Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-10 / 8. szám

e'ÜÉPÜJSÁG 1981. január 11. Múltunkból — Megköszönöm a lehető­séget, hogy elnök elvtárs erre a beszélgetésre módot adott. Szeretném, ha a ké­sőbbiekben városunk fej- lődése lenne a jő témánk, de ezt megelőzően kérem, engedjen meg egy kis sze­mélyeskedést. Abban ugyan biztos vagyok, hogy ön nincs ráutalva az én „menedzselésemre”, de ugyanakkor az az érzé­sem, hogy a széles közvé­lemény még a kelleténél is kevesebbet tud a veze­tők személyéről. Távol le­gyen tőlem, hogy akár csak megkíséreljek ma­gánéleti szféráiba hatolni, de hadd kérdezzem meg: — Hogyan lett tanácsel­nök? — A történet — azt hi­szem — kissé hosszú, de meg­próbálok röviden válaszolni. Egyetemista koromban kife­jezetten igazságügyi pályá­ra készültem, de — főleg csa­ládi okok miatt — a szülővá­rosomhoz, SzekSzárdhoz is ragaszkodtam. Mint fiatal, pályakezdő jogász nem tud­tam az eredeti elképzelésem szeriint elhelyezkedni, éhe- lyett az államigazgatásban kaptam helyet. Az évek múl­tával megszerettem ezt a munkát. Korábban 12 évig voltam a városi tanács vb- titkára, évekig elnökhelyette­se 1976-ban az illetékesek ja­vaslatára jelölték és megvá­lasztottak elnöknek. — Csak mint bennszülött őslakos szereti Szekszár-' dot, vagy van ezen a vá­roson más szeretnivaló is? — Azt hiszem, hogy egy Vidéki életet kedvelő ember számára objektíve is vonzó a mi városunk. Szerény mé­retékben mindazzal a lehető­séggel rendelkezik, amelyet egy kisváros a szocialista át­lagember részére nyújtani tud. A munkalehetőséget épp­úgy Viszonylag széles skálán biztosítja, mint a kulturáló- jdásét, a sportét, a szabad idő hasznos eltöltését. Szép a természeti környezet is, és egyáltalán nincs kikapcsolva az ország vérkeringéséből. — Ami engem illet, én azt szeretem benne, hogy so­sem lesz nagy. Az én éle­temben mindig emberi léptékű marad, ami per­sze egyáltalán nem zárja ki a fejlődése feletti örö­met. Az eddigi fejlődés té­nyei ismertek. Egyikünk se jós, tehát nem jósla­tokra, hanem az adott és várható körülmények közt elképzelhető nagy való­színűségekre gondolok. Hogyan kell a jövőben „várospolitizálni”? — ami ugyan elég nyakatekert kifejezés, de hamarjában nem jut eszembe különb. — És is azt hiszem, hogy nem lenne jó dolog, ha egy jö­vendő „nagy” Szekszárdról ábrándoznánk. Nagyon egyet­értek 'azzal a megfogalma­zással, hogy városunk minél tovább maradjon meg emberi léptékűnek. Ehhez hozzáten­ném, arra kell a várospoliti­kai tevékenységünkben töre­kedni, hogy áz említett lép­téknagyság mellett folyama­tosan váljon egyre komfor­tosabbá. Őrizzük meg létesít­ményeit, tartsuk jó karban, Vigyázzunk az eddiginél job­ban köztisztaságára, mindén lakója tekintse sajátjának. Emellett természetesen szá­molnunk kell egy bizonyos mértékű fejlődéssel, növeke- désesl is Ez objektív folya­mat, amelyet okos várospoli­tikával kell befolyásolni. — A növekedés lehetősége összefügg a lakáshelyzet­tel... — Ami eléggé problemati­kus... Szándékosan haszná­lom ezt a kifejezést. Az ed­digi jogszabályok szerint el­fogadott és visszaigazolt la­kásigénylők száma 3200. Ha ehhez a számhoz a várható lehetőségeket Viszonyítjuk, nagyon nehéz a helyzet. I — Minden igény jogos? — Jogos. De azért vélemé­nyem szerint felül kell vizs­gáltai néhány elsietett elvi­gyakorlati kérdést. Nem sza­bad például nagy súlyt