Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
© ^EPÜJSÄG 1981. január 1. Múltunkból — Gál elvtársat már bemutattuk olvasóinknak, életrajzát ismertettük, úgy vélem, megismételni nem szükséges. Inkább térjünk mindjárt a mára. Mikor járt először Szekszárdon? Mi volt akkor a véleménye és mi ma Tolna megye székvárosáról? — Mint szakszervezeti tisztségviselő, az ötvenes évektől kezdődően több ízben jártam Tolna megyében, és így megismerkedtem székvárosával is. Őszintén szólva, a város életéről, fejlődéséről, a lakosság ellátásáról inkább csak benyomásokat szereztem, hiszen a fő érdeklődési köröm az üzemekben, intézményekben folyó szakszervezeti munka és az ezzel kapcsolatos ismeretek voltak. Inkább mezőgazdasági és kevéssé az ipari fejlődés kópét is mutató városként ismertem meg Szekszárdot. A város- központhoz tartozó egységeken kívül, a városszéleken és környékén ritka volt az új, kiemelkedő, korszerű épület. A város hangulata azonban már ekkor is varázslatos volt. Fontosnak tartom hangsúlyon!, hogy a város mai képe, fejlődése, rohamos változása szorosan kapcsolódik az ipar és a mezőgazdaság gyors ütemű fejlődéséhez. Mint minden megyében, így Tolnában és Szekszárdon is, a 'hatvanas évek a lendületes fejlődés évei voltak, örvendetes, hogy a foglalkoztatottság biztosításához szükséges iparosítás, a 'különböző üzemi egységek kiépítése Szekszárdon nem a másutt tapasztalt, a Budapesten már szükségtelen és elavulttá vált termelési folyamatok és berendezésiek úgynevezett letelepítésével valósult meg, hanem a gyáregységek, telephelyek, üzemek döntő többsége a kor követelményeinek meg_ felélő technika, technológia kialakításával, korszerű gyártelepek létrehozásával, való. sült meg. A nagyvárosi ember számára, ha a ■ Szekszárdról alkotott kép nem minden részlete tárul is fel, mégis rövid idő alatt áttekinthető, hogy a város fejlődése (a gondok figyelembevételével is) arányos volt. Nemcsak új munkahelyek jöttek létre, hanem az életfeltételek minősége változott meg alapvetően — Örömmel látjuk, bogy gyakran megfordul választókerületében. Hogyan győzi ezt egyéb, nem kevés munkája méh lett? — A szándéktól függ minden. És szándékom természetszerűleg az, hogy a vállalt kötelezettjéghez szükséges időt minden körülmények között biztosítanom kell. Munkámat úgy terveztem és tervezem, hogy választóimmal találkozzam és ne csak a város egészének, hanem azon belül egyes rétegeknek a gondjait is mélyebben megismerjem. Ha terveimről kérdez, úgy arra azt tudnám válaszolni, hogy programot készítettem magamnak. Terveim között szerepelnék: a legfőbb szekszárdi ipari és mezőgazdasági üzem kollektívájával, vezetőivel találkozni, a termelési eredményeinek és gondjainak megismerése és az ebből származó és rám háruló feladatok megoldása, szükség esetén megfelelő segítség- nyújtás. Legutóbb a gyermek- ellátással és az iskolai tanteremhelyzettel összefüggő ismereteimet gyarapíthattam és az e területeken szükséges fejlesztésekkel összefüggő tennivalókról tanácskoztam a városi párt- és tanácsi vezetőkkel. A jövő nemzedékével, a fiatalokkal való találkozás is a tervek között szerepel. Ismerve sajátos gondjainkat, s az ebben a városban sem kevés, megtalálva a helyiekkel a kapcsolatot» néhány lényeges gondot velük együtt szeretnék megoldani. Fontosnak tartom még Szekszárd város kulturális és sportélétévei és e területeken lelkesen dolgozók széles táborával is a kapcsolat megteremtését. Bízom abban, hogyha kellő megértést és segítséget kapok, a terveimből — ha nem is rövid távon, de a középtávú tervidőszakot figyelembe véve — előrehaladást érhetek el. — Rendszeresen megfordul nálunk, így alkalma nyílik a megyeszékhelyen túl, az egész megyével megismerkedni, ön ugyanakkor országos vezető is, a nálunk szerzett tapasztalatok hogyan játszanak bele országos hatáskörű munkásságába? — Feladatkörömnél fogva — értem ezen a SZOT-főtit- kárhelyettesi tisztséget — foglalkozom a népgazdasági tervek, ezen belül a tanácsi tervek összeállításával, a költségvetési és az ezzel járó feladatok megoldásával. Részt