Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

1981. január 1. NÉPÚJSÁG 7 A lakás a következő öt évben Beszélgetés dr. Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszterrel — Figyelemmel a lakásál­lományra, hogyan ítéli meg miniszter elvtárs a lakás­igénylők számának alakulá­sát? — A lakásállomány ez év végén megközelíti a 3 millió 600 ezret. Gyarapodása 1970 óta 13,3 százalék, tehát jóval nagyobb mértékű, mint a né­pesség növekedése, amely 3,8 százalék. Ennek eredménye­ként a 100 lakott lakásra ju­tó családok száma 124-ről 108-ra, a 100 szobára jutó né­pesség pedig 199-ről 150-re mérséklődött. Javulást jelez, hogy tíz év alatt a komfortos lakások aránya 24-ről 49. szá­zalékra nőtt, az egyszobás la­kások aránya pedig 46,1-ről 27,8 százalékra csökkent. — A lakásigénylők száma mégsem csökken, hanem nö­vekszik. Vajon miért? — Mert folytatódik a ház­tartások szétaprózódása, a családok számának s ezzel az önálló lakásra igényt tartók számának növekedése. E ten­dencia következtében az igé­nyek növekedésével a jövő­ben is számolni kell. Az igény­lések szaporodásának oka a városokba való túlzott mér­tékű beáramlás is. Az is igaz, hogy a városokban többen számíthatnak tanácsi bér­vagy szövetkezeti lakásra, vagy a szervezett formában történő magánlakásépítésben (vásárlásban) való részvétel­re. Ezért a tanácsok igyekez­nek előnyösebb feltételeket teremteni a városkörnyéki és fejlődő települések lakásépí­téséhez, növelve ezzel a vi­déki települések népesség- megtartó 'képességét. Az igénylők közül egyre többen valójában nem lakásnélküli­ek, hanem lakáscsere-igény­lők. Már van lakásuk, de az részükre valamilyen okból nem megfelelő, nem elég nagy, nem elég komfortos, tá­vol van a munkahelytől stb., arányuk eléri az összigény- lők egyharmadát. Ezeknek az igényeknek a kielégítése a lépcsőzetes lakáselosztással és a szervezett lakáscserékkel elősegíthető. Erre ösztönöz­nek az új rendelkezések. Vé­gezetül, tapasztalataink sze­rint, a tanácsoknál nyilván­tartott igények egy része idő­közben elévült, vagy valami­lyen módon már megoldódott. Ezért kerül sor 1981 első fe­lében a lakásigénylések idő­szerűségének felülvizsgálatá­ra. — Milyennek látja a helyze­tet vidéken? Vannak váro­sok, ahol sokkal több a jogos lakásigénylő, mint ahány bér­lakás épül évente. — A városok többségében lényegesen jobb a lakáshely­zet, mint a fővárosban. Van­nak azonban gyorsan fejlődő városok, ahol a lakásépítés csak nehezen tud.lépést tar­tani a növekvő lakásigények­kel. Ezért a következő terv­időszakban a településfejlesz­tési és a lakáspolitikai célok jobb összehangolásával igyek­szünk mérsékelni a városok­ba való beáramlást. Ami a kérdés második ré­szét illeti, köztudott, hogy a lakáshelyzet alakulásában és javításában egyaránt szerepe van az állami, illetőleg a ma­gánlakásépítésnek. .Az állami lakások elosztásánál a többi között figyelembe kellett ven­ni a nyilvántartott bér-, ille­tőleg szövetkezeti lakásra jo­gosultak számát, valamint a lakáspótlási szükségletet. A tanácsi lakások egy részét szövetkezeti lakásként érté­kesítik majd a jogosultak ré­szére. Némileg enyhít a gon­dokon az az új rendelkezés, amely szerint a bérlakásra jo­gosultak állami pénzügyi tá­mogatást kapnak, ha vállal­ják, hogy lakásigényüket te­lepszerű többszintes, személyi