he­lyezni azoknak a helybeli fia­taloknak a lakásproblémájá­ra, akik még külön családot nem alapítottak, szüleik át­lagosnál jobb lakáskörülmé­nyek közt élnek, de ők külön­böző okok miatt nem kíván­nak velük együtt lakni. Egy másik lakásigénylő kategóri­át is említek. Az ő elbírálá­suk azonban egyéniesítést igénylő, komoly, legtöbbször szomorú feladat. Több száz olyan családtöredék lakás­igénylését tartjuk számon, akik egyszer már részesültek állami lakás juttatásban. Az­után elváltak és a bíróság az egyik családtöredéknak ítélte oda a lakást. Sok gond és szomorúság húzódik meg az Ilyen igénylések mögött, de helyes lenne-e soron kívüli kiutalásokkal népszerűsíteni az egyébként is nagy számú Válásokat? — Ez nem városi feladat, de nem segítene a szek­' szárdi lakáshelyzeten, ha a környező nagyobb telepü­lések — „alvóvárosok” — lakásállománya bővülne? — A várost körülvevő köz­ségek népességeltartó képes­ségének kihasználásáról nem szabad lemondani. A jövőben különösen nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy Öcsényben, Decsen, Sióagár - don, Mözsön, Tolnán jól lakható, üres lakásokat hagy­janak egyesek maguk után, ugyanakkor fdkozzák a Szek- szárdon rendkívül feszült la­káshelyzetet, csupán azzal az indokkal, hogy itt a munka­helyük. A tömegközlekedés a környékben kiváló. Min­dig példaként szoktuk emle­getni, hogy a főváros egyik távoleső kerületéből a másik­ba utazni hosszadalmasabb és kényelmetlenebb, mint pél­dául Decsről Székszárdra be­járni dolgozni. — Valamit a lakásépítke­zésekről... — Várhatóan nem építhe­tünk annyi állami lakást, mint a múltban. A családi struktúrában még jobban súlyt kell helyezni a lakásügyek sa'játerős megol­dására, egyéb invesztációkat megelőzve. Szocialista társa- dálmunik ugyanakkor nem mondhat és nem mond le a szociális szempontból rászo­ruló családok, főleg a nagy- családosok lakásigényének fokozatos megoldáséról. Ez alapvető szociálpolitikai kér­dés. — Tiszteletlen vélemé­nyem szerint a megye- székhely mindig „vízfej”. Az adminisztratív munka­helyek túltengésére gon­dolok. Van-e terv, elkép­zelés azzal kapcsolatban, hogy milyen jellegű mun­kahelyekkel szolgál a jö­vőben a város? — Remélem, hogy megye- székhelyünkön nem nő to­vább az improduktív munka­erő aránya. Napi feladatunk a húskombinát munkaerővel való feltöltése. Erre nézve biztatóak az információk. Re­méljük, hogy a párt gazda­ságpolitikájának szellemében a hatékonyság és a produkti­vitás irányában egészséges munkaerő-átrétegződés törté­nik Szekszárdon is. — A Húskombinátról szól­va környezetvédelmi szempontok jutnak eszembe. Például a szennyvízelvezetés, med­dig lesz még a városnak gyönge pontja, és egyál­talán miért az? — A város mintegy másfél évtizedes rendkívül erős nö­vekedéséhez képest a koráb­bi tervidőszakban az alapköz­művek fejlesztése nem kapott kellő hangsúlyt. A VI. ötéves tervben folytatódik a szenny­víztisztító és a vas- és man- gántalanító kapacitásának bővítése. Ezek eredménye­ként a VI. ötéves terv máso­dik felében a város ellátott­sága megfelelő lesz. — Elnök elvtárs gyerek­kora óta bizonyára sok emléket gyűjtött a víz szekszárdi pusztításával kapcsolatban. Az elrejtett pincék és a víz összefüg­gése azonban újszerűnek tűnik. Sokan a lefedés alatt álló Séd-patakkal kapcsolatban is aggodal­maskodnak. Érdemes erről beszélni? — Miért ne? Székszárdon a felhőszakadások egyre keve­sebb kárt okoznak, mivel több, mint 10 éve tervszerű­en és folyamatosan végezzük a vízfolyások rendezését, öv­árkok, víztározók, hordalék- fogók építését. Ennek részét képezi a Séd-patak egy sza­kaszának lefedése is, aminek egyébként esztétikai és köz­lekedési oldala szintúgy van. Semmilyen aggodalomra nem ad okot... A pincék okozta ká­rok megszüntetését és meg­előzését négy éve kezdtük. A következő években is foly­tatjuk... — Az olvasók meglehet, hogy majd kárhoztatnak ezért, de úgy érzem, hogy Szekszárd kereskedelmi hálózata a hasonló nagy­ságrendű városokénál jobb. Területi elosztásával kapcsolatban azonban er­ről már nem vagyok meg­győződve... — Szekszárd kereskedelmi hálózata a hasonló városok átlagánál valóban jobb. A te­rületi elosztás értékelésénél figyelembe kell venni á ha­gyományos vásárlási szokáso­kat és a bejárók igényeit is. Ezek a szempontok egyértel­műen a bevásárlöhelyek, kü­lönösen a szaküzletek város­központi elhelyezését igény­lik. A városközponttól távo­labb eső lakókörzetekben az alapvető cikkekkel való ellá­tást szükséges biztosítani. Ez történt az újvárosi, a Mérey lakótelepi és a Keselyűst úti ABC-áruházak esetében, il­letve történik majd az elkö­vetkező években a Baktáben és a Bottyán-hegyen. — Nem hiszem, hogy tu­datosult volna a közvéle­ményben Szekszárdunk is­kolaváros volta. Nagyot néznék, ha most várható stagnálásról szólna, így in­kább úgy kérdem. Milyen lesz az eljövendő fejlődés? — Valóban büszkén vall­juk, hogy a lakosság lélek­számúhoz viszonyítva iskola­város Szekszárd. Jegyzeteim­ben utánanézve részletes adatokat is sorolhatnék, de most talán elégedjünk meg ázzál, hogy a bölcsődékben, óvodákban, általános iskolák­ban, középiskolákban több, mint 11 ezer kiskorúnak biz­tosítjuk a megfelelő feltéte­leket a harmonikus fejlődés­hez. Amióta a Tanítóképző Főiskola 1977-ben elkezdte munkáját, teljessé vált ez a rendszer, hiszen Székszárdra került a megye első felsőok­tatási intézménye. — Mit tesznek és mit te­hetnek a szekszárdiak a városukért? — Sokat! 1979-ben elértük, hogy a lakosság által végzett társadalmi munka értéke túl­lépte a 10 millió forintot, és az 1980-ban is sok volt. Ugyan­akkor hatalmas lehetőségek Vannak még, ha nem is fo­rintban kifejezve. Egy másik alkalommal már elmondtam véleményemet, hogy vala­mely közösség kultúrszintje környezetének tisztaságában is lemérhető. Egy elegáns mozdulattal elhajított, vagy az ablakon kidobott papír- zsebkendőért egy másik em­bernek le kell hajolnia. Sok embernek e helyről is köszö­netét kell mondani nagyszerű közösségi magatartásáért, de sokaikat még buzdítani kell, hogy kulturáltabban Visel­kedjenek. — Mekkora a tanács külső bázisa a városban? — A tanács külső bázisa az egész lakosság kell, hogy le­gyen...1 — Mely lakosság nem ép­pen szófukar? — A vélemények a legkü­lönbözőbb hivatalos és nem hivatalos úton eljutnak hoz­zánk, hozzám. Sajnos,, igen sók ember alkot véleményt várospolitikai kérdésekről alacsony szintű, vagy hamis információk 'álapján. Nyil­ván, az ilyen alapról induló következtetések és ítéleték is hamisak, a vezetés számára használhatatlanok. Ennek el­lenére nyugodtan ki merem jelenteni, hogy a lakosság véleményalkotásának többsé­ge mindig elgondolkoztató, valamilyen formában előbb- utóbb felhasználható és hibát követ el az a vezető, aki leg­alább motivációra, orientá­cióra nem használja fel a reális alapon nyugvó lakossá­gi Véleményeket. — Mire legbüszkébb a vá­rosban? — Talán semmire. De örömmel tölt el az a tudat, hogy velem együtt sok ezer ember szereti ezt a várost és az, hogy Szekszárd, ha nein is zökkenőmentesen, de arány­lag egyenletesen fejlődik. Örülök annak, hogy egy em­beröltő .alatt vált nagy falu­ból szerény, de kellemes kis­várossá, és előnyös változá­sait mindig elsők közt lát­hattam meg. Örülök, hogy mindebben részt vállalhat­tam. ORDAS IVÁN Száznegyvenegy esztendő­vel ezelőtt nagy ünnepe volt Pestnek: hangversenyt adott a Nemzeti Színháziban 'Liszt Ferenc. A közelgő szekszárdi Liszt Ferenc-szöboravatás al­kalmából egy kortárs levelét idézzük a nagy eseményről. A levél a Világhírű zeneszer­ző beszédét tartalmazza, amelyben megköszönte Pest város fekóinak a tőlük ka­pott kedves ajándékot. Idéz­zük a levelet, amely Pozsony­ban kelt 1040. 'január 13-án. Az esemény, amelyről tudó­sít, 1840. január 4-én történt. Az eseménynek Tolna me­gyei vonatkozása i!s van. ,Liszt Ferenc dicső ha­zánkfia, s világszerte híres zongoraművész által Pesten 184u-ik esztendő január 4-én a Nemzeti Színházban, mi­dőn ennek jav árai ' remek hangversenyét adva, s a szé­pet, jót és nagyot méltányla- ni tudó hazafiaktól nagy mű­vészi érdeme és nemzete iránti ibúzgósága illő jutal­mául1 egy fényes küldöttség által egy régi szép karddal körtülövezett, mely nemzeti ajándékot következő lelkes beszéddel kőszéné meg: Drága Honfi társaim! — mert itt lehetetlen pusztán közönséget látnom —, a kar­dot nekem oly nemzet kép­viselőitől nyújtatott, kinek vitézsége és lovagiassága oly közönségesen (általános — a szerk.) bámuXtatik, egész éle­temben őrizni fogom-, mint a legbecsesebb, szívem előtt legdrágább kincset. Szavakkal fejezni ki és ki­vált e percben, midőn a leg­nagyobb megindulás fdjt'ja keblemét, m-i mélyen vagyok megilletődve e rokonSzenv-ű becslés, e hév kedlvélét bi­zonyságai által1, úgy hálámat is szavakba képes nem va­gyok. Bocsássamák téhát meg, ha erről hallgatok, s higgyék él, miiképp minden erőmet arra fordítanom, hogy — s reményiem nem sokára — háláimat tettek, cselekvések által' bizonyítsam- be, mint il­lő ahhoz, ki arra, hogy önök közit született, büszkélked'he- tik. Mindazon álltai legyen sza­bad még néhány szót szól­nom. E kard, mely egykor oly hatalmasan forgott édes ha­zánk -védelmében, ezi árában gyenge és békés kezekbe -té­tetett. Nem jelkép-e ez? Nem az van e ezáltal- kimondva. Uraim, hogy Magyarország, miután magát annyi csatasí­kon dicsőséggel övezte, jelen­nem a művészetektől', lifePa- t urától, tudományoktól, mindannyi barátaitól a béké- nék, Várja újabb koszorúit? iNem az van-e ezáltal mondva, hogy az értelmiség és munka embereinek mai nap szintoly magas hivatás jutott közöttünk? Magyarországnak, Uraim, nem szabad nélkülöznie egy szemét is a dicsőségnek. Ö arra van .rendeltetve, hogy mind bajnoksága, mind béke- szelleme által más nemzetek felett haladjon. 'De hozzánk művészekhez is nemes jelképül szól e szab- lya. Drágakövek, rubinok, gyé­mántok ékesítik a hüvelyt. De mind- ez melleslegség, csillogó hiúság: az acél ben­ne rejtezik.' Így rejtezzék azon ezer szeszélyes formák alatt is, melyekbe a gondolat ráhúzódik, minden tetteink mélyi-ben az emberiség és azon hon szerelme, mely egy életünkkel-. Igen, Urak, mindé« törvé­nyes és békés esziközökkel tö­rekedjünk e m-ulnkán, mely­ben mindnyáj un-kna-k részt keli vennünk, kinek-kinek erejéhez, módijához képest. S ha valaha lenne, ki Igaz­ságtalanul, erőszakosan za­varni merne hivatásunk be­töltésében, akikor legyen, — Uraik, ha keld! — hagyják el kardjaink a hüvelyt: azokat rozsda még nem emésztette meg és csapásaik irtóztatok lesznek, mint hajdan voltak! és vérünk ömöljön ki utolsó cseppjéig igazainkért, a kirá­lyért, s a hazáért! Ezen beszédet a szónok f-ranczia nyelven montídá és a -t. ez. Auigusz Antal Tolna megyei főjegyző a közönség k-öztelszésére meg magyarázá (lefordította — a szerk.), s egyszersmind a fenn tisztelt Szónok innepélyesen megígé- ré, hogy -jövő alkalommal már magyarul üdvözlendi ha- zafiai-t — melyet addig meg- tanuland. PoZson, -január 16-án, 1840. Hainer Ignácz” A levél- és a közölt beszéd híven tükrözi a magyar ér­telmiség többségének állás- foglalását a reformkor né­hány égető kérdésében, s ér­dekes — számunkra már ideges — a stílusa is. A világihírű magyar zene­szerző szavait a levélíró csak­nem két héttel később vetet­te pa-pírra, mint azok elhang­zottak. Ezért nem nagy a valószínűsége annak, hogy tényleg szóról-szöra így hangzott el a beszéd. De tar­talmában nyilván megegye­zik az eredeti beszéddel. * 1191114—-1-918 között az újsá­gok tele voltak az első világ­háború eseményeivel foglal­kozó hírekkel. Közölték, hol, milyen irányban törtek előre az osztrák—magyar csapa­tok, milyen- sikereket értek el a németek.! AirróT kevesebb hír szól, azok is rövidek vol­tak, ha valahol rosszul állt a központi hatalmak szénája: De a háborúnak más esemé­nyei is vannak: -például fog­lyokét ejtenek, akiket — a hátországban rendszeresen kiadtak munkára. S ebből bi­zony bonyodalom származott. A Tolnaváirmegye és a Köz­érdek 19116. január 10-i szá­mában „Kényes kérdés” cím­mel terjedelmes hír 'jelent meg. Idézzük: Mostanában, hogy az or- .szág számos vidékén hadifog­lyokkal pololják a hiányzó munkaerőt, több helyen meg­történik, hogy a magára ma­radt asszonynépség szívesen veszi a hadifoglyok udvarlá­sát. A hadügyminiszter úgy találja — és ebben tökélete­sen igaza van —. hogy ez helytelen és megengedhetet­len dolog. A harctéren hősi­esen küzdő fiaink elvárhat­ják, és megérdemlik, hogy míg ők a határon és a hatá­rokon túl messze hullatják övéikért és hazájukért Verő­ket és távolitUrtják az ellen­ségeket, itthon a családi tűz­hely tisztasága ellen vétők megbüntetésére. Erre a ké­nyes kérdésre vonatkozik az a legújábib intézkedés ils, hogy ezentúl- a munkásTa ki­adott hadifoglyok nem kap­hatnak a munkaádónál szál­lást, hanem a nappali mun­ka elvégzése után hatósági ellenőrzés alatt -álló szállásra kell kerülniük. Ez a leghatá­sosabb m-ód-ja annak, hogy egyes magukról megfeledke­zett nőszemélyek a hadifog­lyokkal ne bizaltnlaekodjianak, ami á legnagyobb mértékben elítélendő és megengedhetet­len- dolog.1” Később kiderült, ezek a rendelkezések nem sokat ér­tek. 119118-ban, amikor lössze- omlott a front, külön minisz­teri rendelet jelent meg, mely szterint a fenti viszony­ból származó gyermekeket ál­lami .gondozásba -kell venni, ha azt az anya is kívánja, hogy a hazatérő férj úgy ta­lálja a „családi tűzhelyet”, ahogyan elhagyta: K. BALOG JÁNOS dr. Nedűk Pál szekszárdi tanácselnökkel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom