásukhoz ezért kellenek a zenei vizsgálatok is. S ott van még a hatalmas fotótár! Legalább 35 000 táncfotó! Gyűjtöttünk ezenkívül kéziratanyagokat is, melyek lényege: a parasztok elképzelése a táncokról. Hatalmas anyag, rengeteg szociális vonatkozással. S ami a legfontosabb, hogy archívumunkban ott vannak az úgynevezett néptáncírások is, a táncok szakmailag lejegyzett változatai, az összegyűjtött anyagok feldolgozása. Válogatottan legszebb táncainkat őrizzük ma! — Kik használják ezt a gyűjteményt? — Nagyonis sokan! Koreográfusok, tánccsoportvezetők és mások. — Hogyan értékelhető a néptáncosztály eddig megtett, meglehetősen mozgalmas múltja, útja? — Rendkívül nagy eredménynek tartom, hogy világ- viszonylatban is jelentős néptánckultúrával foglalkozó archívumot hoztunk létre! ötven esztendő összehordott dokumentációját! Viszonylag korszerű feldolgozásban, mozgófilmen. Az archívumunk komplex, mert valamennyi szükséges adatol tartalmazza. Csak az a baj, hogy ehhez a tenger dokumentumhoz mindössze hárman vagyunk szakemberek az osztályon. Igaz, hogy nem feltétlen a gyűjtőknek kell feldolgozniuk mindezt. — A jövőben tehát milyen feladatok várnak az osztályra? — A gyűjtés időszaka lezárult. Az archív anyagnak a továbbiakban már tudományos jelentősége van. Fel kell dolgozni valamennyit a tudomány és a gyakorlati tevékenység hasznára. Vannak persze máris, már kéziratban lévő, kinyomtatásra váró munkáink, sőt már megjelent könyveink is. Csakhogy igen hosszú egy-egy publikáló megjelenéshez vezető, átfutási idő. (Az én könyvem is tíz év után jelent meg!) Mindenesetre el szeretnénk kezdeni a magyar táncok publikálását, feldolgozni és kiadni tánctípusok és tájegységek szerint. Ehhez azonban bizonyára sok-sok időre lesz szükség. SZÉMANN BÉLA fl tierpáiyi kultúra emlékei A debreceni Déry Múzeumban kiállításra készítik elő a négy év óta folyó szovjet—magyar közös feltárásban felszínre került herpályi ásatások legszebb darabjait. A lelőhelyéről herpályi kultúrának nevezett anyagot a berety- tyóújfalui Bihar Múzeumban és a szolnoki Damjanich Múzeumban mutatják majd be. A régészeti emlékek az új kőkorból, a korai és a középső bronzkorból valók. A képen: a középső bronzkorból származó használati edények — parázsborító, szűrő, csuprok és tálkák.