tulajdonú lakás építésével (vásárlásával) oldják meg, és ehhez munkáltatói kölcsön­ben is Tészesülnek. További segítség, hogy a munkás- lakásépítés kedvezményeit 400—420 településre kiterjesz­tettük és ott a családiház­építéshez nyújtható kölcsön is növekszik. — Hogyan befolyásolják majd a helyzetet a lakásépí­tési terv előirányzatai, vala­mint a most jóváhagyott in­tézkedés-csomag”? — A Minisztertanács által jóváhagyott intézkedés-soro­zat több irányban igyekszik előmozdítani a lakáshelyzet javítását. A VI. ötéves terv­időszakban összesen 370—390 ezer lakást kell felépíteni, ezen belül állami erőből 115— 120 ezer, magánerőből pedig 255—270 ezer lakás az elő­irányzat. Azonos fontosságú feladatként kell elvégezni 90 —100 ezer állami tulajdonú városi lakás felújítását és mintegy 40—50 ezer komfort nélküli lakás korszerűsítését. Mindezek eredményeként 1981—85 között mintegy más­fél millió ember lakáskörül­ményei javulnak. Az intézkedés-„csomag” más vonatkozásai kedvező irányba fejlesztik tovább a tanácsi lakásgazdálkodás rendszerét, elősegítik a lakás­alap jobb kihasználását, a la­kásokkal való ésszerűbb gaz­dálkodást, fokozottabb anya­gi érdekeltséggel ösztönöznek a lakáscserékre. Sor került az „otthonházak” (nyugdíjasok háza, garzonház, szobabérlők háza) szabályozására, ösztön­ző rendelkezések segítik az üdülők lakáscélú hasznosítá­sát, valamint a tetőtérbeépí­tést és emeletráépítést. Végül sor kerül az egyes lakásépíté­si (vásárlási) formák pénz­ügyi feltételeinek módosításá­ra, amelyek részben az állam és a lakosság közötti tehervi­selés arányosabbá tételét, részben pedig a lakásépítés­ben résztvevők — főként a fiatal házasok, sokgyermeke­sek, fizikai dolgozók — lakás­hoz jutását segítik elő. — Mennyire közelít a tö­megesen épített lakás a be­költözők tényleges szükségle­téhez? Lehetne-e bátrabban differenciálni? Lenne-e értel­mük a „félkész”-lakásoknak? — Mind az állami, mind a magánépítésben igyekszünk olyan megoldásokat alkal­mazni, elterjeszteni, ame­lyekkel a jelentkező szükség­leteket differenciáltabban le­het kielégíteni. Az állami épí­tés keretében ezt a célt szol­gálják a nyugdíjasok, fiatal házasok és egyedülélők szá­mára épített otthonházak. Az ezekben megvalósuló korsze­rű kislakások, illetőleg lakó­egységek lehetővé teszik a ta­nácsok számára, hogy na­gyobb arányban építhessenek félszobákkal bővített több­szobás lakásokat. Ennek a célnak megfelelően korszerű­sítettük a panelos típusterve­ket. Ezek a differenciált la­kásigényeket mind funkcio­nális, mind építészeti, telepí­tési és egyéb vonatkozásban is jobban elégítik ki. A magánlakásépítésben ed­dig is változatosabbak voltak a lehetőségek. Az új rendel­kezések feloldották azt a kö­töttséget, amely az építhető lakások alapterületét az egyes lakástípusok szerint is meg­határozta. Ez főként a több- generációs családok együtt­élésére alkalmas lakások épí­tését segíti. A „félkész”-lakás konst­rukció kibontakoztatására az ad lehetőséget, hogy a ma­gánépítésben egyre nagyobb mértékben vehetnek részt, különböző korszerű építési technológiák alkalmazásával, az építőipari vállalatok és szövetkezetek. Ezek összesze­relik az épületet, elvégzik azokat a főbb munkákat, amelyekkel az használatba vehető. A befejező munkákat pedig maguk az építtetők, tulajdonosok