veszek, munkatársaimmal együtt a kormányrendeletek vagy határozatok kialakításában, esetenként kezdeményezésében és szinte minden esetben a véleményezésben. Gondolom, érthető, hogy a megye és a város munkájában és fejlődésében tapasztaltakat, ha egybevetem ezen ismeretekkel,, figyelemmel kísérhetem, hogy a központi rendelkezések megyei városi szinten hogyan hatnak, hogyan fogadják azokat, mi valósul meg belőlük és miben tér el a gyakorlat a központi gondolatoktól. így világossá válhat, hogy a megyével és a várossal való rendszeres kapcsolatom személyes munkám végzéséhez is sokoldalúan hozzájárul. így legutóbbi látogatásom során egy képviselőcsoportülés keretében alkalmam nyílt arra, hogy ne csak a VI. ötéves terv országos célkitűzéseit ismerjem meg, hanem képet kaptam arról is, hogy ha megvalósítjuk a tervet, az a megye és a város számára is előrehaladást biztosít. — És most fordítsunk a kérdésen: az országos szerep és súly érezhető lesz-e számunkra, itt, vidéken? — Tapasztalatból tudom, hogy van olyan vélemény, ha egy terület képviselője „magas” szintű tisztségeket tölt be, úgy az országos szinten rendelkezésre álló eszközökből az általa képviselt terület számára olyan részeket hasít, amelyekkel az általa képviseltek ügyének előrehaladását a másikhoz képest gyorsabb ütemben biztosítja. De ezt úgy is lehetne folytatni: ugyan mit jár ki a felsőbb szerveknél Szekszárd város lakossága számára választott képviselőjük? Nem vagyok „kijáró” típusú ember. És mint ahogyan a városban mások sem, én magam sem igénylem, feladatkörömnél fogva nem is tehetem, hogy valamiféle többletet biztosítsak, ugyanakkor ismereteim és tapasztalataim — a feladatkörömnél fogva rendelkezésemre álló —, információk birtokában elő tudom segíteni, hogy a megye, ezen belül különösen Szekszárd, az őt arányosan megillető központi támogatásiban, anyagi ellátásban részesüljön., — Időközben lezajlott a szakszervezeti kongresszus. Űjjáválasztásá- hoz gratulálok, és megkérdem, hogyan foglalná össze a kongresszus és a határozatok fő vonásait? — A szakszervezetek XXIV. kongresszusa mélyrehatóan elemezte a szakszervezetek társadalomban betöltött szerepét s megállapította, hogy a párt által kialakított szakszervezeti politika kedvező feltételeket teremt a szakszervezetek feladatainak ellátásához. Kiemelte, hogy a szakszervezetek jog- és hatásköre, felelősségteljes tevékenysége hasznos hozzájárulást jelent társadalmi feladataink megoldásához. A kongresszus állást foglalt, hoigy a VI. ötéves terv célkitűzéseivel egyetértve, a dolgozókat mozgósítja a terv- célkitűzések teljesítésére. Gazdaságunk hatékony fejlesztése alapján, érdekvédelmi tevékenységével is elősegíti az életszínvonal megszilárdítását, az életkörülmények javítását. Különös gonddal foglalkozott a kongresz- szus az alapszervezeti munka fejlesztésével, ezen belül is a szakszervezeti bizalmitestületek, a bizalmiak munkájával, tevékenységük segítésével. — Hogyan ítéli meg a bizalmiak, a bizalmitestületek szerepének növekedését? — A bizalmiak és a bizalmitestületek szerepének növekedése folyamatos. A feladatkörök és hatáskörök bővítése a dolgozók jogainak bővítését hordja magában. Az üzemi és munkahelyi demokrácia megtestesítői. Jó úton halad tartalmában a bizalmiak jog- és hatáskörének érvényesítése, ezen belül is különösen az egyetértési jog érvényesítése. A bizalmiak a vállalati terv, bérpolitika, szociális tervek, kollektív szerződések előkészítésével, véleményezésével, dolgozó társaikkal e terveket megvitatva érkeznek a bizalmitestületi ülésekre, érdemben valósítják meg a munkások, dolgozó társaik beleszólását a vállalati ügyekbe és megalapozottan hoznak döntéseket a hatáskörükbe utalt kérdésekben. — Látok ellentmondást is: a gazdasági vezetők közül néhányon még mindig nem tartják partnernek a bizalmiakat. Ez a kisebb baj. Tapasztalatom az, hogy a szak- szervezeti bizottságok, pontosabban a titkárok,, mintha valami pozícióféltésben lennének... A partneri együttműködéssel összefüggően az általános tapasztalataim azt jelzik, hogy ez a fokozatos javulás útján van. Túl vagyunk már azon, hogy a kérdést úgy tegyék fel, hogy a bizalmiak el tudják-e látni megnövekedett feladat- és hatáskörüket. Átfogó és részletesen elemzett tapasztalataink alapján megállapíthatta a kongresszus, hogy jó gyakorlat alakult ki ebben a vonatkozásban. A szakszervezeti bizottságokkal, illetve titkárokkal összefüggésben feltett kérdés régebbi tapasztalatokra utal. Egyértelműen mondhatom, hogy a szakszervezeti bizottságok és titkárok a bizalmitestületben rejlő erőt, lehetőséget jól és pontosan ismerik, nem féltik hatáskörüket, tekintélyüket a bizalmitestülettől hiszen az ezt erősebbé, hatékonyabbá tette. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a szakszervezeti bizottságok munkája a bizalmitestület létrejöttével, a nagyobb támogatással együtt hatékonyabb ellenőrzés alá is került. Alapos, minden fontos dolgot átgondolva, a gazdasági vezetéssel együtt, a bizalmitestület elé csak olyan előterjesztéseket lehet vinni, amelyek a közvélemény, az üzemi és intézményi kollektíva véleményét is magában foglalja, vagy tartalmát tekintve annak megfelel. Fontos az is, hogy a bizalmitestületi ülések előkészítését senki sem tekintheti egy formális, kipipálható feladatnak, hanem azok a szakszervezeti bizottságok és titkárok dolgoznak jól, akik kellő gondossággal, megbecsüléssel készítik elő az üléseket, mert akkor ugyanolyan gondos támogatásban, segítségben részesülnek a testületektől. — És most befejezésül nem kérdezek, hanem Gál elvtársé a szó: mit kíván még mondani, mit kér és mit kíván a képviselői kapcsolat továbbfejlesztéséhez? — Legelőször, szeretnék megfelelni a bizalomnak és fejleszteni a kölcsönös együttműködést a város lakóival, vezetőivel a közös gondok megoldásában. Nem mentegetni akarom jövőbeni munkásságomat, de belátható, hogy valamennyi, a városban meglévő feszültség megoldására még együttesen sem vállalkozhatunk, azért a jószándékot feltételezve, mértéktartó türelmet, megértést is kérek munkám támogatása mellett. Az új esztendő küszöbén a város lakosainak, vezetőinek Sikerekben gazdag új évet, jó egészséget kívánok. — Köszönjük a beszélgetést és a jókívánságokat. LETENYEI GYÖRGY A Tolna megyei Levéltárban nemcsak főispán!, alispánt, főszolgabírói községi elöljárósági, törvényszéki, járásúiról iratokat őriz, hanem egyházi és gazdasági szervek, valamint a megye életében egykor jelentős szerepet játszó családok levéltárát is. 1980. második felében kezdődött meg a levéltárban a családi iratok rendezése, feltárása, a családfák összeállítása és a családtörténetek megírása. Gazdag a gyűjtemény. Az Apponyi családnak a XIII— XIX. századból, az Augusz családnak a XIX. századból, a Bezerédj családnak a XIX— XX. századból, a Csapó családnak a XIV—XX. századból a Benyovszky családnak a XV—XX. századból, a Sztan. kovánszky családnak a XIII— XIX. századból, a Perczel családnak a XVI—XX. századból származó iratait- őrzi a levéltár. A nagydorogí Széchenyi család és a zombái Dőry családnak a XIX—XX. században keletkezett iratai kerültek a levéltárba. Alig kezdődött meg a munka — az összes család! anyag rendezésére a VI. ötéves -tervben -kerül sor — máris számos olyan adatot, adatsort, eseményleírást találtak a rendezők, amelyekről más forrásokban eddig semmit sem találtak. Számos példát lehet felsorolni arra, hogy egy-egy személy a bel. és külpolitikai viszonyok, változására megváltoztatta politikai nézeteit, felemelkedett a társádalmi haladás élvonalába, vagy árulóvá lett. A mai rovatban a Dőry család irataiban talált néhány — közérdeklődésre számot tartó — levéllel foglalkozunk. Az alábbiakhoz tudni kell, hogy a Dőry család házasság révén rokonságba került a Baranya megyei Hainer családdal. Dőry Mihály feleségül vette Hainer Laurát. így érthető, hogy a Dőry család iratai között lelhető meg a Hainer család több levele. Ezekből a Hainer-levelekből idézünk. Köztudott, hogy 1848 nyarán, őszén az ország déli részén ellenséges megmozdulásokra került sor. Ezeknek leverésére, leszerelésére a kormány jelentős intézkedéseket tett. Többek között katonai egységeket vezényelt a térség, be. Hainer Ignác — Laura testvére — is ide került. Rövid idő alatt két levelet küldött feleségének, az egyiket Siklósról, a másikat Mohácsról. Az első levél 1848. szeptember 21-én reggel 7 órakor kelt. Idézzük: „Édes jó Etelkám! A Horvátok tegnap a Mi Megyénk szélén a Sztárai révnél áttörtek és az éjjel már Oszrón, Vajszló előtti faluban avangard-jbik méh g ált, még máma Sikláson, Pécsett lehetnek, — ellentállásrói szó sincs. Minden erőnk Mohácsra retirál ide húzódik a Gróf és Grófné is — én őket követendőm, légy nyugodt, és fogok vigyázni magamra, de te is vigyázzál úgy magadra, mint kislányukra és kevés holminkra, hiszem hogy nem lesz bántástok, de aZért mit el lehet rejteni, rejtsetek el — és édesanyád legyen mindég Nálad. Soha el ne hagyjon, kivált máma, — egyébiránt a házból ne igen távozzatok. Reményiem, nem sokára lesz alkalmam ismét írni, és a többiről tudósítani. Isten áldjon meg, hű férjed, Náci” Nyolc nappal később Hainer Ignác már Mohácson volt, onnan írta levelét. Idézzük: „Édes Etelkám! F. hó 25-ről írt kedves leveledet tegnap estve aki által Perczel Tóni, éppen akkor, midőn az ellenséges szállítmány diadallal hozatott Mohácsra — sajnálom, hogy mint haliám, e végett . nagy rémülésbe voltatok Pécsett — ugyan furcsa okoskodás akkor félni, mikor mi nyerünk! Ez(t) csak Czircz E. szolgabírónak való, kit gyávasága miatt azonnal cassál- tunk, s ha kisül, hogy árulás volt, akkor fel lesz akasztva. Mi az éjt fegyverben, de bátran töltöttük, mert sok volt a nép, 1 000 jól szuronyos puskákkal ellátott önkéntes, töltés mennyi csak kel, 1 200 mohácsi nemzetőr jól lelkesedve és fegyverezve; Kulin - ger zászlóalja, mely már Bat- tinán volt, siettében elhivatván 1 500 ember 5 ágyúval, — azon felül az egész vidékből és Landstrum! (népfelkelők — szerk.) Megettük volna a horvátokat — azonban eddig ellenségnek se híre, se pora! Az elfoglalt szállítmány áll: 80 fegyveres gräntzer (határőr) katona, több altiszt, 16 szekér két lovas, két-két hordó lőszerrel, 39 600 kemény puska-töltés, 150 000 kovás puska kemény töltések, (összesen) 189 600 kemény töltések. Végül több Depechek (táviratot), mellyek a minisztériumhoz felküldettek — nemsokára ágyukkal jövünk Pécsre. Mohács, szept. 29. 1848. reggel 8 órakor , hű férjed Náci.” A fenti levelekből egyértelműen kiolvasható: Hainer Ignác lelkesen állt a független magyar haza szolgálatába, s örvendezett midnen elért eredménynek. De tudjuk, nemcsak győzelmek, vereségek is akadtak 1848 őszén a délvidéken. S egy levélből, amelyet Etelka küldött Laurának, tudjuk, megrendült a hite, bizalma. Idézzük Etelka levelének egy részletét, amely a politikai hangulat változását tanúsítja: „Sietek, kedves Laura, Neked válaszolni, jóllehet, bizonytalan, hogy mikor kapod meg levelemet. A Te megbízottad csupán visszaútön adta át nagy sietséggel és fáradtsággal írásodat, anélkül, hogy egy szavamat is megvárta volna. Tehát igaz, hogy apám beszélt a Te bátyáddal (azaz Ignáccal — a szerk.) Pécsett, és hogy őt gróf Batthány futáraként Majthényihez küldve a temerini veszteségről szóló hírt hozta és mellékesen azt mondta apámnak, hgoy ott lent nagyon rosszul állnak a dolgok, hogy a magyar oldalon híján vannak 9 ágyúnak, és hogy a jászok és kunok hazamentek. — Náci bánja, hogy valaha is szót emelt a nép szabadságáért, amely nem érdemes rá, és anyátok azt .üzeni Minkának: »■jöjjön csak neki mégegy- szer Kossuthtal«, stb., stb. Igen, kedveseim, itt van az a sokat dicsért boldogság, melyet Ti szeretett Kossutihotók_ nak köszönhettek — akkor már a régebbi állapot is jobb volt, minden hibájával és visszaélésével együtt, amelyeken változtatni lehetett volna, anélkül, hogy felforgattuk volna az egész állam- épületet.i Náci igen jól néz ki. azonban ismét lemegy (a délvidékre — a szerk.). Isten óvja őt! Isten könyörüljön meg mindannyiunkon és adjon nekünk újra nyugalmat és békét!” * Háiner Ignác tehát visszatért a délvidékre — nagyobb volt a hazaszeretet, mint az első vereségek okozta kétség- beesés. K. BALOG JÁNOS