végezhetik el, igénybe véve a munkáltató szervek, vállalatok, üzemek által nyújtható segítséget. A félkész-forma az épület, a la­kás későbbi bővítésére, pl. a tetőtér utólagos beépítésére- is lehetőséget ad. Az üzemi dolgozók félkészlakás-akciója szervezési és egyéb feltételei­ről a minisztérium tájékozta­tót adott ki 1978 áprilisában. — A visszatérő kérdés: ho­gyan lehetne jobban segíteni a magánépítőknek? Nemcsak a költségek tekintetében, ha­nem hogy ne kényszerüljenek végigjárni a közismert kál­váriát. — A magánépítésben több szervezési, lebonyolítási, fi­nanszírozási és kivitelezési forma alakult ki. Egyre több lakás épül szervezetten, te­lepszerű, többszintes lakóhá­zakban. Szervezett formában valósulnak meg az OTP, a la­kásépítő szövetkezetek és a munkáltató szervek által megvalósított magánépítkezé­sek. A legnagyobb segítségre a családiház-építőknek van szükségük. Ezen a téren is számos intézkedés történt: egyszerűsítettük és gyorsítot­tuk az építési engedélyezési eljárást, sor került a magán- tervezői jogosultság szabályo­zására. Az ajánlott tervek bő­vülő választékával igyekszünk segíteni a magánépítőtöknek. Családi házakhoz 135 tervvál­tozat áll rendelkezésre. Ezek­re az építési engedélyt 15 na­pon belül megkapják. A ter­vek figyelembe veszik az építkezők különböző anyagi lehetőségeit, biztosítják, hogy a szükséges anyagokat és szerkezeteket a kereskede­lemben ún. anyagbiztosítási megállapodás alapján, egy- ségcsomagos rendszerben be­szerezhessék. A kiviteli ter­veket is tartalmazó tervcso­magok kedvezményesen vásá­rolhatók meg. Az új rendel­kezések szerint az ajánlott terv alapján építők 10 száza­lékkal magasabb építési köl­csönt kapnak. Kedvező, hogy fokozódik a szervezett építőipar részvéte­le a magánépítésben, szélese­dik a korszerű építési anya­gok és szerkezetek alkalma­zása, lehetőség van építőgé­pek, szerszámok kölcsönzésé­re. A jövőben nagyobb figyel­met kívánunk fordítani a magánépíttetők tájékoztatásá­ra, szakmai kiadványok, út­mutatók, katalógusok, tervis­mertetők kiadásával, filmek­kel, ankétok, kiállítások ren­dezésével. — Lehet-e lényegesen vál­toztatni a lakásállomány (be­leértve az újonnan létesültet is) megőrzésének, karbantar­tásának, felújításának és kor­szerűsítésének módján, üte­mén? Egyáltalán, milyen tar­taléka ez a lakáshelyzet javí­tásának? — A meglevő lakásállo­mánynak jelentős szerepe van a helyzet javításában. Ha abból indulunk ki, hogy a fel- szabadulás óta csaknem egy­millió elavult, korszerűtlen lakás szűnt meg és kereken kétmillió új lakás épült az országban, ez azt jelenti, hogy a lakosság több mint fele új, jó minőségű, egészséges, kom­fortos lakásokban él. Ezek fenntartására fokozott figyel­met kell fordítani. Az elmúlt időszakban a la­kóházak fenntartása nem tar­tott lépést a lakásállomány bővülésével. Ez elsősorban a tanácsi kezelésű többszintes lakóházakra vonatkozik. A személyi tulajdonú lakóházak fenntartásának helyzete jobb. A szövetkezeti és társasházak zöme a közelmúltban épült. Ám ezek fokozatos felújításá­val is számolni kell. Hasonló a helyzet a korszerű techno­lógiával épült többszintes ál­lami lakóépületeknél is. Az építőipari szervezetek ezek folyamatos karbantartására és felújítására felkészülnek. A felújítás „dinamikája” leginkább a tanácsi kezelésű lakóházak javítására fordított pénzzel érzékelhető. Az ösz- szeg rendre megkétszerező­dött: a III. ötéves tervben 8,5, a IV-ben 16, az V. ötéves tervben pedig 30 milliárd fo­rint. Ez lehetővé tette az utóbbi öt évben mintegy 75— 80 ezer tanácsi lakás felújí­tását és 20—25 ezer korszerű­sítését. A következő öt évben hasonló célra 47 milliárd fo­Lakások a szeksz árdi domboldalon. A bonyhádi Fáy András lakótelepen utat építettek Lakásépítés saját kivitelben rint használható fel, amelyből a folyamatos karbantartáson túlmenően, 90—100 ezer la­kás felújítását és 40—50 ezer korszerűsítését is el kell vé­gezni. Ennek eredményeként mintegy 150 ezer család, majd félmillió ember jut jobb, az újakkal azonos értékű lakás­hoz. — Milyen lehetőség rejlik a tetőtérbeépítésben és eme­letráépítésben? Lesz-e nyil­vántartás, szervezés? — Ezekkel, mint gazdasá­gos lehetőségekkel számo­lunk, ahol az anyagi-műszaki és szervezeti feltételek meg­teremthetők. Az új rendelke­zés szerint a ráépítési lehető­ségeket a tanácsi ingatlanke­zelő szervezeteknek fel kell mérniük, a műszaki feltáró munkákat el kell végezniük és a várható költségeket is mérlegelve, az épületekről címjegyzéket kell készíteni, amelyet nyilvánosságra kell hozni. A ráépítést általában a felújítással együtt kell az ingatlankezelőnek elvégeztet­nie, de meghatározott esetek­ben a munkáltató, továbbá — ha legfeljebb két lakás léte­síthető — magánszemély is elvégezheti a ráépítést. A sa­ját munka következtében lé­nyegesen csökkenhetnek a költségek. Ez az építési forma főként a fiatalok számára le­het kedvező. — Miként befolyásolják az elmondottak urbanizációs tö­rekvéseinket és hogyan ala­kítják a települések építésze­ti képét? — Előtérbe kerülnek a mi­nőségi tényezők: növekszik az infrastrukturális fejlesztés igénye, a tudomány, a techni­ka szerepe, a fokozott szerve­zettség követelménye. A nagyvárosok fejlettségi szín­vonalának biztosítása mellett, különösen fontossá válik a kis- és középvárosok területi súlyának növelése. Növekszik a városkörnyéki települések jelentősége, erősödik az agglo­meráció folyamata. Mindez ellentmondásokat is szül: számolni kell az ener­giaigények növekedésével, a fokozódó közlekedési és üze­meltetési költségekkel. Lé­nyeges, hogy a változó felté­telek mellett növekedjék a fejlesztések területi összehan­goltsága: a városokban, tele­püléseken, az egyébként ter­melékenyen építhető közép­magas épületek mai arányá­val szemben, a nagyobb hasz­nálati értékű, alacsonyabb szintű épületek kerülnek elő­térbe; a városok peremén ki­alakult „várszerű” lakótele­pek helyett, a környezettel, tájjal jobban harmonizáló, korszerű csoportos lakóház- építés kertvárosi jellegű be­építést tesz lehetővé; a kis- és középvárosok fejlesztése ka­rakterüknek megfelelően folytatódhat. A műemléki környezetben való építésre és a rehabilitációra felkészülő építőipar az elavult városré­szek korszerűsítésére, azok esztétikai-építészeti hangula­tának tiszteletben tartásával, vállalkozni tud; a nyílt város- politika tágabb teret, új for­mákat biztosít az előremuta­tó, helyi kezdeményezéseknek. A városépítéssel, -építészettel kapcsolatos kérdések társa­dalmi fórumokon, helyben a megyében, városokban dönt- hetők el. BALOGH JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom